Tanulmányi kiránduláson a Selye János Gimnázium III. N osztálya

Mint sok más osztálynak, nekünk, a nyolcéves tagozat III. osztályának is jóformán 2-2 és fél év után ez volt az első közös kirándulásunk. Amikor kiderült, hogy idén már lesznek exkurziók (sőt, osztálykirándulások is), rögtön beleéltük magunkat, holott még azt sem tudtuk, hogy hova megyünk, és azóta folyamatosan növekvő izgatottsággal vártuk a mai napot.
Reggel fél kilenckor indultunk a Jókai Színház mellől. A buszút nagyon jó hangulatban telt: nagyokat beszélgettünk, nevettünk, a kedvenc zenéinket hallgattuk és énekeltük őket, ezért némileg olyanok voltunk, mint valami buli-busz. De ezt nem is ecsetelem tovább, azt hiszem, mindenki el tudja képzelni milyen egy csoport tizenéves, több mint egy óráig összezárva egy buszban.
Kirándulásunk első helyszíne a Budai vár volt, ahol először is a Labirintust szerettük volna megtekinteni. Ez sajnos azonban nem sikerült, mivel – ahogy azt magunk között megfogalmaztuk – az csak az interneten van nyitva. Ám szerencsére meg tudtuk oldani a helyzetet: a Labirintus helyett a gyönyörű Mátyás templomot látogattuk meg. Mindenki el volt ámulva a templom szépségétől. Körbejártuk a karzatot is, gyertyát gyújtottunk, és ha még valaki szeretett volna, vehetett magának valamilyen kis apróságot a templom szuvenírboltjában. Ezek után kaptunk egy kis szabadidőt, amely alatt a legtöbben kihasználva a ragyogó napsütéses időt körbejártuk a Halászbástyát, esetleg ittunk egy limonádét / jegeskávét vagy ettünk egy fagyit.
A következő állomás a Tropicarium volt, amit már mindenki nagyon várt. Elvégre ki ne akarna olyan közel lenni azokhoz a bámulatos élőlényekhez? Az egész hely lenyűgöző volt kezdve az esőerdőtől egészen a rájasimogatóig. Mindenki csodálattal nézte az éppen evő teknősöket, a terráriumukban összecsavarodva pihenő kígyókat, az eleven kis makikat, a víz tetején fadarabként úszó aligátorokat, a békésen úszkáló cápákat és rájákat és az etetés közeledtével egyre izgatottabban köröző halakat. Szerencsések voltunk, mert pont jó időben mentünk ahhoz, hogy láthassuk az etetést. Szinte rátapadtunk az üvegre, úgy néztük. A végén pedig körbeálltuk a rájasimogatót. Valakinek egyáltalán nem sikerült, valakinek csak rengeteg idő után és valakinek pedig akarata ellenére is sikerült megérintenie őket.
Utolsó programként ismét kaptunk egy kis szabadot, amit evésre, ivásra és vásárlásra használtunk ki. Nem akartuk, hogy véget érjen ez a nap, de mindenki bánatára már haza kellett indultunk. A hazaút is hasonlóan jó hangulatban telt, mint az odafelé vezető, ha nem jobban, hiszen mindenki ki akarta még használni az utolsó perceket a kirándulásból. Végül negyed hét körül jóleső fáradsággal és némi szomorúsággal a nap véget érte miatt hazaérkeztünk.
Nagyon hálásak vagyunk osztályfőnökünknek, Fiala Andrea tanárnőnek. Köszönjük szépen a kirándulás megszervezését, az élményt és a rengeteg emléket.

A III.  osztály tanulói