Kiss Szilvia: Szubjektív gondolatok a kémiaoktatásról

– Minek nekem ezt megtanulni?
Biztosan mindannyian találkoztak már ezzel a kérdéssel, tanárként, diákként vagy szülőként. Mit válaszoljon erre az ember, ha történetesen kémiát tanít alapiskolásoknak? Néhány éve megtaláltam a választ. Olvastam egy petícióról, amelyet azért indítottak, hogy egy veszélyes anyagot, a dihidrogén-oxidot tiltsák be. Indoklásként feltüntették, hogy túlzott izzadást, hányást okozhat, a savas eső fő komponense, gáz állapotban súlyos égést idézhet elő, hozzájárul az erózióhoz. Az 50 megkérdezett emberből 43 igennel válaszolt, 6 nem tudott dönteni, és csak egy jött rá, hogy a dihidrogén-monoxid egyszerűen víz. Szóval ezért kell a kémiát tanulni.
Ha tisztáztuk miért, nézzük meg, hogy mit.
A 2008-ban elfogadott állami oktatási program újításokat hozott a kémia terén is. A legnagyobb változást a tantárgy 6. osztályban történő bevezetése hozta, heti 0,5 órában. A későbbi évfolyamokban az óraszám így alakult: 7. osztály 0,5 óra, 8. osztály 1 óra, 9. osztály 2 óra hetente. A heti 0,5 és 1 óra, valamint a heti 2 órából 1 óra osztottként javasolt. Javasolt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy amelyik iskola ezt megengedhette magának, az élt a lehetőséggel, amelyik nem, az maradt az egész osztályos oktatásnál. A heti 0,5 óra (a gyakorlatban kéthetente 1 óraként működött) hatékonysága alig volt értékelhető, jobb esetben a diák legalább az oktató nevét megjegyezte. A heti 1 óra már valamivel jobb helyzet, de ez sem egy főnyeremény. A helyzeten sokban javított a 2011-es módosítás, ahol az iskolák hatáskörébe sorolták az órák évfolyamonkénti elosztását oktatási programjuk szerint. Ha az iskola élt a lehetőséggel, mint nálunk, az eredeti elosztáshoz tért vissza: 8. osztály 2 óra, 9. osztály 2 óra hetente. Az állami oktatási program elsődleges célként a tanulók tantárgyhoz fűződő pozitív kapcsolatának kialakítását jelölte meg, kihangsúlyozva a tudományos eredmények hatását az emberre, társadalomra és természetre egyaránt.
A tananyag 6 fő témakört tartalmaz:
1. Környezetünk kémiája
2. Az anyagok átalakulása
3. Az anyagok összetétele
4. Jelentős kémiai elemek és vegyületek
5. Kémiai számítások
6. Szerves vegyületek
Az utolsó két témakör jó besorolást kapott, megfelelő helyen és időben tanítjuk. Viszont az első témakörök és azok tartalma kaotikusnak tűnik.
Tanulunk a környezetünkben lejátszódó reakciókról, kémiai átalakulásokról, a reakcióknál megvizsgáljuk az energetikai szempontot, a reakció sebességét anélkül, hogy tudná a diák, milyen az anyagok összetétele, mi a különbség az elem és a vegyület között. Úgy is mondhatnám leegyszerűsítve, annyit fog tudni a reakcióról, hogy az egyik lutyufutyut összeöntjük a másik lutyufutyuval, és lesz belőle egy harmadik lutyufutyu. Mire elhagyja az alapiskolát, lesznek homályos emlékei valamilyen reakciókról, de a miértekről és a hogyanokról nem nagyon. A magam részéről ezt a tanmenetet nem követem, én a rendszerezés híve vagyok (lehet, hogy azért, mert a másik szakom matematika). Bevezetésként természetesen a környezettel és a kémiához kapcsolható jelenségekkel kezdem az ismerkedést, hiszen sok olyan dolog, jelenség vesz bennünket körbe, amiről egy 12-13 éves gyereknek nincs sok konkrét ismerete. Halványan sejti, hogy sok probléma akad a Földön, ami az ő és mindenki más életét befolyásolja, de az okokat és az esetleges következményeket nem ismeri. Ez az a rész, ahol felkelthető a gyerek érdeklődése a kémia iránt, ahol az interaktivitás maximálisan kihasználható. Ha már az érdeklődés megvan, van mire alapozni. Ne legyenek illúzióink, nem minden gyerek lesz a kémia feltétlen híve, de ha már annyi megmarad benne, hogy a savas eső minek köszönhető, már tettünk valamit. Sok diákot elvesztünk a rendszerezés során. Atom, elem, vegyület, molekula, nem könnyű ezt megjegyezni. Tulajdonságok egész sora, ezt megjegyezni, megtanulni nehéz feladat. Ha nem köthető élményhez, a gyerek adatok halmazát látja maga előtt. Feladatként pedig „a leírtuk, tehát megtanulom” lebeg a szeme előtt. Ez a része a kémiának számomra a legnagyobb kihívás: úgy bemutatni a tananyagot, hogy érdekes legyen, élmény legyen. Jöhetnek a kísérletek, amelyek nem mindig kémiai reakciók – bevezetjük a reakció fogalmát. Az anyagok vizsgálata mindig ellenőrzött körülmények között zajlik, kézben kell tartani az irányítást, mert a gyerekek nagyon kreatívak. (…)

Kiss Szilvia
A dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola kémia szakos tanárnője

(A teljes cikk a Katedra folyóirat XXII/10. számában olvasható)

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .