Nyelvi revitalizáció az oktatáson keresztül (1. rész) A finnországi számik példája

Jelen tanulmány finnországi őshonos kisebbségek nyelvpedagógiai helyzetének intézményi tényezőire összpontosít, vizsgálva a nyelvmegtartás, a nyelvi revitalizáció lehetőségeit a számi kisebbség esetében. Írásom egy 2019-ben megvalósított finnországi tanulmányút tapasztalataira támaszkodik, melyre a nyitrai egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán működő nemzetközi Kétnyelvűségi Oktatási Kutatócsoport szervezésében került sor. A tanulmányút célja a nyelvcsere állapotában levő finnországi számik anyanyelvi revitalizációjának tanulmányozása volt. Tapasztalatainkat összefoglalva azt kívánom bemutatni, hogy a törvényi szabályozás miképpen lehet tekintettel az eltérő szituációban megjelenő oktatási kihívásokra. Kiemelem azt a tényt, hogy létezik és jól működik olyan állami szabályozás az Európai Unióban, amely nem az oktatás központosításából indul ki, hanem eltérő helyzetek megoldására eltérő szabályozást, és ezen keresztül a különböző helyzetekre eltérő megoldásokat tesz lehetővé. A finnországi példát mint jó gyakorlatot ismertetem az alábbiakban.

A Finnországban élő kisebbségek

Finnországban a finn többségen kívül 5,22% svéd és 0,04% számi anyanyelvű kisebbség él. Mind a svéd, mind a számi kisebbségnek van tömbben, illetve szórványban élő része. A svéd és számi kisebbség nyelvi-szociológiai helyzete merőben eltérő. A svéd kisebbség régi, történelmi hagyományokkal és anyaországgal, írásbeliséggel rendelkező kisebbség,[1] a számik olyan őslakos kisebbséget alkotnak a Skandináv félsziget legészakibb részén, akiknek élettere ma is több országra terjed ki, hagyományos értelemben vett anyaországgal nem rendelkeznek. A két népcsoport között jelentős különbségek találhatóak létszámukat, a nyelv státuszát és ezen keresztül a nyelvhasználati lehetőségeket, a kétnyelvűséget s a társadalmi integrálódás lehetőségeit illetően. A svéd nyelv államnyelvi státusszal rendelkezik,[2] s ez az élet több területén is megnyilvánul. Egyik legmarkánsabb, s a kívülálló számára is feltűnő jele a finn-svéd kétnyelvű feliratok jelenléte. A svéd kisebbség által használt nyelvváltozatban vannak nyelvjárási különbségek, de rendelkezik standardizált nyelvváltozattal. Különbségként jelentkezik továbbá, hogy a svéd nem tartozik a veszélyeztetett nyelvek közé Finnországban sem. Különleges státusa van a finn fennhatóságú Åland szigeteken élő svéd kisebbségnek, ahol a svéd kisebbség autonómiát élvez, s minden nyelvhasználati színtéren a svéd nyelv a használatos. E helyzetnek nyelvi és társadalmi hatását az Åland szigeti svédek kétnyelvűségére integrálódási lehetőségeire kutatócsoportunknak még nem állt módunkban elemezni, további kutatást igényel. 

A számi nyelv nem államnyelv, ugyanakkor az északi számi területeken a kétnyelvűség hivatalosan biztosított számukra. A számik Finnországban kis számuk ellenére is három különböző számi nyelven beszélnek: az északi számit, az inari számit és a kolta számit, s a nyelvek standardizáltságának foka eltérő. A felsorolt számi nyelvek a nyelv továbbélése szempontjából súlyosan veszélyeztetettek, a számi-finn nyelvcsere gyakorlatilag megvalósult, ezért a törekvések a számik lakta területeken is a kétnyelvűség elérésére irányulnak, de az államnyelv tudása mellett az őslakosok nyelvének revitalizációja a cél, valamint a számi – finn nyelvcsere megállítása.

Az alábbi táblázat bemutatja Finnország nyelvi helyzetét. A táblázatból látszik, hogy a finn, svéd és számi anyanyelvűek mellett a bevándorlók száma is jelentős (7,1%). Kutatásunk nem terjedt ki a bevándorló nyelvű népesség számára nyújtott államnyelvoktatás kérdéseire.

Finnország lakossága anyanyelv szerint

Anyanyelv2015201620172018
Finn4 865 6284 857 7954 848 7614 835 778
Svéd290 161289 540289 052288 400
Számi1 9571 9691 9921 995
Más nyelvek összesen (romani, orosz, észt, angol, arab stb.)329 562353 993373 325391 746
Mindösszesen5 487 3085 503 2975 513 1305 517 919

Source: Statistics Finland, Demographic structure

https://www.tilastokeskus.fi/tup/suoluk/suoluk_vaesto.html#v%C3%A4est%C3%B6syntyper %C3%A4n,syntym%C3%A4maanjakielenmukaan2017

Finnországban az államnyelvoktatás és a kisebbségi nyelvek oktatása négy, egymástól lényegesen különböző helyzetben valósul meg: a svéd kisebbség, az autonómiában élő svéd kisebbség, a számi kisebbség, s a bevándorlók oktatását kell megoldania és kezelnie a törvénykezésnek és az oktatási rendszernek. 

A számi mint súlyosan veszélyeztetett nyelv

A továbbiakban a finnugor nyelvcsaládba tartozó számi nyelv[3] és kultúra oktatásával és újratanulásának lehetőségeivel foglalkozunk. A Finnországban használt északi számi a veszélyeztetett, az inari és kolta számi nyelv a kritikusan veszélyeztetett nyelvek[4] közé tartoznak, s ezáltal a majdnem teljes nyelvcsere állapotában van. Haugen (1990) a nyelvcsere folyamatát a következőképpen ábrázolja: A > AI/BII > BI/AII > B, ahol az A nyelv a kisebbség, a B nyelv pedig a hatalommal bíró többség nyelve.

 A veszélyeztett nyelveknek az UNESCO keretrendszerében az alábbi változók szerepelnek kritériumként:

  1. generációközi nyelvátadás,
  2. a beszélők abszolút száma,
  3. a beszélők aránya a közösségben,
  4. a létező nyelvhasználati területeken tapasztalt folyamatok, trendek,
  5. az új nyelvhasználati területekhez és médiához való viszonyulás,
  6. nyelv-, írás- és olvasásoktatási anyagok megléte, illetve hiánya,
  7. a kormány és intézmények nyelvpolitikája, a hivatalos státus és a nyelvhasználati körök,
  8. a közösség és a nyelvhasználók attitűdje saját nyelvükkel szemben,
  9. nyelvi dokumentáció mértéke és minősége (idézi Tódor, l. Pályamunka).

A nyelvcserét élő számi kisebbség esetében jól látható, hogy a fenti kritériumrendszer több ismérve alapján is a kritikusan veszélyeztetett nyelvek közé sorolható. Az elmúlt 100 évben a fokozatos nyelvvesztés jellemezte a finnországi számi közösségeket, ami egy nyelv viszonylag lassú kopását, visszaszorulását jelenti egy szélesebb körben használatos társadalmilag és gazdaságilag domináns nyelv javára. A kétnyelvűség ebben a helyzetben is megjelenik átmeneti jelleggel, de mivel a nyelvvesztés során a kisebbség nyelve mindig alacsony presztízsű, a kétnyelvűség nyelvi kimenete a nyelvcsere (l. Grenoble–Whaley 2006). A nyelvcserét átélő számi közösség az utolsó pillanatban ismerte fel, hogy nyelvének elvesztésével a kultúra és a közösséget összetartó erő is elveszik. Ebben az esetben nem az államnyelv oktatása (esetünkben a finn) okozza már a problémát, hanem a számi nyelvtudás és nyelvhasználat megtartása.

Az inari és kolta számi nyelvet csupán Finnországban használják, az inari számit jelenleg kb. 300 fő, a kolta számi nyelvet mintegy négyszázan beszélik.[5] A számi nyelvcsere jól példázza azt a kisebbségi helyzetet, melyben nem sikerült jól működő kétnyelvűséget elérni. A hatalom, a gazdasági érdekek és a kultúra változásával az őshonos kisebbség által használt nyelv kiszorult a nyelvhasználati színterekről, presztízse nagymértékben csökkent, s a nyelvek generáció közötti átadása nem valósult meg. Így a nyelvoktatásban olyan helyzet állt elő, mikor a kisebbségi nyelv tanítása új intézményi feltételeket, a társadalmi szabályozás megfelelő, támogató keretét és megfelelő nyelvpedagógia eszközöket igényel. A nyelvi revitalizációs program, melynek egyik nyelvi célja ugyancsak a kétnyelvűség elérése, az utolsó utáni pillanatban indult el, s emiatt kimenete kétséges.  (A témához l. részletesen Olthuis-Kivela–Skutnabb-Kangas (2013), tanulmánykötetét. A számi nyelv oktatására irányuló projektről, az oktatási tananyagok fejlesztéséről inari számi és finn nyelven l.: https://www.samediggi.fi/)

A nyelvi revitalizáció

A nyelvi revitalizáció a nyelvcsere megfordítását, a kisebbségi nyelv felélesztését célzó tervezett folyamat. A nyelvi veszélyeztetettség egyes stádiumainak elméleti alapját Fishman (1991: 88–110) dolgozta ki, a folyamatot nyolc szakaszra bontva. A nyelvi veszélyeztetettségre és a nyelvcsere megfordítására összpontosító GIDS (Graded Intergenerational Disruption/ Dislocation Scale) alapján Fishman a következő szakaszokat különbözteti meg (magyar nyelven Gál 2010: 42-44):

8. szint: a nyelvcsere legelőrehaladottabb fázisa, az idős, egymástól szociálisan és földrajzilag elszigetelt, a nyelvre már csak emlékező személyek találhatóak.

7. szint: a nyelvhasználók közössége szociális szempontból egységes, etnolingvisztikailag aktív, azonban idős személyek, akik már nem adják tovább a nyelvet.

6. szint: a nyelv a családi kommunikációban használatos, formális helyzetekben azonban nem. A formális helyzetekben az államnyelv használata az elsődleges.

5. szint: a nyelv megjelenik az oktatásban (gyermek- és felnőttoktatás), a formális helyzetben való nyelvhasználat alapszintje.

4. szint: A nyelv része az alapszintű kötelező iskolai oktatásnak.

3. szint: A nemdomináns nyelvet használják a munka világában is, azonban a munkahely írásbeli vagy egyéb hivatalos kommunikációja a domináns – kisebbségi-többségi szempontból – államnyelven történik. 

2. szint: a nyelv használatos (vagy használható) a területi hivatalos szerveknél, az adminisztrációban és a helyi médiában

1. szint: a nyelv használatos a felsőoktatásban, a szaknyelvek terén, a kormányzásban, a médiában.  Azonban a nyelvet használó közösség sem politikai, sem kulturális autonómiával nem rendelkezik.

A revitalizációs törekvések kiindulhatnak alulról szerveződően, beszélhetünk (Holmes–Wilson 2017) a beszélőközösség által indítványozottan, vagy lehetnek felülről, állami, politikai szinten szervezettek, a másik pedig fentről, politikai vagy akadémiai körökből kezdeményezett nyelvmentési folyamatok (Holmes–Wilson 2017). A finnországi számik esetében a nyelvi és kulturális revitalizáció mind a beszélőközösség, mind az állami szint részéről támogatott.

A számi revitalizáció konkrét céljai: 

  1. a nyelvhasználati színterek bővítése, a nyelvi tájkép szintjén is; 
  2. a számi nyelv visszakerülése a társadalom nyelvhasználatába, annak minden korosztályába;
  3. a családi nyelvhasznált bővítése;
  4. a számi kultúra iránti érdeklődés felkeltése;
  5. a számi nyelv(ek) és kultúra sokoldalúságának bemutatása;
  6. a többkultúrájúság kiszélesítése;
  7. a finn népesség megismertetése a számi kultúrával – a többségi finn oktatási rendszerben a számi kultúra és nyelv nem jelenik meg, fontos cél az elmúlt évszázadokban kialakult negatív megítélés továbbélésének megszüntetése.

Írásom eddigi részében röviden bemutattam a Finnországban élő kisebbségek, különös tekintettel a számik nyelvi helyzetét. Írásom második részében a számi oktatás gyakorlati megvalósítását ismertetem.

Vančo Ildikó

Az írás megjelent a Katedra folyóirat XXVIII/6-os, februári számában.

Felhasznált irodalom

Fishman Joshua A. 1991. Reversing Language Shift: Theoretical and Empirical Foundations of Assistance to Threatened Languages. Clevedon: Multilingual Matters.

Gál Noémi 2010. A nyelvi revitalizáció. Elméletek, módszerek, lehetőségek. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Kolozsvár.

Grenoble, Lenore A.–Whaley, Lindsay J. 2006. Saving Languages. An Introduction to Language Revitalization. Cambridge University Press. Cambridge.

Haugen Einar – Derrick J. McClure – Derick S. Thomson (eds.) 1990. Minority Languages Today. Edinburgh: Edinburgh University Press.

MTA Domus Szülőföld Pályamunka 2019.  Az államnyelv oktatása a Kárpát-medencében – elmélet, gyakorlat, jövőkép. Kézirat. A kézirat szerzői: Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Kozmács István,Tódor Erika Tolcsvai Nagy Gábor, Vančo Ildikó.

Olthuis, Marja-Liisa–Kivela, Suvi–Skutnabb-Kangas, Tove 2013. Revitalising Indigenous Languages: How to Recreate a Lost Generation. Multilingual Matters. United Kingdom.

Outakoski, Hanna 2015. Multilingual literacy among young learners of North Sámi: Contexts, complexity and writing in Sápmi. Umeå Studies in Language and Literature 27 Department of Language Studies Umeå University.


[1] A svéd nyelvű kisebbség a mai Finnország területére az 1100-1200-as évektől kezdődően telepedett le. 

[2] Finnországban két államnyelv van, a finn és a svéd.

[3] A számi nyelveket Finnországon kívül Norvégiában, Svédországban és Oroszországban a Kola-félszigeten beszélik. Jelenleg tíz különböző nyelvjárást tartanak számon, melyek között már olyan nagy eltérések alakultak ki, hogy külön nyelvnek is tarthatók. Hat számi nyelvnek van saját irodalmi nyelve (http://finnugor.elte.hu/tortenelem/Egyesnepek/Lapp/lapp.htm).

[4] Az UNESCO a veszélyeztetett nyelvek esetében a következő kategorizálást használja: bizonytalan jövőjű, veszélyeztetett, erősen veszélyeztetett, kritikusan veszélyeztetett és kihalt nyelvek. A kritikusan veszélyeztetett nyelvek azok a nyelvek, melyek beszélői között a legfiatalabb beszélők nagyszülő vagy annál idősebb korúak, s a nyelvet ők is ritkán használják​ (http://www.unesco.org/new/en/culture/themes/endangered-languages/atlas-of-languages-in-danger/​).​

[5] A számi beszélők becsült száma kb. 100 000. A számi populáció lélekszáma és a számi nyelveket beszélők száma megállapításának problémáiról l. Outakoski 2015.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .