Hromada Attila: Közös történelmünk egy jobb jövőért

Egy híres történész egyszer azt mondta, hogy az első világháború azért tört ki, mert a hadakozó felek nem ismerték egymás történelmét. A háború rettenete után jogosan gondolhatná mindenki, hogy a XXI. század embere tanult viharos történelméből, különösen, ha azt olyan nagyszabású megemlékezések idézik meg, mint az I. világégés százéves évfordulója.

A történelem tanítása magában hordoz egyfajta intelmet a jövőre nézve. Ezek az intelmek sok helyen magától értetődőnek számítanak, míg nálunk egy bizonyos szinten még mindig hiányoznak. Tőlünk nyugatabbra az emberi jogok és egyéb demokratikus értékek a történelemoktatásban különleges hangsúlyt kapnak, hiszen ezek az értékek a harmonikus egymás mellett élés és a jogállamiság alappillérei.

Amikor az oktatásügyi minisztérium elutasította a magyar iskolák szakértők által kidolgozott történelmi kerettantervét, döntésével a közös európai értékrendünkre mondott nemet. Az oktatásügyben 2010 után fokozódó gyakorlat, hogy a tankönyveket nemes egyszerűséggel lefordítják szlovákról magyarra, amelyekben persze aránytalanul kevés szerepet kap a magyar történelem, mintha az események csak szlovákok által, a mai Szlovákia területén történtek volna. Ez nem kevésbé nagy érvágás a szlovákoknak is, hiszen a saját hagyatékukra is, az évszázadok óta összefonódott gazdag hagyományainkra mondanak nemet. A kellő érzékenységgel megírt, inkluzív tankönyv hiánya veszélyes alternatív forrásokhoz vezetheti mind a szlovák, mind a magyar diákokat az internet információtengerében.

Egyes nemzetek különféle megközelítésekből oktatják történelmüket, és sok eseménnyel kapcsolatban a nézetek ellentétesek. Ezek a különbségek viszont gyakran a demokrácia sérülékenységéhez vezethetnek – ilyen például a szélsőjobb megerősödése, az intolerancia és sztereotípiák megjelenése. Ezeket a tüneteket még idejében kell orvosolni, és ami még fontosabb, hogy közösen és demokratikus alapelveinkkel egyetértésben. Mindez megtörtént Párizs utcáin, amikor tüntető emberek millióihoz csatlakoztak Európa vezetői, és mindez ugyanígy megtörténhetne, ha a döntéshozók az oktatásban vállt vállnak vetve kiállnának a toleranciáért és az egyenlőségért.

Ha vigyázó szemünket Párizsra vetjük, megérthetjük, miért nem szabad az ellenséget egymásban látnunk, épp ellenkezőleg: egyre több ok van, miért lenne minél fontosabb a ‘többségnek’ és a ’kisebbségeknek’ erőiket egyesíteni és párbeszédet folytatni az egyre inkább fenyegető radikalizáció és gyűlölet ellen. Még soha ezelőtt nem volt ilyen nagy szükség arra, hogy Európa népei együttműködjenek és véleményt, tapasztalatokat, eszméket cseréljenek. Az ilyen együttműködés során mindenki megtanulná, hogy a legegyszerűbb kérdésekre is gyakran komplikált válaszok vannak. A helyes út egymás nézeteinek összeegyeztetésével és párbeszéddel alakul ki, nem pedig egyetlen nézet alapján, amit mindenkinek követnie kell.

Nyugat-Európához képest nálunk még mindig aránylag kevesen látják az egyesült Európa előnyeit és lehetőségeit. A szlovákiai magyar pedagógus számára sokáig csak két lehetőség jutott a mobilitásra és véleménycserére: legtöbbször (Cseh)Szlovákia, ritkábban Magyarország. A 20. század katasztrófái előtt Kelet-Közép-Európa országai és a külvilág közt szoros kulturális és gazdasági kapcsolat állt fenn – átvettük a nyugatról érkező eszméket, de egyben gyarapítottuk is azokat Mátyás király reneszánszától Kafka egzisztencializmusáig. Ez a kapcsolat javarészt abból a számtalan jeles emberből állt fenn, akik gyarapították hazánk hírnevét a párizsi, jénai vagy a bécsi egyetemeken. Mindez megszűnt a szovjet megszállás hosszú évtizedeiben, ironikus módon még azokkal a szomszédainkkal is, akikkel amúgy együtt osztoztunk a szovjet bábállamok közös, nyomasztó sorsában. A légkör Európában 1989 óta sokat változott, de ennek ellenére mintha a mi régiónk még mindig a téli álmát aludná. (…)

(A teljes cikk a Katedra folyóirat XXII/10. számában olvasható)

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .