Utolsó tanulmányi kiránduláson a selyé s IV. B
Kihasználva az utolsó heteket a Selye János Gimnázium diákjaiként a IV.B osztály egy tanulmányi kiránduláson vett részt Budapesten.
A napot a Bajcsy -Zsilinszky úti Illúziók Múzeumában indítottuk. Ha érdekes, nem mindennapi képeket szeretnénk készíteni, ezen múzeum tökéletes helyszínnek bizonyul, s mi ezt nyilvánvalóan ki is használtuk. A legtöbb illúzió nem volt ugyan ismeretlen számunkra, ennek ellenére elmondható, hogy a múzeum tartogatott néhány leleményesebb, bonyolultabban megfejthető attrakciót is. Természetesen akadtak olyan szemfényvesztők is, melyeknek célja nem is azoknak megfejtése volt, inkább csak esztétikai céllal szolgáltak – talán ezek váltak végül a leginkább közkedveltté.
Könnyed szórakozást és mágikus jelenségeket – a múzeum-témától nem távolodva – egy parányival komolyabb hangvételű programpont követett. Néhányan a Magyar Nemzeti Galéria irányába vették útjukat, többek között művészetkedvelő osztálytársam, Szép Gergő is, aki a következőképpen nyilatkozott élményeiről:
„Elsősorban az ideiglenes Art deco kiállítás megtekintése volt a célunk, ám az idő bőségesen elegendő volt arra, hogy az állandó kiállítás értékesnél értékesebb alkotásaiban is gyönyörködhessünk. Többek között megtekinthettük Szinyei Merse Pál, Ripl Rónai , Csontváry Kosztka Tivadar , Munkácsy Mihály , Madarász Imre , Benczúr Gyula és Vasarely műalkotásait. Az Art deco kiállításon pedig megszemlélhettük a 20. század reklámművészetét és korízlését, melyeket elsősorban a plakátokon és árucikkeken keresztül mutatnak be. Olyan neveket ismerhettünk meg, mint a híres iparművész Bottlik József vagy Bánhidi Andor . Oda-vissza fele pedig megtapasztalhattuk a fővárosi tömegközlekedés gördülékenységét és Budapest lenyűgöző látképét, építészeti gyönyöreit is.“
A többiek a Szépművészeti Múzeumot látogatták meg, ahol a folyamatosan megtekinthető kiállítások mellett az aktuális időszakos kiállítást is megnézték, melynek témája Hieronymus Bosch rejtélyes világa.
A valóban lélegzetelállító, megragadó kultúrprogram után maradt még egy kis szabadidőnk, így aki szeretett volna felfrissülni a hazafelé tartó út előtt, megtehette. A buszra, mint minden kirándulás után, fáradtan szálltunk fel. Azt gondolom, az érzékenyebb, szentimentálisabb lelkeknek ez akár egy megható pillanat is lehetett, hiszen – gondolom valamennyien – tudatosítottuk, ez volt az utolsó közös kirándulásunk, mint egy csapat, egy (már nem is annyira) kis osztályka.

