Kalácska József: Kilencven éve született Czókoly Béla

Felvidéki magyar pedagógusközösségünknek vannak országos hírű, legendás nagy tanáregyéniségei. Ezek egyike Czókoly Béla, aki 1925. november 20-án született Rimasimonyiban. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd tanulmányait a rimaszombati gimnáziumban folytatta. A háborút követő hontalanság éveiben szökött magántanulóként a Lévay József Református Gimnáziumban érettségizett Miskolcon. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, és 1951-ben ugyanazon, Eötvös Lóránt Tudományegyetemre átkeresztelt intézményben szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Maradhatott volna Magyarországon, ám Ő eljött az egy éve újraindított magyar gimnáziumba, Komáromba, ahol 1951 áprilisától 1989-es nyugdíjba vonulásáig 38 éven át tanított.
A Tanár Úr egyénisége, igazságszeretete, következetessége, precizitása, igényessége, megalkuvást nem tűrő igazságos szigora legendává nőtt. Oktatott tantárgyainak kiváló tudása révén tiszteletet váltott ki a diákok, szülők és tanártársak körében. Megalapozta és gyarapította az intézmény matematikában és fizikában elért sikereit és későbbi jó hírnevét. Iskolát teremtett az iskolán belül. Generációkban rakta le a természettudományos gondolkodás alapjait, melyekre építve tudta megvalósítani továbbtanulási tervét sok száz felvidéki magyar fiatal. Hosszú éveken át zsinórmértéket tartott diákjai, majd a kollégáivá lett egykori tanítványai elé is. Úgy tudott szigorú lenni, hogy hangját soha nem emelte fel. Életében legenda lett, történetek sokasága hangzik el az érettségi és öregdiák találkozókon vele kapcsolatban. Életének nyolcvannyolcadik évében hunyt el 2013. április 19-én. Temetési istentiszteletén Isten igéjét kívánsága szerint egykori tanítványa, dr. Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök hirdette.
Tanári munkássága és a magyar nyelvű oktatást szolgáló életpályája elismeréseképpen 1995-ben az akkor első ízben kiadott Czabán Samu-díjban részesült. Ugyanabban az évben Polgármesteri-díjjal, majd 2006-ban Komárom önkormányzata Pro Urbe-díjjal jutalmazta Őt.
2011-ben az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen átvette gyémántdiplomáját.
E sorok írója 1964 szeptembere óta ismerte a Tanár Urat. Diákként legemlékezetesebb „beszélgetésünk” 1967 tavaszára datálódik, amikor a főiskolára való jelentkezésemkor kétségek közt Hozzá fordultam tanácsért. Így hát az egyik matematikaóránk végeztével félénken odaszegődtem a Tanár Úrhoz, s míg a fizikumig értünk, elmondtam neki problémámat. Ő türelmesen meghallgatott, végigmért, és csak ennyit mondott: „Meg kell próbálni, fog az menni!” … majd becsukódott mögötte a fizikum ajtaja.
Ez a mondat csengett vissza fülemben mindig, amikor valamilyen nehézségem volt főiskolai és egyetemi tanulmányaim alatt. Ez a mondat mindig erőt adott, mert ha Czókoly tanár úr bízik bennem, akkor nem csüggedhetek el, az akadályokat, nehézségeket le kell győznöm. Hogyan állhatok meg előtte, ha megfutamodom?
Köszönöm, Tanár Úr, ezt a mondatot! Ha fél óráig beszélgettünk volna, lehet, hogy semmire sem emlékeznék, ám ez a tömör mondat biztatást adott, lelkesített. Így lett számomra vezérigévé. S én, az akkori megszeppent diák, nem gondoltam, hogy tizennégy év elmúltával a Tanár Úr éppen nekem adja át íróasztalát és székét – amelyeket a mai napig használok – a gimnázium fizikumában. Csak remélni merem, hogy negyvenöt éves pedagógusi pályámból a komáromi gimnáziumban eltöltött harmincöt tanári évem alatt sikerült azt a szellemiséget továbbadnom, amit e halk szavú embertől mint egykori tanítvány és tanártárs kaptam, ellestem.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/5. (januári) számában


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .