Borvák Mária: Új ritmus az új évben

Az osztályfőnök szerepe a sikeres évkezdésben

Alkalmanként az új év első iskolanapja, de lehet, hónapja is olyannak tűnhet, mintha újra kellene mindent indítanunk. Nemcsak a tanulmányok folytatásába, hanem az iskolai létbe, az osztályközösségben való működésbe is újra bele kell rázódnia diáknak és tanárnak egyaránt. Az sem teszi egyszerűbbé a helyzetet, hogy általában a tanár kell, hogy legyen az, aki a diákokat motiválja, noszogatja, tolja, húzza, lelkesíti. Nevezzük bárhogy, nagyon gyorsan válhat mindez nehéz feladattá, hiszen sokszor pont a tanár az, aki a belülről fakadó lelkesedés lankadásával küzd. Hogyan lehetünk mégis kongruensek a lelkesítésben, ha mi magunk is annak hiányában szenvedünk?

Az újraalakulás irányítása
Érdemes a helyzet egészét a csoportdinamika egyes szakaszainak szemszögéből szemlélni, hiszen ha egy csoport, közösség vagy az osztályunk tagjai hosszabb időn keresztül nem látják egymást, elveszthetik az addigra kiépített és megszokott kapcsolatot egymással. A közös szabályok már nem élnek bennük olyan erősen, illetve az egymásra hangoltságuk is alacsonyabb szintű, mint a megszokott. Ekkor ugyanazok a jelek jelennek meg, mint amelyek egy új csoport alakulására, létrejöttére jellemzőek, vagyis a bizonytalanság válik uralkodóvá. Jogosan ezt nemcsak az osztály egyes tagjain érzékelheti az osztályfőnök, hanem saját magán is.
Ennek a bizonytalanságnak az oka nagyrészt abban keresendő, hogy az osztály egyes tagjai nem tudják, hogy még érvényesek-e ugyanazok a szabályok, amelyek akkor voltak életben, amikor legutoljára találkoztak. Hiszen azóta annyi minden történhetett, ami felülírhatta az osztálytársak egymáshoz való viszonyulását és hozzáállását. Az egyén nem tudja, hogy a már kialakult szerepe vajon megvan-e még, vagy meg kell érte újra küzdenie.
Nyilván ez a csoportdinamikai szakasz, vagyis az alakulás szakasza, egy teljesen új osztály esetében az iskolaév első napján erőteljesebb, ugyanakkor egy téli szünetről visszatérő, már több évet együtt töltött osztály esetében is aktuális, hiszen a szünet során, ahogyan már említettük, sok minden megváltozhatott, esetleg új osztálytársak is kerültek az osztályba. Jogosan teheti fel így a kérdést az osztályfőnök, mit lehet azért tenni, hogy ez a szakasz a lehető leghatékonyabban tudjon végbemenni, hogy újra kialakulhasson a „mi”-érzés, és az osztály egyes tagjai elkezdjék újra az osztályközösség szerves tagjainak érezni magukat.
Ahhoz, hogy jól tudjunk dolgozni a diákokkal, nagyon fontos, hogy testileg, szellemileg és lelkileg is rá tudjuk őket saját magukra, de legfőképpen egymásra hangolni. Legtöbb esetben az osztályfőnökök nagy része érzi is ennek a fajta egymásra hangolódásnak a szükségességét, aminek hatására igyekeznek képbe kerülni azzal, hogy mi történt a diákokkal a szünet alatt. Legtöbb esetben azonban az tapasztalható, hogy az olyan jó szándékú kérdések, mint a „Hogyan telt a szünet?”, „Merre jártatok?”, vagy a „Mit hozott a Jézuska?” nem vezetnek el a kívánt célig. Vagyis ahhoz, hogy a diákok, társaik előtt megnyílva, őszintén beszéljenek arról, hogy milyen hatások érték őket, és ezek hatására aktuálisan mi az, ami foglalkoztatja őket, éppúgy érzelmi, mint ahogyan gondolati szinten. A kísérletezni vágyó osztályfőnöknek ilyen esetben érdemes az alábbi két gyakorlat valamelyikéhez folyamodnia.

Moziműsor
Időkorlát: kb. 15 perc
Létszám: a teljes osztály
Eszközigény: nincs
A gyakorlat célja: A diákok egymásra hangolódásának elősegítése szimbólumok és hasonlatok használatával. A közös kapcsolódási pontok megtalálása és erősítése.
Leírás: A diákok körben ülnek úgy, hogy mindenki lássa a többiek arcát. Ezután az osztályfőnök elkezdi felépíteni a gyakorlat keretét egy hasonlat leírásával. Az egyes tévécsatornákon vagy akár a mozikban nagyon sokfajta filmet vetítenek, például drámát, romantikus filmet, akció- vagy dokumentumfilmet, híradót, komédiát, de sokszor reklámot is, éppúgy az ember fejében is nagyon sok „műsorfajta” lehet éppen aktuális. Ezután megkérjük a diákokat, hogy meséljék el, milyen adás, milyen jelenet megy éppen most az ő „tévéjükben” (de az is lehet, hogy éppen adásszünet van).
Veszélyek és tapasztalatok: A gyakorlat során fokozottan ügyelni kell arra, hogy a diákok ne kezdjék el minősíteni egymás gondolatait, illetve, hogy mindenkinek legyen ideje megszólalni. Erre jó gyakorlat, hogy elfogadható válasz az adásszünet is, amit tovább lehet bontani, hogy vajon mi lehet az oka az adásszünetnek.

Dixit
Időkorlát: kb. 20 perc
Létszám: a teljes osztály
Eszközigény: egy csomag Dixit kártya, vagy újságból kivágott képek
A gyakorlat célja: A diákok egymásra hangolódásának elősegítése szimbólumok segítségével. A közös kapcsolódási pontok megtalálása és erősítése.
Leírás: A diákok körben ülnek. A kör közepén Dixit kártyákat (újságból kivágott képeket) helyezünk el, hogy azt mindenki lássa. Arra kérjük a diákokat, hogy válasszák ki azt, amelyik a legjobban szimbolizálja az elmúlt évüket, és azt vegyék magukhoz. Csakis egy kártyát lehet választani. Ezután megkérjük a diákokat, hogy nagy körben meséljék el, miért pont az adott képet választották és az mit szimbolizál számukra. Jó, ha a vezető, az osztályfőnök is beszáll a játékba, és ő indítja a megosztást a saját képével, így is mintát adva a diákoknak.
Variációk: A játék játszható bármilyen kérdéssel: éppen most hogyan érzik magukat, milyen lesz az új évük, stb.

A következő év más lehet
Szilveszter alkalmával gyakori, hogy nemcsak a tanárok, de a diákok is tömérdek újévi fogadalmat tesznek, ami a „következő évben többet mozgunk”, „több időt fordítunk a családunkra”, „végre megírunk minden házit”, és „nem leszek lusta” nehézségi skálán bárhol mozoghat. Az új évi fogadalmak nagy része, már tapasztalatból tudjuk, hogy a legnagyobb jó szándék ellenére sem működik. Ahhoz, hogy egy osztályfőnök hatékonyan át tudja kalauzolni a diákjait az új évbe, hitelességre van szüksége, amihez alapvető fontossággal bír, hogy kapcsolatban legyen önmagával és belső világával. Erre kiváló alkalom az év vége, ahol lehetőség nyílik arra, hogy ránézzünk az életünkre, az elmúlt évünkre, és ezek alapján határozzuk meg, hogy az életünk milyen területein szeretnénk változást látni.
Közhely, de igaz, hogy a múlt lezárása elengedhetetlen ahhoz, hogy továbblépjünk. Amíg ezt nem tesszük meg, csak cipeljük tovább magunkban évről évre a múltbeli eseményeket és az ehhez kapcsolódó – sokszor negatív – érzelmeket is. Ahhoz, hogy a következő évben ne ezek legyenek a mantráink, érdemes időt szánni magunkra, a tavalyi év lezárására, majd valódi, elérhető újévi célok kitűzésére. Osztályfőnökként meg van a lehetőségünk arra, hogy a diákjainkkal együtt tegyük meg mindezt.

Iránytű a jövőhöz
Itt egy olyan eszközt hívunk segítségül, amely mára már mozgalommá nőtte ki magát. A magyar nyelven is elérhető Éviránytű füzet önismereti játékokra és gyakorlatokra építve kalauzol végig minket a múlt lezárásán és a jövőbe tekintés lépésein. Az egyik legnagyobb előnye, hogy csoportosan is végezhető, és nincs másra szükség, minthogy letöltsük a füzetet, kényelembe helyezzük magunkat, és rászánjuk 45 percet a kitöltésére (több részletben is kivitelezhető).
A gyakorlat végzésének nagyon nagy szerepe van abban, hogy az osztályban létrejöjjön annak a hagyománya, hogy a diákok belső motivációjuktól vezérelve szeretnék fejleszteni magukat, és segíteni egymást az előrejutásban.
Az Éviránytű füzet ingyenesen letölthető a www.yearcompass.com/hu weboldalról.

Megjelent a Katedra folyóirat XXIV/5. (januári) számában

fotó: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .