Tóth Tibor: Csoportos vaktérkép (Térképismereti gyakorlat szórakoztató módon)

Véleményem szerint a mai kor pedagógusának legnagyobb feladata, hogy megragadja és tartósan lekösse a tanulók figyelmét. A gyerekek szinte elvesznek abban a hatalmas inger- és információmennyiségben, ami nap mint nap éri őket. Nem beszélve arról, hogy a felgyorsult világunkban nem tanultak meg különbséget tenni fontos és kevésbé fontos információ között, nem tudják kiszűrni az értékeseket.
Hogy célunkat elérjük és diákjaink figyelmét tartósan le tudjuk kötni, különféle „fegyverekkel” kell magunkat felvértezni. Elérhetjük a figyelmük felkeltését megfelelő motivációval. Jó megoldás lehet az is, ha a már meglévő képességeikre alapozva segítünk nekik felfedezni rejtett oldalukat, képességüket. Nem utolsó sorban pedig kezünkben van a játék hatalma, ami nem feltétlenül kell, hogy csak a szórakozásról szóljon. A legjobb viszont, ha mindezen fegyvereket egybekovácsolva próbálunk hatni gyermekeinkre. A következőkben egy ilyen módszert mutatok be a földrajz keretein belül, melyet érdemes más tantárgy tananyagára átültetve is kipróbálni.
A módszer alapját a klasszikus és „közutálatnak” kitett vaktérkép, valamint annak kitöltése jelenti. Ebben az esetben viszont nem egyéni, hanem csoportmunkáról van szó, ahol a csoporton belül mindenkinek megvan a maga feladata. Az adott téma szerint a tanulókat csoportokba, csapatokba osztjuk. Minden csoport kap egy előre elkészített vaktérképet (lehetőleg nagyobb – A2, A1, A0 méretben). Amennyiben lehetséges, a vaktérképet függesszük vagy ragasszuk ki olyan helyre, hogy a csapat minden tagja számára jól látható legyen. A csoportok megkapják a földrajzi fogalmakat, melyeket a pedagógus előre elkészít, kinyomtat vagy felír papírcsíkokra olyan méretben, hogy jól olvashatók legyenek nagyobb távolságról is.
Ezután a csapat tagjai eldöntik, ki melyik funkciót vállalja magára. Szükség van egy koordinátorra, aki a fogalmakért és a munkáért felelős. Felolvassa a fogalmakat a többieknek, vigyáz rá, hogy minden fogalom megtalálja a helyét, ne maradjon ki egyik sem. Kijelölik a térképészt, tehát azt az egy tanulót, aki a papírcsíkokat, vagyis a földrajzi fogalmakat a vaktérképre ragasztja. Ez csakis az ő feladata, senki más nem ragaszthat a vaktérképre. A többi csapattag a kutatók lesznek, akik atlasz vagy térkép segítségével a koordinátor által felolvasott földrajzi fogalmat keresni kezdik. Amelyik diák megtalálta a keresett fogalmat, megmutatja a térképésznek, aki a kutató segítségével és magyarázata által a lehető legpontosabb helyre illeszti, ragasztja a fogalmat a vaktérképen. Addig folytatják ezt, míg minden fogalom fel nem kerül a vaktérképre. Ilyen módon nagyméretű tematikus térképeket készíthetünk a tanulók segítségével. Hangsúlyozzuk ki a diákoknak, hogy a pontosság a fontos, nem pedig a gyorsaság.

(az egész cikk a Katedra folyóirat XXII/7. számában olvasható)


1 hozzászólás

  1. A Katedra folyóirat márciusi száma – XXII/7. | Katedra Válasz

    […] Csoportos vaktérkép […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .