Kihasználva az utolsó heteket a Selye János Gimnázium diákjaiként a IV.B osztály egy tanulmányi kiránduláson vett részt Budapesten.

A napot a Bajcsy-Zsilinszky úti Illúziók Múzeumában indítottuk. Ha érdekes, nem mindennapi képeket szeretnénk készíteni, ezen múzeum tökéletes helyszínnek bizonyul, s mi ezt nyilvánvalóan ki is használtuk. A legtöbb illúzió nem volt ugyan ismeretlen számunkra, ennek ellenére elmondható, hogy a múzeum tartogatott néhány leleményesebb, bonyolultabban megfejthető attrakciót is. Természetesen akadtak olyan szemfényvesztők is, melyeknek célja nem is azoknak megfejtése volt, inkább csak esztétikai céllal szolgáltak – talán ezek váltak végül a leginkább közkedveltté.

Könnyed szórakozást és mágikus jelenségeket – a múzeum-témától nem távolodva – egy parányival komolyabb hangvételű programpont követett. Néhányan a Magyar Nemzeti Galéria irányába vették útjukat, többek között művészetkedvelő osztálytársam, Szép Gergő is, aki a következőképpen nyilatkozott élményeiről:

„Elsősorban az ideiglenes Art deco kiállítás megtekintése volt a célunk, ám az idő bőségesen elegendő volt arra, hogy az állandó kiállítás értékesnél értékesebb alkotásaiban is gyönyörködhessünk. Többek között megtekinthettük Szinyei Merse Pál, Ripl Rónai, Csontváry Kosztka Tivadar, Munkácsy Mihály, Madarász Imre, Benczúr Gyula és Vasarely műalkotásait. Az Art deco kiállításon pedig megszemlélhettük a 20. század reklámművészetét és korízlését, melyeket elsősorban a plakátokon és árucikkeken keresztül mutatnak be. Olyan neveket ismerhettünk meg, mint a híres iparművész Bottlik József vagy Bánhidi Andor. Oda-vissza fele pedig megtapasztalhattuk a fővárosi tömegközlekedés gördülékenységét és Budapest lenyűgöző látképét, építészeti gyönyöreit is.“

A többiek a Szépművészeti Múzeumot látogatták meg, ahol a folyamatosan megtekinthető kiállítások mellett az aktuális időszakos kiállítást is megnézték, melynek témája Hieronymus Bosch rejtélyes világa.

A valóban lélegzetelállító, megragadó kultúrprogram után maradt még egy kis szabadidőnk, így aki szeretett volna felfrissülni a hazafelé tartó út előtt, megtehette. A buszra, mint minden kirándulás után, fáradtan szálltunk fel. Azt gondolom, az érzékenyebb, szentimentálisabb lelkeknek ez akár egy megható pillanat is lehetett, hiszen – gondolom valamennyien – tudatosítottuk, ez volt az utolsó közös kirándulásunk, mint egy csapat, egy (már nem is annyira) kis osztályka.

Mikulec Amina, IV. B