Krippel Éva: Az iskolai alkalmasság, iskolaérettség: halasztás vagy beiskolázás (2. rész)

Beíratás. Iskolaköteles. Beiskolázás. Halasztás. Iskolaérett. Iskola kezdésre nem alkalmas. Egyre gyakoribb fogalmak a nagycsoportos óvodások szülei, pedagógusai, ismerősei körében.
„Az én gyerekem okos, beszédes, nem fél senkitől.“ „Az enyém a szoknyám mellől nem mozdul.“ „Az enyém nem szeret és nem is akar rajzolni, a szomszédé meg olvas, számol.“ „Igaz, de nem fogad szót senkinek.“ – fogalmazódik meg sok hasonló gondolat. „Adjam iskolába? Bírja majd? Vagy mégsem? De mit szól a család, a rokonság, a szomszédok?”

Az a gyermek, aki az adott év augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, tankötelesnek számít, be kell íratni az iskolába. Amennyiben felmerül az iskolaéretlenség kérdése, az érvényes közoktatási törvény értelmében lehetőség nyílik a tankötelesség halasztására. A szülő kérésére a pedagógiai-pszichológiai tanácsadóban felmérik a gyermek részképességeit, teljesítőképességét, feladatértését és feladattudatát, stb. A pszichológusi szakvéleménnyel alátámasztva kérhető az iskolaigazgató döntése az iskolakezdés halasztásáról. A felmérések során felderített területek fejlesztési lehetőségeiről a szülőknek érdemes szakemberekkel konzultálni. Hasznosabb, ha a lemaradást célirányosan próbálják behozni, mintha csak tétlen várják, hogy spontán beérjen az idegrendszer, ha az eddig nem történt meg.
Mindannyian tudjuk, milyen nagy elvárásokkal kell a kisiskolások megküzdeniük. A jó kezdet fél siker – tartja a közmondás. Azok a gyerekek, akiknek nem okoz nehézséget megfelelni az elvárásoknak, máris előnyt élveznek. A tanító néni megdicséri, elismeri őket, így a tanuláshoz még nagyobb kedvvel állnak. Megnő az önbizalmuk, amit a társak felé is kisugároznak. Máris elfogadottá válnak mindenki által. Szemben a csetlő-botló ügyetlenkével, aki esetleg nehézkesebb mozgása mellé vagy annak következtében még kifejezni sem tudja magát.
Az egy-egy területen mutatkozó lemaradás azonban még nem jelent nagy hátrányt, csupán nagy nehézséget. A több területen történő lemaradás már nagyobb mértékű odafigyelést igényel, és éretlenséget feltételez.

Az iskolaérettség fogalma egy bizonyos fejlettségi szint, alkalmasság elérését, külső és belső érési folyamatok eredményességét jelenti. A következő elvárásoknak kell megfelelni:
a) fizikai, testi fejlettség, alkalmasság
b) értelmi érettség, ismeretek birtoklása
c) pszichikai fejlettség, alkalmasság
d) szociális érettség, alkalmasság

Megfelelő fizikai erőnlét és jó egészségi állapot nélkül a gyermek nehezen birkózik meg a várható fizikai és pszichikai terhekkel (pl. a súlyos iskolatáska cipelésével). A gyermeknek el kell érnie a 110-120 cm magasságot és 18-20 kg testsúlyt. Elvárjuk a fogváltást, a kézfej megerősödését, a kezek és lábak egymástól független működtetését is. A kéz fejlettsége teszi lehetővé a cipőfűzést és a gombok begombolását, de a ceruza megfelelő tartását, a könnyed vonalvezetés elsajátítását is. A gyermek idegrendszerének megfelelő fejlettségi szintjéről tesz tanúságot az egyensúlyérzék, a megfelelően összerendezett elemi mozgások: a fejemelés, kúszás, mászás, úszás, különféle járások (lábbujjhegyen, sarkon, guggolva, külső, belső talpélen), szökdelések. Fontos, hogy a gyermek ismerje a saját testét, az irányokat. Elvárjuk a kialakult dominanciát, vagyis jobb vagy bal oldaliságot, a végtagok és szem egyoldali használatát. Ellenkező esetben gyakran vagyunk tanúi beszédzavarnak, számolási nehézségnek, visszafele olvasásnak, betűfelcserélésnek, problémás szövegértésnek.
Az általános tájékozottság alatt anyanyelv megfelelő használatát, az összefüggő mondatokban történő beszédet értjük. A gyermek nemcsak folyamatosan és tisztán beszél, hanem képes másokat is meghallgatni, kivárni a sorát a beszédben. Ismeretekkel rendelkezik a lakhelyét, címét, családját illetően. Ismeri az évszakokat, színeket, van számfogalma, mennyiségi ismeretei.
A pszichikai alkalmasságot a gyermek dolgok és környezete felé kimutatott érdeklődése, nyitottsága jelenti. Ennek értelmében képes uralni a mozgásigényét és akaratát, későbbre halasztani a pillanatnyi kívánságát. Megfelelő a látás- és hallásészlelése, megjelenik az azonosság és különbözőség felismerésének a képessége. Megbízható szintű a látási, mozgásos alakfeldolgozása, kialakult a forma- és térérzékelése. Képes megfigyelni a dolgokat, irányítható az emlékezete és figyelme. Kialakult a feladattudata, megfelelő a fogalmi gondolkodása. A következtetések és összefüggések megismerésével megjelenik a problémamegoldó gondolkodása, és egyben megfelelő a kudarctűrő képessége is.
A szociális érettséget a kortársakhoz való kapcsolata jelenti, a társas viszony és szabályok betartása, a közösségbe való beilleszkedés képessége. Ide soroljuk a felnőttekhez való viszonyt is: a gyermeknek tudnia kell, hogy a felnőtthöz fordulhat segítségért, és el kell fogadnia a felnőtt irányítását.

Ezen funkciók kialakulása a normális emberi fejlődési folyamat része, és az iskola előtti korszakban, 3-6 éves kor között történik. Mindezek tudatában talán nem ok nélkül írta Robert Fulgham: „Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes.“

Az 1. rész itt olvasható

Megjelent  a Katedra folyóirat XXIII/7. (márciusi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .