Selyések az Árpádok nyomában

Rákóczi Szövetség Gloria Victis történelmi vetélkedője már negyedszázados múltra tekint vissza – történetében aA tavalyi kiírás különleges volt, mert sok más versenyhez hasonlóan online módon zajlott. Bíztunk abban, hogy azA idei évben újra eljuthatunk aA verseny helyszínére, ésA aA Selye János Gimnáziumból több csapatunk is elindult azA Árpádok nyomában, középkori történelmünk első századaiba. AzA első kör szeptemberi kiértékelése után kiderült, hogy két csapatunk is bejutott aA szűkített, 60A csapatos középdöntőbe, Budapestre.
A szervezők szigorúan ragaszkodtak a járványhelyzet magyarországi szabályaihoz, kis csapatátalakításra is sor került, de belevágtunk a nagy kalandba. Tóth Ákos, Szalai Adrián, Kajan Dóra Csodaszarvasok csapata és a Vankó Izabella, Ember Mónika és Simonics Réka alkotta Invicta a pénteki középdöntőben egy komoly feladatgyűjtemény megoldásába fogott. Adtunk időt a szervezőknek, hogy kijavítsák és kiértékeljék ezeket a dolgozatokat, addig részt vettünk a Gloria Victis délutáni és esti programjainak: a hagyományos fáklyás menet és a Bem téri koszorúzás mellett a Margaret Island koncertjén lehetett kiengedni a délelőtt felgyülemlett versenyláz okozta gőzt. Aggodalomra semmi ok, nem került sor lóáldozatra, nem kellett a táltostól egészségügyi csomagot kérni – csak hogy idézzük a Bëlga dalszövegét, amelyet még a verseny feladatai közé is becsempésztek a szervezők, ahol békésen megfért mellette több más „B-s”: Beethoven, Bródy és Bánk bán is.
A szellemi frissességre szükség is volt a következő nap. Október 23-án, a forradalom napján végül mi is ünnepelhettünk. Ákosék csapata, a Csodaszarvasok, mint egy targeszekér a sztyeppei országúton, berobogott a döntőbe. Ahogy korábban viccelődtünk, a csapat három tagjának Árpád-kori személyisége is lett: „Ákos mester“, „Teodóra császárnő“ és „Adorján pápa“ tényleg ismerte a kort, és ennek meg lett az eredménye. Külön élmény volt az utolsó versenyszám, a vita, amelyben Ákos III. Béla magyar királyként határozottan kinyilvánította a szolnoki „Mánuel császárnak”, hogy nem kér az alávetettségből.
A végelszámoláskor nagyon drukkoltunk, hogy a múlt évben állandó kísérőnkké vált harmadik helyezés megmarad, de sikerült lecserélnünk a megszokott bronzérmet egy csillogóbbra: a Selye János Gimnázium csapata a kárpát-medencei döntő második helyén végzett. De nem szabad elfeledkeznünk az Invicta 16. helyéről sem, akik úgy nehezítették meg a felkészülést, hogy a verseny előtti napon még vezetői vizsgán vettek részt (természetesen nem targaszekéren). A Csodaszarvasok álomszerű története viszont folytatódik, mert a szervező Rákóczi Szövetség kalandozásra hívta a legjobb három csapatot egy frankföldi (pontosabban franciaországbeli) utazásra, mert a beléfektetett munka miatt is megérdemlik, hogy lássák Párizst és Versailles-t. És az igaz, hogy „Egy-három-nulla-egy és András a pácban, nincs utód, nincs több Árpád a házban“ – az élet megy tovább, jövőre találkozzunk újra, ugyanott, Budapesten, és bízzunk abban, hogy a selyés diákok megint szép sikert érhetnek majd el.

Szalai Adrián, Kajan Dóra, Tóth Ákos
 

Ember Mónika, Simonics Réka, Vankó Izabella
 

A fáklyás felvonulásra készülve egy korabeli teherautón
 
Elek József,    
történelemtanár