Zenesarok kórusmuzsikával a Pátria Rádióban

„Fáradj, s ne irtózz, hogy csekély leszen/ Műved hazánk nagy építményiben;/ Morzsát vigyünk csak, s töltsünk hézagot,/ Sok morzsa dombbá, domb heggyé leszen/ Naggyá, magassá, mint a Tátrabérc.“

(Vörösmarty Mihály)

A nálamnál figyelmesebbek bizonyára jóval előbb szereztek tudomást a Pátria Rádió Hangadó című műsorának – a hazai magyar felnőtt-, gyermek- és ifjúsági kórusokat bemutató – Zenesarok című (péntek délutánonként jelentkező) kóruszenei rovatáról.

Bár a Kossuth Rádió mellett a Pátria Rádiót is elég gyakran hallgatom, a Zenesarok c. műsor valahogy elkerülte a figyelmemet, s csak akkor szereztem tudomást róla, amikor a műsorvezető, Jakubecz László felhívott, hogy vállalnék-e egy telefonos beszélgetést – együttesem, a komáromi GAUDIUM vegyes kar és hangszeres kamaraegyüttes bemutatását. A számomra felettébb megtisztelő lehetőséget természetesen örömmel elfogadtam, s azt is, hogy a GAUDIUM – amelyet a helyi volt Béke utcai, ma Jókai Mór Alapiskola (melynek 40 éven át voltam pedagógusa) gyermekkarának azon egykori leglelkesebb tagjai alapítottak, akik a gyermekkórusban szerették meg a közös éneklést: a kórusmuzsikát –, örökös tagja Gaál Jenő, a Szlovák Filharmónia Kórusának basszusszólistája is részt vegyen a beszélgetésben.

Tollat fogni leginkább akkor szoktam, ha nagy bosszúság vagy öröm ér. Most – bárki is volt az ötletgazda, csak dicsérni tudom, és – végtelenül örülök! Ez a műsor soha jobbkor nem jöhetett volna, mint most. Ebben a járványtól megkeserített időszakban sok mindenre és sok mindenki számára gyógyír. A média ilyen arányú odafigyelése elsősorban a kórusok számára bír nagy jelentőséggel.

De úgy érzem, hogy a nevezett program, és remélem, majd az ezt követő hasonlóak, mindazok számára, akik szívükön viselik megmaradásunkat, nemzetrészünk jövőjét – biztató, reménytkeltő lehet. De kell a média, amely jelenünkben nagyhatalom! Kell, hogy közösségünk az eddigieknél sokkal gyakrabban értesüljön a művészet világa bármely ágazata – műfaja (mind a hivatásos, mind pedig a műkedvelő) művelőinek tevékenységéről, eredményeiről, sikereiről.

Hadd higgyem, ha a média jóvoltából az efféle ismeretek, tények – a Csemadok Országos Tanácsa karöltve a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságával háromévenként 1971 óta Csengő Énekszó néven a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok számára Érsekújvárban, 1969 óta pedig a szlovákiai felnőttkórusok számára Kodály Napok néven Galántán szervez országos seregszemlét – minősítő versenyt (általában 20-20 versenyző kórussal), továbbá hogy már 100 éves a Pro Cultura Füleki Férfikar, több mint 60 éve működik a Galántai Kodály Zoltán Daloskör, 60 éves a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa, 40 éves a komáromi Concordia vegyeskar, s hogy a komáromi Jókai Mór Alapiskola Gyermekkara is idén ünnepli fennállásának 60., az iskola Kicsinyek Kórusa pedig 50. évfordulóját – közösségünkben, eljutnának; meg azt is, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa 1964 óta megszakítás nélkül mindmáig énekel; sőt ha az olvasóhoz, rádióhallgatóhoz, tévénézőhöz eljutnának az anyaország legjelesebb zenei szakembereinek (általában a nevezett versenyek zsűritagjai) a felvidéki kóruséletet méltató nyilatkozatai is: Kertész Attila (Pécs) Liszt-díjas karnagy, címzetes egyetemi docens: „Köszönöm, hogy itt lehettünk, hogy feltöltődve tud visszamenni az ember Csonka-Magyarországba”; Hartyáni Judit karnagy, ny. egyetemi docens, a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke (Budapest): „Újra és újra örülni kell ennek a lelkületnek, amelyet csak itt lehet megtapasztalni.” Erdélyi Ágnes, Veszprém Város Vegyeskarának karnagya: – Itt még érezni, hogy „Van még lelke Árpád nemzetének”– köztudottá válnának, tájainkon kevesebb lenne a fanyalgás, a siránkozás, többen lennének a derűlátók, erősödne közösségünk jövőbe vetett hite. Hiszem és vallom: a példaértékű tettek láttán megsokszorozódna a „morzsát” vivők száma: „… ki ekével, ki kalapáccsal, tollal (…), kinek fényes a lelke, szép szavával, akire hallgatnak a vizek, az dalával…” vinné saját morzsáját.

Ne feledjük tanítómesterünk, Kodály Zoltán intelmeit: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a mienk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.”

Másutt: „Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.”

Stirber Lajos, ny. zenepedagógus


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .