Selyések a világ körül: újabb spanyolországi kiruccanás

Egy májusi budapesti koncerten találkozott Danczi tanárnő testvériskolánk, a budapesti Szent István Gimnázium tanárával, Barcsa tanárnővel, akitől megtudta, hogy augusztusban egy kisebb csapattal, 11 diákkal Spanyolországba készülnek a suliból. Kérdezte, nincs-e kedvünk testvériskolaként velük tartani. Volt. És milyen jó, hogy mentünk. Az iskoláktól messze is ápolhattuk azt a kapcsolatot, amit egykor a két gimnázium vezetősége kiépített.
Családosok, iskolások, pestiek, csepeliek, selyések és a busz klímájának a zúgása. Ilyen kellemes tényezők között indultunk el Spanyolország partjai felé augusztus 15-én heten a Selye János Gimnáziumból. Nem mondhatnám, hogy az arcokon csupán izgalmakkal teli kifejezés ült, inkább izgalmakkal és fáradtsággal kevert arckifejezés tündökölt a selyés lányok arcán. Néhányunk egész szerencsésen megúszta reggel 6 órai keléssel, azonban a többség kialvatlanságától szenvedett, hiszen hajnali 4 órára érkezett a bagázs nagy része nehéz táskákkal megpakolva a dél-komáromi állomásra. Így még inkább vágytunk rá, hogy megérkezzünk a célhoz.
100 km Budapestre és onnan több mint 1800 tovább Costa Brava, azon belül is a Cala Llevadó-i kemping irányába, keresztül Magyarországon, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolországon is. A 26 órás utazás mindenkit próbára tett, de hősiesen bírtuk.
A kempingbe érkezve egy aranyos magyarajkú csapat fogadott minket. A vezetőnk, Szandra a további nyolc napban végigkísért minket Barcelonán, illetve a kempinget körülvevő kis városkákon is.
Elsőként Tossa de Marba látogattunk el. Maga a látvány – pozitív értelemben véve – beleégett a retinámba. Ennek oka talán az volt, hogy az ottani kis öbölben álló vár kísértetiesen hasonlított a Trónok harca Westerosának kapujára. Legalábbis én ezt ismertem fel benne. Egyébként a város maga kifejezetten barátságos. Tengerparton fekszik, belvárosában dúl az élet. Kaptunk egy kis időt, hogy mi is megtapasztalhassuk ezt.
Ellenben Lloret de Mar. Mozgalmas, kész Miami Beach. Szállodák sora fekszik a tengerparttal párhuzamosan, rengeteg a szórakozóhely (a szárazföld Ibizájának is szokták nevezni), s maga a homoksáv, ahol az ember oly lelkesen napozik, olyan messze elnyúlik… az ember a végét nem is látja. Gyönyörű, de valahogyan mégis inkább Barcelona az igazi. Danczi Annamária tanárnővel és kis csapatunkkal majdnem két napon keresztül jártuk be a várost. Sagrada Familia templom, Güell park, La Ramblas, piac, gótikus negyed, Gaudi házai, Nou Camp, vagyis az FC Barcelona stadionja. Erre a városra egy hét is kevés lenne. A katalán főváros nagy, gyönyörű, mozgalmas, és a szó szoros értelmében él.
Egy pénteki napon Marienlandba is ellátogattunk, ahol több mint tíz csúszdát lehetett kipróbálni, ráadásul állatbemutatókat is láthattunk. Papagájok, fókák és delfinek mutatták meg a közönségnek, mire is képesek. Voltak, akik fotózkodtak is közülünk delfinnel.

 

Az egyik este Lloret de Marban vettünk részt a Grand Casinóban egy flamenco esten, ahol profi táncosoktól láthattuk, milyen szenvedélyes és dinamikus ez a tánc, hallhattunk spanyolgitárt, de finom tapasokat is kóstolhattunk, hiszen ez is részét képezte a programnak.
Személy szerint nekem a legjobb élményem a Montserrat volt, ahová az egyik nap kirándultunk. A hegyvonulat csodálatos, ködfelhő borította csúcsok, s maga a tulajdonság, hogy az ember a sziklákba bármilyen alakzatot beleláthat. Ahogy az ember elmerül ebben a látványban, a lelke ösztönösen megnyugszik. Akárcsak a jógaórákon. A tenger zúgása a háttérben és a dinamikus hatha jóga kombinációja nagyszerű kikapcsolódás volt a tábor idején.
Amellett, hogy összekovácsolódott kis selyés csapatunk a kirándulás alatt, a testvériskolával is megállapodtunk, hogy igyekszünk majd közösen megszerkeszteni és kiadni egy-egy számot az iskolaújságainkból.
Azt hiszem, sok értékes élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak, amelyekre szívesen emlékszünk majd vissza. Többet tudtunk meg nem csak a világról, de önmagunkról is, hiszen bizonyos élethelyzetek kezelése, a közös együttlét más embertársakkal, az ismerkedés idegenekkel és idegen kultúrákkal – ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember több legyen, csiszolódjon, alakuljon. Talán mi is segítettünk az út során másoknak alakulni.

Tóth Erika, III.C


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .