Bohuniczký Dömény Andrea: ELOLVASNI A VILÁGOT

Szeptember 8-át világszerte az írástudatlanság elleni küzdelem emléknapjaként ülik meg. A Katedra folyóirat ebből az alkalomból az írástudatlansággal és annak következményeivel foglalkozik az Alkalom című rovatában.

 

A homo sapiens-t kétségkívül a gondolkodás s a beszéd, valamint az ezekkel szorosan összefüggő írás képessége teszi különlegessé. Vagyis aki írástudatlan, a fentiekből kiindulva, veszít „különlegességéből”. Vajon tényleg így lenne? Az érmének két oldala van, ezért az analfabetizmus kérdését nem közelíthetjük meg annak figyelembevétele nélkül, hogy valaki attól, hogy nem ismeri a betűvetést, még szükségszerűképp nem ér kevesebbet emberileg másoktól. Az viszont vitathatatlan, hogy kevesebbet ért a világból.

Az ember már a mai értelemben vett írás kialakulása előtt is szükségét érezte, hogy a fontos dolgokat valamilyen módon megörökítse. A barlangrajzoktól a napjainkban használatos betűírásig eltelt idő óta az írás-olvasás alapkövetelmény lett, s nem csupán egy bizonyos beavatott réteg kiváltsága. Az persze megint az érme másik oldala, hogy az írás-olvasás lehetősége még manapság sem adatik meg mindenkinek. Gondoljunk azokra az országokra, ahol nem ismerik el a nők oktatáshoz való jogát; vagy az adott kultúra egyszerűen csak nem tartja fontosnak az egyén iskolázottságát. Nem beszélve a szülők s a környezet példaértékéről. Ha a gyermek abban nő fel, hogy a boldoguláshoz „nincs szükség az ábécére”, akkor jobb esetben ugyan elsajátíthatja az írást-olvasást, de funkcionális analfabétaként képtelen lesz gyakorolni az írásbeliséggel kapcsolatos tevékenységeket és súlyos szövegértési problémákkal küzd majd. Mindezek aztán a munkaerőpiacon való érvényesülést éppúgy megnehezítik, mint a leghétköznapibb feladatokkal való megbirkózást.

Ellenben nem csupán a nehéz életkörülmények, de paradox módon épp a technika fejlődése is okozója a másodlagos analfabetizmusnak. A McLuhan-féle Gutenberg-galaxist egy új kor váltotta fel és sokan máris elfeledkeztek róla, milyen volt az élet a Google előtti időszámításban: könyv illatú.

Az Y generáció nem ír terjengős leveleket modoros stílusban, helyettük küld egy sms-t, amelyikben helyszűke, illetve a meghatározott számú karakter miatt lényegtelenné válik a nyelvtan, a nagy kezdőbetűk s az interpunkciók. Sőt, az sem gond többé, ha nem megy a gondolatok s érzések szavakba öntése, elég csak egy „szmájli” vagy egy „lájkolás”.

Ugyanakkor az írással és olvasással összefüggő problémák, a későbbiekben pedig a másodlagos-, funkcionális- vagy félanalfabetizmus hátterében gyakran inkább a teljesítménytől való félelem, a megfelelési kényszer, a sorozatos kudarcok következtében csökkenő önbizalom és önértékelés áll, semmint az, hogy a gyermek ab ovo nem szeretne megtanulni írni-olvasni.

A kiselsősöknél, s főleg az értelmileg akadályozott gyermekeknél érvényes hatványozottan, hogy először a tanító nénit/bácsit szeretik meg, csak ezután az iskolába járást s magát a tantárgyat. Az iskolaügyi törvény értelmében minden gyermeknek részt kell vennie az oktatásban, s még a halmozottan fogyatékos vagy súlyos értelmi fogyatékkal élőket is be kell íratni az iskolába. A bármilyen hendikeppel élő gyermek esetében a pedagógus személyiségén, karizmáján kívül talán a másik legfontosabb tényező a motiváció. Ha abból a szófordulatból indulunk ki, hogy a hit hegyeket mozgat, a fogyatékkal élő emberek esetében a megfelelő biztatás szintúgy csodákra képes.

A Szlovákiában jelenleg érvényben lévő iskolarendszer lehetővé teszi a speciális iskolákban, az értelmileg akadályozott gyermekeknél az A, B és C variánsok, tagozatok szerinti differenciált óravezetést. Az oktatás alapját náluk is az írás-olvasás elsajátítása képezi, bizonyos esetekben eltérő módszerek segítségével, egyéni fejlesztési tervvel és hosszabb, évekig tartó előkészítő szakasszal, mint az általános iskolákban. Ezen módszerek közül viszont jópár eredményesen alkalmazható miden olyan gyermeknél, akinél írással vagy olvasással kapcsolatos nehézségek fordulnak elő.

Az egyik ilyen módszer a több érzékszerven keresztül való, multiszenzoriális tanulás, melyet főképp a középsúlyos (B variáns) és súlyos (C variáns) értelmi fogyatékosok tanulási sajátosságaiból adódó problémák esetében használhatunk sikeresen. Tanulási jellemzőik közé tartozik ugyanis a nehezített verbális tanulás, viszont nagyon fogékonyak a szenzorikus közlések befogadására, szemléletes képi rávezetés által. Mivel az olvasás tágabb értelemben a képek, képsorok, vizuális jelek megértését jelenti, így ezeknek közvetlen használati értéke van azok számára is, akik nem képesek a betűk olvasásáig eljutni.

(A cikk folytatása a Katedra folyóirat XXII/1. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat szeptemberi száma | Katedra Válasz

    […] Elolvasni a világot […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .