Pintes Gábor: A gyermekkép változása és jövőbeli perspektívája a neveléstudomány szempontjából

A legtágabb értelemben vett nevelés (edukáció) a szó szinte minden értelmében egyet jelent a bipolaritás és biperszonalitás jegyének elfogadásával is. Egyszerűbben kifejezve ez annyit jelent, hogy a nevelés és oktatás szinte mindig nevelő és nevelt, oktató és oktatott között valósul meg. Kivételként egyedül az önnevelés folyamatát említhetném, amikor is a nevelt önmaga nevelőjévé válik. A neveléstudomány berkein belül ezen két personae (személyek) vizsgálatával nem egyformán foglalkozunk. Míg a pedagógus személyiségét, kompetenciáit a pedeutológia diszciplínája kutatja, addig a nevelt (gyermek) személyiségére sokkal kisebb és kevésbé összpontosult figyelem helyeződik. Bevált gyakorlat, hogy a modern pedagógia a gyermek sajátosságainak, életkorhoz kötődő jellemzőinek feltérképezését és magyarázatát a (gyermek)lélektan tárgyköréből meríti. Ezzel semmiképp sem szeretném azt sugallni, hogy a neveléstudomány csakis és kizárólag a pedagógussal lenne elfoglalva, de kimondottan a gyermek személyiségét értelmező és magyarázó diszciplínáról a pedagógiában nem beszélhetünk. Talán ezért sem meglepő, hogy az utóbbi évtizedek edukációs elméletének és gyakorlatának kritikája szinte mindig az ún. tanárközpontúság „felhánytorgatásával” kezdődik. Közeledik az iskolai év vége. Szokták volt mondani, hogy jobb későn, mint soha. Ezért is teszek egy kísérletet arra, hogy eme tanulmányomban felvázoljam a gyermekkép alakulását – változását és jövőbeli perspektíváját.

Ki is az, akit nevelünk?

Egyszerű kérdésre hasonlóan frappáns válaszokat szokás adni, de ebben az esetben a kép nem olyan tiszta, mint ahogy azt első ránézésre hihetnénk. Persze, a fent említett bipolaritásból és biperszonalitásból következhet az is, hogy mindig a tanár tanítja/neveli a gyermeket/diákot és „pont”. Ha a metodológia nyelvén szeretném kifejezni magamat, akkor a „pont”-ot azzal negálnám, hogy a gyermek/diák semmiképp sem tekinthető állandónak, sokkal inkább változónak. A helyzetet pedig tovább bonyolítja az a tény is, hogy a gyermek egyrészt változik önmaga élete alatt és egyben korok/korszakok során is. Az egyed- és személyiségfejlődés elfogadásának ténye és hiánya jelentheti az edukáció kudarcát is. Nehezebben átlátható és vizsgálható viszont az a jelenség, mely a gyermekkép alakulását és változásait jelenti. Mielőtt túlságosan is belebonyolódnék a probléma megfogalmazásába, körülhatárolásába, említenék inkább egy (majdnem) konkrét példát.
A tanár néhány éves távollét után ismét visszatér a katedrához (értem ez alatt a tanítás mesterségét – és nem folyóiratunk olvasását), és képtelen megbirkózni egy sereg olyan nevelési jellegű helyzettel, melyek régebben semmi problémát nem okoztak számára. Szerencsés esetben felteszi önmaga számára a kulcsfontosságú kérdést: miben van a hiba? Miért nem megy minden ugyanúgy, mint régen? Ha szerencséje van és eléggé ötletes és rátermett, akkor egy idő után rálel a probléma gyökerére. Az alapkérdésre egyszerű a válasz: ezek a gyerekek/diákok nem ugyanolyanok, mint régen voltak. Mások az értékeik, érdeklődésük, aspirációjuk, s nem utolsó sorban a nyelvük. Konkrét időben talán nem is olyan egyszerű rátapintani azokra a változásokra, melyekkel a mindenkori pedagógus szemben találja magát. Ideálisnak azt a hozzáállást tekinthetném, ha a tanár képes lenne együtt változni diákjaival. Van persze ennek is némi hátulütője. A felnőttkor betöltése és a pedagógusi szerep leggyakrabban stabilitást feltételez, és korunk fénysebes változásai nem mindig komplementerek ezzel az elvárással. Mindezen kétségek ellenére a pedagógusnak pályája során, mely optimális esetben akár 40-45 évig is tarthat, képesnek kell lennie mind a változásra, mind a stabilitás kialakítására. Persze hasonló változások érintik a családon belüli nevelést is, de ebben a környezetben nem megy végbe oly gyakran a neveltek „cseréje”, mint az iskolai környezetben.

Gyermekkép a múltban, jelenben és a jövőben

Egy tíz évvel ezelőtt megjelent tanulmányában (Kaščák, 2005) a Nagyszombati Egyetem docense négy gyermekképet fogalmazott meg. A konkrét gyermeki képek körülhatárolásához M. Foucault archeológiai módszerét alkalmazta. Ezen metódus lényege abban áll, hogy a korabeli gondolkodás, megismerés, irodalom és filozófia sajátosságai fellelhetőek olyan alkotásokban, melyek tárgyát, motívumát a gyermek ábrázolása jelenti. Bizonyos értelemben a gyermekkor általánosításáról is beszélhetünk, mely koronként és kultúránként is jelentős eltéréseket mutat.
A korai középkor gyermekképét, mint az analógia és azonosság alakjaként jellemezhetjük. A gyermeki kor ebben az időszakban a felnőttkor lekicsinyített képét jelenti. A nevelés eszméje is a felnőttkori követelményeknek való megfelelést jelentette, melyet minden lehető eszközzel el kellett érni (kényszeríteni). A gyermekkor itt nem jelent specifikus időszakot, csak a kívánt és elvárt állapot miniatűr változatát.
A reneszánsz időszakában viszont jelentős változás észlelhető a gyermekkor értelmezésében. A 15. századtól a gyermeki ábrázolásban a differencia és a kölcsönösség alakja jelenik meg. A gyermeki és a felnőtti világ alapvető jegyeiben tér el egymástól. A különbözőség viszont magában hordozza a kölcsönösség és egymásrautaltság jegyét is. A felnőtti világ jellemzője a korban, tudásban, tapasztalatban való eltérés, de a gyermek jelenti a jövőt, a perspektívát, bizonyos értelemben a halhatatlanságot is. A gyermeki és felnőtti kép ábrázolása nem ritkán nevelési szituációt sugall, mely a gyermeki kor jövőbe vetett bizalmát is jelenti. A kora középkori képhez képest nem csak kvantitatív különbség jellemzi a gyermeket és felnőttet, sokkal inkább a kvalitatív differencia.

(A teljes cikk a Katedra folyóirat XXII/10. számában olvasható)

Dr. Pintes Gábor, PhD.
Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Pedagógiai Kar, Neveléstudományi Tanszék, tudományos dékánhelyettes; lakhely: Dunaszerdahely


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .