Kövecsesné dr. Gősi Viktória: A digitális korszak oktatásmódszertani kihívásai (1. rész)

„A gyerekek természetes módon tudnak a flow állapotába kerülni. Azért tanulnak gyorsan, mert izgalmasnak találják a tanulást. Egy csecsemőnek nem kell fizetni, hogy megtanuljon beszélni vagy járni, természetes késztetés él benne, hogy tökéletesítse a tudását. Amikor azonban bezárjuk őket az iskolába, ahol ülniük és hallgatniuk kell, az nem természetes számukra. Mindez a felnőtt-világ félreértése arról, hogyan tanulunk.” (Csíkszentmihályi Mihály)

Az iskolarendszer bármely szintjén nézünk körül, mindenhol hasonló problémákról számolnak be az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, egyetemi oktatók. Az érdeklődés, a motiváció hiánya, a túlingerlés, a perspektívák, célok hiánya, a figyelmetlenség, figyelemzavar, a kommunikáció és az emberi kapcsolatok minőségének hanyatlása, az érzelmi intelligencia alacsony szintje, a tanulás- és magatartászavarok egyre nagyobbnak tűnő aránya, a digitális világ túldimenzionálása és még folytathatnánk tovább a sort. Sokan nem találják meg a diákokhoz vezető utat, és nemhogy egymással kézen fogva, együttműködve haladnának tovább a közös úton, inkább elszaladnak az ellenkező irányba, sokszor erős negatív kritikákkal illetve azt az ifjúságot, akiknek a jövője rajtunk is múlik.

Mindig is voltak generációs különbségek, konfliktusok, azonban ma ez felerősödött, hiszen a generációs különbségek mellett kulturális különbség is kialakult. A ma gyermekeket, fiatalokat nevelő szülők és a náluk idősebb felnőttek még az írásbeliség, a literalitás kultúrájában nőttek fel, azonban akiket ők nevelnek, oktatnak, azok már a digitális kultúra szülöttei. „Ma egy baby boomer korú (nyugdíj fele járó vagy már abban lévő) tanárnak vagy szülőnek sokkal nagyobb távolságot kell áthidalnia, mint egy idősebb Y generációs (30-as) embernek. Nemcsak a szokásos generációs ellentétekről van szó, hanem arról is, hogy a családi nevelésben és az oktatásban harmonikusan kell kezelni az információs kor és a technológiai fejlődés következtében előállt változásokat.” (Tari, 2011, 17)

Az utóbbi években terjedtek el azok az összegzések és az ezekhez kapcsolódó pszichológiai leírások, melyek a különböző generációk jellemzőit tárják fel. Az alábbi táblázat egy rövid, vázlatos áttekintést ad ezekről az időbeli szakaszokról, azok lényegesebb sajátosságairól.

Generációk

(W. Strauss, N. Howe, 1991)

Jellemző sajátosságaik

(Tari 2010, 2011, 2013, 2015)

Baby boom generáció: 1946–1964

  • Rendes embernek 1 munkahelye van.”
  • Alig várta, hogy felnőtt legyen.
  • Nem használt infokommunikációs eszközöket.
  • Érzelmeit kénytelen volt szóban kifejteni.
  • Attitűdje a régi, miközben az új digitális generációt neveli/tanítja/gondozza.
  • Értékeket próbál átadni egy olyan világban, ahol átalakulóban van az értékrend.
  • Hiányzik a szülői kontroll a gyermek internetes tevékenysége felett.
  • A családi kommunikációs rendszer még nem tartalmazza kellőképpen az információs korban szükséges nevelési attitűdöket.
  • Ők még tekintélyelven alapuló rendszerben nőttek fel.

X generáció: 1965–1979

Y generáció: 1980–1994

  • Különlegesek, legalábbis annak érezhetik magukat, mert gyermekkorukban rengeteget törődtek velük, sokkal többet, mint bármely korábbi generációval.

  • Sokuk feje fölött még a 20-as éveikben is ott köröznek a „helikopter szülők”. Nem tudnak leválni.

  • Csapatban szeretnek dolgozni.

  • Ambíciózusak, erősen motiváltak, racionálisak.

  • Nagy nyomás nehezedik rájuk, mivel sokkal bizonytalanabb gazdasági környezetben lépnek ki a világba, mint a szüleik.

  • Nekik már a számítógépes világ és az internet olyan természetes, mint a lélegzetvétel.

Z generáció: 1995–2009

(Digitális bennszülött)

  • A legkisebb családba születnek.
  • Egyre gyorsabban nőnek fel.
  • Az eddigi legidősebb anyák nevelik őket.
  • A legoktatottabbak.
  • Mozaikszerű érettséget mutatnak.
  • Nincs könnyű gyermekkoruk. Értenek sok mindent, de keveset képesek belőle feldolgozni.
  • Egyre több agresszív hatás éri őket.
  • Kis fogyasztók a fogyasztói társadalomban.
  • Túlterheltség az információkra.
  • Folyamatosan kapcsolatban vannak. (online-mód)

Alpha generáció: 2010–

  • Jellemzően az Y generációs szülők nevelik ezeket a gyerekeket.

  • Ezeknek a szülőknek a technológia fejlődésével egyre nehezebb eldönteniük, hogy mi a jó a gyereknek, és mi az, ami még korai számukra.

  • A digitalizáció teljesen a hétköznapok részévé vált, az érintőképernyők a családi ebédnél, a lefekvéskor és az autós utazások során is folyamatosan jelen vannak.

  • Az eszközhasználatnak nincs kialakult gyakorlata, normarendszere, szinte családonként eltérő, hogy ki mit tart megengedhetőnek, elfogadhatónak.

Táblázat: A különböző generációk és jellemző sajátosságaik

Tari Annamária írásait olvasva számos kérdés merülhet fel bennünk. Hogyan tudjuk segíteni a különböző generációk iskolai és iskolán kívüli tanulási tevékenységét, milyen hatékony módszereket, eszközrendszert tudunk alkalmazni a tanításban, és ami a legfontosabb, mely módszerek segítik az egymástól elzárkózó, szinte csak virtuálisan érintkező fiatalok személyiségének kibontakoztatását, érzelmi intelligenciájának fejlesztését, a személyes, élő kommunikációs kultúrájuk fejlesztését?

Egy olyan korban, amikor az írásbeliség kultúrájából fokozatosan haladunk a digitális kultúra felé, számos más feszültségforrás is megjelenik. (Gyarmathy, 2012) A digitális bennszülöttek esetében a mozgásos–észleléses tapasztalás helyett főképp vizuális élmények dominálnak. Aktív tevékenység helyett a gépek működtetése áll a középpontban. A képzeletalkotás helyett nagyon sokszor kész képeket kapnak, ami gátat szab a kreativitás fejlődésének. A nyelvi kifejezés helyett a képi kifejezés kerül előtérbe. A figyelem terjedelme pedig nem úgy funkcionál, mint korábban. Nem tanulja meg az idegrendszer a finom viszonyításokat, a két agyfélteke közötti harmonikus együttműködés is veszélyeztetett helyzetbe kerül. (Gyarmathy 2012) „Az iskola hagyományosan a bal agyféltekei működést részesíti előnybe, és ezt fejleszti. Az iskolai feldolgozásból hiányzik az átlátás, a kreatív gondolkodás, az intuíció, a művészet, bár magas szintű a logikus, elemző, tudományos gondolkodásra tanítás.” (Gyarmathy, 2012, 53) Az iskola Gyarmathy véleménye szerint a lineáris, tudományos gondolkodásra készít fel, nem az életre, amely sokszínű és sokféle lehetőségekkel teli, és nem szorítható bele kategorikus gondolkodásba. A jobb agyfélteke adja hozzá a bal agyféltekei működéshez mindazt, ami a problémamegoldó gondolkodáshoz hiányzik. A digitális kultúra az egyoldalú jobb agyféltekei működésre épül, az oktatás viszont egyértelműen a bal agyféltekére. (Gyarmathy, 2012, 54) Kérdés, hogy hogyan tud egymással kapcsolatot teremteni két ennyire eltérő rendszer. Csak úgy, ha olyan módon szervezzük, támogatjuk a tanulási folyamatot, hogy abban szerepet kapjanak a két agyfélteke együttes aktivizálására irányuló módszerek, eljárásmódok, tevékenységformák. A hatékony tanulás alapvető feltétele, hogy a két egymástól eltérő kultúrát és a két agyfélteke működését összehangoljuk. (…)

A teljes cikk a Katedra folyóirat XXV/7. (márciusi) számában jelent meg

illusztrációs kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .