Csicsay Alajos: A galagonya

Ha kimondjuk a nevét, önkéntelenül Weöres Sándor csodálatosan szép verse jut eszünkbe:
„Őszi éjjel/ izzik a galagonya/ izzik a galagonya ruhája.// Zúg a tüske,/ szél szalad ide-oda,/ reszket a galagonya magába.//” Maga a vers keletkezésének a története is érdekes mind irodalomtörténeti, mind pszichológiai szempontból, ami gondolhatnánk, nem ide tartozik, de majd meglátjuk, hogy mégis.
A galagonyát, pontosabban a galagonya (Crataegus) fajok közül az egybibéset (Crataegus monogyna) és a cseregalagonyát (Crataegus laevigata) a Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2015-ben az év gyógynövényének választotta. Különben tizenkilenc faja közül négy él a Kárpát-medencében, és vannak hibridjei is. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a cseregalagonya piros virágú változata és egyéb fajták is, kedvelt dísznövények. A galagonya fajok rendszertanilag a rózsafélék (Rosaceae) családjának négy alcsaládja közül az almafélék (Maloideae) közé tartoznak. Alighanem fölösleges hangsúlyozni, hogy ebben és a csonthéjas termésűek (Amygdaloideae) alcsaládjában található – ritka kivételtől eltekintve – az ősidők óta termesztett, szaporított gyümölcsfáink sokasága. A biológiai rendszerbe való besorolásuk a virágképletük alapján történt, melyre jellemző az 5-ös szám, de ennek részletezését inkább mellőzzük. A lényeg az, hogy táplálkozási szempontból felbecsülhetetlenül nagy jelentősége van e rendszerbe tartozó gyümölcsfa fajok, illetve fajták hozadékának. E tekintetben a gabonafélék és a burgonya mellé sorolhatjuk őket. Ki tudná megmondani, hány ember egészségi állapota, sok esetben tán az élete is függ(ött) tőlük. És még a szépségük is elbűvölő, pláne a rózsáké, melyeknek sok száz fajtája megannyi esztétikai élményt, örömet szerzett már az embereknek, vagy éppen bánatos emléket hagyott a lelkekben. Ám ha a gyümölcs- és a virágkertészetre gondolunk, tudjuk, az emberek millióinak ad biztos megélhetést azzal is, hogy számtalan szakterület, jelesül iparág kapcsolódik hozzá. De maradjunk inkább a témánknál.
A galagonya 2-3 méter magas, fás szárú növény, pontosabban cserje, réteken, erdők szélén, cserjésekben, domboldalakon nő, sok helyen nagyobb állományokban is megtalálható. Május-júniusban virágzik, virágai fehérek, ernyős fürtökben állnak, vékony húsú érett termése vörös, apró bogyóra emlékeztet, lisztes, kissé fanyar ízű, belsejét két kőkemény csontár uralja. Régen a falusi gyerekek kedvelt csemegéje volt, de akinek volt türelme e gyümölcsöt szopogatni, tudja, hogy jóllakni vele nem lehetett, mégis ízlett, pláne ha már a dér is megcsípte. Ezzel azt is elárultam, hogy mikor érik.
Fiatal virágait, leveleit és a beérett termését egyaránt gyűjtik, teát készítenek belőle, mely kiváló antioxidáns, ami szív- és érrendszeri megbetegedések ellen jó hatást fejt ki, és különösen a magas vérnyomást csökkenti.
A már fölöttébb gazdag magyar gyógynövény-irodalmat Melius Juhász Péter (1532 – 1572) debreceni református püspök alapozta meg. A galagonya a népszerűsítését viszont egy 19. századi ír orvosnak köszönheti, aki a füvesreceptjét titokban tartotta, de rengeteget írt róla. Sok évtizednek kellett eltelnie, amíg egy francia kutató véletlenül felfedezte a galagonya hatóanyagát, a proantocianidin komplex-oligomereket. Ugye, mondani sem kell, hogy e vegyületeket a növény részeiből kivonva ma már kapszulákban is árulják. Én inkább a teakeverékre voksolnék, amelyek a galagonyán kívül más gyógynövényekkel együtt kerülnek forgalomba. Ám akinek ideje engedi, és lehetősége van rá, maga is gyűjtheti és száríthatja.
Ha már Weöres Sándor versével kezdtem a mondanivalómat, tegyek pontot a végére a költő Galagonya című versének történetével. Unokáim még kicsik voltak, amikor a házunkhoz közeli Duna-parton, séta közben megakadt a szemük egy árva kis galagonyán. Milyen fa ez, kérdezték, galagonya, feleltem, és elkezdtem nekik recitálni a verset. Csodálkoztam, hogy nem ragadja magával őket, holott szerették a verseket. Aztán felfigyeltem rá, amikor színpadon szavalták a tanulóink, ők sem élték át, érezhető volt, hogy csak a ritmusa tetszik nekik. Mi lehetett az oka, csak sejtettem, bár a költő többször is hangoztatta, hogy ő felnőtteknek írja a verseit. Végül nemrég döbbentett rá, egy névtelen szerző révén, az interneten, hogy a Galagonya bizony nem gyerekvers, hanem a világ egyik leggyönyörűbb szerelmes verse. Ha még annak is utánanézünk, mikor és hogyan keletkezett, megtudhatjuk, hogy pár pillanat alatt akkor, amikor a költő szíve hirtelen felizzott Polcz Alaine iránt. Szív és a galagonya, micsoda képzettársítás! Ilyenre valóban csak a zsenik képesek. Hogy ki volt Polcz Alaine? Ő sem a mindennapi emberek közé tartozott, ám életének, a hivatásvállalásának, az általa megvalósított krisztusi szeretetnek és megbocsátásnak taglalása már igazán más téma, ezért más útjelzőket is kíván.

Megjelent  a Katedra folyóirat XXIII/4. (decemberi) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .