Presinszky Károly: Milyen idegen nyelv a magyar?

(Nyitrai szlovák egyetemi hallgatók véleménye a magyar mint idegen nyelvről)

A Katedra folyóirat hasábjain foglalkoztunk már a nyelvekhez, nyelvváltozatokhoz kapcsolódó véleményekkel, nyelvi mítoszokkal és tévhitekkel. Az általunk bemutatott esettanulmányok főként szlovákiai magyar egyetemi hallgatók és magyar szakos pedagógusok véleményeit elemezték. Az elemzések középpontjában leginkább a magyar anyanyelvhez, valamint annak változataihoz és a kétnyelvűséghez kötőtő vélekedések bemutatása állt.
2015 szeptemberétől a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán magyar mint idegen nyelvet is oktatunk a regionális idegenforgalom szakon belül. Az említett szak iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A hallgatók szlovák vagy magyar csoportban tanulhatnak, és a képzés során három regionális idegen nyelv közül választhatnak. A magyar csoport tagjai cseh vagy lengyel, a szlovák hallgatók pedig lengyel vagy magyar nyelvet tanulhatnak 4 szemeszteren keresztül. A magyar nyelvet idén 16 szlovák anyanyelvű hallgató választotta. A kurzus első óráján 18 kérdést tartalmazó szlovák nyelvű kérdőív segítségével igyekeztük kideríteni a hallgatók véleményét a nyelvekről, a nyelvi mítoszokról és legfőképp a magyar mint idegen nyelvről.
A névtelen kérdőív első része az adatközlők nemére, anyanyelvére, családi hátterére és lakóhelyére vonatkozott. Mindegyik válaszadó szlovák anyanyelvű és nemzetiségű, szlovák egynyelvű családból származó nő. Többségük a Nagyszombati, Érsekújvári, Lévai, Zsarnócai és Breznóbányai járásban lakik, illetőleg egy-egy hallgató van még a Besztercebányai, Trencséni, Galántai, Zselízi, Rimaszombati és Gyetvai járásból.
Az első kérdés azt tudakolta, hogy miért választották a hallgatók a magyar nyelvtanfolyamot. A válaszok több mint fele pozitívnak értékelhető, hiszen a legtöbben azért választották, mert hasznos nyelvnek tartják a magyart. Két-két hallgató azért választotta, mert szélesebb családi körében, illetve lakóhelyén élnek magyarok. Két adatközlő azzal indokolta választását, hogy Nyitrán sok magyar diák van, akiket szeretnének megérteni. Egy-egy hallgatónak tetszik a magyar nyelv, mivel különleges, és egy hallgató azért választotta, mert szeretné bővíteni ismereteit a nyelvekről. Hét hallgató véleménye semleges vagy negatív attitűdről tanúskodik, hiszen ők csupán kényszerből választották a magyar nyelvet, ugyanis a lengyel nyelvi kurzusra már nem fértek be.
A továbbiakban arra kértük a hallgatókat, hogy írják le, milyen szavakat tudnak magyarul. Átlagban három-négy magyar szót írtak, de volt olyan is, aki tíz szót is feltüntetett. Három hallgató nem írt semmit. A leggyakoribb válaszok és a válaszadók száma (zárójelben) a következő volt: igen, nem (7), sia, szia (6), nem tudom, nemtudó, nemtudo, nemtudom (5), ksenem, kesenem, koszonom, köszönöm (4), jonapot, jó napot, joregen, jorregelt, jó regelt (3), tešik (2). A következő szavak csupán egyszer fordultak elő: visonlatasla, ištenem, mivan, egésegedre, perse, jovan, igazán, dragam.
A következő néhány kérdéssel a hallgatók nyelvismeretét, valamint a nyelvekhez és az anyanyelvhez kapcsolódó véleményeit kutattuk. A legtöbb válaszadó saját bevallása szerint angolul (13) és németül (12) tud. Három diák az olasz nyelvet, valamint egy-egy hallgató a spanyol, francia, illetve japán nyelvet tüntette fel. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy melyik nyelv tetszik a hallgatóknak leginkább. A válaszok alapján az angol nyelvet tekinthetjük győztesnek. Hat hallgató is kiemelte, hogy az angol nyelv jó hangzású, mindenhol megértik és a leghasznosabb nyelv. Két válaszadónak az olasz nyelv szimpatikus a jó hangzása és temperamentuma miatt. Hárman a spanyol nyelvet kedvelik leginkább, mert érdekesnek tartják. Szintén három válaszadónak az orosz tetszik, mivel a szlováknak rokon nyelve. Két hallgatónak a német nyelv és egy hallgatónak a görög nyelv tetszik leginkább. Egy diáknak minden nyelv tetszik. Érdekes, hogy a nyelvek közül legjobban saját anyanyelve, a szlovák nyelv egyetlen válaszadónak sem tetszik. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIII/5. (januári) számában jelent meg

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .