Pintes Gábor: A minőség illúziója és az illúzió minősége

Az utóbbi két évben a szlovákiai egyetemeken végigsöpört komplex akkreditációs folyamat egyik újdonsága, illetve vívmánya kellett volna, hogy legyen az intézmények működését szabályozó minőségbiztosítási rendszerek kidolgozása, prezentálása és a gyakorlatba való átültetése. Hogy miért is kezdem mondanivalómat olyasmivel, ami a felsőoktatást érinti és nem követelménye a köznevelés és közoktatás világának? Nem vagyok jós, de még csak látnok sem. Az utóbbi évek (évtized) általános és regionális tendenciáit figyelve arra a következtetésre jutottam, hogy a minőségbiztosítási rendszerek szüksége hamarosan eléri az alap- és középiskolák világát is. Nem lenne ebben semmi rossz, ha ettől a mindennapi edukáció jó és még jobb lenne. A probléma viszont ott kezdődik, hogy az egyetemek által kidolgozott minőségbiztosítási rendszerek is inkább egy formális követelménynek való megfelelést jelentettek, semmint valamiféle gyakorlati innovációt. Rövidre fogva ott folytathatnám, hogy a sokszor emlegetett ESG kritériumok alapján megfogalmazott minőség szinte kizárólag az edukáció cél és tartalmi dimenzióját definiálja. Mindez persze logikusan is hangzik, mivel a nevelő-oktató munka csakis ezen területét lehet objektív módon tervezni, megfogalmazni.
Az egész komplex, globális, egységes és objektív minőségbiztosítási rendszer akkor kezd el sántítani, ha az összképbe bekomponáljuk a hogyan, miért, kit, kivel stb. kérdéseket is. Mindezek miatt nem férhet kétség ahhoz, hogy a MINŐSÉGnek vannak objektív és szubjektív változói, feltételei is. Az egzakt módon kimutatható „minőség”, mely felszínre kerül, gyakran csalóka, s esetleg önámításhoz/önbecsapáshoz is vezet. Sokkal lényegesebbek azok a szempontok, melyek a tényleges minőség mélységet adják, és legtöbbször rejtve maradnak. Meggyőződésem, hogy minőségi edukáció (nevelés és oktatás) igazából belülről fakad. A rendszer, az iskola és a pedagógus belsőjéből. A minőség soha nem lehet külső kényszer eredménye. Sokkal inkább igény és felelősségtudat, tudatos törekvés a lehető legjobb eredmény elérésére. Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású pszichológus fogalmazta meg a „Flow” élmény elméletét és gyakorlatát, mely jól kifejezi azt a (lelki)állapotot, amikor valami értelmes és minőségi munkára törekszünk. Hiszem, hogy a minőségi munkát végző pedagógusok is ezt az állapotot élik meg, amikor úgy értékelik egy-egy órájukat: „nos, ez tényleg jó volt”. Illúzió lenne azt hinni, hogy minden egyes óra meghozhatja a „Flow-t”, mivel mindez nagyon soktényezős történet. Viszont az arra való törekvés, a minőségben való végtelen hit gyakran valósággá válthatja eszményünket.
A Katedra Társaság elnökeként keresni, vizsgálni, kutatni kívánom azokat a lehetőségeket, melyek előmozdítják és valósággá teszik a minőségi edukációt a köznevelésben és közoktatásban. A Katedra Társaságot nem szükséges újraéleszteni, mivel jelenleg is a fent említett célkitűzések éltetik. Inkább egy magasabb sebességi fokozatba kívánunk kapcsolni, hogy munkánknak több súlya lehessen. Ezért is áll szándékomban a Katedra Társaságot kiegészíteni olyan szakemberekkel, szaktekintélyekkel, akik úm. lefedik a köznevelés és közoktatás világát és szakmai tapasztalatukkal, munkájukkal segíthetik a tényleg minőségi pedagógiai praxis megvalósulását. Nem titok, hogy a jelen társadalomnak óriási morális és egyben anyagi adóssága van a pedagógustársadalommal szemben. Mindez persze csak akkor igazolható, ha a mérleg másik oldalán minőségi munka és eredmény van. Legyen ez a célunk, és ne egy illúzió!

Megjelent a Katedra folyóirat XXIII/9. (májusi) számában


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .