Petres Csizmadia Gabriella: Beszélgetés Dömény Andreával

A rozsnyói pedagógustalálkozón az SZMPSZ szakmai-módszertani elismerésben részesítette a szlováktankönyvíró munkacsoportot, köztük Dömény Andreát. A díjazás apropóján faggattam Andreát életútjáról, pedagógusi pályájáról.

– Biztosan hosszú út vezetett el ahhoz, hogy tankönyvíróvá válj. Hogyan válik egy pedagógusból szerző?
– Minden 2008-ban kezdődött, amikor a SZMPSZ kezdeményezésére megalakult a szlovák nyelv oktatásával foglalkozó szakcsoport, ahol a résztvevők a szlovák nyelv oktatásának problémáit próbálták összegyűjteni, és megoldást keresni ezek javítására. Sok iskolában foglalkoztak a témával, majd észrevételeiket eljuttatták a szakcsoport tagjaihoz. Megszületett egy dokumentum, ami összegyűjtötte a szlovák nyelv oktatását gátló tényezőket – és megoldásokat is ajánlott ezek elhárítására. Azt mindannyian tudtuk, hogy egyik napról a másikra nem lehet orvosolni a problémákat, mivel azok megoldása nagyon összetett és sok mindenkin múlik. Ebben az időben kezdődött el a Mikolaj-féle reform – elkészült az új oktatási törvény, az új dokumentumok (kerettantervek és művelődési programok). 2008 tavaszán pedig ajánlatot kaptam egy elektronikus tankönyv megírására (KEGA-projekt keretén belül a nyolcosztályos gimnáziumok első évfolyama számára). Az egyik találkozón megemlítettem a felkínált lehetőséget, és ekkor szerveződött az öttagú csoport – Papp Szilvia, Szetyinszky Veronika, Varga Zsuzsanna, Alabán Mária és én –, majd hamarosan el is kezdtük a közös munkát. Abban az időben nagyon elfoglalt voltam – januártól a hidaskürti alapiskola igazgatója lettem és az egyéb feladatok mellett az iskola épületeinek felújítására is pályáztunk. Tudtam, hogy nem lesz könnyű ennyi mindent egyszerre végezni, de belevágtunk. Először elkészítettük a tankönyv koncepcióját, majd leadtuk az első négy fejezetet. A kolléganőkkel nagyon sokat készültünk, „vitatkoztunk“, beszélgettünk arról is, hogy tulajdonképpen milyen tankönyvből szeretnénk tanítani, majd „megálmodtunk“ egy tankönyvcsaládot – tankönyv, munkafüzet, hanganyag, képanyag, nyelvtani segédanyagok, digitális tananyagfeldolgozás…

– Az első tankönyvet tehát értelemszerűen követnie kellett a többinek…
– Ha összefüggő, célirányos fejlesztési programcsomagot akartunk készíteni, ami elengedhetetlen a nyelvtanításban, akkor tudtuk, hogy itt már nem állhatunk meg. 2008-tól a mai napig 11 kiadványunk került az iskolákba – 6 tankönyv és 5 munkafüzetünk jelent meg. Az állami oktatási programok életbe lépése lehetővé tette, hogy pályázatokat nyújtsunk be tankönyvírásra, így 2009-től 2012-ig az 5., 6., 7. és 8. évfolyamoknak tankönyveket és munkafüzeteket készítettünk, két évfolyam számára pedig konverzációs tankönyvet is írtunk. Az ötödikes tankönyvhöz megírt munkafüzetet a kezdettől fogva a SZMPSZ segítségével tudtuk kiadni, mivel arra a minisztérium nem írt ki pályázatot. Az idén pedig szintén a SZMPSZ segítségével sikerült kiadnunk egy munkafüzetet és nyelvtani táblázatokat a 8–9. évfolyamok számára, melyből a tanulók készülhetnek a tesztelésre is.

– Hogyan készül egy tankönyv? Milyen típusú felkészültség szükséges a tankönyvíráshoz?
– Elsősorban alaposan ismerni kell az állami oktatási programot, a tantárgy struktúráját, összetevőit, fejlesztési céljait – és nem mellékesen a célcsoportot. A tanulóknak a témákon kívül az oktatási program előírja a beszédszándék kialakítását, ezenkívül az elsajátítandó fogalomköröket is a megadott nyelvtani követelmények mellett. Viszont az oktatási program egyértelműen előírja, hogy a kommunikáció az alapterület, és ezen belül tanítjuk a többi tananyagot. Ezt vettük figyelembe, amikor a tankönyvet kommunikációs témákra osztottuk: mindegyik „kínált“ bizonyos beszédszándékokat és fogalomköröket – ezeket úgy próbáltuk bedolgozni, hogy ne tűnjenek „erőszakoltnak“. A kommunikációs témákat 9 fejezetbe soroltuk, utalva arra, hogy – a szüneteket leszámítva – tulajdonképpen 9 hónapig tart egy tanév alatt az intenzív tanulás. A nyelvtani tananyagot is mindig valamely kommunikációs témakörbe illesztettük, hogy ezek begyakorlása a kommunikációs témákon keresztül történjen. (…)

Petres Csizmadia Gabriella
Adjunktus a nyitrai Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetben (Közép-európai Tanulmányok Kara), a Katedra vezető szerkesztője, Hidaskürtön él

(A teljes cikk a Katedra folyóirat XXII/10. számában olvasható)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .