Pázmány Annamária: Iskolába készülünk

Az óvodából az iskolába történő átlépés nagy változást jelent a gyermek életében. Az iskolába lépő gyereknek megváltozik a napirendje, és kötelességei, feladatai lesznek. Ezt a változást akkor is nehéz megszoknia, ha kellőképpen felkészítik arra. Elsődleges szerepe és feladata ebben az óvodának van. Az óvodai nevelés célja, hogy megalapozza azon képességeket, amelyek felkészítik a gyermeket az iskolai életre és megkönnyítik az átmenetet. Természetesen az óvodai nevelésben a játéké a főszerep. A legeredményesebb fejlesztés alapja a játék, hiszen ezen keresztül a gyerek tapasztalatot szerez, új ismeretekhez jut, fejlődik a személyisége.
Azok a gyerekek, akik három éves koruktól kezdve rendszeresen látogatják az óvodát, folyamatosan készülnek fel az iskolára. A célzott felkészítés valójában az óvodai nevelés utolsó szakaszában kezdődik meg. Ekkor a fő hangsúly azon képességek fejlesztésére kerül, amelyek feltételei az iskolaérettségnek.
Az iskolába lépő gyermeknek képesnek kell lennie a kapcsolatteremtésre, az együttműködésre. Ezért hasznos a kapcsolaterősítő játékok alkalmazása is az óvodai nevelésben. Ilyen lehet például a Sziámi ikrek címen ismert játék, melynek során a gyerekek valamelyik testrészüknél „össze vannak nőve”, vagyis egymáshoz tapadva kell mozogniuk zenére vagy megadott utasításra, miközben nem szabad szétválniuk. Az a páros nyer, aki a legtovább együtt tud maradni.
A változatos mozgásokkal fejlesztjük a nagy mozgásokat, finommotoros mozgásokat, térbeli tájékozódást, figyelmet, emlékezetet, kitartást, a szabálytudat kialakulását, együttműködést. A számtalan mozgásos játék közül példaként a Kerüld meg c. játékot említeném meg, amely több képesség fejlesztésére alkalmas, például a szabálytudat, koordinált mozgás, ügyesség, figyelem, alaklátás fejlesztésére különböző formák körülmozgásával. A játék lényege, hogy a földre rajzolt alakzatokat négykézláb kerüljék körbe a gyerekek (3-6 gyerek). Aki elsőnek végez, az a győztes.
A gyermeknek meg kell ismernie saját testét, önmagát, hogy el tudja különíteni testét a tértől. Fontos feladat a gyermekeknél a testkép kialakítása, megerősítése, a testfogalmak fejlesztése, a testséma fejlesztése, a bal-jobb irányok megkülönböztetése, a tér- és síkbeli viszonyok észlelésének kialakítása. A testkép és testfogalmak kialakítására alkalmas a tükörjáték, amely során a gyermek tükörben azonosítja önmagát, megfigyeli a jellegzetes külső tulajdonságait, megnevezi és megérinti a testrészeit. A testfogalmak kialakítását szolgálja a test körülrajzolása és a körvonalak kiegészítése, azonosítása körvonal alapján, a babafürdetés, az orvosos játék, a különböző tenyérnyomatok készítése, kirakók játszása.

10-11 Iskolába készulunk

A térbeli, síkbeli tájékozódás fejlesztésénél a gyermek saját teste a kiindulópont: magához viszonyítva kell meghatároznia a tárgyak helyzetét, illetve meg kell tudnia különböztetni a tőle balra és jobbra lévő teret. Az irányok meghatározásához a megfelelő nyelvi formák megtanítása is szükséges, ezért fontos, hogy intenzíven gyakoroljuk a térből a síkba való átmenetet. Erre alkalmas például a „fent-lent, alatt-felett” fogalmak áthelyezése a térből a síkba, egy nagyméretű képből egy esemény kirakása, ahol a fent-lent határozottan ki van jelölve. A játék alatt kialakítjuk a szükséges fogalmakat. A képekkel játszhatunk akár memóriajátékot, „mi tűnt el és honnan”-játékot, kirakhatjuk a képeket utasítás alapján, stb.
A beszéd fejlesztése során figyelembe kell venni, hogy a beszédnek két oldala van: egyik a beszéd észlelése, a másik a beszéd létrehozása. A beszédhallás-figyelem, beszédtempótartás, megértés, az emlékezet fejlesztése sokat segíthet az iskolai tanulás előkészítésében. A bújócska játék jó példa a beszédhallás-figyelemnek, a ,,z“ és ,,sz” hangok hangfelismeréssel történő megkülönböztetésének, a gyors reagáló képességnek a fejlesztésére. A játékban egy méhecske és egy kígyó szerepel, akiket két gyerek testesít meg. A játék elején a gyerekek elbújnak, a többiek pedig különböző szavakat mondanak – ha „sz” hang található a szóban, előbújik a „kígyó”, ha „z” hang szerepel a szóban, akkor pedig a méhecske.

10-11 Iskolába készulunkk

Ebben a korban a gondolkodás konkrét tapasztalatokra épül. A sok tapasztalattal rendelkező gyerek könnyebben oldja meg a problémákat. Fontos, hogy a begyűjtött tapasztalatokból újat tudjon létrehozni, ezért az óvópedagógus igyekszik olyan helyzeteket teremteni, amelyek megoldásába bevonja a gyermeket is.
Az iskolára való felkészítésben fontos szerepe van a családnak, szülőknek. Az érzelmileg kiegyensúlyozott, harmonikus családi háttérrel rendelkező gyerek könnyebben alkalmazkodik a változásokhoz. Fontos az óvónő és a szülő együttműködése. A gyermek fejlettségi szintjének megállapítása több módon történik. A gyermekeket az óvónő megfigyeli játék közben, egyéb tevékenység során, feljegyzéseket készít, diagnosztizál. Felméri, melyik területen van esetleg elmaradása, hiányossága, amit egyéni bánásmód alkalmazásával fejleszt a gyermeknél. Az óvónő tájékoztatja a szülőket a gyermek fejlettségi szintjéről. A szülő is tudja a gyereket fejleszteni otthon, ha ehhez megfelelő segítséget kap. Számtalan játék, feladatlap, egyéb eszköz létezik, amit a szülő figyelmébe kell ajánlani.
Az óvodában működő iskola-előkészítő program lényege is az, hogy segítséget nyújtson a szülőknek. A programban közösen vesznek részt a gyerekek a szülőkkel, délutánonként mintegy tíz alkalommal. Az előkészítő tartalmi felépítése a mozgáskészség, percepció, testséma, beszédfejlettség és a matematikai fogalmakra alapozódik. A gyerekek ezeken a foglalkozásokon csoportosan és önállóan oldanak meg feladatokat, valamint házi feladatot is kapnak, annak érdekében, hogy felmérhető legyen, mennyire alakult ki a gyermek feladattudata. A szülő megfigyelheti azt is, hol tart gyermeke a többi gyerekhez viszonyítva, hogyan viselkedik a közösségben, mennyire képes az együttműködésre, milyen a problémamegoldó képessége. Az óvónő minden foglalkozás végén összefoglalja a látottakat, ismerteti a feladatok célját, értékeli a csoport munkáját. Egyéni értékelésre a program befejezésekor kerül sor, ahol mind a szülő, mind az óvónő véleményt nyilvánít.

10-11

A szülőkön kívül az óvoda együttműködik a pszichológusokkal is. A pszichológus szülői beleegyezéssel felméri a gyermek fejlettségi szintjét, tájékoztatja a szülőt és az óvónőt is a vizsgálat eredményéről.
Az óvoda szorosan együttműködik az iskolákkal is, segíti a szülőket az iskolaválasztásban. Az iskolaválasztásnál fő szempont, hogy a magyar anyanyelvű gyerek az anyanyelvén tanuljon. Az anyanyelven történő tanulás biztonságot ad, hiszen így gyorsabban és pontosabban tanul, mélyebben bevésődik emlékezetébe az információ. Az anyanyelv által érti meg elődei szokásait, életfelfogását, ezen keresztül ismeri meg gyökereit. Az iskolaválasztás másik fontos szempontja az, hogy mit kínál az adott iskola. A szülőknek érdemes az iskolák honlapjáról tájékozódni, de sokkal értékesebb, ha az információt egyenesen az iskola igazgatójától, illetve az ott dolgozó pedagógusoktól szerzik meg. A személyes találkozást az óvoda biztosítja egy szülői értekezlet keretén belül, ahol nemcsak az iskolák programjával ismerkedhetnek meg, hanem rögtön választ kapnak az esetleges kérdéseikre is. Fontos ez a személyes találkozás, mivel a szülő ezáltal nem érzi annyira idegennek és ismeretlennek az iskolát, kialakulhat egy bizonyos szimpátia az igazgató vagy pedagógus irányában, akire majd rábízza a gyermekét.
Az iskolára való felkészítés során arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az óvodás korú gyerekek is ismerkedjenek meg jövendőbeli iskolájukkal. Ebben az óvoda és iskola együttműködése, közös programok segítenek. Az óvodások óvónő kíséretével ellátogatnak az iskolákba, megnézik az osztálytermeket, tornatermet, találkoznak a pedagógusokkal, közösen játszanak, versenyeznek, rajzolnak.
A gyereket jól felkészíteni az iskolára csak céltudatosan tervezett és szervezett pedagógiai munkával, valamint az intézményekkel és szülőkkel szorosan együttműködve lehet.

Felhasznált irodalom
Perlai Rezsőné: Tanulásról óvodapedagógusoknak. Gondolatok az óvodáskori tanulásról. Commenius Bt, Pécs, 2000.
Perlai Rezsőné: Az óvodáskor fejlesztőjátékai. Flaccus Kiadó, Budapest, 2014.
D. Kósa Vilma – Dr. Előd Nóra: Add tovább! Drámajáték-gyűjtemény. Veszprém, 2005.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/6. (februári) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .