Strédl Terézia: A nevelés és problémái

Sindelar B. az egyik előadásában azzal sokkolta hallgatóit, hogy Ausztriában nincsenek magatartászavaros egyének. Ezt csupán azért tudta kijelenteni, mivel őket kivételes magatartásúaknak, ill. originál viselkedésűeknek nevezik, mondván, hogy címkézéssel ér fel, ha magatartászavarosoknak minősítjük őket, kizárván a korrekció lehetőségét. Össztársadalmi attitűd, hogy az ilyen személynek esélyt adjanak a felzárkóztatásra, illetve lehetőséget biztosítsanak másságából adódó önmegvalósítására. Ez olyan szemléletváltás, amelyre szükség van a szakmában.

Viselkedés- és magatartászavarok
Mielőtt a nevelési problémákról beszélünk, nézzük át, hogy a szakirodalom milyen tüneteket nevez meg, és mit sorol hozzá kiváltó okként (Strédl, 2013).
A magatartászavarok okai endogén és exogén tényezőkre vezethetők vissza:
endogén tényezők: hereditáris (örökletes), központi idegrendszer zavarai, diszfunkciók, lelki problémák;
exogén tényezők: kóros környezet, nevelési elhanyagoltság, negatív viselkedési minták.

A zavarokat emocionális, szociális és pszichoszociális területen figyelhetjük meg:
1. Emocionális (érzelmi) zavar: tartós kóros tünet az érzelmi életben. Nem az érzelmeket érinti, hanem az emocionalitás területének zavarát, és ez okozza az érzelmek nem megfelelő intenzitását, tartósságát, szociális inadekvátságát. Tartós hiányérzetet vált ki az egyénből, más problémákkal is kísérve.
2. Szociális zavar: az egyén nem tartja be/megsérti a kötelező szabályokat, előírásokat, egyezségeket, amelyek meghatározzák társadalmi létezését. Azt jelzi, hogy az egyén nincs harmóniában környezetével. A személyiség szerkezete sérül, nevelési, emocionális zavar lép fel, és szociális izoláltság is jelentkezhet.
3. Pszichoszociális zavar: az egyén pszichikai, biológiai és szociális kölcsönhatású viselkedésére utal. Az erkölcsi és jogi normák megsértéséről van szó.
4. Nevelési zavar: azon zavarok csoportja, amelyek helytelen nevelési vezetésről szólnak. Felosztásuk: nevelési elhanyagoltság, kóros nevelési elvárás (ambiciózus, túlvédő, autoritatív attitűd).
5. Diszociális viselkedés: nevelői (szülői) ráhatással korrigálhatóak (panaszkodás, kinevetés, dacosság).
6. Aszociális viselkedés: az egyén saját magára ártalmas, nem a társadalomra (csavargás, iskolakerülés).
7. Antiszociális: sérti a jogi törvényességet (lopás, rablás, vandalizmus, testi bántalmazás).

Több esetben is találkozunk a viselkedés és a magatartás fogalmának megkülönböztetésével, azonban sok esetben szinonimaként értelmezik ezeket (Pszichológiai Kislexikon, 1995):
Viselkedés (behavior): gyűjtőfogalom az élő szervezetek összes megfigyelhető, megállapítható vagy mérhető aktivitására (341. o.)
Magatartás: viselkedés, az emberi személyiségvonások fő megjelenési formája, a lelki megnyilvánulások kifejeződése (206. o.)
Magatartászavarok (behavior disorder): diagnosztikus kategória, olyan magatartásformák, amelyek tüneteit a társadalom helyteleníti (206. o.)

A pszichoszociális zavar alatt a lelki és szociális integritás zavarát értjük, és ezért az egyén a normalitás övezetéből kilóg, tudatosan vagy akaratlanul sérti az elvárt szabályokat. Ezt a fogalmat a WHO (Nemzetközi Egészségügyi Szervezet) is akceptálja.

Tünetei: ADD/ADHD
ADD – figyelemzavar (attwention deficit disorder)
ADHD – figyelemzavar és hiperaktivitás (Attention deficit hyperactivity disorder)
– régebbi megnevezései MCP, LMD, LDE
– a gyermekpopulációban 6%, a fiúk és lányok aránya 5 : 1
– pontos keletkezése ismeretlen, azonban elsődlegesen nem a helytelen nevelés és szociális hatás váltja ki, enyhe agyi diszfunkcióhoz köthető.

Figyelemzavar: az összpontosítás hiánya, figyelmetlenség, a tevékenykedésben a kitartás hiánya, figyelmetlenség az iskolában, szociális helyzetekben, helytelen cselekedetek, szervezetlenség, gondatlanság, megfontolatlanság, szétszórtság, megbízhatatlanság. A figyelemzavaros gyerekek gyakran cserélgetik a játékokat, tevékenységüket, nem fejezik be, amit elkezdtek, problémájuk van a játékszabályok betartásával. A külső figyelő számára úgy tűnhet, hogy lélekben nincsenek jelen, nem hallgatnak, figyelnek, reagálnak. Figyelmük hamar elterelhető, a mellékzörejek elvonják figyelmüket.

Hiperaktivitás: túlzott és nem kontrollált aktivitás, állandó nyugtalanság, a gyermek nem tud megülni egy helyen, elszaladgál, a széken nyugtalanul ül, átmászik, felugrik tárgyakra, stb. Nem tud csendben játszani, nehezére esik a csend, kényszeresen mindig foglalatoskodik valamivel, sokat beszél. Felnőttkorban is megmarad a belső nyugtalanság érzése.

Impulzív viselkedés: meggondolatlanság, figyelemfelkeltés (helytelen megjegyzések, közbeszólások), türelmetlenség, ingerlékenység jellemzi, az ilyen gyermekeknek nincs türelmük kivárni sorukat, túlkiabálják a többieket, szavukba ugranak, bohóckodnak, nem hallják az intelmeket, balesetveszélyesek (megfogják a forró tárgyakat, nekimennek valakinek/valaminek, stb). Felnőttkorban az autóvezetésnél figyelmetlenek, későn fékeznek, gyorsan hajtanak be az útkereszteződésbe, stb. Az emberi kapcsolataik is hullámzóak.

Kognitív funkciók zavarai: a figyelemzavart gyakran kíséri a motorikus nyugtalanság is. Az ilyen gyermeknek nincs időérzéke, az időbeliség gondot okoz, képtelen viselkedését megítélni, szelektálni az ingereket, képtelen a megfelelő információt kiválasztani, ami az adott helyzetben szükséges volna, a bejövő információk analízise-szintézise sérült. Motivációs szintje alacsony, nem kitartó, mindennemű frusztrációt, elodázást nehezen él meg, gyenge az önuralma. Felléphet nála tájékozódási zavar, valamint a verbális és munkaemlékezet zavara is fennállhat.

Percepciós-motoros zavarok: hiperaktivitás és a relaxáció hiánya jellemzi, hirtelen mozgásos reakciók, nem koordinált, pontatlan, diszkrét neurológiai eltérések lépnek fel: mozgásos diszkoordináció, aszimmetria, jobb-bal orientáció, taktilis diszkrimináció, ügyetlenség, vizuomotoros koordinációs zavar jelentkezik.

Szociális maladaptáció:  nem adekvát kontroll, familiáris viselkedés jellemzi, ám a kortársakhoz nem képes alkalmazkodni, képtelen betartani a szabályokat, akceptálni a környezet elvárásait, extrém hangulatváltások és elismerés iránti fokozott vágy jellemzi, altruizmus és empátia hiánya lép fel. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/1. (szeptemberi) számában jelent meg

kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .