ALBERT SÁNDOR: A felvidéki magyar közoktatás dilemmái

Először is tudatosítani kell, hogy a felvidéki magyar közoktatás a szlovák közoktatási rendszer szerves része – nem önálló rendszer. A rendszerbe való beavatkozás tehát nem áll módunkban, de a rendszeren belül igenis foglalkozni kell a magyar iskolák problémáival.

Az Oktatásügyi Információs és Prognosztikai Intézet (UIPŠ) statisztikai adatainak elemzése révén határoztuk meg a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák számát, ill. a tanulói létszámokat, kerületi bontásban. A táblázatok a 2012 szeptemberében közzétett adatokat tartalmazzák.[1]

 

1. táblázat: Alsó tagozatos (1-4 évf.) iskolák

Kerület Alsó tagozatos (1-4 évf.) iskolák Tanulói létszámok
Nyitra 22/ ebből 1 egyházi 4 500
Nagyszombat 27 3 379
Besztercebánya 44/ ebből 2 egyházi 3 316
Kassa 26/ ebből 1 egyházi 2 282
Pozsony 4 251
Összesen 123/ ebből 4 egyházi 11 672

Megjegyzés: Zsolna, Trencsén és Eperjes kerületekben nincsenek magyar tanítási nyelvű iskolák

 

2. táblázat: Teljes szervezettségű (1-9 évf.) iskolák

Kerület Teljes szervezettségű (1-9 évf.) iskolák Tanulói létszámok
Nyitra 58/ ebből 5 egyházi 5 735
Nagyszombat 37/ ebből 2 egyházi 4 650
Besztercebánya 20 3 312
Kassa 21/ ebből 2 egyházi 2 345
Pozsony 4 285
Összesen 140 16 327

Megjegyzés: Zsolna, Trencsén és Eperjes kerületekben nincsenek magyar tanítási nyelvű iskolák

 

Szlovákiában összesen 263 magyar tanítási nyelvű általános iskola működik. Ebből 123 ún. alsó tagozatos (1-4 évf.) iskola.

Iskoláink 46,77%-a alsó tagozatos (1-4 évf.) „kisiskola”[2], melyeknek tanulói létszáma 2-119 fő között mozog. A teljes szervezettségű (1-9 évf.) iskolák létszáma 18-1030 fő között mozog. Közülük viszont csak 33 iskolának van 200 főt meghaladó tanulói létszáma. A 263 általános iskolából 230 iskolának a tanulói létszáma nem éri el a 200 főt, tehát ún. „kisiskola”. Ez 87,45%-ot tesz ki. Véleményünk szerint ez jelenti a szlovákiai magyar iskolahálózat egyik legnagyobb problémáját, mert finanszírozhatatlan, és lehetetlenné teszi a színesebb pedagógiai programok kínálatát is.

Elenyészőnek tűnik az egyházi iskolák száma. A 263 általános iskolából mindössze 13 iskola egyházi fenntartású. Ez mindössze 4,94%-ot tesz ki.

Magán, ill. alapítványi fenntartásban lévő, magyar tanítási nyelvű általános iskola nincs Szlovákiában.

 

3. táblázat: Magyar tanítási nyelvű középiskolák Szlovákiában

Fenntartó Gimnázium Szakközépiskola Magyar osztályok tanulóinak összlétszáma
Állam 13 6 5 574
Egyház 5 0 588
Magánszemély v. alapítvány 1 5 3 094
Összesen 19 11 9 256

 

 

4. táblázat: Vegyes (szlovák-magyar) osztályokat működtető középiskolák Szlovákiában

Fenntartó Gimnázium Szakközépiskola Magyar osztályok tanulóinak összlétszáma
Állam 7 25 5 931
Egyház 0 0 0
Magánszemély v. alapítvány 0 3 1 216
Összesen 7 28 7 147

 

 

5. táblázat: A gimnáziumok eloszlása a kerületek, a tanítás nyelve és a fenntartók szerint

Kerület A tanítás nyelve Fenntartó Tanulói létszám
magyar vegyes állam Egyház magánszemély v. alapítvány
Nyitra 8 1 5 4 2075
Nagyszombat 6 5 1 1979
Besztercebánya 1 3 3 1 705
Kassa 2 3 5 768
Pozsony 2 2 238
Összesen 19 7 20 5 1 5765

Megjegyzés: A Zsolnai, Trencsényi és Eperjesi kerületben nincs magyar tanítási nyelvű gimnázium

 

6. táblázat: A szakközépiskolák eloszlása a kerületek, a tanítás nyelve és a fenntartók szerint

Kerület A tanítás nyelve Fenntartó Tanulói létszám
magyar vegyes állam magánszemély v. alapítvány
Nyitra 4 11 12 3 3 667
Nagyszombat 5 8 8 5 5 473
Besztercebánya 4 4 534
Kassa 2* 5 7 964
Összesen 11 28 31 8 10 638

*A kassai Szakkay József Szakközépiskolát (régen Ipariskola) is itt említjük, habár a statisztika a vegyes osztályokkal rendelkező iskolák közé sorolta, mivel az intézményen belül működik szlovák tanítási nyelvű felsőfokú szakképzés is.

 

Állami fenntartású középiskolában összesen 11 505 diák tanul magyar nyelven. 4 310 diák magánintézményben és 588 diák egyházi középiskolában tanul magyar nyelven. A magyar nyelven tanuló középiskolások összlétszáma 16 403 fő. Ebből gimnáziumi osztályokban 5 765, a szakközépiskolák osztályaiban 10 638 diák tanul. Az arányszámokat tekintve: a magyar nyelven tanuló diákok 35,15%-a gimnáziumi osztályokban, míg 64,85%-a szakközépiskolák osztályaiban tanul.

Érettségivel végződő magyar tanítási nyelvű osztályokban összesen 11 646 diák tanul (5 765 gimnazista és 5 881 szakközépiskolás). Ez a magyar nyelven tanuló középiskolások 71%-a.

A statisztika tükrében tehát aránylag kedvező kép rajzolódik ki a felvidéki magyar közoktatásról, mégis szólni kell a gondokról, problémákról:

1)     A bársonyos forradalom után a magyar tanítási nyelvű iskolák száma folyamatosan nő, viszont a tanulói létszám csökken. Ennek a paradox helyzetnek több oka van:

a)     A demográfiai mélyhullám következtében egyre kevesebb magyar gyerek születik Felvidéken is.

b)     A magyar gyerekek csaknem egynegyede nem magyar iskolába jár, habár az utolsó egy-két évben ez az arány mintha javuló tendenciát mutatna. Ez részben az anyaország által nyújtott oktatási (beiratkozási) támogatásoknak köszönhető.

Az okokat keresve a szociológusok elsősorban a vegyes házasságokat és asszimiláció felgyorsulását emlegetik, de a szülők részéről gyakoriak azok a megfogalmazások is, hogy azért adom szlovák iskolába a gyereket:

–         hogy az életben jobban érvényesüljön;

–         hogy az államnyelvet tökéletesen elsajátítsa;

–         azért, mert a magyar iskolában (a kis létszámok miatt) összevont osztályokban tanulnak a gyerekek;

–         azért, mert én is szlovák iskolába jártam;

–         stb.

c)     Részben az említett oktatási támogatásoknak „köszönhetően” megnőtt a magyar iskolákat látogató roma gyerekek száma (országos viszonylatban kb. 30% a roma gyerekek számaránya a magyar iskolákban, de van iskola, ahol a 90%-ot is meghaladja). Az oktatási támogatásra tehát kétélű fegyverként lehet/kell tekinteni.

2)     A kisiskolák komoly finanszírozási problémát jelentenek úgy az államnak, mint az önkormányzatoknak. Az oktatási tárca részéről az elmúlt hetekben komoly támadások érték ezeket az intézményeket, és felmerült az összevonások, ill. a bezárások gondolata is. A kisiskolák ellen indított „támadás” ugyan egységbe tömörítette a politikai pártokat, a Szülők és Pedagógusok Szövetségét, a Csemadokot és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát, ezért a minisztérium meghátrálásra kényszerült, de a mérkőzés még nincs lejátszva. Ezért úgy gondoljuk, hogy a felvidéki magyar oktatási szakembereknek ki kellene dolgozni egy olyan tervezetet, amely a kisiskolák hatékonyságának növelését segítenék (miközben esetleg a működtetésük anyagi terheit is csökkentenék). Véleményünk szerint az oktatás első négy évfolyamát mindenképpen „helyben” kell megoldani – ez nem lehet vita tárgya.

 

Szakmai téren sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni:

a)     a szövegértésre és értő olvasásra;

b)     az önálló tanulásra és feladatmegoldásokra;

c)     az idegen nyelvek oktatására (beleértve az államnyelvet is);

d)     a magyarságtudat megőrzésére és a hagyományok tiszteletére;

e)     a kommunikációs készségek növelésére;

f)      stb.

 

Nagyon érdekes és tanulságos Lampl Zsuzsának az a megállapítása, hogy „akik magyar alapiskolába jártak, azok között magasabb az alapfokú és felsőfokú végzettségűek részaránya, akik szlovák alapiskolát látogattak, azok között többnek van középfokú végzettsége” (Lampl, 2012).

Megszívlelendő a következő megállapítás is: a magyar iskolát végzettek sikeresebbnek tartják magukat

–         a szakmájukban való érvényesülésben,

–         a munkahelyen való megbecsülésben,

–         a családi életben,

–         az emberi kapcsolatokban,

–         az emberek közötti tekintély tekintetében,

–         és a közügyekben gyakorolt befolyásukban.

Viszont kevésbé tartják magukat sikeresnek, szlovák kollégáikkal összehasonlítva, az anyagiak területén.

A szlovákiai pedagógustársadalomban – beleértve a felvidéki magyar pedagógusokat is – nagyon sok a megoldásra váró feladat. Véleményünk szerint mégis az a legnagyobb gond, hogy hiányzik a jövőkép. Annak megfogalmazása, hogy hová szeretnénk eljutni, milyen iskolákat, milyen közoktatást képzelünk el hosszútávon.

A megoldásra váró legégetőbb problémák:

Csökkenteni kell a nem magyar iskolát választó gyerekek számát;

– Megoldást kell keresni a kisiskolák problémáira;

– Meg kell oldani a szociálisan hátrányos (elsősorban roma) családból származó gyerekek

felzárkóztatását;

– Meg kell tanítani a diákokat tanulni;

– Ki kell alakítani az iskola saját arculatát és vonzóbbá kell tenni iskoláinkat.

A kitörési lehetőségekről és megoldási javaslatokról a szerző által bemutatott „Talán még nem késő. Helyzetkép, kihívások, elmozdulási lehetőségek a szlovákiai magyar közoktatásban” című könyvben olvashatunk.

A harmadik fejezetben a szerző a következő kérdésekre keresi a válaszokat:

– Milyen a jó iskola?

– Milyen a jó pedagógus?

– Mit tanítsunk?

– Hogyan tanítsunk?

– Hogyan tanuljunk?

– Mit tehetünk az értékelés objektivizálása érdekében?

– Hogyan alakíthatjuk ki az iskola saját arculatát?

– Hogyan tehetjük vonzóbbá iskoláinkat?

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXI/4. számában olvasható)

 


1 hozzászólás

  1. Katedra 2013/2014 december | Katedra Válasz

    […] A felvidéki magyar közoktatás dilemmái […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .