A diákok többsége, ha megkérdeznék őket, várják-e az iskolai év kezdetét, nyilván úgy válaszolna, hogy nem, de biztos vagyok abban, hogy a Selye János Gimnázium legalább három diákja igennel válaszolna. Szalai Adrián, Tóth Ákos és Molnár Vivien a tavaszi Estöri Kreatív Történelemverseny kárpát-medencei döntőjének bronzérmesei biztos nagy izgalommal várták, hogy a szeptemberhez lapozhassanak a falinaptárban.

Sajnos, az áprilisi döntő nem valósulhatott meg a megszokott helyszínen, a kismartoni kastély Haydn-termében, ezért a szervezők olyan remek ötlettel álltak elő, hogy a döntő csapatait egy kirándulással lepik meg Kismartonba és Fraknóba, az Esterházy család két nagyon híres központjába.

Az Esterházy Magánalapítvány augusztus végén megkezdte a szervezést, mi pedig azon izgultunk, vajon mehetünk-e Magyarországra és a jelenlegi Ausztria keleti vidékeire, ahol valaha a híres Esterházy család volt az úr, ahol szélesen elnyúltak birtokaik és Bécs közelségében alkottak hidat a magyar nemesség és a Habsburg uralkodó között.

Nem a szervezőkön múlott, hogy a kirándulással kapcsolatban kis hiányérzetünk támadt, amikor megtudtuk, Vivien nem tarthat velünk, ezért elhatároztuk, minden helyszínről üzenünk neki, és elhatároztuk, hogy egy kismartoni plüss gólyával is megörvendeztetjük őt, aki Jókai Mór édesanyját játszotta kreatív videónkban, majd Görgei Artúr aggódó feleségét a döntő jeleneteiben. Így kezdtük meg felfedező utunkat a kismartoni (ma Eisenstadt) kastélyában, ahol bejárhattuk a hercegi és hercegnői lakosztályokat, de nem voltak unalmasak a szolgálók, komornák szobái sem. Sok érdekességet hallottunk a kastélyon belüli élet formájáról, az akkori viszonyokról és sorsokról is. Természetes, mindent maszkban kellett végigjárnunk, hiszen a „sógoroknak” is megvannak a saját járványügyi szabályai, és ezek alól mi sem voltunk kivételek.

Az este a régi szabad királyi városban, Sopronban talált minket, ahol a szállásunk volt. A vacsora utáni séta megmutatta a régi város méreteit, ahogy a régi kőfalak mentén bandukoltunk, a falakon belül pedig az ódon polgárházak és templomok sejttették velünk, milyen komoly történelemmel rendelkezik az ország „leghűségesebb városa”. Az este minden hátránya ellenére Adrián és Ákos érdeklődését nagyon felkeltette a város, elhatározták, hogy egy adandó alkalommal Viviennel együtt visszatérnek a Tűztoronyhoz.

A szombat reggel Fraknó meghódításáról szólt. Ez a vár egy meredeknek is mondható domb tetején áll, helyét úgy választották ki, hogy elvegye minden hódító kedvét az ostromtól. Nem is foglalták el soha ártó szándékkal. Csupán örökölni tudták, de azt is csak az Esterházy família. Ebbe a jól védhető várba helyezték a családi levéltár és a kincstár mindennél is értékesebb darabjait. A Selye János Gimnázium két fiú versenyzőjének egy katonásdihoz is beillő kosztümtárnak tűnhetett a sok fegyver, sisak és kiegészítő, amellyel a fegyvertárban találkoztak; a kincstári gyűjtemény sokat mesélt a hercegek érdeklődéséről, de ami leginkább megfogta őket, az a koncepció, ahogy az első herceg, Esterházy Pál, megszervezte a család jövőjét, de a múltját is: kiemelkedően sokat költött arra, hogy a frissen felemelkedett családot a többiek is komolyan vegyék, s nagy gondot fordított arra, hogy az Esterházyak fennállását több századra biztosíthassa.

A birtoklátogatást csak szebbé tette a kora őszi napos időjárás, amely csak fokozta a jó hangulatot, és az áprilisi döntő résztvevői, most minden stressz nélkül, úgy élvezhették a közös kirándulást, mint egy nagy család vagy egy népes osztályközösség. Mivel a félszáz diák majdnem egy éve ismeri egymást az Estöri különböző oldalain keresztül, nem is csoda, hogy a búcsúzáskor is nehezen lehetett diákjainkat lekönyörögni a közös buszról. Egy biztos: Ákoséknak a versennyel nem fejeződött be az estöris történet, hiszen a jövőben akár mentorként segíthetik a Selye János Gimnázium új összetételű csapatait a sikeres szereplésben és az élménydús, kreatív versenyzés, kapcsolatépítés terén.

 

 

 

Elek József     
történelemtanár