Jónás Dániel: Március idusára

Régen történt, évszázados rege,
Ahogyan a diktatúra ingott Európa-szerte,
S ahogyan szikrára lobbant a Népek Tavasza.
Óvakodj, ha közeleg március idusa!

Ha úr vagy, és nem derék munkás,
Csak ülsz a hatalmon és nem éltet más
mint a sóvár kapzsiság, úgyhát vésd magadba:
Óvakodj, ha közeleg március idusa!

Megtörtént Rómában, és megtörtént Pesten,
Megtörtént minden önkényes ketrecben,
És ha nem vigyázol, megtörténhet újra:
Óvakodj, ha közeleg március idusa!

Reszkess, félj, kínlódj arany trónusodon,
Ezüst cipőidben és selyempárnáidon,
Ha mindezen jóságot megtartod magadnak
És csak apró morzsákat szórsz szolgálóidnak,
Hát ne csodálkozz, ha kondul a harag harangja;
Óvakodj, ha közeleg március idusa!

Szelek szárnyán száll a Költő szelleme,
Recsegve-ropogva, rongyos romokat hagyva
mindenütt ahol sínylődik hőn szeretett népe,
S hazájáért a végső nihilbe menne.

Talpra emberek, járjátok a táncot,
Érezzétek a ritmust, csörögjenek a láncok!
Hadd hallják odafent hogy zajlik az élet,
Pendülnek a húrok, fenődnek kések,
S pörög a csárdás, a Kaszás is járja,
A főurakat pedig a guillotine várja!…

Közeleg az idő, a végső haláltusa.
Készülj, mert eljő március idusa!

A költemény szerzője a komáromi Kultsár István Szakközépiskola diákja


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .