Juhász Katalin: Szunyog Zsuzsa – Szél, szoknya, tenger

Mivel kedvenc könyveim száma meghaladja a Katedra oldalszámát, most az utóbbi évek hazai magyar terméséből szeretném felhívni a figyelmet egy kötetre, amely rendkívüli hatással volt rám. Egyrészt azért, mert bátor vállalkozásnak tartom, másrészt pedig azért, mert szeretem, amikor a költészet találkozik a prózával.

A királyhelmeci származású Szunyog Zsuzsa költőként kezdte, aztán belevágott a prózába, és jól tette. Szél, szoknya, tenger című kötete különös elbeszéléseket tartalmaz. A főszereplők igen sokfélék, de valamennyit saját anyjának tekinti a szerző. Ha úgy tetszik, ez a könyv válasz Esterházy Péter Harmonia Caelestisére. De mivel Szunyog Zsuzsa nem egy nagy múltú dinasztia képviselője, nem is kísérletezik azzal, hogy végignyargaljon a történelmen. Nőalakjai talán épp ezért emberibbek, épp ezért érezzük őket közelebb magunkhoz. A grófnők, királynők itt mesealakokként szerepelnek, akikről nem sokat tudunk meg, mint ahogy a többiekről sem: a fiatal fruskákról, a háziasszonyokról, a táncosnőkről, a nagyvilági dámákról, a parasztlányokról, a hivatalnoknőkről, a festőnőkről, a színésznőkről. Egy hollywoodi sztár és egy híres énekesnő azonosítható csupán.

A rövid történetekből, kiragadott fragmentumokból összeálló mű hangneme egységes – ebben is különbözik Esterházytól. Érzésekből, illatokból, mozdulatokból, tapintható matériából áll össze egy különleges világ. A szerző keveset beszélteti szereplőit, a dialógusok is töredékesek, csak hangulatteremtő erejük van, ráadásul központozás nélkül ezek is összeolvadnak. Mondatai a lélek rezdüléseit örökítik meg.

Különösen izgalmasak azok a részek, amelyekben „anyám” nem emberi alakban jelenik meg: „anyám mint herendi porcelánminta mint erotikusan tekerődző szecessziós nőalak lágyan redőzött ruhában Mucha festményein egy időben divatos volt őt vásárolni ajándékba veszik mint a cukrot vagy nyalókát vásárokon külföldiek meg pláne ezen el is mosolyodik a szalonok nappalik és mivel naptárban is divatos a kerti budik falán”.

A nevükön nevezett karaktereknek egyébként többnyire angol nevük van, a néhány konkrét helyszín szintén külföldön található. Ennek a megoldásnak nyilván az eltávolítás a célja, hacsak a szerző nem tör nemzetközi babérokra. Szunyog Zsuzsának eddig két verskötete jelent meg, és a költői látásmód a prózájában is érvényesül, még ha nem is úgynevezett „lirizált prózával” van dolgunk ebben a rendkívül izgalmas kötetben.

Szunyog Zsuzsa: Szél, szoknya, tenger. Kalligram, 2013.

(A könyvajánló megjelent a Katedra folyóirat XXII/10. számában)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .