Fibi Sándor: Amikor tudássá válnak az ismeretek…

Őszinte gondolatok Hrbácsek-Noszek Magdaléna: Zsidó hagyományok Galántán és környékén című, tudományos igényességgel megírt néprajzi monográfiájáról (Kiadta az Art Danubius Polgári Társaság megbízásából az AB-Art Kiadó, 2014)

A publikáció szerzője, PaedDr. Hrbácsek-Noszek Magdaléna, PhD. már alapiskolai pedagógusként, iskolaigazgatóként is rendkívül fontos szerepet tulajdonított a regionális ismeretek elsajátíttatásának. 2008-tól a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának adjunktusaként a regionális kultúrák/identitás és az ehhez kapcsolódó pedagógiai módszertani kérdések kutatásával foglalkozik. 2011-ben jelent meg A regionális tudat az iskolában c. monográfiája az AB-Art kiadó gondozásában. Az írónő ezen felül rendszeresen publikál hazai és külföldi szaklapokban, illetve a Katedra folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja.

Ebben a művében rendkívül igényes feladatra vállalkozott, amikor a két jól elkülöníthető szakaszból álló publikációja első részében egy precíz ismereteket közlő igazi időutazásra hívta az olvasókat, melynek során a galántai régió zsidóságának a történetét mutatta be, a második részben pedig a zsidóság mindennapi életébe vezette őket. Szinte fényképszerű pontossággal ábrázolta egy népcsoport életét, és tiszteletteljes, őszinte főhajtással állított emlékművet a holokauszt áldozatainak. Nagyon érdekes része, színfoltja a könyvnek az önreprezentáció módszerének alkalmazása, melynek során a tárgyi, eszmei, lelki értékek bemutatásán kívül a megkérdezettek saját magukat is bemutatják az interjúk során. A téma megközelítésének mégis az az érdekessége, hogy a kvantitatív és kvalitatív kutatási eljárásokat egyaránt alkalmazva olyan egyedi és érdekes módon fókuszál a galántai régió zsidóságának jelenére, hogy közben szinte teljes részletességgel megismerjük a múltat is. Precízen, mindamellett kellő empátiával mutatta be azt az életet, amelyben az évszázadok során kialakult a tökéletes rend és rendezettség, ahol mindennek megvolt az indokolt helye, amelyben rendkívül fontos szerepe volt a tudásnak, a törvény – a TÓRA – tiszteletének és megtartásának, az ezeréves hagyományok ápolásának, az egyén – a család – a közösség egységként funkcionáló mindenhatóságának. Az olvasó számára fokozatosan válik természetessé, hogy a tudás fontossága lényegében a tanítás és tanulás kötelező jellegéből adódott, mégpedig a családon belüli és az intézményesített tanulás egységéből, hiszen az iskola mint intézmény megléte már az időszámítás előtti időkben természetes követelmény volt e nép életében.

Radnóti Zoltán rabbi a könyv ajánlásában megköszöni a szerzőnek, hogy az olvasóit nagyon érdekes és sokat mondó időutazásra vitte, aki ebben a könyvben lelket lehelt az emlékekbe, bemutatta a zsidó vallás hagyományait, és azt a hitet, amelyik a zsidó népet 4000 esztendeje életben tartja. Ez az elismerés valóban helyénvaló, hiszen a szerző kiváló érzékkel vezette olvasóit és tette számukra teljesen egyértelművé, hogy az évszázadok során a tudás mellett milyen fontos szerepe volt a családi nevelésnek, melynek során az idősebb generáció következetesen és hittel adta át a fennmaradáshoz szükséges tudást, a hagyományokkal való azonosulás és azok tiszteletének alapvető követelményét. Ennek kapcsán viszont az olvasóban szinte törvényszerűen érlelődik az a belső kétely, hogy napjainkban a család – a mi esetünkben elsősorban a felvidéki magyar család – eleget akar, illetve eleget tud-e tenni ennek a feladatnak, egyáltalán fontosnak tartja-e a hagyományokhoz való hűség érzetének, hitének a kialakítását a felnövekvő generációk nevelésének korántsem egyszerű folyamatában. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/2. (októberi) számában olvasható


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .