Három hetem Németországban

A PAD (Pädagogischer Austauschdienst – Pedagógiai Csereszolgálat) jóvoltából a nyári szünet első három hetében egy németországi tanulmányúton vehettem részt.

Az út idén az alsó-szászországi Alfeldbe szólt, ahol néhány hétre (június 26-tól július 17-ig) a helyi gimnázium diákjaivá váltunk. Ez annak is köszönhető, hogy a német diákok csak július közepén fejezik be tanulmányaikat. Hetente pár alkalommal részt vettünk a német diákok tanítási óráin, de javarészt helyi tanárnők adtak nekünk németórákat. Tízfős csoportunkkal olyan mindennapi témákat vettünk át, mint vásárlás, étkezés és kultúra. Külön téma volt maga Németország.

Néha nem mindennapi módon tanítottak: a vásárlás és étkezés témák befejeztével elmentünk a helyi piacra alapanyagokat venni a gyümölcssalátánkhoz, amit az órán készítettünk és fogyasztottunk el, miközben összefoglaltuk a tanultakat. A résztvevő diákok között volt az ország minden tájáról: vágbesztercei, szinnai, eperjesi és az Erdőhátról, Gajarról, de nem hiányozhattak a pozsonyi diákok sem, úgyhogy a csoportmunkák alatt érdekes volt a szlovák megannyi változatát hallgatni (mert persze németül kellett volna beszélnünk). Jómagam a nyitrai kerületet, Dél-Szlovákiát, az ott élő magyarokat és a komáromi Selye János Gimnáziumot képviseltem. Gyorsan telt az idő, talán a sűrű program miatt, ami több német nagyváros megtekintését is magába foglalta. Többször is elutaztam az ezerkétszáz éves Hildesheim városába, beláttam egész Hannovert városházájának kupolájából, meglátogattam a wolfsburgi Phaeo-t, ami a Csodák Palotájának fiatalabbik kiadása, megmásztam a kölni dóm tornyának lépcsőit és megismertem az ókorban ott élő rómaiak mindennapi életét a germán-római múzeumban. Persze volt még valami, ami még lenyűgözőbb volt a nagyvárosoknál: az alsó-szászországi természet. A programunk keretén belül egy egész napot a Harz hegységben töltöttük, ahol felmásztunk a tartomány legmagasabb hegyének, a Brockennek a tetejére (1141m). Tulajdonképpen az egész táj hegyekből és dombokból állt, nem úgy, mint itt a Kisalföldön.

nemetorsz2

Minden résztvevő fogadócsaládoknál volt elszállásolva, ezáltal nem csak a német diákok iskolai mindennapjait ismerhettük meg, hanem részt vettünk egy család életében. A háziak sokat meséltek a lakótársamnak és nekem, együtt ebédeltünk, vacsoráztunk, besegítettünk a ház körül, a családunk bemutatta nekünk a környéket, különféle hétvégi programokat szerveztek nekünk, pl. elmentünk egy jótékonysági iskolai koncertre és szabadtéri előadásokra a helyi parkban.

Ezeket az élményeket most nem írhattam volna le, ha nem végzek második helyen az országos német olimpián, és ezt az eredményt „Selyés” felkészítő tanáromnak, Szénássy Edit tanárnőnek és németországi önkéntesünknek, Anna Kleynek is köszönhetem.

Elek Fanni Mária
Selye János Gimnázium


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .