Pázmány Annamária: Óvodakezdés, beszoktatás

Az óvodai beiratkozások május végével befejeződtek, és szeptemberben az újonnan beíratott gyerekek is óvodások már. Az óvodakezdés az első próbatétel, ami minden gyermekeknek nehéz, hiszen meg kell szoknia az új környezetet, az idegen felnőtteket és gyermekeket. Az új akadályok és nehézségek leküzdése nagyban függ a gyermek érettségétől, személyiségétől, a családi környezettől és attól, hogy mennyire készítették fel az új helyzetre. Az óvodai élet mindenképpen különbözik az otthonitól, minél nagyobb a különbség, annál több nehézséget okoz majd a beilleszkedés.
Az óvodakezdés első hetében a gyerek ismerkedik az óvodai környezettel, információt szerez az új helyzetről, nem próbál kapcsolatot teremteni a többi gyerekkel, nem játszik kitartóan, gyorsabban elfárad, hamarabb elsírja magát. A következő hetekben fokozatosan igyekszik a kapcsolatteremtésre, többet kommunikál, a felnőttek védelmét keresi, ha problémája adódik a többi gyerekkel, magabiztosabban mozog az óvodai környezetben, figyeli a többi gyerek aktivitását, kiegyensúlyozottabb.
A zökkenőmentes óvodakezdés érdekében minden óvoda lehetőséget kínál az iskolai törvény, illetve az óvodai rendszabályzat alapján a beszoktatásra. A sikeres és gyors beszoktatáshoz elengedhetetlen a szülőkkel való szoros együttműködés. Már a beiratkozás során ismertessük a szülőkkel a beszoktatás lehetőségét és menetét. Gyakorlati és szakmai ismereteinknek megfelelően adjunk a szülőknek tanácsot, hogyan könnyíthetik meg gyermekük és önmaguk számára ezt az időszakot.
Tanácsok a szülők részére:

  • Meg kell teremteni otthon a nyugodt környezetet: ha a szülő fél, szorong, reakciója befolyásolja a gyerek viselkedését. Fontos, hogy azzal a meggyőződéssel álljanak az óvodakezdéshez, hogy ott a gyereknek jó lesz, jól érzi majd magát a kortársai között, és jót tesz majd neki az új tapasztalat. Ha a szülő nyugodt, kiegyensúlyozott, a gyerek is hamarabb megnyugszik.
  • Meg kell ismertetni a gyerekkel az óvodai életet: sétáljanak el az óvoda felé, nézzék meg a gyerekeket az óvoda udvarán, játszanak „óvodást” otthon, beszélgessenek az óvodáról, idézzék fel a szülők saját pozitív emlékeiket. Alakítsák az otthoni napirendet az óvodai napirendhez.
  • Ismerkedjenek kortársaikkal: teremtsenek lehetőséget a hasonló korú gyerekekkel való megismerkedésre, hogy képesek legyenek a gyerekek kapcsolatot teremteni.
  • Gyakorolják az elválást: ez az egyik legnehezebb az anya és a gyerek számára egyaránt. A gyereknek biztosnak kell lennie abban, hogy az anyukája visszajön érte. Kezdjék az elválást gyakorolni a nagyszülőkkel, barátokkal, fokozatosan növelve az időtartamot. Az elválás legyen gyors, határozott, soha ne hagyjanak a gyereknek időt arra, hogy megérezze a szülő bizonytalanságát. Előfordul, hogy a gyerek hisztizik, kezeljék higgadtan, és merítsenek erőt a gyors távozáshoz. Soha ne hagyják ott a gyereket anélkül, hogy elköszönnének.
  • A fokozatos szoktatás: meg kell találni a középutat. Nem tesz jót a gyereknek, ha mindjárt ott hagyják egész napra. Próbálják fokozatosan növelni az óvodában tartózkodás idejét.
  • A pihenés bebiztosítása: a gyereknek a kezdet megterhelő lehet, ezért jó, ha az óvodai nap után a szülő nem tervez egyéb megterhelő aktivitást, és több időt szán a közös együttlétre.
  • Együttműködés: forduljanak nyitottan, őszintén és bizalommal az óvónők felé, merjenek segítséget, tanácsot kérni.
  • Támogassák a gyerek önállóságát: hagyják, hogy próbáljon egyedül öltözni, enni, kezet, arcot mosni, próbálja megoldani a problémáit. Ha szüksége lesz rá, kérni fogja a segítséget.
  • A sírás: általános jelenség, hogy előbb vagy utóbb minden gyerek szája legörbül. Nehéz volna egy határt meghúzni, ami alatt még a sírás természetes része a beszoktatásnak. A hosszan elhúzódó sírás esetén számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a gyerek valóban szorong, nem alakult ki a biztonságérzete, több időre van szüksége. Tartós sírást okozhat, ha gyerek az otthoni környezetében sem érzi biztonságban magát, ha a szülő túlféltette, túlóvta, nem került idegen emberek közelébe sem, ha kistestvér érkezett a családba, és úgy érzi, kevesebb figyelmet kap.
  • Mit ne tegyenek: Ne fenyegessék a gyereket az óvodával, óvónőkkel. Ne csapják be a gyereket azzal, hogy mindjárt visszajönnek, ne rendezzenek hosszú, könnyes búcsúzkodást, ne példázgassák, hogy nézd, a másik gyerek már nem sír. Soha ne mondják azt a gyereknek: „Ha sírni fogsz vagy rossz leszel, nem jövök érted.” (…)

 

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/1. (szeptemberi) számában jelent meg

kép: pixabay.com

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .