Galambos Barbara: Az énkép és önmegvalósítás témájának feldolgozása mese segítségével

Az énkép és önmegvalósítás témájának körbejárásához Scheer Katalintól A bonbonkirálykisasszony (Scheer, 2013, 35-39) című mesét választottam, mely a Tejbegríz című antológiában olvasható. A mesében a királyné szigorúan neveli lányát. Arra törekszik, hogy a királylány nádszálvékony maradjon, ezért a lánynak tilos édességet fogyasztania. Ám a lány a triciklis öregasszony boszorkányos bonbonjaitól pufók manókuktává változik, és évekig az öregasszonynál főz, bonbonokat készít. A királyné betegsége hallatán tér vissza a palotába. Bonbonjaitól anyja meggyógyul, ő pedig újra királykisasszonnyá változik. Szenvedélyéről, a bonbonkészítésről azonban sohasem mond le ezután. Innen ered ragadványneve is: a bonbonkirálykisasszony. (Scheer, 2013, 35-39)
A való életben is gyakran előfordul, hogy a szülők gyermekeiket kicsi koruk óta egy bizonyos pályára szánják. Hosszú éveken át egyengetik az útjukat, különórákra, szaktáborokba járatják őket, mégsem járnak sikerrel. A gyermekek felcseperednek, és az ügyvédnek szánt kisfiúból a zenétől való tiltás ellenére rock-zenész, az orvosnak szánt kislányból a rajzolgatás, tervezgetés ellenzésére éppen divattervező válik. A bonbonkirálykisasszony (Scheer, 2013, 35-39) című mesében az édességtől való tiltás ellenére a királylányból mégis szenvedélyes cukrász lett. A mese által szeretnék rámutatni az egészséges énkép kialakítására a gyermekeknél, illetve az önmegvalósítás fontosságára. Nem szeretném figyelmen kívül hagyni azonban azt a tényt sem, hogy míg a gyermek kicsi, szüksége van szülei segítségére, útmutatására. Szeretnék rávilágítani a gyerekeknél tehát arra, hogy szíveljék meg szüleik tanácsait, forduljanak hozzájuk bátran és szeretettel, ugyanis bármit is javasolnak, bármerre is próbálják terelni sorsukat, csakis azért teszik, mert a legjobbat akarják számukra.
Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes megfogalmazásában „énnek nevezzük a lélektanban az önmagunkról való tapasztalatoknak, ismereteknek a rendszerét: a testünkről, a képességeinkről, élményeinkről megőrzött tudást.” (Mérei – V. Binét, 2006, 61) Ahhoz, hogy szeretni tudjunk másokat, először önmagunkat kell elfogadnunk, szeretnünk és tisztelnünk. Az éntudatosság kialakítása a kulcsa annak, hogy kapcsolatban tudjunk maradni érzéseinkkel, és felelősséget vállaljunk a megélt és kifejezett érzelmeinkért. Az éntudat gyakran krízishelyzetekben lép működésbe. A fent említett példából kiindulva segít rádöbbenteni minket arra, ha életünk rossz irányt vett. Ekkor válik fontossá önmegvalósítási képességünk. Segítségével képesek lehetünk megvalósítani saját lehetőségeinket, kihozni a legjobbat önmagunkból, hogy gazdag és teljes életet tudjunk élni. (Kádár, 2012, 191-193)

A mű feldolgozásának bevezetése – ráhangolódás
Utolsó mesés foglalkozásunkat is hagyományainknak híven egy Hogy vagy…? – kör (Petres Csizmadia, 2014, 55) beiktatásával kezdtük.
A tanulók pillanatnyi hangulatát idéző beszámolókat a mai mesére történő ráhangolódó gyakorlat követte. A Diszkó (Web) című vidám játékra került sor. Hangulatos zenés dallamok kíséretében különböző instrukciókat adtam a tanulóknak a zenére való mozgást illetően. Mivel a mesénkben szerepel a főzés, cukrászkodás, ezért különböző foglalkozásokat utánoztunk mozdulatainkkal a zene dallamára. Belebújtunk mi is a cukrász szerepébe, majd kevertük a levest, mint egy szakács, a kalapácsütések mozdulatait elevenítettük meg az ácsok szerepében, kormánykereket tekertünk, mint egy sofőr, almát szedtünk, fűrészeltünk, téglákat rakosgattunk, akár egy kőműves. A játék így folytatódott, míg a dallam el nem halkult.
A mesehallgatás előtt még beiktattam egy rövid feladatot, melynek a foglalkozás végső szakaszában szintén jelentőséget tulajdonítottunk. A gyakorlat a tanulók énképének feltárását, önismeretét célozta meg. A feladatot az Énkép – máskép(p) (Rudas, 2007, 203) című önismereti kérdőív ihlette. Egy cédulát osztottam ki minden tanulónak, melyre felírták a nevüket, majd két kérdésre kellett röviden válaszolniuk: Milyennek látom magamat?, majd arra, Milyennek látnak engem társaim?. Mivel kisiskolás csoportról volt szó, a válaszlehetőségeket egy keretben feltüntettem a cédulán, így a tanulók könnyen eldönthették, melyik tulajdonság a legjellemzőbb rájuk, mi az a jellemvonás, ami szerintük és társaik szerint a leginkább tükrözi személyiségüket. A keretbe egyaránt kerültek pozitív és negatív belső tulajdonságok: őszinte, barátságos, jóindulatú, udvarias, kedves, bátor, szórakoztató, szorgalmas, érzékeny, ügyes, vidám, szomorú, morcos, hazug, irigy, lusta, barátságtalan, rosszindulatú, gyáva, tisztességtelen. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXIV/8. (áprilisi) számában jelent meg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .