Kozmács István: Bevezető egy sorozat elé

A 2014/2015-ös tanév folyamán a Katedrában anyanyelvi tankönyveket elemző tanulmánysorozatot indítunk. A téma aktualitását az eredményes és sikeres iskolai ok­ta­tás­sal szembeni elvárások 21. század eleji jelentős változása adta. Különösen fontos e változások követése kisebbségi helyzetben, ahol az anyanyelvoktatás egyik lehetséges célja kellene, hogy legyen a kétnyelvű és a magyar egynyelvű környezetben történő sikeres kommunikációra való iskolai felkészítés. Ez az elvárás – elvi szinten – a kerettantervekben részben meg­fo­galmazódik ugyan, de kérdéses, hogy abból mi jelenik meg a tan­köny­vekben. Induló cikksorozatunk azt tekinti át, hogy mennyiben alkalmazkodtak a kisebbségi magyar nyelvtankönyvek a kerettantervekben meg­fo­gal­mazott – vagy meg sem fogalmazott – új társadalmi elvárásokhoz.

Célunk, hogy olyan, a problémakörhöz kapcsolódó tanulmányokat adjunk közre, melyek képet adnak a magyar ki­­­sebbség anyanyelvi oktatásának helyzetéről és a tankönyvek alapvető köz­vetítő szerepéről Szlovákiában, a Kárpátalján, Erdélyben és Mu­ra­vidéken.

Pletl Rita, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója azt a helyzetet elemzi, aminek következtében az anyanyelvnek mint „tantárgynak presztízse csökkent, és nehezen birkózik meg a rá háruló feladatokkal, illetve az őt érő kihívásokra nem tud minden esetben megfelelő válaszokat adni”. A külső és belső okokat sorra véve felhívja a figyelmet arra, hogy a hagyományos ta­nítási felfogás szerint az anyanyelvi nevelésben grammatikai megközelítésű normafogalomra helyeződik a hangsúly. Ennek is következménye az, hogy nem tu­da­tosítják az oktatás során, hogy a normakövetés nemcsak a nyelvtani szabályokhoz való ragaszkodást jelent, hanem szociokulturális jellegű nyelvi normákhoz való igazodást is. Ezek irányítják ugyanis a megnyilatkozás szintjén az anyanyelvi szövegalkotót, aki csak ebben az esetben tudja az adott kommunikációs helyzetnek megfelelően, társadalmilag érvényes módon megfogalmazni mondanivalóját. Tanulmánya végén Pletl felhívja a figyelmet arra, hogy hibás az a felfogás, mely szerint a nyelvtudás gazdagításáért, a nyelvhasz­nálat kiműveléséért kizárólag a magyar nyelv és irodalom tantárgy a felelős. Azt kellene tu­da­to­sítani, hogy az anyanyelvi nevelésnek össze kell kapcsolódnia más mű­velt­ségterületekkel, a nyelvi gondozást minden, anyanyelven bár­mi­lyen tantárgyat tanító pedagógusnak fel kellene vállalnia.

Beregszászi Anikó, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, írásában a kárpátaljai jó gyakorlat be­mu­ta­tá­sára vállalkozott. Áttekinti a kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelésben jelenleg zajló tantárgy-pedagógiai reformot, amely egy nagyobb koncepció, a kárpátaljai magyar közösség nyelvi tervezésének része. Olyan oktatástervezési folyamat, melynek egyik célja az iskolai anyanyelvoktatás ha­té­konyabbá tétele. Beregszászi bemutatja az előz­ményeket, ismerteti magát a reformfolyamatot, és bemutatja az elért eredményeket. Kiemeli az új, 2005-ös tanterv újdonságait. A 2005-ös tanterv kodifikálni próbálta az additív (hozzáadó) nyelvszemléletet; kimondta, hogy a nyelvhasználat helyénvalóságának ismerete az anya­nyelv oktatásának célja, és a nyelvtant nem öncélúan kell tanítani, hanem azért, hogy a tanuló könnyen, magabiztosan és tudatosan tudjon válogatni a ren­del­ke­zésére álló nyelvi elemek közül, amikor egy konkrét élethelyzetben kell szóban vagy írásban megnyilvánulnia. A szer­ző konkrét feladatok segítségével mutatja be, hogy miképpen valósulnak meg a tankönyvekben az elvi elképzelések. Írását annak az ellentmondásnak a bemutatásával zárja, mely sok esetben a nyelvtanoktatásban szükséges szemléletváltás kudarcát okozza, egyrészt az állami irányító környezet nem teszi lehetővé a szemléletváltást, másrészt az a tankönyvalkotás és -kiadás máshol sem ismeretlen jelensége, hogy a tankönyvírók és a nyelvészeti szakemberek nem működnek együtt. Véleménye szerint az a szerencsés megoldás, amikor olyan munkacsoportok dolgoznak együtt a tantervek és a tankönyvek készítésekor, melyekben az elmélet és a gyakorlat, az iskolai magyartanár és a tudományos kutató gondolkodása találkozik, ahogy ez a 2005-ös tanterv megalkotásakor is történt.

A cikksorozat másik tematikája a Szovákiában jelenleg használatos kö­zép­is­kolai magyar nyelvtankönyveket elemzi. Az olvasó megismerheti a szlovákiai tantárgyi programokat, majd három tanulmány elemzi – eltérő szempontokból – a Szlo­vákiában jelenleg a középiskolákban használt nyelvtankönyveket.

Vančo Ildikó részletesen elemzi az szlovákiai állami oktatási programot és ­bemu­tatja azt a tantárgyi követelményrendszert, ami alapján a cikksorozatban tár­gyalandó tankönyveket megalkották. Vančo kritikusan megállapítja, hogy a tantárgyi követelményrendszer nem segíti a pedagógusokat, s bár a dokumentumok bevezetőjében modern gondolatok fo­galmazód­nak meg, a tantárgyi tartalmakat és a követelményeket nem azoknak az elképzeléseknek az alapján alkották meg.

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/1. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. Katedra 2014/2015 szeptember | Katedra Válasz

    […] Bevezető egy sorozat elé […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .