Németh Margit: Értékek mentén…

Ülök a bölcső mellett, és áhítattal nézem a párhetes alvó kisembert. A párizsi mészárlások árnyékában arra gondolok, vajon milyen világban fog felnőni ez a pici emberke, aki mit sem sejt azokról a borzalmakról, amelyeket képesek az emberek elkövetni. Mit tehetünk azért, hogy boldog legyen az élete, hogy ő maga értékes emberré, jó emberré váljon?

Az ókori görögök fontosnak tartották az erkölcsi értékeket, az igaz, a szép és a jó értékét. Ezek iránt a szellemi értékek iránt azok az emberek fogékonyak, akik képesek rácsodálkozni a világ dolgaira, akik kíváncsiak és lélekben fiatalok. A szülő és a pedagógus feladata, hogy fenntartsa a gyermekben a veleszületett kíváncsiságot, amely a dolgok megismerésére sarkallja őt. Ám a világra való rácsodálkozás készségét is ki kell alakítanunk benne, hiszen ezek a pillanatok a boldogság hordozói. Ha az ember képes nyitott szívvel rácsodálkozni egy kis virágra, a csodálatos naplementére, akkor boldognak érzi magát. Ha az ember a szépséget szemléli, kicsit maga is megszépül, erényesebbé válik. Platón szerint már azért érdemes élni, hogy az ember a szépséget szemlélje önmagában.

Az igazság keresése kicsit összetettebb dolog, mivel az igazság megtalálása önzetlenséget kíván az embertől. Nemeshegyi Péter írja: „Elég ritka ugyanis, hogy az emberek minden korlátozás nélkül önzetlen vággyal keressék az igazságot. Gyakran megrekedünk az olyan féligazságoknál, amelyek nekünk hasznosak és előnyösek. Amikor a másik fél is hasonlóan cselekszik, akkor ezek az emberek az állítólagos igazságokat bunkónak használják, hogy azokkal egymást ütlegeljék. Azt képzelik, hogy ők birtokolják a teljes igazságot. Ezért csak vitatkozni tudnak, dialogizálni nem.“ Ha az ember tudatosítja, hogy nincs a teljes igazság birtokában, és igyekszik a másik emberrel egymástól tanulva eljutni a teljesebb igazsághoz, akkor a megtalált igazság szorosan és tartósan összekapcsolja őket. Vajon megtanítjuk-e gyermekeinket a helyes érvelésre, vitatkozásra, párbeszédek lefolytatására? Mi magunk tudunk-e kulturáltan vitatkozni, érvelni? Találkoznak-e gyermekeink megfelelő mintával akár a családban, az iskolában, a közéletben vagy a médiában?

A modern pszichológia előszeretettel beszél az ember önmegvalósításáról, személyes kiteljesedéséről. Ezért gyakran érik olyan vádak, melyek szerint az emberi önzőséget helyezi előtérbe, és erre ösztönzi az embert. A humanisztikus pszichológia képviselői szerint azonban az ember akkor éri el ezt a személyes kiteljesedését, ha képes mások felé megnyílni, másokat elfogadni, másoknak segíteni, másokat szeretni. Ha tud hűséges lenni, igaz barátnak maradni, a másikat nem kihasználni. Ha tud jó ember lenni. A jóság az az alapérték, amely leginkább megfelel az emberi természetnek. A jóság az ember lelki egészségének a feltétele. A jóság birtoklásával érzi az ember teljesnek az életét. A jóság hozzásegít ahhoz, hogy erkölcsösek legyünk. Ha az emberek nem erkölcsösek, akkor a társadalom is erkölcstelenné válik. Az ilyen társadalomban nem mindig könnyű az erkölcsösen élő ember boldogulása.

Milyen kapcsolatban van az erkölcsös élet és a személyes boldogság? Erik Fromm szerint korunk embere abban a tévedésben él, hogy a tárgyak birtoklásában, érzéki élvezetek habzsolásában látja a boldogságot. Szerinte az ember nem a birtoklás által lesz boldoggá, hanem azáltal, hogy hitelesen létezik, vagyis azáltal, hogy önzetlen szeretettel egyesül valamivel vagy valakivel, anélkül, hogy azt birtokolni akarná. Az olyan ember számára, aki csak birtokolni akar, nem cél a másik ember, hanem eszköz, olyan holmi, amely bármikor kicserélhető, eldobható. Mindez tapasztalható, sajnos az emberi kapcsolatokban, a párkapcsolatokban. Sokkal könnyebben rúgunk fel barátságokat, hagyjuk el a családunkat, hagyjuk magukra az idős szülőket. Azonban az új izgalmak, a reklámozott áruk megvásárlása, az élet habzsolása sem teszi tartósan boldoggá az embert. A mai ember csak kapni akar. Megfeledkezik arról, hogy adni nagyobb öröm, mint kapni. Ha kapni szeretnék, előbb nekem kell adnom. Számtalan pszichológiai kísérlet igazolja, hogy a segítségnyújtás, az adakozás boldogsághormont termel a szervezetünkben. Gyakrabban kellene élnünk velük. És nem csak karácsony tájékán.

Nézem a bölcsőben békésen alvó kisembert. Közben arra gondolok, hogy nagyon nagy szükség lenne egy alapvető szemléletváltozásra. Akkor talán valamivel könnyebb lenne a szülők és a pedagógusok munkája az erkölcsös és boldog emberkék kinevelésében. A jóemberek kineveléséhez. Ehhez kívánok mindannyiuknak sok-sok erőt, egészséget, kitartást és derűs napokat az új évben. Kívánok boldog, tartós emberi kapcsolatokat, amelyekben ki tudnak teljesedni, jók tudnak lenni, mert boldogan valamivel könnyebb jóságra és boldogságra nevelni.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/5. (januári) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .