Albert Sándor: A lengyel oktatási reformról

A finn csoda mellett a lengyel oktatási reform sikereivel is gyakran foglalkoznak a médiák. Elsősorban azt emelik ki, hogy a lengyeleknek a gyengébb képességű tanulók eredményességét sikerült növelni. Ebben az alapiskola nyolcról kilenc évre történt meghosszabbítása és az ebből adódó „halasztott szakképzés“ (a szakképzésbe való bekapcsolódás egy évvel későbbre halasztása) játszotta a főszerepet. Persze meg kell említeni a kompetenciafejlesztésre alapozott tanterveket és az iskolák önállóságának (autonómiájának) megerősítését is.

Az 1999-ben elindított oktatási reform az iskolák (és ezzel párhuzamosan az önkormányzatok) szerkezeti átalakításával indult.
Az alapiskolát nem csak egyszerűen nyolcról kilenc évesre hosszabbították meg, hanem szerkezetváltással hatosztályos alapiskolává és háromosztályos „gimnáziummá“ (felső tagozattá, ill. alsó középfokká) alakították, amely új tartalmat és új küldetést kapott.

Az újonnan kialakított „gimnáziumokban“ pl. megszüntették a központi tanterveket, és a pedagógusokat helyi (iskolai) tantervek kidolgozására (az állami kerettantervek kitöltésére) kötelezték. Így a pedagógusok a változás aktív szereplőivé váltak.

A hatosztályos alapiskola első három évében a készségfejlesztésre (olvasás, írás, számolás) összpontosítanak. A tananyag nincs tantárgyakra bontva. A gyerekekkel az osztálytanító foglalkozik, integrált tantárgyi keretek között. A tanulók értékelése szöveges formában történik, tehát nincsenek osztályzatok, és buktatás sincs.
A tantárgyakra bontott oktatás és a tanulók osztályozása csak az alapiskola második hároméves szakaszában jelenik meg.
A hatéves alapiskola befejezése végén egy általános (országos) készségfelmérésre kerül sor, ahol a szövegértési, szövegalkotási és matematikai kompetenciákat mérik.

Az alapiskola elvégzése után a tanulók hároméves alsó középiskolában (ún. gimnáziumokban) folytatják tanulmányaikat. Ez egy új iskolatípus, amelyben az általános képzésre fókuszálnak (természettudományok, társadalomismeret, történelem stb.).
Az alsó középiskola országos írásbeli felméréssel zárul. Három területet vizsgálnak: társadalomtudományok (anyanyelv és irodalom, történelem, társadalomismeret), természettudományok és választott idegen nyelv.

Az alsó középiskolák létrehozásával az oktatás színvonalát kívánták növelni. Ezek az önálló intézmények iskolaközpontként vagy kistérségi iskolaként működnek, és a vidéki alapiskolák tanulóit gyűjtik be. Általában jó felszereléssel és jól felkészült oktatókkal rendelkeznek, tehát minőségi oktatást kínálnak. Pozitívumként említhetjük azt is, hogy a nehezen kezelhető „kamasz“ gyerekeket kiemelték az alapiskolákból, és ezáltal csökkent a fiatalabb, kisebb gyerekek „terrorizálása“. Negatívumként a bejáró gyerekek utaztatását említhetjük és azt, hogy az új iskolatípus kialakításával sem sikerült csökkenteni a családi és lakhelyi hátrányokból fakadó különbségeket a tanulók között. (…)

(A teljes cikk a Katedra folyóirat XXII/10. számában olvasható)

Dr.h.c. prof. Ing. Albert Sándor, PhD.
a Selye János Egyetem  alapító rektora, a komáromi Felnőttképzési Intézet, Kht. igazgatója; lakhely: Kassa – Pat

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .