Március 15-ei ünnepségek Zsigárdon

Két éven keresztül a járványhelyzet miatt visszafogottan ünnepeltünk, nem tudtunk közös rendezvényen emlékezni hőseinkre, a márciusi ifjakra. A kegyelet virágait ugyan elhelyeztük az 1849-es zsigárdi csata emlékművénél, tanulóink pedig március 15-e alkalmából videókat készítettek, melyben kifejezték magyar anyanyelvük, szülőfalujuk, nemzetük iránti szeretetüket és a márciusi ifjakkal szemben tanúsított tiszteletüket.

2022. március 14-én kora tavaszi napsütéses reggelre ébredtünk. Ünneplőbe öltöztünk, szívünk fölé kitűztük a kokárdát, hogy méltóképpen ünnepeljük meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 174. évfordulóját. Tanulóink megilletődve várták az ünnepi műsort, melyet iskolánk tornatermében a színjátszó csoport adott elő.
A Szózat elhangzása után az igazgatónő példaként állította a tanulók elé a márciusi ifjakat, mert cselekedeteik példaértékűek: az egyéni és nemzeti önbecsülést, az emberszeretetet, a hagyománytiszteletet, a becsületességet, az együttműködést, a segítőkészséget, szabadságvágyat és az áldozatvállalást képviselik.

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre! hangzottak el tanulóink előadásában Sajó Sándor költeményének szívbemarkoló sorai.

„A szabadság olyan, mint a napfény, olyan, mint a szellő. A szabadság olyan, mint egy mosoly, olyan, mint egy simogatás, olyan, mint egy csokor virág. A szabadság azt jelenti, hogy felemelt fejjel járok és az emberek szemébe nézek. Azt jelenti, hogy bátran nevethetek és sírhatok, hogy szabadon szerethetek és álmodhatok.“- szavalták a gyerekek nemzeti érzelmű dallamokkal aláfestve és mi átélhettük a szabadság, hűség és remény ünnepének meghitt hangulatát. Az irodalmi összeállítást Varga Lilla tanító néni tanította be.
Délután öt órakor a református templom adott otthont az ünnepi megemlékezésnek, melyen szép számban vettünk részt. Baranyay Zsolt, a Vágsellyei járásbeli MKP platform elnöke beszédében rámutatott az 1848-as események és napjaink közti párhuzamokra. Kiemelte az egységes politikai fellépés jelentőségét, amelynek népünk legfőbb érdekeit kell szolgálnia. Úgyszintén rámutatott a kis népek világpolitikai kiszolgáltatottságára, s hogy a globális kihívásokkal a közép-európai térség népei csak összefogva lesznek képesek eredményesen megküzdeni. A szomszéd községek polgármesterei, a társadalmi, politikai, civil és egyházi szervezetek képviselői elhelyezték a hála és emlékezés koszorúit a Hősök szobránál.
Az ünnepi megemlékezés templomi részében Erdélyi Pál református lelkipásztor az I. Kor. 13.13 alapján hirdette az Igét. Beszédében kiemelte, hogy 1848/49 hőseinek prófétai küldetését nem szabad elszakítani Istentől, mert csak így láthatjuk meg azt, hogy nemzetünk nagy történelmi fordulóinál nem holmi emberi vállalkozásokról van szó, hanem egy isteni akarat, egy isteni szándék felismeréséről és annak megvalósításáról. „Magasztos eszmék helyett mindig Istenből kell kiindulnunk, mert csak hit által lehetünk igazán szabadok, reménységben egyenlők és csak szeretetben testvérei egymásnak. Ebben a nagy hármasban - hit, remény és szeretet - tudjuk igazán méltó módon szolgálni felvidéki magyar népünk boldogulását és megmaradását!“- prédikálta a lelkész.
„Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy“ énekelte az ünneplő gyülekezet a 395. dicséretet.
A zsigárdi református gyülekezet jövendő fiatal lelkésze, Tóth Krisztián is kifejtette ünnepi gondolatait: „Számomra nagyon fontos, hogy ne csak megemlékezzünk egy ünnepről, hanem vonjuk le a tanulságait a mára nézve, hogy tanulni, fejlődni és épülni tudjunk általa. Isten Igéjét is több 1000 éve írták, mégis aktuális ránk nézve. Úgy vélem, március 15-e az összefogásról szól, arról, hogy voltak ifjak, akik egyet gondoltak, egy volt a céljuk és közösen valósították meg azt. Vegyünk mi is példát róluk, hiszen olyan időket élünk, amikor elengedhetetlen az összetartás és a hit a közös célért való küzdelemben.”
Iskolánk színjátszó csoportja a templomban is bemutatta ünnepi műsorát, mely a következő idézettel zárult:
„Magyarul álmodom, bárhol e világban,
magyarul szól imám lelkem templomában,
hívő magyar égbolt feszül ki felettem ki felettem,
büszke vagyok arra, magyarnak születtem.“
Majd felzúgott az orgona, felcsendült a Himnusz, egy szívvel és egy szájjal énekeltük nemzeti imánkat.
Az együtt átélt ünnepi istentiszteleten és műsoron keresztül, a személyes élmény segítségével, átszellemülten és elérzékenyülve, felnőtt és gyermek egyaránt közelebb kerülhetett nemzeti ünnepünk lényegének megértéséhez.
 
 
 
 
 
 
 
 
Žiaček Adrianna igazgató