Németh Nikolas: Ütött a Vekker

Október folyamán másodjára volt alkalmam színházi nevelési programot látogatni. Most sem csalódtam. A csodát ezúttal a Vekker Műhely szolgáltatta. Előadásuk címe Másik oldal/Druhá strana, melynek bemutatását október 23-án és 24-én a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium tette lehetővé. Köszönet érte!
A darab témájáról csak annyit tudtam előre, hogy az örök nagy kérdőjel, a magyar-szlovák kapcsolatrendszer mentén hivatott gondolkodásra hívni a résztvevőt. Amikor az előadás elkezdődött, s főhősünk beszámolt arról, hogy szelték ketté Nagyszelmencet annak idején, óhatatlanul is Hunčík Péter Határeset című könyve jutott eszembe, melyben bár Ipolyság történetéről olvashatunk, mit sem változtat ez az elcsatolás tényén, s az utána bekövetkezett szituáción. Mivel fiatalként ezekről a történésekről leginkább már csak könyvekből olvashatunk, ez rögtön megadta az alaphangulatot, kíváncsian vártam a folytatást.
A történet szerint egy nagyszelmenci születésű magyar fiú annak érdekében, hogy professzionális futballista válhasson belőle, Zsolnára költözik az ott székelő tornaklub miatt. Bár édesanyja nem nézi ezt jó szemmel, ő mégis követi álmait és odaköltözik. Időközben jól elsajátítja a szlovák nyelvet, szlovák barátai, majd barátnője is lesz. A bonyodalom akkor kezd kibontakozni, mikor a manapság olyan aktuális események veszik kezdetét, mint például a Facebookra való idegen nyelven történő posztolás, a szülőkkel és barátokkal való kommunikáció, ha az ember párja nem beszéli annak anyanyelvét, stb.
Hogy a történet szálai hová vezetnek, az talán a mi szempontunkból, színházi nevelési programról lévén szó, nem is annyira lényeges. Ami igazán számít, az a gondolatébresztés, elmélkedés tudatos megélése ennek az egyáltalán nem könnyű témának. Jól tudjuk ugyanis, hogy mindenki valahogyan viszonyul hozzá, bár általában a két szélsőséges hozzáállást szoktuk észrevenni. Az egyik az érzelmektől túlfűtött „vadnacionalista”, a másik a gyökereiről önszántan lemondott közömbös ember, akinek 1920 fényévtávolságra van már. Hogy melyik a jobb? Jobb-e az egyik a másiknál? Pontosan ilyen, s ehhez hasonlatos kérdésekre keresi a választ a Másik oldal, melynek megtekintését mindenkinek ajánlom, akinek csak egy módja van rá.
A remek témaválasztáson túl külön örömet jelentett a diákok hozzáállása ehhez a programhoz. Természetesen tisztában voltam vele, milyen erővel bír a színházi nevelés, hiszen számtalan alkalommal volt már lehetőségem megtapasztalni azt résztvevőként, megfigyelőként egyaránt, viszont ezek túlnyomó többségében meseadaptációk voltak, illetve általános iskolás közönségnek íródtak. Kíváncsi voltam hát, hogy egy gimnazista közönség hogyan reagál – merthogy a kicsik játékra való éhsége tán nem annyira meglepő. Ehhez képest úgy gondolom, hogy a srácok maximális alázattal és intelligenciával voltak jelen, ha lehet ezt mondani. A nemzeti hovatartozás, identitástudat mellett az olyan morális fogalmak is megvitatásra kerültek, mint barátság, hűség és árulás.
Úgy gondolom, kiváltképp szívet melengető ezt tapasztalni egy olyan korszakban, mikor mást sem hallunk a média agymosó világából folyni, mint az emberi primitivizmust és a fiatalok közönyösségét mindenféle téren. Csak nehogy a végén elhiggyük!

Megjelent  a Katedra folyóirat XXIII/4. (decemberi) számában

fotó: vekkermuhely.blogspot.sk


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .