Folyoirat2
  • A
    folyóirat
    története
  • A
    folyóirat
    profilja
  • Aktuális
    lapszám
     
  • Archívum
     
     
  • Szerkesztőség
     
     
  • Elérhetőség
     
     
  • Szerzőinknek
     
     
  • Szerzői jogi és adat-
    védelmi nyilatkozat
     

Audi Dávid
A Katedra folyóirat története

„Az iskolai oktatás színvonalát, a tanítóság szakmai képzettségének folyamatos fejlődését a jó pedagógiai folyóiratok hatékonyan elősegítik.“ (Turczel, 1995, 3)
 
Katedra folyóirat története c. cikksorozatban a Katedra folyóirat történetét mutatom be. Munkám fő céljai között a lap működésének megismerése, a folyóirat életén belüli tendenciák és az arculatában történt változások bemutatása szerepel.
 
Egy ilyen pedagógiai lap, mint a Katedra, nagy jelentőséggel bír a szlovákiai magyar iskolaügyben. Támogatnia kell a pedagógusokat munkájukban, segítséget kell nyújtania az ismereteik rendszeres bővítésében, egyfajta állandó továbbképzési fórumként kell működnie, és nem utolsósorban a szlovákiai magyar pedagógusok összetartó erejeként kell szolgálnia. Fontosnak tartom, hogy egy ilyen fórum a lehető legjobb módon működjön és a lehető legjobb minőségben jelenjen meg. Kíváncsi voltam arra, hogy a már megjelent számok miféle struktúrát követtek, milyen témakörök köré csoportosultak, továbbá mik azok a témák, amik túlsúlyba kerültek, melyek kerültek mellékvágányra. Röviden: milyen szinten és minőségben működött/működik a lap.
 
Kutatásom során különböző módszereket alkalmaztam. Áttanulmányoztam az összes lapszámot, a szerkesztőbizottság jegyzőkönyveit, és a szerkesztőség céljaiból kiindulva próbáltam összefüggéseket keresni, illetve konzekvenciákat levonni a lap működését illetően. Ezek alapján kialakítottam egy-egy korszakot a lap életében, melyeket a szerkesztői poszton történt változások – vagyis a lapszerkesztés koncepciójának módosulása – alapján határoztam meg. Mivel a folyóirat első tíz évének vizsgálatával már Vajda Barnabás és Misad Katalin is foglalkozott, ezért kutatásomban túlnyomórészt a következő tizenkét évfolyam vizsgálatára koncentráltam, így a Vajda Barnabás által meghatározott három korszakot folytatva újabb öt korszakot körvonalaztam. Az elemzés során megvizsgáltam az egyes rovatok témaköreit, elkülönítettem egymástól a szaktárgyi, módszertani és pedagógiai-pszichológiai érdekeltségű írásokat, megvizsgáltam ezek dominanciáját, illetve rávilágítottam az egyes korszakok pozitívumaira és negatívumaira.
 

A lap megjelenésének előzményei

A két világháború közötti időszakban hét magyar nyelvű pedagógiai újság is megjelent Szlovákiában. Ilyen a Magyar Tanító, amely 1921-től 1943-ig jelent meg Komáromban, és a Magyar Általános Tanítóegyesület közlönye volt. Ide sorolható még a Kárpátalján megjelenő Magyar Iskola is, ugyanis Kárpátalja az első Csehszlovák államhoz tartozott. Ezt a két újságot a polgári demokratikus szellemiség jellemezte. Továbbá megemlíthető a Szlovenszkói Magyar Tanügy, amelyet szociáldemokrata nézetek hatottak át, valamint az Új Korszak, amely a más pártokkal együttműködést kereső szocialisták lapjaként létezett. Az egyházi jellegű pedagógiai lapok közül a Református Egyház és Iskola került megjelenésre, a katolikus egyháznak pedig két pedagógiai lapja volt: a Tanügyek és a Világosság. Ezek a lapok azonban a második világháború kitörésekor megszűntek (Turczel, 1995, 3).
 
Az 1948 utáni szocialista rezsimben egyetlen magyar nyelvű pedagógiai lap létezett, a Szocialista Nevelés, amely a nevében hordozta a kényszerű egyirányultságot, ugyanakkor számos pedagógiai és módszertani írásokat is megjelentetett. Az 1989-es rendszerváltás után a Szocialista Nevelésből átszerveződött Nevelés próbálta átvenni elődje szerepét, azonban a megdrágult lapkiadás és az életszínvonal romlása miatt nem tudott fennmaradni (Turczel, 1995, 3).
 
Katedra folyóirat 1994 elején indult útjára szép hagyományt folytatva azzal, hogy az első csehszlovák köztársaságbeli pedagógiai lapok, valamint a Szocialista Nevelés (később Nevelés) nyomdokaiba lépett, ezzel betöltve az elődjei után keletkezett űrt (Turczel, 1995, 3).
 

A folyóirat küldetése és célkitűzései

Katedra folyóirat megalapításának körülményeiről a Lilium Aurum Kiadó igazgatója, Hodossy Gyula így fogalmazott: „mindennemű állami támogatás nélkül, ám annál nagyobb szakmai támogatással, fittyet hányva a kételkedőkre, a mindent csírájában elfojtókra, a minden jóban rosszat látókra, útjára indítottuk a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapját, a Katedrát” (Hodossy, 2003, 5). A lap mindig is mentes volt mindennemű politikai vagy más érdekcsoporttól, csak a szakmát kívánta és kívánja kiszolgálni (Hodossy, 2003, 5). Ezt a célt szolgálja a lap megnevezése is, ami a magyar nyelvben a hagyományhű iskolához kötődik. A görög-latin szó eredeti jelentése szószék, előadói emelvény, így magába foglalja a szabad szó, a nyitott fórum esélyét is (Vajda, 2003, 8).
 
1995 szeptemberében az Andruskó Imre, Czere Gyöngyi, Csanda Gábor, Holtzei Árpád, Kovács László, László Béla, Liszkai Béla, Mészáros Péter összetételű szerkesztőbizottság a következőképpen fogalmazta meg a folyóirat küldetését: „A Katedrának tekintélyes lappá kell válnia. Olyan lappá, amelynek hasábjain megtisztelő a megjelenés, s amelynek álláspontjai, értékítéletei hazai oktatásügyünk szellemi vezérfonalává válnak. Erre nemcsak a szlovákiai magyar oktatásügynek, hanem az egész magyarságnak nagy szüksége van“ (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4). A szerkesztőbizottság ezenkívül részletesen közölte a lap pedagógiai célkitűzéseit is:
– A Katedra havilap a szlovákiai magyar oktatásügy fórumává kíván válni.
– Szeretné betölteni a pedagógiai lapok megszűnésével keletkezett űrt.
– Egy szakszerű, aktuális lappá kíván formálódni.
– Segíteni szeretné a magyar iskolák oktatási- és nevelőmunkáját.
– Szellemi műhelyt akar teremteni a pedagógusok számára.
– Össze akarja fogni a szlovákiai magyar pedagógusokat (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).

A szerkesztőbizottság világosan kijelölte a mindenkori szerkesztők feladatát és hatáskörét is. Legfontosabb feladatként a lap hatáskörébe tartozó tantárgycsoporton belüli publikációk felügyeletét emelték ki, melynek értelmében a szerkesztők jogkörébe tartozik az egyes írások alkalmasságának megítélése, lapszámokba történő besorolása. A szerkesztő felelőssége továbbá, hogy a lapnak megnyerje, publikálásra ösztönözze az adott tantárgy legjobb pedagógusait. A szerkesztőbizottság tagjai ezenfelül elkötelezik magukat a lap népszerűsítésének, a Katedra Napokon belül pedig rendszeres bemutatásának is (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).
 

Az első korszak: 1994. február – 1995. április (13 szám)

Vajda Barnabás által első korszaknak nevezett időszakban, az 1–2. évfolyamban a Katedra a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség havilapjaként jelent meg Dunaszerdahelyen. A folyóirat főszerkesztője Hodossy Gyula volt, szerkesztője pedig H. Kubik Katalin. Az akkori számaiban nem volt teljesen egyértelmű a lap pedagógiai irányultsága. Ahogy azt Vajda Barnabás a tanulmányában írja, ebben az időszakban inkább „tájékoztató jellegű népművelő-nyelvvédő cserkészlapnak lehet(ett) nevezni“ (Vajda, 2003, 8).
 
Az első évfolyam 1994. februári első száma 16 oldalon jelent meg. Az első és az utolsó oldal színes, a többi fekete-fehér volt. Külalakja egy iskolaújságra emlékeztetett, formailag az egyszerűség és rendezettség jellemezte. Az alcímében a „Tájékoztat és tanít” mondat szerepelt. Az első oldalon Babits Mihály Ritmus a könyvről című versét és a tartalomjegyzéket olvashatták az olvasók. Ebben a számban 12 rovat kapott helyet, mégpedig: a VK Program (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Vezetőprogramja), a Nevelés, a Párkapcsolatok, a Csemadok – Hírek, a SZMAT (információ a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságáról), a Néprajzi hírvivő (A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság rovata), a SZMF (a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége), a Lilium Aurum (bemutatták a kiadót és kiadványait), a Mozaik (közlemény, vezetési stílusok, tájékoztató egy induló rádióműsor-sorozatról), a Felhívások, közlemények (meghívó egy lelki gyakorlatra), a Cserkészek (meghívó a leánycserkészek találkozójára) és a Hírek, hirdetések (A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes fellépései, Tiszamenti Gyermekszínjátszók II. Találkozója 1994).
 
Ez az időszak lényegében a kezdetleges nehézségekről, a megfelelő szakemberek megtalálásáról szólt (Vizi, 1994, 14). A lap tájékoztató jellege mellett azonban már ekkor is foglalkozott neveléselméleti problémákkal, valamint a rendszerváltozás után szerveződő kulturális csoportok és szervezetek problémáival is.
 
Az első lapszámokra reflektálva többen is elégedetlenségüket fejezték ki a pedagógia és a cserkészmozgalom „kombinációját“ illetően, azonban a Katedra a jövőbeli szerkezetét éppen a cserkészszövetség kérésére kidolgozott módszertani programnak köszönheti. Ez a program magában foglalta a magyar történelem, a természetismeret, a népzene, a pedagógia, a pszichológia és a valláserkölcs elvárásrendszerét. A programot neves szakemberek dolgozták ki: Ág Tibor, Tuba Lajos, Uher Rudolf, Csáky Károly, Hojsza Zoltán, Ajpek Gabriella és Bordás Sándor. Vajda Barnabás szerint a lap azáltal, hogy kifejtette a cserkészszövetség eszmei programját, tágította az akkor még nagyon fiatal közéleti demokrácia határait, és egy követhető erkölcsi mércével szolgált olvasóinak (Vajda, 2003, 8–9).
 

A második korszak: 1995. május – 1998. december (36 szám)

Ebben a korszakban 1995 májusa és 1998 februárja között Kulcsár Ferenc volt a lap főszerkesztője. Az ő helyét 1998 márciusában Szilvássy József vette át. A szerkesztői posztot 1995. május – 1995. júniusig Vizi Andrea, 1995. szeptember – 1996. októberig Bodnár Gyula, 1996. november – 1998. júniusig A. Szabó László, 1998 szeptemberében Polgár Anikó, 1998 októberétől decemberig pedig Gálik Ivett töltötték be. 1995 májusában még „A szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapja”, majd 1995. június – 1995. októberig „A szlovákiai magyar pedagógusok lapja” szerepelt az alcímben. Végül 1995 novemberében „A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja” kifejezésre változtatták.
 
A profilváltásra utaló jelek már 1995 márciusában megmutatkoztak. Ekkor a szerkesztőség megállapodott az Iskolakultúra című magyarországi oktatási folyóirattal, hogy a négyoldalas melléklet formájában a Katedra cikkeket közöl belőle. Az Iskolakultúra azonban csak két számon keresztül jelent meg a Katedra mellékleteként – az 1995. márciusi és áprilisi számában. Ennek oka, hogy 1995 májusától a Lilium Aurum Kft. vette át a lap kiadását, és a kiadóváltásból kifolyólag megváltoztak a lap körülményei. Az új kiadó legfőbb célja az lett, hogy a Katedra a szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapjává váljon – és ezt elsősorban hazai szakemberek cikkein keresztül kívánta elérni (Vajda, 2003, 9).
 
1995 szeptemberétől a lap mind formailag, mind tartalmilag teljesen megújult. A külalakjában iskolaújságra emlékeztető régi Katedrát egy huszonnyolc oldalas, az első és az utolsó oldalán színes folyóirat váltotta, amely tartalmazta a szerkesztőségi szabályzatot és a Katedra Társaság működésének alapelveit is. A Katedra Társaság ekkortól biztosította a lap szakmai felügyeletét. A szeptemberi szám 11 rovatot tartalmazott. Mégpedig a következőket: Dobogó, Dokumentumok, Nyelv és iskola, Napló, Édes anyanyelvünk, Fórum, Embernevelők, Könyvek útja, Alma Mater, Tan-tárgy és a Skabela–Bóna-módszer. Bizonyos szakterületeken belül sikerült lerakni a szaktantárgyi rovatok alapjait. Többek között a magyar nyelv és irodalom (Héder Ágnes), a szlovák nyelv (Bóna Irén, Skabela Róza), a matematika (Horváth Géza, László Béla), a fizika és az informatika (Kiss László, Szabó Endre), a kémia (Andruskó Imre), az idegen nyelvek (Czére Gyöngyi), a hittan (Szarka Árpád), a néprajz (Liszka József), a társadalomismeret (Öllős László), valamint az alsó tagozat (Mészáros Péter) kérdésköreiben. 1996. szeptemberétől pszichológiai és gyógypedagógiai (Németh Margit, Strédl Teréz, Bordás Sándor) rovattal bővült a lap. (Vajda, 2003, 9). Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem minden lapban került sorra minden tantárgy. Változó, hogy melyik lapszámban milyen tantárgyak kaptak helyet.
 
„Az 1995-ös év a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők szempontjából az alternatív oktatás bevezetése elleni küzdelem éve volt. Mint ismeretes, a tárca vezetése politikai és nacionalista indokoktól vezéreltetve megpróbálta rákényszeríteni a magyar tannyelvű iskolákra és óvodákra a kétnyelvű oktatást” (Gyurovszky, 1997, 3). Ebből az okból kifolyólag alakult meg 1996. május 17-én a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, mely petíciógyűjtésbe fogott a bizonyítványok egynyelvűsítése és az alternatív oktatás bevezetése ellen (Gyurovszky, 1997, 3). Ebben az időszakban több szlovákiai magyar politikus is megszólalt a Katedra hasábjain keresztül (Bauer, 1997, február, 3; Gyurovszky, 1997, március, 3; A. Nagy, 1997, május, 3). A lap kiállt a kisebbségi oktatásügy autonómiája mellett. Több cikk is foglalkozott ezzel a témával, mint például: Hecht Anna: Teljes átalakulást (1996, április, 4–5), Varga Frigyes: Az autonóm iskolák rendszerének működése és irányítása (1996, május-június, 10–11), valamint Albert Sándor: Útban az önálló iskola felé (1996. december, 4–5). Megfigyelhető, hogy a politikai ellenállás sem tudta megakadályozni az értékes szakmai munkák megszületését, pl. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona az iskola hatékonyságával és eredményességével foglalkozott (1997, szeptember, 6–7), Tankó László pedig közzétette a középiskolai műveltségi sztenderdet magyar irodalomból és nyelvtanból (1997, szeptember, 10–11; október, 8–9) (Vajda, 2003, 10).
 
1998-tól az oktatáspolitikai kérdések fokozatosan háttérbe szorultak, ennek hatására ismét a pedagógiai problémák kerültek a figyelem középpontjába. Ez megnyilvánul Horváth Géza februári vezércikkében, amely a tehetséggondozás módszereiről és annak jelentőségéről szól (Vajda, 2003, 10).
 

A harmadik korszak: 1999. január – 2003. június (46 szám)

A harmadik korszakban 2001 májusáig Szilvássy József töltötte be a főszerkesztői posztot. Őt Bodnár Gyula váltotta. A lapot 1999 januárjában Gálik Ivett szerkesztette, akit februártól Nagy Attila követett. A korszak elején a Katedra szerkesztősége egy kérdőívet tett közzé a lap mellékleteként, melyből szerette volna megtudni, hogy elégedett-e a célközösség a lap színvonalával, esetleg igényli-e a folyóirat megújulását. A felmérésből kiderült, hogy a lap olvasótáborának 81%-át a pedagógusok, 11%-át különböző szintű tanuló, 8%-át pedig egyéb foglalkozást űző olvasók alkották. Az a tény, hogy kevés szülő olvasta a lapot, arra ösztönözte a szerkesztőket, hogy a szülőket is foglalkoztató cikkekkel bővítsék a lapot. 1999 szeptemberétől a lap terjedelme 32 oldalról 36 oldalra bővült, a 36 oldalból pedig legfeljebb 15 tartalmazott pedagógiai írást. A rovatok száma 8-ról 19-re módosult. A Vendégoldal című rovat megszűnt, a régi rovatok közül a Dobogó, Aktuális és a Tan-tárgy maradt meg. Olyan új rovatok is helyet kaptak, mint például: a Gubancoldó, Kitekintő, Jövőbe tekintő, Beszéljünk a szexualitásról, Innen-onnan, Rejtvény, Előfizetői verseny, Keres-kínál (Vajda, 2003, 10). A pedagógiai-pszichológiai írások közül megemlíthetjük például: Zalaba Zsuzsa: Elvarázsolt, gyilkos világ – a kábítószer-függőségről (1999, október, 6); Dusza István: Beavatás avagy a rejtett ösztönök kiélése (1999, október, 14-15); Száz Ildikó: Szégyen és rettegés (1999, november, 6); Péterfi Szonya: Kitörni a bezártságból (2000, január, 6). A szakmai jellegű írások háttérbe szorultak, s egyre nagyobb teret kaptak a publicisztikai műfajok. Ezt a jelenséget kétféleképpen értelmezhetjük. A szerkesztők szerették volna gyarapítani az olvasóik számát, viszont a pedagógiai irányultság csökkenése eltántorított jó néhány pedagógust a lap olvasásától. Több prominens személy írt vagy nyilatkozott a lapnak, ilyen pl. Czeizel Endre genetikus írása (1999, december, 14–15), Szilvássy József interjúja a dalai lámával (2000, november, 12), Göncz Árpád exállamfővel (2001, június, 4–5), Zalaba Zsuzsa beszélgetése Vámos Miklóssal (2001, április, 6–7), valamint Bodnár Gyula interjúja Pálinkás József hivatalban lévő oktatási miniszterrel (2001, szeptember, 4–5). A Katedra 2001. februári számában két politikus is publikált: Rockenbauer Zoltán – a kulturális örökség minisztere, valamint Miklós László környezetvédelmi miniszter. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a publicisztika mellett minőségi szakírásokat is találtunk a lapban, például: Strédl Terézia: Gyermekeink értékrendjéről (2001, január, 4–5); Jakab István: A leggyakoribb beszédhibákról (több évfolyamon keresztül); Horváth Géza: Az arányok összekapcsolásáról (2001, február, 19–20); Bogár Andrea: Oscar Wilde-ról (2002, május, 22–23); Simon Attila: A történelmi térképek célszerű használatáról (2001, április, 24–25). A szélesebb nyilvánosságnak szánt publicisztika megjelenése azonban egyáltalán nem garantálta azt, hogy a jövőben a laikusok is megvásárolják majd a lapot (Vajda, 2003, 11).
 
A szerkesztőség belátta tévedését, és 2000 szeptemberében, a szerkesztőbizottság átalakulásakor ígéretet tettek arra, hogy több új, főleg pedagógiai jellegű rovatot indítanak, hogy a Katedra továbbra is egy szaklap maradjon. (Vajda, 2003, 11). Az új szerkesztőbizottságot A. Szabó László, Ríz Ádám, Öllős László, Ádám Zita, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor alkották.
 
Bebizonyosodott, hogy egy ilyen jellegű szakmai folyóirat nem versenyezhet a napi- és bulvárlapok népszerűségével, sokkal inkább arra kell törekedjen, hogy megbecsülje, megtartsa szakmai olvasótáborát, és megfeleljen azok szakmai igényeinek és elvárásainak. (Vajda, 2003, 11).
 
A lap harmadik korszakának vége felé az iskolai reformfolyamatokon és az oktatás minőségének a javításán volt a hangsúly. Több értékes munka, tanulmány, kezdeményezés és ötlet látott napvilágot ebben az időben, például: Svinger István: A korszerű iskolavezetés szempontjai (1999, március, 13); Albert Sándor: Közoktatási rendszerek (2000, október, 4– 5); Hlavács Pál: TQM – minőségmenedzsment az oktatásban (2001, május, 26);Albert Sándor: Az oktatás és a nevelés nemzeti programja (2001, május, 7) (Vajda, 2003, 10–11). Vajda Barnabás véleménye szerint „a lap szerzői meglátásaikkal sokkal előbbre jártak, mint az akkori valóság – ami azóta is jól megfigyelhető katedrás jellegzetesség“ (Vajda, 2003, 12).
 

A negyedik korszak: 2003. szeptember – 2009. június (60 szám)

Vajda Barnabás által meghatározott korszakolást folytatva a 2003. szeptember – 2009. júniusig tartó időszak már a negyedik korszak a folyóirat életében. Ebben az időszakban a lap főszerkesztője Bodnár Gyula, szerkesztője pedig Nagy Attila volt. A lap szerkesztőbizottságába A. Szabó László, Dr. Zilahi László, Németh Margit, Pék László, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor tartoztak. A lap nyelvi szerkesztéséért Kulcsár Ferenc felelt.
 
Ebben a korszakban a lap terjedelme a XI. évfolyamtól a XIII. évfolyamig 36 oldalas, majd a XIV. évfolyamtól már 40 oldallal jelent meg. A XI. és a XII. évfolyamokban a 3. oldalon tartalomjegyzéket is közöltek a szerkesztők. A lap külalakját tekintve a címlap, a második, a harmincötödik, ill. harminckilencedik és a hátsó lap színes lapon, a többi oldal fekete-fehéren jelent meg. A címlapok színkombinációi összhangban álltak egymással, ami rendezettséget, egyszerűséget tükrözött.
 
A negyedik korszak a Katedra folyóirat 10. évfordulójának megemlékezéseivel kezdődött. Több írás is foglalkozott a jubileummal, pl. Hodossy Gyula: Végre irányt leljünk! (2003, szeptember, 3), Bodnár Gyula: Együtt – ugyanitt (2003, október, 3). A Katedra 2003. októberi számának 10. és 11. oldalán megjelent Vajda Barnabás Katedra repertóriumából egy rövid összefoglalás a folyóirat első tíz évfolyamáról.
 
Oktatáspolitikai kérdéskörben a folyóirat beszámolt a Selye János Egyetem megalakulásáról (Albert Sándor, 2003, szeptember, 13), valamint a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának létrejöttéről is (2004. január, 13). A XI. évfolyamban több cikk is foglalkozott az Európai Unióba való csatlakozás kérdéskörével, pl. A. Szabó László: Mire jó az Unió? (2003, november, 4–5), The day after, avagy ami a csatlakozás után vár ránk. (2004, február, 5–7). Továbbá rendszeresen beszámoltak a Katedra Társaság üléseiről, ahol szintén közoktatási témákkal foglalkoztak. Közölték az ott elhangzott beszédeket és a témához írt tanulmányokat, valamint a saját állásfoglalásaikat is. A következő témákkal foglalkoztak: Európaiságra nevelés és magyarságismeret (2005, május, 4–9); Képességfejlesztés a 21. században (2005, szeptember, 4–10); A szakköri tevékenységről (2006, február, 4–8); A tanárok iskolája (2006, szeptember, 4–7); Milyen a jó iskolavezető? (2006, november, 4–7); Informatika és oktatás (2007, május, 4–11); Testnevelés – egy tantárgy dilemmái (2007, szeptember, 4–9); Szemléletváltás a közoktatásban (2007, november, 7–12); Iskola és pályázat (2008, január, 4–8); Felnőttképzés Szlovákiában (2008, szeptember, 4–9).
 
A vizsgált időszakban a rovatok száma általában 18 és 25 között mozgott. Kivételt képez a lap XII. évfolyamának novemberi száma, amikor csupán 16 rovatból állt, valamint a XIV. évfolyamának márciusi száma, amely 28 rovattal jelent meg.
 
Ebben a korszakban a szerkesztők főleg szaktantárgyi és ismeretterjesztő témákkal foglalkoztak. A pedagógiai, pszichológiai és módszertani cikkek ezáltal kissé háttérbe szorultak. Ennek ellenére a pedagógiai-pszichológiai témakörben olyan kiváló írások születtek, mint például Szeberényiné Z. Judit: Szemérmesség és nyíltság a családban (2004, május, 24); Strédl Terézia: „Miből lesz a cserebogár?” – Érzelmi intelligencia és nevelés c. sorozata (2005, október–2006, január, 20–21); Szabó Edit: A tévétől az óvodáig – A média hatása a gyermekek lelki világára (2006, június, 24–25); Csibrányi Zoltán: Géniuszok vagy Bolondok? – Diákok, akik kilógnak a sorból (2007, március, 20); Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Nem figyel, rosszul emlékszik, nem érti (2007, május, 24); Székely Ágnes: A tanulási zavarok korai tünetei I., II. (2008, október, 31; november, 22–23); Szabados TímeaTurzák Tamás: A család és az iskola együttműködése a nevelésben (2009, április, 22–23).
 
A módszertani írásokat vizsgálva érdekességnek számít, hogy a XIII. évfolyamban csupán egy darab, a XIV. évfolyamban pedig egyáltalán nem jelent meg módszertani írás a lapban, hacsak a számítástechnikai cikkeket nem számítjuk a szaktantárgy mellett módszertannak is. Ezenkívül átlagban, egy évfolyamban minimum 5, maximum pedig 10 módszertani írás jelent meg. Ide sorolható pl. Varga Frigyes: Gyakorlati fizika 1–2. (2003, szeptember, 21–23; október, 26–27); Drozdík Katalin: Fogalmazás a második osztályban 1–2. (2004, november, 28–29, december, 24–26); Ökrös Csaba: Támadó-védőegységben – A kézilabdajáték oktatásának egy lehetséges útja (2005, május, 20); Csicsay Károly: Új lehetőségek az oktatásban – EDU 300, tananyag az interneten (2006, május, 14–15); Stirber Lajos: A daltanítástól a zenehallgatásig – Zenei tankönyvek alkalmazása a felsőtagozaton – javaslatok 1–4. (2007, december, 26–27; 2008, január, február 28–29; május 26–27); Kleininger Tamás: Földrajzóra másképp – IKT-eszközök a földrajztanításban 1–2. (2008, szeptember, 28–29; október, 28–30); Tomolya Róbert: GeoGebra és társai – IKT eszközök a matematikaórán (2009, március, 24–25).
 
A már említett témák mellett állandó jelleggel megjelentek a lapban a felhívások, hírek és a beszámolók, amelyek részletes elemzésére terjedelmi okok miatt most nem térünk ki.
 
A negyedik korszak sajátossága, hogy a szaktantárgyak közül a humán tárgyak domináltak. Rendszeresek voltak a magyar nyelvvel és irodalommal kapcsolatos írások, pl. Dósa Annamária: Császár vagy költő – Nero átváltozásai Kosztolányi Dezső regényében (2003, december, 24–26); Cseh Gizella: Németh László „magyarjai” (2004, május, 22–23); Jakab István: Nem mindegy, kit vagy mit hagyunk helyben! (2008, szeptember, 18). Továbbá a Zene, majd az Ének-zene később Zenei nevelés névre hallgató rovatok. Ezekben végigkísérhettük, pl. Ág Tibor Népzenéről kezdőknek és haladóknak című sorozatát (2004, január–2006, június). Alkalmanként megjelent egy-egy írás a történelem – pl. Csibrányi Zoltán: Mi köze Kolumbusz Kristófnak Mátyás királyhoz? (2007, szeptember, 17–18) –, a filozófia – pl. Szalay Mátyás: Út az alázathoz (2003, december, 18) –, a szlovák nyelv – pl. Cseh Gizella: Maroško és Kremenec (2004, szeptember, 28–29) –, az angol nyelv – pl. Szilvássyné H. Márta: Reign of power – Symbolism in George Orwell´s novel Animal Farm (2007, február, 26–27) – tantárgyak területein belül. A reál tantárgyak közül a Matematika rovat jelent meg a korszak összes évfolyamában, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nem rendszeresen. A tantárgy területén belül olyan írások születtek, mint például Szilassy Lajos: Hány éves a kapitány? – A szöveges feladatok megoldásáról (2003, december, 19). A fennmaradó tantárgy közül még a számítástechnika emelhető ki, amivel több rovat is foglalkozott, pl. Informačný vek, e-TEACHER. További alkalmanként megjelent tantárgy: a fizika pl. Varga Frigyes: Meteorológiai alapismeretek (2004, október, 27); a biológia pl. Csibrányi Zoltán: A természet ős (régi) szennyezői (2009, április, 32–34) és a hitoktatás pl. Jakubecz Márta: Gyökerek és szárnyak – A hitoktatás fő feladatai (2006, október, 22–23). A készségtárgyak közül csupán a testnevelés jelent meg, az is alkalmanként, pl. Viczay IldikóVicián LíviaBaráth László: Az óvodások és a víz (2006, április, 22–23). Megfigyelhető, hogy bár a korszakban domináltak a szaktantárgyak, mégis bizonyos területek – pl. német nyelv, kémia, szaktantárgyak stb. – kívül maradtak a lap érdeklődésén. A szaktantárgyak mellékelése rámutat arra, hogy a lapot dominánsan az alapiskolában, illetve a gimnáziumokban oktató pedagógusok számára célozták meg.
 
A negyedik korszak jelentősebb rovatai közül megemlíthetjük a Magángalériát, amely ismeretterjesztő témákból merített: festményeket és szobrokat mutatott be. Mindig más-más szerző tollából olvashattunk egy-egy cikket, olykor megfűszerezve szubjektív gondolatokkal. Részletes elemzéseket kaptunk nemcsak a magyar művészet, hanem az egész világ műalkotásairól, pl. Szászi Zoltán: Halott testből jön a fény (2004, február, 2).
 
Katedra folyóirat vezércikkeit a Dobogó című, hagyományosnak mondható rovat tartalmazta. A vezércikkek tartalma általában valamilyen oktatáspolitikai kérdéssel foglalkozott, illetve alkalmanként a hónapban aktuális ünnepekről, eseményekről szóltak (pl. karácsony, beíratás az iskolába, húsvét, március 15-e).
 
Az Alma mater megnevezésű rovat felvidéki pedagógusok saját iskolájukra való szubjektív visszaemlékezéseit tartalmazta (pl. Csáky Károly, N. Tóth Anikó, Gágyor József).
 
Az Iskoláink életéből elnevezésű rovat leírását így határozták meg a folyóirat szerkesztői: „nem reprezentatív válogatás a szlovákiai magyar iskolák életéből, csupán a szerkesztőségbe érkező írások közül szemezgetünk”. Különféle beszámolókat olvashattunk versenyekről, tanfolyamokról, kirándulásokról és a tanárok továbbképzéséről.
 
Nyelvtisztogató Jakab István rendszeres rovataként jelent meg, a szaktantárgyi rovatok közé sorolandó. A nyelvi hibákra, a kifejezések megfelelő használatára hívta fel a figyelmet.
 
Az Eleink nevű rovatot Csáky Károly vezette, amelyben felvidéki tanárokat mutatott be, ezzel is erősítve a nemzeti és szülőföldi identitást. Megismerkedhettünk többek között Poda Miklós osztrák származású egyetemi tanár életével és munkásságával; Cserey Adolf botanikus és entomológus, természetrajzíróval; Fodor László tanárral és matematikussal; Severini János polihisztorral, filozófussal, tanárra, íróval.
 
Az Informačný vek számítógépes tanfolyamot a Katedra szerkesztősége 2003. szeptemberi számában hirdette meg. Az októberi számtól kezdve viszont már az olvasók önálló rovatként, Nagy Erzsébet cikkeit olvasva fejleszthették ismereteiket a számítógépről, a hálózatokról, operációs rendszerekről. A cikkeknek köszönhetően megtanulhattak dolgozni a Word és Excel programokkal.
 
Az e-TEACHER nevű rovatban Kiss Lászlónak köszönhetően az olvasók felfedezhettek különféle honlapokat, pl. az Oktatási Minisztérium honlapja, az Állami Pedagógiai Intézet honlapja, az Infovek és a Sulinet. Továbbá megtanulhatták, hogy hogyan kell honlapot szerkeszteni. Ennek a folytatása volt a XIV. évfolyamban a Honlapajánló rovat, melyben a szerkesztők szintén honlapokat ajánlottak az olvasók figyelmébe, többek között a magyar.sk-t, nda.hu-t (Nemzeti Digitális Könyvtár), mek.hu-t (Magyar Elektronikus Könyvtár).
 
A Filmem, majd Kedves filmem megnevezésű rovat egészen a XII. évfolyam szeptemberi számától a korszakot záró XVI. évfolyam júniusi számáig szerepelt a lap összes számában. Míg a Magángaléria nevű rovatban a szerzők műalkotásokat mutattak be, ebben a rovatban a kedvenc filmjeiket elemezték, megfűszerezve saját élményeikkel.
 
Az Ismeretterjesztő rovatot Lacza Tihamér szerkesztette, és a Tankönyvek hőseit mutatta be. Többek között Miléthoszi Thalészt, Püthagoraszt, Hippokratészt és társait stb.
 
Versben barangoló rovat az iskolai oktatást kívánta segíteni, megismertetni a tanulókkal a szlovákiai magyar irodalmat.
 
A XV. évfolyam állandó rovataként említhetjük az Orvoslást, Dr. Kiss László: Nyavalyás históriák – avagy kultúrtörténeti barangolás a betegségek birodalmában sorozatának köszönhetően az olvasók bővíthették tudásukat. A szerkesztő írt többek között a pestisról, a lepráról, a szifiliszről és a lépfenéről is.
 
Hagyományápolás rovat a XV. évfolyam hat számában (2008, január–február) szerepelt, Csáky Károly: Az esztendő jeles napjainak népköltészete című sorozatát követhették figyelemmel az olvasók. Megtudhatták, pl. hogy milyenek az újévi köszöntők, a Gergely-napi szokások és népies szövegek, olvashattak a kiszehajtásról és a májfaállítás dramaturgiájáról is.
 
Katedra szerkesztősége a lap mellékleteként a Katedra-versenyek mellett minden év decemberében a következő évre szóló új naptárat, valamint posztersorozatot is adott olvasóinak. A XI. és a XII. évfolyamban a Várak, kastélyok, kúriák, majd a XIII. évfolyamban a Kulturális emlékek és oktatási kapcsolatok a magyar szlovák határ mentén, a XIV. évfolyamban a (Cseh)szlovákiai magyar sajtótörténet, továbbá a XV. évfolyamban pedig A magyar-szlovák mente eurorégiói, míg a XVI. évfolyamban a Magyar-szlovák érintkezési pontok a 20. században elnevezésű poszterek kerültek az olvasókhoz.
 
Összességében ezt a korszakot a logikus szerkesztésmód jellemezte. A hat év alatt kevés újítást és változtatást láthattunk, ami a lap arculatának, küldetésének stabilizálását szolgálta. Ugyanaz a szerkesztőgárda tevékenykedett az egész idő alatt, így ebből kifolyólag ugyanazokat az elveket követték.
 

Az ötödik korszak: 2009. szeptember – 2010. június (10 szám)

2009 szeptemberétől Bodnár Gyula után Hodossy Gyula vette át a lap főszerkesztését, Póda Erzsébet személyében pedig új szerkesztője lett a lapnak. Teljes mértékben kicserélődött a szerkesztőbizottság összetétele is. Az új szerkesztőbizottság tagjai: Bödők Károly – biológus, táplálkozási tanácsadó; Jády Mónika – pedagógus, újságíró; Horák Beáta – pedagógus; Krippel Éva – a dunaszerdahelyi Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ igazgatónője; Rajzák Edit – orvos; Sebő Renáta – pedagógus; Szokol Dezső – a Gútai Magán-szakközépiskola alapítója; Spátay Adriana – a Selye János Gimnázium magyar szakos tanára voltak.
 
Bodnár Gyula júniusi vezércikkében a következő szavakkal értékeli a XVII. évfolyamot: „A sok új ember révén, a sikeresen mozgósított és egybeszervezett szerzőgárdát is beleértve, egyrészt friss arculatot, dinamikusabb külsőt kapott a lap, másrészt a tartalom felől nézve az oktatás szakmai, módszertani kérdéseiről átkerült a hangsúly a nevelés területére, amely természetesen nem kevesebb szakmai, pedagógiai, ha úgy tetszik, tudományos felkészültséget igényel” (Bodnár, 2010, június, 3). A friss arculat a szerkesztőségben történő változásoknak volt köszönhető. A nyomdai előkészítés feladatkörét is egy új tördelőpáros – Václav Kinga és Gyenes Gábor – vette át, akiknek köszönhetően megváltozott a lap külalakja. Bár a lap belső oldalai továbbra is fekete-fehérek maradtak, a borító és a hátoldal színesebb lett, továbbá a cikkekhez illusztrált fotókat is mellékeltek, ezzel is érdekesebbé téve az adott írást. A folyóirat terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, ugyanakkor tartalmilag egy teljesen új Katedra került az olvasók kezébe. A rovatok száma 20 felett mozgott: az első számban még csupán 21, de a tizedik számban már elérte a 27-et. Új rovatok születtek, mint például: az Ovisarok, A pszichológus válaszol, Környezetvédelem, Pedagógus hobbi, Riport, Irány a középiskola!, A világ iskolái, Erőszakmentes kommunikáció. Tematikailag tehát átkerült a hangsúly a nevelésre és a pszichológiai jellegű problémákra, amelyek korszerű témákkal foglalkoztak az óvodás gyermekek problémáitól kezdve az alapiskolásokon át egészen a középiskolásokig, például: Krippel Éva: Hiperaktivitás – betegség vagy fogyatékosság? (2009, szeptember, 17–18); Strédl Terézia: Tanulási zavarok és megelőzésük (2009, október, 16–17). A felsőoktatásnak szánt írások kissé háttérbe szorultak. Mindamellett olyan témák is előtérbe kerültek, mint az egészséges életmód és a környezetvédelem. Ezt látjuk pl. a következő írásokban: Németh Éva: A tartós egészség titka (2009, szeptember, 20–21); Miriák Ferenc: Az egészséges táplálkozás iskolapéldái (2010, március, 16–17); Miklós Viktória: Földünk globális problémái (2010, március, 19).
 
A szaktantárgyi rovatok közül csupán az Irodalom rovat jelent meg állandó jelleggel, amelyben Pénzes István Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozatát olvashatták az olvasók. Az irodalom mellett még a magyar nyelvvel kapcsolatos témák is rendszeresen helyet kaptak, pl. Hoboth Katalin: A szaknyelvoktatás nehézségeiről avagy támpontok a szaknyelv tanításához sorozata (2009, október–2010, január, 21). A Zene rovatban Ág Tibor, Stirber Lajos, Józsa Mónika és Csehi Ágota is publikáltak, a történelem Csibrányi Zoltán: A nagy erdélyi rejtély (2010, február, 16–17) és egy későbbiekben említett kétrészes módszertani írásban jelent meg. A reál tárgyak közül csupán a Matematika (Nagy Lehoczky Zsuzsa, Komzsík Attila, Vancsó Ödön) és a Biológia (Csicsay Alajos) szerepelt, de valójában a Környezetvédelem rovat (Miklós Viktória) is ide sorolható.
 
A folyóirat megőrizte tájékoztató jellegét, továbbra is közölt felhívásokat, pályázatokat, beszámolt versenyekről és az iskolák életének történéseiről. A nevelési témák mellett módszertani írások is megjelentek a lapban például: Geri Valéria: Kréta, tábla, monitor – Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és a tanár (2009, november, 30); Szénássy Edit: A némettanítás új módszerei (2009, december, 25); Vajda Barnabás: Korszerű történelemóra (2010, április, 24–25, május, 26–27).
 
Az új rovatok közül fontos megemlítenünk az Ovisarok nevű rovatot, melyben Jády Mónika szolgált hasznos tanácsokkal a szülőknek és pedagógusoknak az óvodáskorú gyermek problémáival kapcsolatban. (pl. beilleszkedés, dackorszak, gyerekviták). A Pedagógus hobbi megnevezésű rovatban egy-egy pedagógussal készült interjúból tudhattuk meg, hogy szabadidejében mivel foglalatoskodik az adott interjúalany. A világ iskolái rovatban a világban működő iskolarendszereket mutatták be (pl. angliai, amerikai, svájci iskolarendszer).
 
2010 júniusától olvasói kérésre a szerkesztők megjelöléseket vezettek be, amelyek jelzik, hogy az egyes cikkeket melyik célcsoport figyelmébe ajánlják – 1. óvodapedagógia, 2. alapiskolák, 3. középiskolák, 4. elsőoktatás. Ezzel az újítással a szerkesztők nagyban megkönnyítették a cikkek közti eligazodást.
 
Összességében, tehát ezt a korszakot a lendület, az új irány és az új témák jellemezték. A Katedra XVII. évfolyamának végeztével azonban ismét változás történt a szerkesztői poszton, amely a folyóirat történetének vizsgálata szempontjából egy újabb korszak megjelenését eredményezi.
 

A hatodik korszak: 2010. szeptember – 2012. június (20 szám)

2010 szeptemberétől a Katedrát szerkesztő Póda Erzsébetet Lacza Gergely váltotta. A főszerkesztői posztot továbbra is Hodossy Gyula töltötte be. A szerkesztőbizottságban is történtek változások: a régi tagok közül Bödők Károly, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Szokol Dezső és Jády Mónika maradtak a bizottságban. Sebő Renáta és Spátay Adriana helyét azonban Katona Enikő és Kulcsár Mónika vette át, továbbá három szám erejéig Vajda Katalin neve is felbukkant a szerkesztőbizottság tagjai között. (1., 4., 5. szám).
 
A hatodik korszak kezdetétől fogva új logóval jelent meg a lap. A logó színkombinációit mindig a címlapon szereplő fotó színeihez igazították. Az előző korszakban beiktatott, az egyes cikkek melletti olvasói réteget jelölő ikonok ebben a korszakban is jelen voltak. A lap terjedelme továbbra is 40 oldal maradt, a XVIII. évfolyam nyolcadik számától tartalomjegyzék került a lap 3. oldalára. Külön pozitívum, hogy amennyiben több rovat cikkei jelentek meg egy adott oldalon, akkor feltüntették minden egyes rovatnak a nevét perjellel elválasztva, pl. Orvosi szemmel/Szülői szemmel. Ezelőtt ugyanis gyakran előfordult, hogy csupán egy rovatnév volt feltüntetve a lap tetején, pedig két különböző rovat cikkei szerepeltek az adott oldalon. A rovatok száma a XVIII. évfolyam első számában 28, a negyedik számban elérte a 31-et, a nyolcadik számban pedig mindössze 23 volt. Átlagban tehát emelkedett a rovatok száma az előző korszakhoz képest, ami a lap tematikai sokszínűségére, gazdagodására utalt. Az előző korszakhoz képest A pszichológus válaszol, a Riport, A világ iskolái és az Irány a középiskola! rovatok végleg eltűntek a lapból, helyettük új rovatok is jelentek meg, pl. Diákszemmel, Pedagógus „betegségek”, Stafétabot.
 
Diákszemmel és a Diákvélemény rovatokban a diákok beszámoltak különböző versenyekről, valamint a szülő-diák és a tanár-diák kapcsolat problémáiról is megjelentek írások. A Gyógypedagógia rovatnak Dömény Andrea volt a szerkesztője, és ebben a témakörben olyan írások születtek, mint például: A holisztikus együttműködés alapjai (2010, szeptember, 18). Az Orvosi szemmel rovatban a gyermekbetegségekkel foglalkoztak, pl. a fejtetvességről Dr. Rajzák Edit: Amiről beszélnünk kell – Egy bosszantó vérszívó (2010, szeptember, 13); a Muzsikáló versek rovat a hazai verséneklőket kívánta bemutatni, Lacza Gergely interjút készített többek között Saróka Liliánával (2011, február, 30–31) és az Industria duóval (2011, május, 28–29). A Stafétabot megnevezésű rovatban Csicsay Alajos írásait közölte a szerkesztőség, melynek értelmében „a szerzőnek nem titkolt szándéka, hogy interjúi által újabb színes mozaikkép jöjjön létre a szlovákiai magyar iskolahálózatról, a benne tevékenykedő, valamint a rá épülő, Szlovákiában működő felsőfokú oktatási intézmények egyes magyar pedagógusainak életpályájáról. Hogy színesebb legyen a tabló, más szerzőktől is fogunk – leginkább fiatal pedagógusokról írt – portrékat közölni.” (A Katedra szerkesztősége, 2011, szeptember, 8). Tehát a rovat szlovákiai magyar pedagógusokat vagy közismertségnek örvendő személyiségeket kívánt bemutatni. Interjú készült többek között Zirig Árpáddal, Hégli Dusannal és Jakab Istvánnal). Az Alma materek nevű rovat valójában már létezett Alma mater néven. Az előzőekben egy-egy ismert felvidéki személyiség emlékezett vissza egykori iskolájára, ebben a korszakban viszont Lacza Gergely alap- és középiskolákban, valamint a felsőoktatási intézményekben készített interjúit olvashatták az olvasók. A szerkesztő úr interjúi során megszólaltatta az adott intézmény igazgatóit, tanárai és diákjait is. Azáltal, hogy az iskolákban különböző rétegeket szólaltatott meg, sokkal jobban beleláthattunk az adott iskola életébe. Az igazgatóktól megtudtuk az adott iskola múltját, működését, gondjait, terveiket a jövőt illetően. A tanároktól pedig az iskolákon működő szakköröket és projekteket, a diákoktól a kedvenc tantárgyaikat, érdeklődési körüket, a versenyeken elért sikereiket.
 
Ebben a korszakban a pedagógiai-pszichológiai írások mellett meghatározó szerepet játszottak a publicisztikai műfajok (interjúk, jegyzetek, hírek), pl. Lacza Gergely: Kicsinek, nagynak példakép – Beszélgetés Juhász Árpád magyarországi geológussal (2012, január, 10–12) és a beszámolók pl. Jankovič Dóra: A hópárduc a Selye János Gimnáziumba – Erőss Zsolt előadása (2012, április, 21). A szerkesztők nagy hangsúlyt fektettek az aktuális eseményekről, versenyekről való informálásra. Ennek köszönhetően az előző évfolyamokhoz képest sokkal jobban beleláthattak az olvasók az iskolák működésébe, rálátást kaptak a kor iskolaügyére. Betekintést nyertek a megrendezett versenyekbe, illetve tudomást szereztek aktuális projektekről, valamint az Oktatási Minisztérium híreiről is. A szerkesztők odafigyeltek rá, hogy valamennyi régió arányosan szerepeljen a lapban. Ugyanakkor a nagyobb mértékű tájékoztatásnak a rovására háttérbe szorultak a szaktantárgyi rovatok. Állandó jelleggel egyik szak sem képviseltette magát a lapban. A XVIII. évfolyamban még állandó rovatként jelent meg az Irodalom rovat, a XIX. évfolyamban viszont csupán 4 szám erejéig működött. Ezekben a cikkekben Pénzes István: Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozata jelent meg. A Nyelvtisztogató, Szövegértés, Magyar nyelv rovatok a magyar nyelv helyes használatával és problémás területeivel foglalkoztak. Alkalmanként megjelent továbbá a Zene, Szlovák nyelv, Angol nyelv, Hitoktatás. A reál tantárgyak közül a Matematika területén belül mindössze két írás született, Horváth Géza tollából. A reál tárgyakat időnként még a Biológia és a Kémia rovat képviselte, a készségtárgyakat pedig egy alkalommal a Testnevelés rovat.
 
A szaktantárgyi rovatok háttérbe szorulásának ellenére születtek jó módszertani írások is, pl. Sidó Zsolt: Osztályfőnöki óra (2010, szeptember, 6); Pintér Henriett: A találós kérdések fejlesztő hatása a gondolkodásban és az olvasóvá nevelésben (2011, május, 14–15); Patai Péter: Gyalogtúra a gímesi várhoz mint ideális csapatépítő alkalom (2012, június, 22–24). A folyóirat mellékleteként a Katedra-versenyek mellett színes poszterek is megjelentek a lapban. A poszterek megjelenése fontos újítás volt, ugyanis olyan témákkal dolgozott (a négy évszak,szófajok, a háziállatok, a mezei virágok, a mértékegységek és átváltásuk), amelyek oktatási segédanyagokká váltak.
 
A korszak szerzői többnyire felvidéki szakemberek, tanároktól kezdve az írókon át egészen az újságírókig. Ugyanakkor diákok is rendszeresen írtak a lapba. Alkalmanként külföldön élő szakemberek is publikáltak a lapban, pl. Marcellus Mihály író és Molnár Miriam New York-i újságíró.
 
Összességében elmondható, hogy a szerkesztők ebben a korszakban igyekeztek nagyobb teret biztosítani az iskoláknak, diákoknak, projekteknek. A különböző interjúkkal és beszámolókkal aktuálisabbá formálták a lapot. Egy-egy iskolát több oldalról is bemutattak, így az adott iskolát jobban megismerhettük. Véleményem szerint jó ötletnek bizonyult az iskolák bemutatása, csak ennek van egyfajta hátránya, hogy sosem érhettek az iskolák bemutatásának a végére, ebből kifolyólag mindig maradtak iskolák, amelyek nem kerültek sorra.
 

A hetedik korszak: 2012. szeptember – 2013. június (10 szám)

Lacza Gergely távozása a szerkesztői posztról egy újabb korszakot eredményezett. A szerkesztői székbe Gál Andrea került, míg a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt. A szerkesztőbizottság összetétele a következő tagokból állt: Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Katona Enikő, Kulcsár Mónika és Szokol Dezső. A 2012. decemberi számtól Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Rajzák Edit és Katona Enikő helyét Fibi Sándor, Komzsík Attila és Sebő Renáta vette át, tehát a nyolctagú szerkesztőbizottság hattagúra csökkent.
 
A lap terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, és grafikai változások sem történtek a lap külalakjában. Továbbra is volt tartalomjegyzéke, az első és utolsó két oldala színes, a többi továbbra is fekete-fehér maradt. Mellékletként ebben a korszakban csupán a Katedra-versenyek feladatsorait közölték a szerkesztők.
 
A hatodik korszakhoz képest csökkent a rovatok száma. A legtöbb rovat a 2012 októberi számban volt, szám szerint 24, míg a legkevesebb a 2013 májusi számban, 17. Állandó rovatként csupán a Legkedvesebb mesefilmem, a Dobogó és a Keresztrejtvény rovat jelentek meg. Az előző korszakhoz képest voltak rovatok, amelyek teljesen megszűntek, ilyen volt pl. Ovisarok, Gyógypedagógia, Szülői szemmel, Orvosi szemmel, Erőszakmentes kommunikáció. Ezek helyett a rovatok helyett csupán alkalmanként jelent meg egy-egy írás pl. Borbély Diana: A gyermek és a firka (2012, december, 16–17). Ebben a korszakban az óvodapedagógia háttérbe szorult, helyette a szaktárgyi és a módszertani kérdések kerültek előtérbe. A Diákszemmel rovat is megszűnt, és a Nyelvtisztogató megnevezésű rovat ezentúl Magyar nyelv, a Lapozgató rovat pedig Górcső alatt, majd pedig Diáklap ajánlás néven futott tovább. Az Alma materek rovat is csak egyszer, a 2013 júniusi számban jelent meg. Megmaradt azonban a már előző korszakban bemutatott Stafétabot elnevezésű rovat, amelyben újabb interjúkat olvashattak az olvasók, pl. Csicsay Alajos: Agócs Zoltán professzor, a nemzetközileg ismert szaktekintély (2012, október, 14–15); Csicsay Alajos: Költő a katedrán – Pozsonyi beszélgetés Tőzsér Árpád költővel és pedagógussal (2013, június, 5–8). Mivel a Katedrának a 2012. szeptember – 2013. júniusi időszakban a XX. évfolyama jelent meg, az erre az alkalomra indított 20 éves a Katedra című rovatban több írás is megjelent ennek a jubileumnak a kapcsán, pl. Bodnár Gyula: Katedrával, katedrán kívül (2012, október, 20); Szilvássy József: Mégsem sziszifuszi munka (2012, december, 20); Fibi Sándor: Köszönteni jöttem (2013, február, 20); Németh Margit: Összekötő kapocs (2013, május, 19–20). További új rovat lett a Grafológia, amely magát az írástudományt és annak érdekességeit mutatta be, emellett pedig híres magyar emberek kézírásaival is foglalkozott, pl. Belány Szilvia: Együtt mindhalálig – Weöres Sándor és Károly Amy kézírása (2013, február, 28–29). A szlovákiai magyar iskolák életének történéseiről pedig az Iskolahírek nevű rovat számolt be.
 
Az új korszakban a Katedra továbbra is megőrizte tájékoztató jellegét. A felhívásoknak köszönhetően ráirányította a pedagógusok figyelmét a fontos versenyekre, pályázatokra, projektekre. Ebben a korszakban jóval kevesebb beszámoló és interjú jelent meg a lapban. A szaktantárgyi rovatok azonban továbbra sem kaptak megfelelő figyelmet. A humán tantárgyakat a magyar nyelv és az irodalom, pl. Jakab István: Harcunk a szlovakizmusokkal (2012, október, 6–7), az angol nyelv, pl. Puskás Andrea: Otthelo and the Feminists (2013, április, 31–33), a zene, pl. Stirber Lajos: Kodály-módszer vagy magyar módszer? (2012, szeptember, 12–13), a történelem, pl. Illés Sándor: Összefüggések – a történelem összetartó erői (2012, november, 27) képviselte. Ugyanakkor fontos megemlítenünk, hogy német és szlovák nyelvből felkészítő feladatok jelentek meg (2012, december, 32–33 és 2012, október, 32–33). A reál tantárgyak közül a matematika két lapszámban tematizálódott, az alábbi cikkekben: Dr. Madaras Lászlóné: Wittgenstein teoretikus matematikamodellje az oktatásunkban (2012, november, 8–11); Horváth Géza: Sokadszor a helytelen tankönyvfordításokról – avagy mit jelent a „kruh” magyarul (2013, február, 19). A biológia és a fizika pedig egy-egy alkalommal: Csicsay Alajos: Egy megtévesztőnek tűnő fogalom (2012, szeptember, 20); czg: Miért mérjünk? (2012, szeptember, 33) című írásokban. A készségtárgyak közül a testnevelésről két cikk jelent meg. Vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy az új szerkesztő a módszertani témákra helyezte a fő hangsúlyt, mivel minden egyes lapszámban megjelentek módszertani írások. Ezek a tanulmányok legfőképp az irodalom, a szlovák nyelv és az angol nyelv területeit érintették. Többek között olyan kiváló írások születtek, mint például: Petres Csizmadia Gabriella: Házi olvasmány – az iskolapadban I–IX. sorozata (2012, október–2013, június); Máté Anett: Versfeldolgozások alsó tagozatos tanulóknak (2013, június, 24–25); Puskás Andrea: Miracles Lesson Plan (2013, január, 31–32); Illés Sándor: Számítógépes játékok az oktatásban (2012, október, 31); Benkő Tímea: Irodalomóra „empátiával” (2012, szeptember, 8–9).
 
A szerzői gárdát zömében hazai szakemberek alkották, azonban alkalomadtán akadtak kivételek, pl. Kazarján Erzsébet.
 
Összegezve tehát ebben a korszakban a szerkesztők igyekeztek gyakorlati tanácsokkal, módszerekkel ellátni a pedagógusokat, amely kétség kívül pozitívumként könyvelhető el. A módszertani tanácsok azonban nem érintették az összes tantárgyat, így csupán a pedagógusok egy bizonyos csoportjának nyújtottak útmutatót.
 

A nyolcadik korszak: 2013. szeptember – 2021. június (80 szám)

Az általam meghatározott nyolcadik korszakba a XXI. és a XXVIII. évfolyam tartozik. Ebben az időszakban a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt, míg az eddigi szerkesztőt, Gál Andreát Petres Csizmadia Gabriella váltotta. A szerkesztőbizottság összetétele a XXI. évfolyam 5. számától változott meg. Az addigi hattagú csapat (Fibi Sándor, Komzsík Attila, Szokol Dezső, Sebő Renáta, Kulcsár Mónika, Krippel Éva) Bárczi Zsófiával, Hrbácsek Noszek Magdalénával, Kalácska Józseffel, Klemen Teréziával, Novák Mónikával és Pintes Gáborral egészült ki. Fibi Sándor a februári számtól kezdve a szerkesztőbizottság elnökeként tevékenykedett.
 
Ez a korszak a bizonytalanság korszakaként indult. Sem a kormányhivatal, sem a minisztérium részéről nem érkeztek meg az anyagi támogatások. Dotáció nélkül pedig életképtelenné vált a lap. Petres Csizmadia Gabriella szavait idézve: „A probléma orvoslása érdekében a Lilium Aurum megelőlegezett befektetésekkel próbálta átvészelni a támogatások visszafogásának időszakát, azonban a hitelképesség határait súrolva a lap megjelentetése így is esetlegesre sikeredett: a tavaszi-nyári időszak számait egy csomagban postáztuk az olvasóknak“ (Petres, 2013, november, 11).
 
A nehéz helyzet ellenére a folyóirat továbbra is a szlovákiai magyar oktatásügy aktuális kérdéseiről és eseményeiről kívánt tájékoztatni. A fő hangsúly a modern pedagógiai módszerek bemutatásán és azok gyakorlati alkalmazásán volt. A szerkesztőbizottság kétféle szerzői célcsoporttal dolgozott: a gyakorló pedagógusokkal és  kutatókkal. Elengedhetetlennek tartották az elméleti és a gyakorlati pedagógia ötvözését, kreatív emberek bemutatását és különféle projektek megjelentetését (Petres 2013, november, 11–12).
 
A lap külalakját tekintve megőrizte színes külsejét. Terjedelme továbbra is 40 oldal maradt. Mellékletként pedig a Katedra-versenyek kerültek be a folyóiratba.
 
A rovatok száma jelentősen nem változott az előző korszakhoz képest. A legtöbb rovat a XXI. évfolyam februári számában volt, szám szerint 25, a legkevesebb pedig a XXI. évfolyam szeptemberi számában volt, mégpedig 15.
 
Állandó jelleggel a 21. évfolyamot tekintve csupán a Legkedvesebb könyvem és a Dobogó, a 22. évfolyamban pedig a már említett két rovat mellett a Házi olvasmány és a Házunk tája megnevezésű rovatok jelentek meg.
 
A régi rovatok közül megmaradt a Stafétabot – ami később Négyszemközt nevet nyert –, továbbá az Iskolahírek. Emellett olyan új rovatok keletkeztek, mint a Tesztfeladatok, Az edukáció aktuális kérdései, Tapasztalat, Négyszemközt, Anyanyelvtanítás és a Kisiskola. A Tesztfeladatok rovat a magyar nyelvből, szlovák nyelvből és matematikából való, kilencedikesek számára esedékes tesztelésre való felkészülés segítésére szolgált. Az edukáció aktuális kérdései megnevezésű rovatban olyan nevelési kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a szülő-tanár-diák hármas közti viszonyban merülhetnek fel. A rovat vezetője és kitalálója Pintes Gábor neveléselméleti szakember. Ebben a viszonylatban olyan írások születtek, mint pl.: Pintes GáborFenyvesi Lívia: Mindennapi gyakorlat a neveléstudomány fókuszában – avagy „Merre tart a neveléstudomány a 21. század elején?“ (2013, december, 19–20; 2014, január, 6–7). A Tapasztalat rovatban egy-egy tanár jól bevált sajátos tanítási módszereit mutatták be. Ezek a tanácsok kiváló segítségként szolgálhatnak a pályakezdő tanároknak, pl.: Pelle István: A siker titka: az intenzív munka (2014, március, 23–24).
 
A humán tantárgyak közül a Magyar nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv dominált, ugyanakkor teret kapott a történelem, a szlovák és a német nyelv, valamint a zene is. A reáltantárgyaknál a matematika dominált, alkalmanként fizikával, biológiával, földrajzzal és kémiával kapcsolatos írásokat is tanulmányozhattak az olvasók. A készségtárgyakat a testnevelés képviselte.
 
A kiváló módszertani írások közül megemlíthetjük, pl.: A Négyszögletű kerek erdő egyes módszertani feldolgozásait, amelyek a 21. évfolyam első 9 számában jelentek meg, valamint Zalaba Andrea: Az Óz, a nagy varázsló című meseregény módszertani feldolgozása megnevezésű sorozatát (2014, szeptember – 2015, május). A 2020-tól uralkodó koronavírus-járvány kapcsán megnövekedett a digitális oktatással kapcsolatos módszertani írások száma is a lapban.
 
A korszakzáró 2021 júniusi lapszám az utolsó nyomtatott formában megjelent Katedra volt. 2021 szeptemberétől, a XXIX. évfolyamtól kezdve a Katedra folyóirat kizárólag digitális formában jelenik meg a https://​katedra.​sk Katedra folyóirat aloldalán.
 

A Katedra folyóirat címlapjai


1. kép: A Katedra-folyóirat I–X. évfolyamainak első számai

 

2. kép: A Katedra-folyóirat XI–XX. évfolyamainak első számai

 

3. kép: A Katedra-folyóirat XXI–XXVIII. évfolyamainak első számai

 
Felhasznált irodalom:
 
Bodnár Gyula: Hagyományok mentén – megújulva. In: Katedra, 2010/június, 3.
 
Hodossy Gyula: „A vállalás vállalása”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 5.
 
Gyurovszky László: A cél: iskoláink megvédése és színvonalának emelése. In: Katedra, 1997/március, 3.
 
Petres Csizmadia Gabriella: A bizonytalanság korszaka – gondolatok a Katedra folyóirat jelenlegi helyzetéről. In: Katedra, 2013/november, 11–12.
 
Turczel Lajos: A Katedra helye a szlovákiai magyar pedagógiai sajtóban. In: Katedra, 1995/szeptember, 3.
 
Vajda Barnabás: „Katedra 1994–2003 – Tanulmány a folyóirat első tíz évéről”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 7–18.
 
Vizi Andrea: Kedves olvasóink! In: Katedra, 1994/november, 14.
 
A Katedra szerkesztőbizottságának szabályzata, 1995. szeptember, kézirat

Audi Dávid
A Katedra folyóirat története

„Az iskolai oktatás színvonalát, a tanítóság szakmai képzettségének folyamatos fejlődését a jó pedagógiai folyóiratok hatékonyan elősegítik.“ (Turczel, 1995, 3)
 
Katedra folyóirat története c. cikksorozatban a Katedra folyóirat történetét mutatom be. Munkám fő céljai között a lap működésének megismerése, a folyóirat életén belüli tendenciák és az arculatában történt változások bemutatása szerepel.
 
Egy ilyen pedagógiai lap, mint a Katedra, nagy jelentőséggel bír a szlovákiai magyar iskolaügyben. Támogatnia kell a pedagógusokat munkájukban, segítséget kell nyújtania az ismereteik rendszeres bővítésében, egyfajta állandó továbbképzési fórumként kell működnie, és nem utolsósorban a szlovákiai magyar pedagógusok összetartó erejeként kell szolgálnia. Fontosnak tartom, hogy egy ilyen fórum a lehető legjobb módon működjön és a lehető legjobb minőségben jelenjen meg. Kíváncsi voltam arra, hogy a már megjelent számok miféle struktúrát követtek, milyen témakörök köré csoportosultak, továbbá mik azok a témák, amik túlsúlyba kerültek, melyek kerültek mellékvágányra. Röviden: milyen szinten és minőségben működött/működik a lap.
 
Kutatásom során különböző módszereket alkalmaztam. Áttanulmányoztam az összes lapszámot, a szerkesztőbizottság jegyzőkönyveit, és a szerkesztőség céljaiból kiindulva próbáltam összefüggéseket keresni, illetve konzekvenciákat levonni a lap működését illetően. Ezek alapján kialakítottam egy-egy korszakot a lap életében, melyeket a szerkesztői poszton történt változások – vagyis a lapszerkesztés koncepciójának módosulása – alapján határoztam meg. Mivel a folyóirat első tíz évének vizsgálatával már Vajda Barnabás és Misad Katalin is foglalkozott, ezért kutatásomban túlnyomórészt a következő tizenkét évfolyam vizsgálatára koncentráltam, így a Vajda Barnabás által meghatározott három korszakot folytatva újabb öt korszakot körvonalaztam. Az elemzés során megvizsgáltam az egyes rovatok témaköreit, elkülönítettem egymástól a szaktárgyi, módszertani és pedagógiai-pszichológiai érdekeltségű írásokat, megvizsgáltam ezek dominanciáját, illetve rávilágítottam az egyes korszakok pozitívumaira és negatívumaira.
 

A lap megjelenésének előzményei

A két világháború közötti időszakban hét magyar nyelvű pedagógiai újság is megjelent Szlovákiában. Ilyen a Magyar Tanító, amely 1921-től 1943-ig jelent meg Komáromban, és a Magyar Általános Tanítóegyesület közlönye volt. Ide sorolható még a Kárpátalján megjelenő Magyar Iskola is, ugyanis Kárpátalja az első Csehszlovák államhoz tartozott. Ezt a két újságot a polgári demokratikus szellemiség jellemezte. Továbbá megemlíthető a Szlovenszkói Magyar Tanügy, amelyet szociáldemokrata nézetek hatottak át, valamint az Új Korszak, amely a más pártokkal együttműködést kereső szocialisták lapjaként létezett. Az egyházi jellegű pedagógiai lapok közül a Református Egyház és Iskola került megjelenésre, a katolikus egyháznak pedig két pedagógiai lapja volt: a Tanügyek és a Világosság. Ezek a lapok azonban a második világháború kitörésekor megszűntek (Turczel, 1995, 3).
 
Az 1948 utáni szocialista rezsimben egyetlen magyar nyelvű pedagógiai lap létezett, a Szocialista Nevelés, amely a nevében hordozta a kényszerű egyirányultságot, ugyanakkor számos pedagógiai és módszertani írásokat is megjelentetett. Az 1989-es rendszerváltás után a Szocialista Nevelésből átszerveződött Nevelés próbálta átvenni elődje szerepét, azonban a megdrágult lapkiadás és az életszínvonal romlása miatt nem tudott fennmaradni (Turczel, 1995, 3).
 
Katedra folyóirat 1994 elején indult útjára szép hagyományt folytatva azzal, hogy az első csehszlovák köztársaságbeli pedagógiai lapok, valamint a Szocialista Nevelés (később Nevelés) nyomdokaiba lépett, ezzel betöltve az elődjei után keletkezett űrt (Turczel, 1995, 3).
 

A folyóirat küldetése és célkitűzései

Katedra folyóirat megalapításának körülményeiről a Lilium Aurum Kiadó igazgatója, Hodossy Gyula így fogalmazott: „mindennemű állami támogatás nélkül, ám annál nagyobb szakmai támogatással, fittyet hányva a kételkedőkre, a mindent csírájában elfojtókra, a minden jóban rosszat látókra, útjára indítottuk a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapját, a Katedrát” (Hodossy, 2003, 5). A lap mindig is mentes volt mindennemű politikai vagy más érdekcsoporttól, csak a szakmát kívánta és kívánja kiszolgálni (Hodossy, 2003, 5). Ezt a célt szolgálja a lap megnevezése is, ami a magyar nyelvben a hagyományhű iskolához kötődik. A görög-latin szó eredeti jelentése szószék, előadói emelvény, így magába foglalja a szabad szó, a nyitott fórum esélyét is (Vajda, 2003, 8).
 
1995 szeptemberében az Andruskó Imre, Czere Gyöngyi, Csanda Gábor, Holtzei Árpád, Kovács László, László Béla, Liszkai Béla, Mészáros Péter összetételű szerkesztőbizottság a következőképpen fogalmazta meg a folyóirat küldetését: „A Katedrának tekintélyes lappá kell válnia. Olyan lappá, amelynek hasábjain megtisztelő a megjelenés, s amelynek álláspontjai, értékítéletei hazai oktatásügyünk szellemi vezérfonalává válnak. Erre nemcsak a szlovákiai magyar oktatásügynek, hanem az egész magyarságnak nagy szüksége van“ (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4). A szerkesztőbizottság ezenkívül részletesen közölte a lap pedagógiai célkitűzéseit is:
– A Katedra havilap a szlovákiai magyar oktatásügy fórumává kíván válni.
– Szeretné betölteni a pedagógiai lapok megszűnésével keletkezett űrt.
– Egy szakszerű, aktuális lappá kíván formálódni.
– Segíteni szeretné a magyar iskolák oktatási- és nevelőmunkáját.
– Szellemi műhelyt akar teremteni a pedagógusok számára.
– Össze akarja fogni a szlovákiai magyar pedagógusokat (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).

A szerkesztőbizottság világosan kijelölte a mindenkori szerkesztők feladatát és hatáskörét is. Legfontosabb feladatként a lap hatáskörébe tartozó tantárgycsoporton belüli publikációk felügyeletét emelték ki, melynek értelmében a szerkesztők jogkörébe tartozik az egyes írások alkalmasságának megítélése, lapszámokba történő besorolása. A szerkesztő felelőssége továbbá, hogy a lapnak megnyerje, publikálásra ösztönözze az adott tantárgy legjobb pedagógusait. A szerkesztőbizottság tagjai ezenfelül elkötelezik magukat a lap népszerűsítésének, a Katedra Napokon belül pedig rendszeres bemutatásának is (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).
 

Az első korszak: 1994. február – 1995. április (13 szám)

Vajda Barnabás által első korszaknak nevezett időszakban, az 1–2. évfolyamban a Katedra a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség havilapjaként jelent meg Dunaszerdahelyen. A folyóirat főszerkesztője Hodossy Gyula volt, szerkesztője pedig H. Kubik Katalin. Az akkori számaiban nem volt teljesen egyértelmű a lap pedagógiai irányultsága. Ahogy azt Vajda Barnabás a tanulmányában írja, ebben az időszakban inkább „tájékoztató jellegű népművelő-nyelvvédő cserkészlapnak lehet(ett) nevezni“ (Vajda, 2003, 8).
 
Az első évfolyam 1994. februári első száma 16 oldalon jelent meg. Az első és az utolsó oldal színes, a többi fekete-fehér volt. Külalakja egy iskolaújságra emlékeztetett, formailag az egyszerűség és rendezettség jellemezte. Az alcímében a „Tájékoztat és tanít” mondat szerepelt. Az első oldalon Babits Mihály Ritmus a könyvről című versét és a tartalomjegyzéket olvashatták az olvasók. Ebben a számban 12 rovat kapott helyet, mégpedig: a VK Program (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Vezetőprogramja), a Nevelés, a Párkapcsolatok, a Csemadok – Hírek, a SZMAT (információ a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságáról), a Néprajzi hírvivő (A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság rovata), a SZMF (a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége), a Lilium Aurum (bemutatták a kiadót és kiadványait), a Mozaik (közlemény, vezetési stílusok, tájékoztató egy induló rádióműsor-sorozatról), a Felhívások, közlemények (meghívó egy lelki gyakorlatra), a Cserkészek (meghívó a leánycserkészek találkozójára) és a Hírek, hirdetések (A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes fellépései, Tiszamenti Gyermekszínjátszók II. Találkozója 1994).
 
Ez az időszak lényegében a kezdetleges nehézségekről, a megfelelő szakemberek megtalálásáról szólt (Vizi, 1994, 14). A lap tájékoztató jellege mellett azonban már ekkor is foglalkozott neveléselméleti problémákkal, valamint a rendszerváltozás után szerveződő kulturális csoportok és szervezetek problémáival is.
 
Az első lapszámokra reflektálva többen is elégedetlenségüket fejezték ki a pedagógia és a cserkészmozgalom „kombinációját“ illetően, azonban a Katedra a jövőbeli szerkezetét éppen a cserkészszövetség kérésére kidolgozott módszertani programnak köszönheti. Ez a program magában foglalta a magyar történelem, a természetismeret, a népzene, a pedagógia, a pszichológia és a valláserkölcs elvárásrendszerét. A programot neves szakemberek dolgozták ki: Ág Tibor, Tuba Lajos, Uher Rudolf, Csáky Károly, Hojsza Zoltán, Ajpek Gabriella és Bordás Sándor. Vajda Barnabás szerint a lap azáltal, hogy kifejtette a cserkészszövetség eszmei programját, tágította az akkor még nagyon fiatal közéleti demokrácia határait, és egy követhető erkölcsi mércével szolgált olvasóinak (Vajda, 2003, 8–9).
 

A második korszak: 1995. május – 1998. december (36 szám)

Ebben a korszakban 1995 májusa és 1998 februárja között Kulcsár Ferenc volt a lap főszerkesztője. Az ő helyét 1998 márciusában Szilvássy József vette át. A szerkesztői posztot 1995. május – 1995. júniusig Vizi Andrea, 1995. szeptember – 1996. októberig Bodnár Gyula, 1996. november – 1998. júniusig A. Szabó László, 1998 szeptemberében Polgár Anikó, 1998 októberétől decemberig pedig Gálik Ivett töltötték be. 1995 májusában még „A szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapja”, majd 1995. június – 1995. októberig „A szlovákiai magyar pedagógusok lapja” szerepelt az alcímben. Végül 1995 novemberében „A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja” kifejezésre változtatták.
 
A profilváltásra utaló jelek már 1995 márciusában megmutatkoztak. Ekkor a szerkesztőség megállapodott az Iskolakultúra című magyarországi oktatási folyóirattal, hogy a négyoldalas melléklet formájában a Katedra cikkeket közöl belőle. Az Iskolakultúra azonban csak két számon keresztül jelent meg a Katedra mellékleteként – az 1995. márciusi és áprilisi számában. Ennek oka, hogy 1995 májusától a Lilium Aurum Kft. vette át a lap kiadását, és a kiadóváltásból kifolyólag megváltoztak a lap körülményei. Az új kiadó legfőbb célja az lett, hogy a Katedra a szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapjává váljon – és ezt elsősorban hazai szakemberek cikkein keresztül kívánta elérni (Vajda, 2003, 9).
 
1995 szeptemberétől a lap mind formailag, mind tartalmilag teljesen megújult. A külalakjában iskolaújságra emlékeztető régi Katedrát egy huszonnyolc oldalas, az első és az utolsó oldalán színes folyóirat váltotta, amely tartalmazta a szerkesztőségi szabályzatot és a Katedra Társaság működésének alapelveit is. A Katedra Társaság ekkortól biztosította a lap szakmai felügyeletét. A szeptemberi szám 11 rovatot tartalmazott. Mégpedig a következőket: Dobogó, Dokumentumok, Nyelv és iskola, Napló, Édes anyanyelvünk, Fórum, Embernevelők, Könyvek útja, Alma Mater, Tan-tárgy és a Skabela–Bóna-módszer. Bizonyos szakterületeken belül sikerült lerakni a szaktantárgyi rovatok alapjait. Többek között a magyar nyelv és irodalom (Héder Ágnes), a szlovák nyelv (Bóna Irén, Skabela Róza), a matematika (Horváth Géza, László Béla), a fizika és az informatika (Kiss László, Szabó Endre), a kémia (Andruskó Imre), az idegen nyelvek (Czére Gyöngyi), a hittan (Szarka Árpád), a néprajz (Liszka József), a társadalomismeret (Öllős László), valamint az alsó tagozat (Mészáros Péter) kérdésköreiben. 1996. szeptemberétől pszichológiai és gyógypedagógiai (Németh Margit, Strédl Teréz, Bordás Sándor) rovattal bővült a lap. (Vajda, 2003, 9). Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem minden lapban került sorra minden tantárgy. Változó, hogy melyik lapszámban milyen tantárgyak kaptak helyet.
 
„Az 1995-ös év a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők szempontjából az alternatív oktatás bevezetése elleni küzdelem éve volt. Mint ismeretes, a tárca vezetése politikai és nacionalista indokoktól vezéreltetve megpróbálta rákényszeríteni a magyar tannyelvű iskolákra és óvodákra a kétnyelvű oktatást” (Gyurovszky, 1997, 3). Ebből az okból kifolyólag alakult meg 1996. május 17-én a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, mely petíciógyűjtésbe fogott a bizonyítványok egynyelvűsítése és az alternatív oktatás bevezetése ellen (Gyurovszky, 1997, 3). Ebben az időszakban több szlovákiai magyar politikus is megszólalt a Katedra hasábjain keresztül (Bauer, 1997, február, 3; Gyurovszky, 1997, március, 3; A. Nagy, 1997, május, 3). A lap kiállt a kisebbségi oktatásügy autonómiája mellett. Több cikk is foglalkozott ezzel a témával, mint például: Hecht Anna: Teljes átalakulást (1996, április, 4–5), Varga Frigyes: Az autonóm iskolák rendszerének működése és irányítása (1996, május-június, 10–11), valamint Albert Sándor: Útban az önálló iskola felé (1996. december, 4–5). Megfigyelhető, hogy a politikai ellenállás sem tudta megakadályozni az értékes szakmai munkák megszületését, pl. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona az iskola hatékonyságával és eredményességével foglalkozott (1997, szeptember, 6–7), Tankó László pedig közzétette a középiskolai műveltségi sztenderdet magyar irodalomból és nyelvtanból (1997, szeptember, 10–11; október, 8–9) (Vajda, 2003, 10).
 
1998-tól az oktatáspolitikai kérdések fokozatosan háttérbe szorultak, ennek hatására ismét a pedagógiai problémák kerültek a figyelem középpontjába. Ez megnyilvánul Horváth Géza februári vezércikkében, amely a tehetséggondozás módszereiről és annak jelentőségéről szól (Vajda, 2003, 10).
 

A harmadik korszak: 1999. január – 2003. június (46 szám)

A harmadik korszakban 2001 májusáig Szilvássy József töltötte be a főszerkesztői posztot. Őt Bodnár Gyula váltotta. A lapot 1999 januárjában Gálik Ivett szerkesztette, akit februártól Nagy Attila követett. A korszak elején a Katedra szerkesztősége egy kérdőívet tett közzé a lap mellékleteként, melyből szerette volna megtudni, hogy elégedett-e a célközösség a lap színvonalával, esetleg igényli-e a folyóirat megújulását. A felmérésből kiderült, hogy a lap olvasótáborának 81%-át a pedagógusok, 11%-át különböző szintű tanuló, 8%-át pedig egyéb foglalkozást űző olvasók alkották. Az a tény, hogy kevés szülő olvasta a lapot, arra ösztönözte a szerkesztőket, hogy a szülőket is foglalkoztató cikkekkel bővítsék a lapot. 1999 szeptemberétől a lap terjedelme 32 oldalról 36 oldalra bővült, a 36 oldalból pedig legfeljebb 15 tartalmazott pedagógiai írást. A rovatok száma 8-ról 19-re módosult. A Vendégoldal című rovat megszűnt, a régi rovatok közül a Dobogó, Aktuális és a Tan-tárgy maradt meg. Olyan új rovatok is helyet kaptak, mint például: a Gubancoldó, Kitekintő, Jövőbe tekintő, Beszéljünk a szexualitásról, Innen-onnan, Rejtvény, Előfizetői verseny, Keres-kínál (Vajda, 2003, 10). A pedagógiai-pszichológiai írások közül megemlíthetjük például: Zalaba Zsuzsa: Elvarázsolt, gyilkos világ – a kábítószer-függőségről (1999, október, 6); Dusza István: Beavatás avagy a rejtett ösztönök kiélése (1999, október, 14-15); Száz Ildikó: Szégyen és rettegés (1999, november, 6); Péterfi Szonya: Kitörni a bezártságból (2000, január, 6). A szakmai jellegű írások háttérbe szorultak, s egyre nagyobb teret kaptak a publicisztikai műfajok. Ezt a jelenséget kétféleképpen értelmezhetjük. A szerkesztők szerették volna gyarapítani az olvasóik számát, viszont a pedagógiai irányultság csökkenése eltántorított jó néhány pedagógust a lap olvasásától. Több prominens személy írt vagy nyilatkozott a lapnak, ilyen pl. Czeizel Endre genetikus írása (1999, december, 14–15), Szilvássy József interjúja a dalai lámával (2000, november, 12), Göncz Árpád exállamfővel (2001, június, 4–5), Zalaba Zsuzsa beszélgetése Vámos Miklóssal (2001, április, 6–7), valamint Bodnár Gyula interjúja Pálinkás József hivatalban lévő oktatási miniszterrel (2001, szeptember, 4–5). A Katedra 2001. februári számában két politikus is publikált: Rockenbauer Zoltán – a kulturális örökség minisztere, valamint Miklós László környezetvédelmi miniszter. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a publicisztika mellett minőségi szakírásokat is találtunk a lapban, például: Strédl Terézia: Gyermekeink értékrendjéről (2001, január, 4–5); Jakab István: A leggyakoribb beszédhibákról (több évfolyamon keresztül); Horváth Géza: Az arányok összekapcsolásáról (2001, február, 19–20); Bogár Andrea: Oscar Wilde-ról (2002, május, 22–23); Simon Attila: A történelmi térképek célszerű használatáról (2001, április, 24–25). A szélesebb nyilvánosságnak szánt publicisztika megjelenése azonban egyáltalán nem garantálta azt, hogy a jövőben a laikusok is megvásárolják majd a lapot (Vajda, 2003, 11).
 
A szerkesztőség belátta tévedését, és 2000 szeptemberében, a szerkesztőbizottság átalakulásakor ígéretet tettek arra, hogy több új, főleg pedagógiai jellegű rovatot indítanak, hogy a Katedra továbbra is egy szaklap maradjon. (Vajda, 2003, 11). Az új szerkesztőbizottságot A. Szabó László, Ríz Ádám, Öllős László, Ádám Zita, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor alkották.
 
Bebizonyosodott, hogy egy ilyen jellegű szakmai folyóirat nem versenyezhet a napi- és bulvárlapok népszerűségével, sokkal inkább arra kell törekedjen, hogy megbecsülje, megtartsa szakmai olvasótáborát, és megfeleljen azok szakmai igényeinek és elvárásainak. (Vajda, 2003, 11).
 
A lap harmadik korszakának vége felé az iskolai reformfolyamatokon és az oktatás minőségének a javításán volt a hangsúly. Több értékes munka, tanulmány, kezdeményezés és ötlet látott napvilágot ebben az időben, például: Svinger István: A korszerű iskolavezetés szempontjai (1999, március, 13); Albert Sándor: Közoktatási rendszerek (2000, október, 4– 5); Hlavács Pál: TQM – minőségmenedzsment az oktatásban (2001, május, 26);Albert Sándor: Az oktatás és a nevelés nemzeti programja (2001, május, 7) (Vajda, 2003, 10–11). Vajda Barnabás véleménye szerint „a lap szerzői meglátásaikkal sokkal előbbre jártak, mint az akkori valóság – ami azóta is jól megfigyelhető katedrás jellegzetesség“ (Vajda, 2003, 12).
 

A negyedik korszak: 2003. szeptember – 2009. június (60 szám)

Vajda Barnabás által meghatározott korszakolást folytatva a 2003. szeptember – 2009. júniusig tartó időszak már a negyedik korszak a folyóirat életében. Ebben az időszakban a lap főszerkesztője Bodnár Gyula, szerkesztője pedig Nagy Attila volt. A lap szerkesztőbizottságába A. Szabó László, Dr. Zilahi László, Németh Margit, Pék László, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor tartoztak. A lap nyelvi szerkesztéséért Kulcsár Ferenc felelt.
 
Ebben a korszakban a lap terjedelme a XI. évfolyamtól a XIII. évfolyamig 36 oldalas, majd a XIV. évfolyamtól már 40 oldallal jelent meg. A XI. és a XII. évfolyamokban a 3. oldalon tartalomjegyzéket is közöltek a szerkesztők. A lap külalakját tekintve a címlap, a második, a harmincötödik, ill. harminckilencedik és a hátsó lap színes lapon, a többi oldal fekete-fehéren jelent meg. A címlapok színkombinációi összhangban álltak egymással, ami rendezettséget, egyszerűséget tükrözött.
 
A negyedik korszak a Katedra folyóirat 10. évfordulójának megemlékezéseivel kezdődött. Több írás is foglalkozott a jubileummal, pl. Hodossy Gyula: Végre irányt leljünk! (2003, szeptember, 3), Bodnár Gyula: Együtt – ugyanitt (2003, október, 3). A Katedra 2003. októberi számának 10. és 11. oldalán megjelent Vajda Barnabás Katedra repertóriumából egy rövid összefoglalás a folyóirat első tíz évfolyamáról.
 
Oktatáspolitikai kérdéskörben a folyóirat beszámolt a Selye János Egyetem megalakulásáról (Albert Sándor, 2003, szeptember, 13), valamint a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának létrejöttéről is (2004. január, 13). A XI. évfolyamban több cikk is foglalkozott az Európai Unióba való csatlakozás kérdéskörével, pl. A. Szabó László: Mire jó az Unió? (2003, november, 4–5), The day after, avagy ami a csatlakozás után vár ránk. (2004, február, 5–7). Továbbá rendszeresen beszámoltak a Katedra Társaság üléseiről, ahol szintén közoktatási témákkal foglalkoztak. Közölték az ott elhangzott beszédeket és a témához írt tanulmányokat, valamint a saját állásfoglalásaikat is. A következő témákkal foglalkoztak: Európaiságra nevelés és magyarságismeret (2005, május, 4–9); Képességfejlesztés a 21. században (2005, szeptember, 4–10); A szakköri tevékenységről (2006, február, 4–8); A tanárok iskolája (2006, szeptember, 4–7); Milyen a jó iskolavezető? (2006, november, 4–7); Informatika és oktatás (2007, május, 4–11); Testnevelés – egy tantárgy dilemmái (2007, szeptember, 4–9); Szemléletváltás a közoktatásban (2007, november, 7–12); Iskola és pályázat (2008, január, 4–8); Felnőttképzés Szlovákiában (2008, szeptember, 4–9).
 
A vizsgált időszakban a rovatok száma általában 18 és 25 között mozgott. Kivételt képez a lap XII. évfolyamának novemberi száma, amikor csupán 16 rovatból állt, valamint a XIV. évfolyamának márciusi száma, amely 28 rovattal jelent meg.
 
Ebben a korszakban a szerkesztők főleg szaktantárgyi és ismeretterjesztő témákkal foglalkoztak. A pedagógiai, pszichológiai és módszertani cikkek ezáltal kissé háttérbe szorultak. Ennek ellenére a pedagógiai-pszichológiai témakörben olyan kiváló írások születtek, mint például Szeberényiné Z. Judit: Szemérmesség és nyíltság a családban (2004, május, 24); Strédl Terézia: „Miből lesz a cserebogár?” – Érzelmi intelligencia és nevelés c. sorozata (2005, október–2006, január, 20–21); Szabó Edit: A tévétől az óvodáig – A média hatása a gyermekek lelki világára (2006, június, 24–25); Csibrányi Zoltán: Géniuszok vagy Bolondok? – Diákok, akik kilógnak a sorból (2007, március, 20); Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Nem figyel, rosszul emlékszik, nem érti (2007, május, 24); Székely Ágnes: A tanulási zavarok korai tünetei I., II. (2008, október, 31; november, 22–23); Szabados TímeaTurzák Tamás: A család és az iskola együttműködése a nevelésben (2009, április, 22–23).
 
A módszertani írásokat vizsgálva érdekességnek számít, hogy a XIII. évfolyamban csupán egy darab, a XIV. évfolyamban pedig egyáltalán nem jelent meg módszertani írás a lapban, hacsak a számítástechnikai cikkeket nem számítjuk a szaktantárgy mellett módszertannak is. Ezenkívül átlagban, egy évfolyamban minimum 5, maximum pedig 10 módszertani írás jelent meg. Ide sorolható pl. Varga Frigyes: Gyakorlati fizika 1–2. (2003, szeptember, 21–23; október, 26–27); Drozdík Katalin: Fogalmazás a második osztályban 1–2. (2004, november, 28–29, december, 24–26); Ökrös Csaba: Támadó-védőegységben – A kézilabdajáték oktatásának egy lehetséges útja (2005, május, 20); Csicsay Károly: Új lehetőségek az oktatásban – EDU 300, tananyag az interneten (2006, május, 14–15); Stirber Lajos: A daltanítástól a zenehallgatásig – Zenei tankönyvek alkalmazása a felsőtagozaton – javaslatok 1–4. (2007, december, 26–27; 2008, január, február 28–29; május 26–27); Kleininger Tamás: Földrajzóra másképp – IKT-eszközök a földrajztanításban 1–2. (2008, szeptember, 28–29; október, 28–30); Tomolya Róbert: GeoGebra és társai – IKT eszközök a matematikaórán (2009, március, 24–25).
 
A már említett témák mellett állandó jelleggel megjelentek a lapban a felhívások, hírek és a beszámolók, amelyek részletes elemzésére terjedelmi okok miatt most nem térünk ki.
 
A negyedik korszak sajátossága, hogy a szaktantárgyak közül a humán tárgyak domináltak. Rendszeresek voltak a magyar nyelvvel és irodalommal kapcsolatos írások, pl. Dósa Annamária: Császár vagy költő – Nero átváltozásai Kosztolányi Dezső regényében (2003, december, 24–26); Cseh Gizella: Németh László „magyarjai” (2004, május, 22–23); Jakab István: Nem mindegy, kit vagy mit hagyunk helyben! (2008, szeptember, 18). Továbbá a Zene, majd az Ének-zene később Zenei nevelés névre hallgató rovatok. Ezekben végigkísérhettük, pl. Ág Tibor Népzenéről kezdőknek és haladóknak című sorozatát (2004, január–2006, június). Alkalmanként megjelent egy-egy írás a történelem – pl. Csibrányi Zoltán: Mi köze Kolumbusz Kristófnak Mátyás királyhoz? (2007, szeptember, 17–18) –, a filozófia – pl. Szalay Mátyás: Út az alázathoz (2003, december, 18) –, a szlovák nyelv – pl. Cseh Gizella: Maroško és Kremenec (2004, szeptember, 28–29) –, az angol nyelv – pl. Szilvássyné H. Márta: Reign of power – Symbolism in George Orwell´s novel Animal Farm (2007, február, 26–27) – tantárgyak területein belül. A reál tantárgyak közül a Matematika rovat jelent meg a korszak összes évfolyamában, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nem rendszeresen. A tantárgy területén belül olyan írások születtek, mint például Szilassy Lajos: Hány éves a kapitány? – A szöveges feladatok megoldásáról (2003, december, 19). A fennmaradó tantárgy közül még a számítástechnika emelhető ki, amivel több rovat is foglalkozott, pl. Informačný vek, e-TEACHER. További alkalmanként megjelent tantárgy: a fizika pl. Varga Frigyes: Meteorológiai alapismeretek (2004, október, 27); a biológia pl. Csibrányi Zoltán: A természet ős (régi) szennyezői (2009, április, 32–34) és a hitoktatás pl. Jakubecz Márta: Gyökerek és szárnyak – A hitoktatás fő feladatai (2006, október, 22–23). A készségtárgyak közül csupán a testnevelés jelent meg, az is alkalmanként, pl. Viczay IldikóVicián LíviaBaráth László: Az óvodások és a víz (2006, április, 22–23). Megfigyelhető, hogy bár a korszakban domináltak a szaktantárgyak, mégis bizonyos területek – pl. német nyelv, kémia, szaktantárgyak stb. – kívül maradtak a lap érdeklődésén. A szaktantárgyak mellékelése rámutat arra, hogy a lapot dominánsan az alapiskolában, illetve a gimnáziumokban oktató pedagógusok számára célozták meg.
 
A negyedik korszak jelentősebb rovatai közül megemlíthetjük a Magángalériát, amely ismeretterjesztő témákból merített: festményeket és szobrokat mutatott be. Mindig más-más szerző tollából olvashattunk egy-egy cikket, olykor megfűszerezve szubjektív gondolatokkal. Részletes elemzéseket kaptunk nemcsak a magyar művészet, hanem az egész világ műalkotásairól, pl. Szászi Zoltán: Halott testből jön a fény (2004, február, 2).
 
Katedra folyóirat vezércikkeit a Dobogó című, hagyományosnak mondható rovat tartalmazta. A vezércikkek tartalma általában valamilyen oktatáspolitikai kérdéssel foglalkozott, illetve alkalmanként a hónapban aktuális ünnepekről, eseményekről szóltak (pl. karácsony, beíratás az iskolába, húsvét, március 15-e).
 
Az Alma mater megnevezésű rovat felvidéki pedagógusok saját iskolájukra való szubjektív visszaemlékezéseit tartalmazta (pl. Csáky Károly, N. Tóth Anikó, Gágyor József).
 
Az Iskoláink életéből elnevezésű rovat leírását így határozták meg a folyóirat szerkesztői: „nem reprezentatív válogatás a szlovákiai magyar iskolák életéből, csupán a szerkesztőségbe érkező írások közül szemezgetünk”. Különféle beszámolókat olvashattunk versenyekről, tanfolyamokról, kirándulásokról és a tanárok továbbképzéséről.
 
Nyelvtisztogató Jakab István rendszeres rovataként jelent meg, a szaktantárgyi rovatok közé sorolandó. A nyelvi hibákra, a kifejezések megfelelő használatára hívta fel a figyelmet.
 
Az Eleink nevű rovatot Csáky Károly vezette, amelyben felvidéki tanárokat mutatott be, ezzel is erősítve a nemzeti és szülőföldi identitást. Megismerkedhettünk többek között Poda Miklós osztrák származású egyetemi tanár életével és munkásságával; Cserey Adolf botanikus és entomológus, természetrajzíróval; Fodor László tanárral és matematikussal; Severini János polihisztorral, filozófussal, tanárra, íróval.
 
Az Informačný vek számítógépes tanfolyamot a Katedra szerkesztősége 2003. szeptemberi számában hirdette meg. Az októberi számtól kezdve viszont már az olvasók önálló rovatként, Nagy Erzsébet cikkeit olvasva fejleszthették ismereteiket a számítógépről, a hálózatokról, operációs rendszerekről. A cikkeknek köszönhetően megtanulhattak dolgozni a Word és Excel programokkal.
 
Az e-TEACHER nevű rovatban Kiss Lászlónak köszönhetően az olvasók felfedezhettek különféle honlapokat, pl. az Oktatási Minisztérium honlapja, az Állami Pedagógiai Intézet honlapja, az Infovek és a Sulinet. Továbbá megtanulhatták, hogy hogyan kell honlapot szerkeszteni. Ennek a folytatása volt a XIV. évfolyamban a Honlapajánló rovat, melyben a szerkesztők szintén honlapokat ajánlottak az olvasók figyelmébe, többek között a magyar.sk-t, nda.hu-t (Nemzeti Digitális Könyvtár), mek.hu-t (Magyar Elektronikus Könyvtár).
 
A Filmem, majd Kedves filmem megnevezésű rovat egészen a XII. évfolyam szeptemberi számától a korszakot záró XVI. évfolyam júniusi számáig szerepelt a lap összes számában. Míg a Magángaléria nevű rovatban a szerzők műalkotásokat mutattak be, ebben a rovatban a kedvenc filmjeiket elemezték, megfűszerezve saját élményeikkel.
 
Az Ismeretterjesztő rovatot Lacza Tihamér szerkesztette, és a Tankönyvek hőseit mutatta be. Többek között Miléthoszi Thalészt, Püthagoraszt, Hippokratészt és társait stb.
 
Versben barangoló rovat az iskolai oktatást kívánta segíteni, megismertetni a tanulókkal a szlovákiai magyar irodalmat.
 
A XV. évfolyam állandó rovataként említhetjük az Orvoslást, Dr. Kiss László: Nyavalyás históriák – avagy kultúrtörténeti barangolás a betegségek birodalmában sorozatának köszönhetően az olvasók bővíthették tudásukat. A szerkesztő írt többek között a pestisról, a lepráról, a szifiliszről és a lépfenéről is.
 
Hagyományápolás rovat a XV. évfolyam hat számában (2008, január–február) szerepelt, Csáky Károly: Az esztendő jeles napjainak népköltészete című sorozatát követhették figyelemmel az olvasók. Megtudhatták, pl. hogy milyenek az újévi köszöntők, a Gergely-napi szokások és népies szövegek, olvashattak a kiszehajtásról és a májfaállítás dramaturgiájáról is.
 
Katedra szerkesztősége a lap mellékleteként a Katedra-versenyek mellett minden év decemberében a következő évre szóló új naptárat, valamint posztersorozatot is adott olvasóinak. A XI. és a XII. évfolyamban a Várak, kastélyok, kúriák, majd a XIII. évfolyamban a Kulturális emlékek és oktatási kapcsolatok a magyar szlovák határ mentén, a XIV. évfolyamban a (Cseh)szlovákiai magyar sajtótörténet, továbbá a XV. évfolyamban pedig A magyar-szlovák mente eurorégiói, míg a XVI. évfolyamban a Magyar-szlovák érintkezési pontok a 20. században elnevezésű poszterek kerültek az olvasókhoz.
 
Összességében ezt a korszakot a logikus szerkesztésmód jellemezte. A hat év alatt kevés újítást és változtatást láthattunk, ami a lap arculatának, küldetésének stabilizálását szolgálta. Ugyanaz a szerkesztőgárda tevékenykedett az egész idő alatt, így ebből kifolyólag ugyanazokat az elveket követték.
 

Az ötödik korszak: 2009. szeptember – 2010. június (10 szám)

2009 szeptemberétől Bodnár Gyula után Hodossy Gyula vette át a lap főszerkesztését, Póda Erzsébet személyében pedig új szerkesztője lett a lapnak. Teljes mértékben kicserélődött a szerkesztőbizottság összetétele is. Az új szerkesztőbizottság tagjai: Bödők Károly – biológus, táplálkozási tanácsadó; Jády Mónika – pedagógus, újságíró; Horák Beáta – pedagógus; Krippel Éva – a dunaszerdahelyi Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ igazgatónője; Rajzák Edit – orvos; Sebő Renáta – pedagógus; Szokol Dezső – a Gútai Magán-szakközépiskola alapítója; Spátay Adriana – a Selye János Gimnázium magyar szakos tanára voltak.
 
Bodnár Gyula júniusi vezércikkében a következő szavakkal értékeli a XVII. évfolyamot: „A sok új ember révén, a sikeresen mozgósított és egybeszervezett szerzőgárdát is beleértve, egyrészt friss arculatot, dinamikusabb külsőt kapott a lap, másrészt a tartalom felől nézve az oktatás szakmai, módszertani kérdéseiről átkerült a hangsúly a nevelés területére, amely természetesen nem kevesebb szakmai, pedagógiai, ha úgy tetszik, tudományos felkészültséget igényel” (Bodnár, 2010, június, 3). A friss arculat a szerkesztőségben történő változásoknak volt köszönhető. A nyomdai előkészítés feladatkörét is egy új tördelőpáros – Václav Kinga és Gyenes Gábor – vette át, akiknek köszönhetően megváltozott a lap külalakja. Bár a lap belső oldalai továbbra is fekete-fehérek maradtak, a borító és a hátoldal színesebb lett, továbbá a cikkekhez illusztrált fotókat is mellékeltek, ezzel is érdekesebbé téve az adott írást. A folyóirat terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, ugyanakkor tartalmilag egy teljesen új Katedra került az olvasók kezébe. A rovatok száma 20 felett mozgott: az első számban még csupán 21, de a tizedik számban már elérte a 27-et. Új rovatok születtek, mint például: az Ovisarok, A pszichológus válaszol, Környezetvédelem, Pedagógus hobbi, Riport, Irány a középiskola!, A világ iskolái, Erőszakmentes kommunikáció. Tematikailag tehát átkerült a hangsúly a nevelésre és a pszichológiai jellegű problémákra, amelyek korszerű témákkal foglalkoztak az óvodás gyermekek problémáitól kezdve az alapiskolásokon át egészen a középiskolásokig, például: Krippel Éva: Hiperaktivitás – betegség vagy fogyatékosság? (2009, szeptember, 17–18); Strédl Terézia: Tanulási zavarok és megelőzésük (2009, október, 16–17). A felsőoktatásnak szánt írások kissé háttérbe szorultak. Mindamellett olyan témák is előtérbe kerültek, mint az egészséges életmód és a környezetvédelem. Ezt látjuk pl. a következő írásokban: Németh Éva: A tartós egészség titka (2009, szeptember, 20–21); Miriák Ferenc: Az egészséges táplálkozás iskolapéldái (2010, március, 16–17); Miklós Viktória: Földünk globális problémái (2010, március, 19).
 
A szaktantárgyi rovatok közül csupán az Irodalom rovat jelent meg állandó jelleggel, amelyben Pénzes István Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozatát olvashatták az olvasók. Az irodalom mellett még a magyar nyelvvel kapcsolatos témák is rendszeresen helyet kaptak, pl. Hoboth Katalin: A szaknyelvoktatás nehézségeiről avagy támpontok a szaknyelv tanításához sorozata (2009, október–2010, január, 21). A Zene rovatban Ág Tibor, Stirber Lajos, Józsa Mónika és Csehi Ágota is publikáltak, a történelem Csibrányi Zoltán: A nagy erdélyi rejtély (2010, február, 16–17) és egy későbbiekben említett kétrészes módszertani írásban jelent meg. A reál tárgyak közül csupán a Matematika (Nagy Lehoczky Zsuzsa, Komzsík Attila, Vancsó Ödön) és a Biológia (Csicsay Alajos) szerepelt, de valójában a Környezetvédelem rovat (Miklós Viktória) is ide sorolható.
 
A folyóirat megőrizte tájékoztató jellegét, továbbra is közölt felhívásokat, pályázatokat, beszámolt versenyekről és az iskolák életének történéseiről. A nevelési témák mellett módszertani írások is megjelentek a lapban például: Geri Valéria: Kréta, tábla, monitor – Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és a tanár (2009, november, 30); Szénássy Edit: A némettanítás új módszerei (2009, december, 25); Vajda Barnabás: Korszerű történelemóra (2010, április, 24–25, május, 26–27).
 
Az új rovatok közül fontos megemlítenünk az Ovisarok nevű rovatot, melyben Jády Mónika szolgált hasznos tanácsokkal a szülőknek és pedagógusoknak az óvodáskorú gyermek problémáival kapcsolatban. (pl. beilleszkedés, dackorszak, gyerekviták). A Pedagógus hobbi megnevezésű rovatban egy-egy pedagógussal készült interjúból tudhattuk meg, hogy szabadidejében mivel foglalatoskodik az adott interjúalany. A világ iskolái rovatban a világban működő iskolarendszereket mutatták be (pl. angliai, amerikai, svájci iskolarendszer).
 
2010 júniusától olvasói kérésre a szerkesztők megjelöléseket vezettek be, amelyek jelzik, hogy az egyes cikkeket melyik célcsoport figyelmébe ajánlják – 1. óvodapedagógia, 2. alapiskolák, 3. középiskolák, 4. elsőoktatás. Ezzel az újítással a szerkesztők nagyban megkönnyítették a cikkek közti eligazodást.
 
Összességében, tehát ezt a korszakot a lendület, az új irány és az új témák jellemezték. A Katedra XVII. évfolyamának végeztével azonban ismét változás történt a szerkesztői poszton, amely a folyóirat történetének vizsgálata szempontjából egy újabb korszak megjelenését eredményezi.
 

A hatodik korszak: 2010. szeptember – 2012. június (20 szám)

2010 szeptemberétől a Katedrát szerkesztő Póda Erzsébetet Lacza Gergely váltotta. A főszerkesztői posztot továbbra is Hodossy Gyula töltötte be. A szerkesztőbizottságban is történtek változások: a régi tagok közül Bödők Károly, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Szokol Dezső és Jády Mónika maradtak a bizottságban. Sebő Renáta és Spátay Adriana helyét azonban Katona Enikő és Kulcsár Mónika vette át, továbbá három szám erejéig Vajda Katalin neve is felbukkant a szerkesztőbizottság tagjai között. (1., 4., 5. szám).
 
A hatodik korszak kezdetétől fogva új logóval jelent meg a lap. A logó színkombinációit mindig a címlapon szereplő fotó színeihez igazították. Az előző korszakban beiktatott, az egyes cikkek melletti olvasói réteget jelölő ikonok ebben a korszakban is jelen voltak. A lap terjedelme továbbra is 40 oldal maradt, a XVIII. évfolyam nyolcadik számától tartalomjegyzék került a lap 3. oldalára. Külön pozitívum, hogy amennyiben több rovat cikkei jelentek meg egy adott oldalon, akkor feltüntették minden egyes rovatnak a nevét perjellel elválasztva, pl. Orvosi szemmel/Szülői szemmel. Ezelőtt ugyanis gyakran előfordult, hogy csupán egy rovatnév volt feltüntetve a lap tetején, pedig két különböző rovat cikkei szerepeltek az adott oldalon. A rovatok száma a XVIII. évfolyam első számában 28, a negyedik számban elérte a 31-et, a nyolcadik számban pedig mindössze 23 volt. Átlagban tehát emelkedett a rovatok száma az előző korszakhoz képest, ami a lap tematikai sokszínűségére, gazdagodására utalt. Az előző korszakhoz képest A pszichológus válaszol, a Riport, A világ iskolái és az Irány a középiskola! rovatok végleg eltűntek a lapból, helyettük új rovatok is jelentek meg, pl. Diákszemmel, Pedagógus „betegségek”, Stafétabot.
 
Diákszemmel és a Diákvélemény rovatokban a diákok beszámoltak különböző versenyekről, valamint a szülő-diák és a tanár-diák kapcsolat problémáiról is megjelentek írások. A Gyógypedagógia rovatnak Dömény Andrea volt a szerkesztője, és ebben a témakörben olyan írások születtek, mint például: A holisztikus együttműködés alapjai (2010, szeptember, 18). Az Orvosi szemmel rovatban a gyermekbetegségekkel foglalkoztak, pl. a fejtetvességről Dr. Rajzák Edit: Amiről beszélnünk kell – Egy bosszantó vérszívó (2010, szeptember, 13); a Muzsikáló versek rovat a hazai verséneklőket kívánta bemutatni, Lacza Gergely interjút készített többek között Saróka Liliánával (2011, február, 30–31) és az Industria duóval (2011, május, 28–29). A Stafétabot megnevezésű rovatban Csicsay Alajos írásait közölte a szerkesztőség, melynek értelmében „a szerzőnek nem titkolt szándéka, hogy interjúi által újabb színes mozaikkép jöjjön létre a szlovákiai magyar iskolahálózatról, a benne tevékenykedő, valamint a rá épülő, Szlovákiában működő felsőfokú oktatási intézmények egyes magyar pedagógusainak életpályájáról. Hogy színesebb legyen a tabló, más szerzőktől is fogunk – leginkább fiatal pedagógusokról írt – portrékat közölni.” (A Katedra szerkesztősége, 2011, szeptember, 8). Tehát a rovat szlovákiai magyar pedagógusokat vagy közismertségnek örvendő személyiségeket kívánt bemutatni. Interjú készült többek között Zirig Árpáddal, Hégli Dusannal és Jakab Istvánnal). Az Alma materek nevű rovat valójában már létezett Alma mater néven. Az előzőekben egy-egy ismert felvidéki személyiség emlékezett vissza egykori iskolájára, ebben a korszakban viszont Lacza Gergely alap- és középiskolákban, valamint a felsőoktatási intézményekben készített interjúit olvashatták az olvasók. A szerkesztő úr interjúi során megszólaltatta az adott intézmény igazgatóit, tanárai és diákjait is. Azáltal, hogy az iskolákban különböző rétegeket szólaltatott meg, sokkal jobban beleláthattunk az adott iskola életébe. Az igazgatóktól megtudtuk az adott iskola múltját, működését, gondjait, terveiket a jövőt illetően. A tanároktól pedig az iskolákon működő szakköröket és projekteket, a diákoktól a kedvenc tantárgyaikat, érdeklődési körüket, a versenyeken elért sikereiket.
 
Ebben a korszakban a pedagógiai-pszichológiai írások mellett meghatározó szerepet játszottak a publicisztikai műfajok (interjúk, jegyzetek, hírek), pl. Lacza Gergely: Kicsinek, nagynak példakép – Beszélgetés Juhász Árpád magyarországi geológussal (2012, január, 10–12) és a beszámolók pl. Jankovič Dóra: A hópárduc a Selye János Gimnáziumba – Erőss Zsolt előadása (2012, április, 21). A szerkesztők nagy hangsúlyt fektettek az aktuális eseményekről, versenyekről való informálásra. Ennek köszönhetően az előző évfolyamokhoz képest sokkal jobban beleláthattak az olvasók az iskolák működésébe, rálátást kaptak a kor iskolaügyére. Betekintést nyertek a megrendezett versenyekbe, illetve tudomást szereztek aktuális projektekről, valamint az Oktatási Minisztérium híreiről is. A szerkesztők odafigyeltek rá, hogy valamennyi régió arányosan szerepeljen a lapban. Ugyanakkor a nagyobb mértékű tájékoztatásnak a rovására háttérbe szorultak a szaktantárgyi rovatok. Állandó jelleggel egyik szak sem képviseltette magát a lapban. A XVIII. évfolyamban még állandó rovatként jelent meg az Irodalom rovat, a XIX. évfolyamban viszont csupán 4 szám erejéig működött. Ezekben a cikkekben Pénzes István: Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozata jelent meg. A Nyelvtisztogató, Szövegértés, Magyar nyelv rovatok a magyar nyelv helyes használatával és problémás területeivel foglalkoztak. Alkalmanként megjelent továbbá a Zene, Szlovák nyelv, Angol nyelv, Hitoktatás. A reál tantárgyak közül a Matematika területén belül mindössze két írás született, Horváth Géza tollából. A reál tárgyakat időnként még a Biológia és a Kémia rovat képviselte, a készségtárgyakat pedig egy alkalommal a Testnevelés rovat.
 
A szaktantárgyi rovatok háttérbe szorulásának ellenére születtek jó módszertani írások is, pl. Sidó Zsolt: Osztályfőnöki óra (2010, szeptember, 6); Pintér Henriett: A találós kérdések fejlesztő hatása a gondolkodásban és az olvasóvá nevelésben (2011, május, 14–15); Patai Péter: Gyalogtúra a gímesi várhoz mint ideális csapatépítő alkalom (2012, június, 22–24). A folyóirat mellékleteként a Katedra-versenyek mellett színes poszterek is megjelentek a lapban. A poszterek megjelenése fontos újítás volt, ugyanis olyan témákkal dolgozott (a négy évszak,szófajok, a háziállatok, a mezei virágok, a mértékegységek és átváltásuk), amelyek oktatási segédanyagokká váltak.
 
A korszak szerzői többnyire felvidéki szakemberek, tanároktól kezdve az írókon át egészen az újságírókig. Ugyanakkor diákok is rendszeresen írtak a lapba. Alkalmanként külföldön élő szakemberek is publikáltak a lapban, pl. Marcellus Mihály író és Molnár Miriam New York-i újságíró.
 
Összességében elmondható, hogy a szerkesztők ebben a korszakban igyekeztek nagyobb teret biztosítani az iskoláknak, diákoknak, projekteknek. A különböző interjúkkal és beszámolókkal aktuálisabbá formálták a lapot. Egy-egy iskolát több oldalról is bemutattak, így az adott iskolát jobban megismerhettük. Véleményem szerint jó ötletnek bizonyult az iskolák bemutatása, csak ennek van egyfajta hátránya, hogy sosem érhettek az iskolák bemutatásának a végére, ebből kifolyólag mindig maradtak iskolák, amelyek nem kerültek sorra.
 

A hetedik korszak: 2012. szeptember – 2013. június (10 szám)

Lacza Gergely távozása a szerkesztői posztról egy újabb korszakot eredményezett. A szerkesztői székbe Gál Andrea került, míg a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt. A szerkesztőbizottság összetétele a következő tagokból állt: Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Katona Enikő, Kulcsár Mónika és Szokol Dezső. A 2012. decemberi számtól Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Rajzák Edit és Katona Enikő helyét Fibi Sándor, Komzsík Attila és Sebő Renáta vette át, tehát a nyolctagú szerkesztőbizottság hattagúra csökkent.
 
A lap terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, és grafikai változások sem történtek a lap külalakjában. Továbbra is volt tartalomjegyzéke, az első és utolsó két oldala színes, a többi továbbra is fekete-fehér maradt. Mellékletként ebben a korszakban csupán a Katedra-versenyek feladatsorait közölték a szerkesztők.
 
A hatodik korszakhoz képest csökkent a rovatok száma. A legtöbb rovat a 2012 októberi számban volt, szám szerint 24, míg a legkevesebb a 2013 májusi számban, 17. Állandó rovatként csupán a Legkedvesebb mesefilmem, a Dobogó és a Keresztrejtvény rovat jelentek meg. Az előző korszakhoz képest voltak rovatok, amelyek teljesen megszűntek, ilyen volt pl. Ovisarok, Gyógypedagógia, Szülői szemmel, Orvosi szemmel, Erőszakmentes kommunikáció. Ezek helyett a rovatok helyett csupán alkalmanként jelent meg egy-egy írás pl. Borbély Diana: A gyermek és a firka (2012, december, 16–17). Ebben a korszakban az óvodapedagógia háttérbe szorult, helyette a szaktárgyi és a módszertani kérdések kerültek előtérbe. A Diákszemmel rovat is megszűnt, és a Nyelvtisztogató megnevezésű rovat ezentúl Magyar nyelv, a Lapozgató rovat pedig Górcső alatt, majd pedig Diáklap ajánlás néven futott tovább. Az Alma materek rovat is csak egyszer, a 2013 júniusi számban jelent meg. Megmaradt azonban a már előző korszakban bemutatott Stafétabot elnevezésű rovat, amelyben újabb interjúkat olvashattak az olvasók, pl. Csicsay Alajos: Agócs Zoltán professzor, a nemzetközileg ismert szaktekintély (2012, október, 14–15); Csicsay Alajos: Költő a katedrán – Pozsonyi beszélgetés Tőzsér Árpád költővel és pedagógussal (2013, június, 5–8). Mivel a Katedrának a 2012. szeptember – 2013. júniusi időszakban a XX. évfolyama jelent meg, az erre az alkalomra indított 20 éves a Katedra című rovatban több írás is megjelent ennek a jubileumnak a kapcsán, pl. Bodnár Gyula: Katedrával, katedrán kívül (2012, október, 20); Szilvássy József: Mégsem sziszifuszi munka (2012, december, 20); Fibi Sándor: Köszönteni jöttem (2013, február, 20); Németh Margit: Összekötő kapocs (2013, május, 19–20). További új rovat lett a Grafológia, amely magát az írástudományt és annak érdekességeit mutatta be, emellett pedig híres magyar emberek kézírásaival is foglalkozott, pl. Belány Szilvia: Együtt mindhalálig – Weöres Sándor és Károly Amy kézírása (2013, február, 28–29). A szlovákiai magyar iskolák életének történéseiről pedig az Iskolahírek nevű rovat számolt be.
 
Az új korszakban a Katedra továbbra is megőrizte tájékoztató jellegét. A felhívásoknak köszönhetően ráirányította a pedagógusok figyelmét a fontos versenyekre, pályázatokra, projektekre. Ebben a korszakban jóval kevesebb beszámoló és interjú jelent meg a lapban. A szaktantárgyi rovatok azonban továbbra sem kaptak megfelelő figyelmet. A humán tantárgyakat a magyar nyelv és az irodalom, pl. Jakab István: Harcunk a szlovakizmusokkal (2012, október, 6–7), az angol nyelv, pl. Puskás Andrea: Otthelo and the Feminists (2013, április, 31–33), a zene, pl. Stirber Lajos: Kodály-módszer vagy magyar módszer? (2012, szeptember, 12–13), a történelem, pl. Illés Sándor: Összefüggések – a történelem összetartó erői (2012, november, 27) képviselte. Ugyanakkor fontos megemlítenünk, hogy német és szlovák nyelvből felkészítő feladatok jelentek meg (2012, december, 32–33 és 2012, október, 32–33). A reál tantárgyak közül a matematika két lapszámban tematizálódott, az alábbi cikkekben: Dr. Madaras Lászlóné: Wittgenstein teoretikus matematikamodellje az oktatásunkban (2012, november, 8–11); Horváth Géza: Sokadszor a helytelen tankönyvfordításokról – avagy mit jelent a „kruh” magyarul (2013, február, 19). A biológia és a fizika pedig egy-egy alkalommal: Csicsay Alajos: Egy megtévesztőnek tűnő fogalom (2012, szeptember, 20); czg: Miért mérjünk? (2012, szeptember, 33) című írásokban. A készségtárgyak közül a testnevelésről két cikk jelent meg. Vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy az új szerkesztő a módszertani témákra helyezte a fő hangsúlyt, mivel minden egyes lapszámban megjelentek módszertani írások. Ezek a tanulmányok legfőképp az irodalom, a szlovák nyelv és az angol nyelv területeit érintették. Többek között olyan kiváló írások születtek, mint például: Petres Csizmadia Gabriella: Házi olvasmány – az iskolapadban I–IX. sorozata (2012, október–2013, június); Máté Anett: Versfeldolgozások alsó tagozatos tanulóknak (2013, június, 24–25); Puskás Andrea: Miracles Lesson Plan (2013, január, 31–32); Illés Sándor: Számítógépes játékok az oktatásban (2012, október, 31); Benkő Tímea: Irodalomóra „empátiával” (2012, szeptember, 8–9).
 
A szerzői gárdát zömében hazai szakemberek alkották, azonban alkalomadtán akadtak kivételek, pl. Kazarján Erzsébet.
 
Összegezve tehát ebben a korszakban a szerkesztők igyekeztek gyakorlati tanácsokkal, módszerekkel ellátni a pedagógusokat, amely kétség kívül pozitívumként könyvelhető el. A módszertani tanácsok azonban nem érintették az összes tantárgyat, így csupán a pedagógusok egy bizonyos csoportjának nyújtottak útmutatót.
 

A nyolcadik korszak: 2013. szeptember – 2021. június (80 szám)

Az általam meghatározott nyolcadik korszakba a XXI. és a XXVIII. évfolyam tartozik. Ebben az időszakban a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt, míg az eddigi szerkesztőt, Gál Andreát Petres Csizmadia Gabriella váltotta. A szerkesztőbizottság összetétele a XXI. évfolyam 5. számától változott meg. Az addigi hattagú csapat (Fibi Sándor, Komzsík Attila, Szokol Dezső, Sebő Renáta, Kulcsár Mónika, Krippel Éva) Bárczi Zsófiával, Hrbácsek Noszek Magdalénával, Kalácska Józseffel, Klemen Teréziával, Novák Mónikával és Pintes Gáborral egészült ki. Fibi Sándor a februári számtól kezdve a szerkesztőbizottság elnökeként tevékenykedett.
 
Ez a korszak a bizonytalanság korszakaként indult. Sem a kormányhivatal, sem a minisztérium részéről nem érkeztek meg az anyagi támogatások. Dotáció nélkül pedig életképtelenné vált a lap. Petres Csizmadia Gabriella szavait idézve: „A probléma orvoslása érdekében a Lilium Aurum megelőlegezett befektetésekkel próbálta átvészelni a támogatások visszafogásának időszakát, azonban a hitelképesség határait súrolva a lap megjelentetése így is esetlegesre sikeredett: a tavaszi-nyári időszak számait egy csomagban postáztuk az olvasóknak“ (Petres, 2013, november, 11).
 
A nehéz helyzet ellenére a folyóirat továbbra is a szlovákiai magyar oktatásügy aktuális kérdéseiről és eseményeiről kívánt tájékoztatni. A fő hangsúly a modern pedagógiai módszerek bemutatásán és azok gyakorlati alkalmazásán volt. A szerkesztőbizottság kétféle szerzői célcsoporttal dolgozott: a gyakorló pedagógusokkal és  kutatókkal. Elengedhetetlennek tartották az elméleti és a gyakorlati pedagógia ötvözését, kreatív emberek bemutatását és különféle projektek megjelentetését (Petres 2013, november, 11–12).
 
A lap külalakját tekintve megőrizte színes külsejét. Terjedelme továbbra is 40 oldal maradt. Mellékletként pedig a Katedra-versenyek kerültek be a folyóiratba.
 
A rovatok száma jelentősen nem változott az előző korszakhoz képest. A legtöbb rovat a XXI. évfolyam februári számában volt, szám szerint 25, a legkevesebb pedig a XXI. évfolyam szeptemberi számában volt, mégpedig 15.
 
Állandó jelleggel a 21. évfolyamot tekintve csupán a Legkedvesebb könyvem és a Dobogó, a 22. évfolyamban pedig a már említett két rovat mellett a Házi olvasmány és a Házunk tája megnevezésű rovatok jelentek meg.
 
A régi rovatok közül megmaradt a Stafétabot – ami később Négyszemközt nevet nyert –, továbbá az Iskolahírek. Emellett olyan új rovatok keletkeztek, mint a Tesztfeladatok, Az edukáció aktuális kérdései, Tapasztalat, Négyszemközt, Anyanyelvtanítás és a Kisiskola. A Tesztfeladatok rovat a magyar nyelvből, szlovák nyelvből és matematikából való, kilencedikesek számára esedékes tesztelésre való felkészülés segítésére szolgált. Az edukáció aktuális kérdései megnevezésű rovatban olyan nevelési kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a szülő-tanár-diák hármas közti viszonyban merülhetnek fel. A rovat vezetője és kitalálója Pintes Gábor neveléselméleti szakember. Ebben a viszonylatban olyan írások születtek, mint pl.: Pintes GáborFenyvesi Lívia: Mindennapi gyakorlat a neveléstudomány fókuszában – avagy „Merre tart a neveléstudomány a 21. század elején?“ (2013, december, 19–20; 2014, január, 6–7). A Tapasztalat rovatban egy-egy tanár jól bevált sajátos tanítási módszereit mutatták be. Ezek a tanácsok kiváló segítségként szolgálhatnak a pályakezdő tanároknak, pl.: Pelle István: A siker titka: az intenzív munka (2014, március, 23–24).
 
A humán tantárgyak közül a Magyar nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv dominált, ugyanakkor teret kapott a történelem, a szlovák és a német nyelv, valamint a zene is. A reáltantárgyaknál a matematika dominált, alkalmanként fizikával, biológiával, földrajzzal és kémiával kapcsolatos írásokat is tanulmányozhattak az olvasók. A készségtárgyakat a testnevelés képviselte.
 
A kiváló módszertani írások közül megemlíthetjük, pl.: A Négyszögletű kerek erdő egyes módszertani feldolgozásait, amelyek a 21. évfolyam első 9 számában jelentek meg, valamint Zalaba Andrea: Az Óz, a nagy varázsló című meseregény módszertani feldolgozása megnevezésű sorozatát (2014, szeptember – 2015, május). A 2020-tól uralkodó koronavírus-járvány kapcsán megnövekedett a digitális oktatással kapcsolatos módszertani írások száma is a lapban.
 
A korszakzáró 2021 júniusi lapszám az utolsó nyomtatott formában megjelent Katedra volt. 2021 szeptemberétől, a XXIX. évfolyamtól kezdve a Katedra folyóirat kizárólag digitális formában jelenik meg a https://​katedra.​sk Katedra folyóirat aloldalán.
 

A Katedra folyóirat címlapjai


1. kép: A Katedra-folyóirat I–X. évfolyamainak első számai

 

2. kép: A Katedra-folyóirat XI–XX. évfolyamainak első számai

 

3. kép: A Katedra-folyóirat XXI–XXVIII. évfolyamainak első számai

 
Felhasznált irodalom:
 
Bodnár Gyula: Hagyományok mentén – megújulva. In: Katedra, 2010/június, 3.
 
Hodossy Gyula: „A vállalás vállalása”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 5.
 
Gyurovszky László: A cél: iskoláink megvédése és színvonalának emelése. In: Katedra, 1997/március, 3.
 
Petres Csizmadia Gabriella: A bizonytalanság korszaka – gondolatok a Katedra folyóirat jelenlegi helyzetéről. In: Katedra, 2013/november, 11–12.
 
Turczel Lajos: A Katedra helye a szlovákiai magyar pedagógiai sajtóban. In: Katedra, 1995/szeptember, 3.
 
Vajda Barnabás: „Katedra 1994–2003 – Tanulmány a folyóirat első tíz évéről”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 7–18.
 
Vizi Andrea: Kedves olvasóink! In: Katedra, 1994/november, 14.
 
A Katedra szerkesztőbizottságának szabályzata, 1995. szeptember, kézirat

A Katedra folyóirat profilja

A Katedra folyóirat a Katedra csoport részét képezi, amely más-más tevékenységet megvalósító, mégis közös célokat követő három egységből áll: a Katedra folyóiratból, a Katedra-versenyekből és a Katedra Társaságból. Minden egység a maga eszközeivel, lehetőségeivel törekszik a felvidéki nevelő-oktató munka, a közoktatás, és a pedagógusképzés folyamatos minőségének előmozdítására, emelésére. A Katedra csoport elindítója és fenntartója a Katedra Alapítvány.
 
A Katedra folyóirat egy Szlovákiában megjelenő pedagógiai-szakmódszertani havilap, ami a tanévet kísérve évfolyamonként tízszer, szeptembertől júniusig jelenik meg. Első száma 1993-ban látott napvilágot a Lilium Aurum Kiadó gondozásában, később a Katedra Alapítvány vállalta fel a működtetését. 2021 őszétől, a XXIX. évfolyamtól kizárólag elektronikus formában érhető el, és mindig az adott hónap első napján jelenik meg.
 
A folyóirat elsődleges célja a felvidéki magyar oktatási-nevelési folyamatokat érintő aktuális és stra­tégiai jellegű problémák megvitatása, a közoktatással és felsőoktatással összefüggő alapvető kérdések feltárása, a kurrens szaktárgyi és szakmódszertani ismeretek közvetítése, a legfrissebb pedagógiai-didaktikai és oktatáspolitikai kutatások prezentálása és az oktatásügybeli jó gyakorlatok népszerűsítése. Ennek fényében a folyóirat célközönségét (elsősorban) a felvidéki magyar közoktatás, felsőoktatás szereplői és irányítói, illetve az egész Kárpát-medencében résztvevő, magyar oktatási kérdésekkel foglalkozó szereplők alkotják.
 
A 40 oldalas folyóirat négy tematikus egységből áll: egy tematikus blokkból, ami valamilyen kiemelt témakörrel foglalkozik; pedagógiai-pszichológiai orientáltságú szakcikkekből; szaktantárgyakkal kapcsolatos elméleti tanulmányokból és módszertani jellegű szakcikkekből; valamint a felvidéki iskolákról és oktatásüggyel foglalkozó intézményekről, szervezetekről szóló tudósításokból épül fel.
 
A Katedra folyóirat szerepel az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának folyóiratlistáján.

 

XXIX. évfolyam, 1. szám
2021. szeptember

Kovács Kitti
Szentendre színei
2. oldal


Petres Csizmadia Gabriella
Katedra a virtuális térben
3. oldal


Hack László
Második otthonommá vált a kettévágott település iskolája
Beszélgetés Tóth Kornéliával
4–6. oldal


Pap Ferenc – Fehér Ágota
Teljesítménymotiváció és megerősítésének lehetőségei az új tanév küszöbén
7–9. oldal


Gyarmathy Éva
A COVID–19 járvány hosszútávú lelki hatásai és az iskola felelőssége
10–12. oldal


Pintes Gábor
Távoktatás – digitális oktatás: miért, miként, merre, meddig…?
13–15. oldal


Gergely Viktória
A szlovákiai magyar diákok olvasási szokásai
16–20. oldal


Szabó Tibor – Kárpáti Andrea
A térszemlélet fejlesztése longitudinális iskolai kísérletben
A térszemlélet fejlődése és óvodai, iskolai fejlesztése (1. rész)
21–23. oldal


Kárpáti Andrea
Kisgyermekek térszemlélete és térábrázolása
A térszemlélet fejlődése és óvodai, iskolai fejlesztése (2. rész)
24–26. oldal


Jánk István
Hagyományos és digitális segédanyagok elsősorban nyelvtantanításhoz
27–29. oldal


Csicsay Alajos
A modern orvostudományok kezdetei
30–31. oldal


Stirber Lajos
50 éves a Csengő Énekszó
32–33. oldal

Iskolahírek
34–35. oldal


SZMPSZ
36–38. oldal


Fehívás
39. oldal


Iskolák
Alapiskola, Zsigárd
40. oldal

10. szám
2021. június
5. szám
2021. január
9. szám
2021. május
4. szám
2020. december
8. szám
2021. április
3. szám
2020. november
7. szám
2021. március
2. szám
2020. október
6. szám
2021. február
1. szám
2020. szeptember

Főszerkesztő:
Hodossy Gyula

Vezető szerkesztő:
Petres Csizmadia Gabriella

Korrektor:
Petres Sándor

Örökös munkatárs:
Turczel Lajos

A szerkesztőbizottság elnöke:
Fibi Sándor

Szerkesztőbizottsági tagok:
Bárczi Zsófia
Hrbácsek Noszek Magdolna
Kalácska József
Klemen Terézia
Krippel Éva
Novák Mónika
Pázmány Annamária
Pintes Gábor
Szokol Dezső

Nyomdai előkészítés:
Rácz Éva

Webadminisztrátor:
Decsi Zoltán

Kiadja:
a Lilium Aurum Könyvkiadó és a Katedra Alapítvány

Felelős kiadó:
Hodossy Gyula

ISSN 2729-9066

Katedra Alapítvány
 
Galantská cesta 658/2F
929 01 Dunajská Streda
929 01 (Dunaszerdahely)
Szlovákia
 
Tel.: 00421 (0)903 724 781
 
e-mail:
katedra@​katedra.​sk,
katedra​.szerkesztoseg@​gmail.​com
 
honlap: https://​katedra.​sk
 
IČO: 35591609
DIČ: 2021130969
  1. A kézirat formai elvárásai

    A Katedra folyóirat évente 10 lapszámot tesz közzé. Az egyes számok szeptembertől júniusig, minden hónap 1. napján jelennek meg a https://katedra.sk Katedra folyóirat aloldalán. A lapzártát mindig az adott szám megjelenését megelőző hónap 5.  napján tartjuk.

    A lapba beérkező kéziratokat MS Word-formátumban, A4-es oldalon, 12‑es betűmérettel, 1‑es sorközzel, balra kizártan, Times New Roman betűtípussal szedve küldik el a szerzők a katedra. szerkesztoseg@ gmail. com e-mail-címre.

  1. A publikációk felépítése
    • A szerző teljes neve
    • A publikáció címe
    • Alcímekkel tagolt szövegtörzs (az alcímeket nem számozzuk)
    • A felhasznált irodalom jegyzéke
    • A szerző affiliációja
    • A kép- vagy ábramellékletet külön csatolmányban kérjük küldeni.
  2. A szerző affiliációja

    A Katedra a következő adatokat teszi közzé a szerzőkről:

    • Titulusokkal ellátott név
    • Munkahely, beosztás
    • Publikus e-mail-cím
    • Lakhely (csupán: településnév)
  3. Terjedelem

    A Katedra tanulmányokat, szakcikkeket és tudósításokat tesz közzé.

    A tanulmányok terjedelme 15 000 – 18 000 karakter (lábjegyzetekkel, szóközökkel, felhasznált irodalommal együtt)

    A szakcikkek terjedelme 10 000 – 15 000 karakter (lábjegyzetekkel, szóközökkel, felhasznált irodalommal együtt).

    A tudósítások terjedelme 3 000 – 5 000 karakter.

    Kivételes esetben lehetőség nyílik a terjedelmi korlátok áthágására, ezt azonban a szerkesztővel kell egyeztetni.
     

  4. Hivatkozások

    A folyóirat szövegbelseji, zárójelben közölt hivatkozásokat tartalmaz, amely a szerző családnevét, a kiadás évét és a hivatkozott oldalszámo(ka)t jelöli ki (az oldalszámok között nagykötőjel szerepel). Az egyes adatokat vesszővel választjuk el, a számok után nem szerepel pont: pl. (Tóth, 2021, 15–16)
     

  5. Felhasznált irodalom jegyzéke

    A felhasznált irodalmat betűrendben, sorszám vagy egyéb jelölés nélkül, egymás alatti tételekként tüntetjük fel, a következő módon:

    • A szerző teljes neve: családnév, utónév
    • A kiadvány megjelenésének az éve
    • A kiadvány címe – dőlt betűvel
    • Monográfiák, tanulmánykötetek esetében:
      • A kiadás helye
      • A kiadó neve
      • Tanulmányköteteknél: a hivatkozott oldalszámok
    • Folyóiratcikkek esetében:
      • A folyóirat neve
      • Évfolyam
      • Lapszám
      • Oldalszám(ok)
    • ISBN- vagy ISSN-szám

    MONOGRÁFIÁK:

    Kiss Judit (2008): Bevezetés a gyermekirodalomba. Kolozsvár, Ábel Kiadó, ISBN: 978-973-1140-766.
     

    Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (2016): Gyermeklélektan. Budapest, Libri Kiadó, ISBN: 978-963-4430-35-6.
     

    TANULMÁNYKÖTETBEN MEGJELENT TANULMÁNYOK:

    • EGY SZERZŐS KÖTET ESETÉBEN:

      Komáromi Gabriella (1999): Mesék, meseregények, gyerektörténetek. In: Uő (szerk.): Gyermekirodalom. Budapest, Helikon Kiadó, 207–231., ISBN: 978-963-2086-10-1.
       

      Lejeune, Philippe (2003): Az önéletírói paktum (ford. Varga Róbert). In: Uő: Önéletírás, élettörténet, napló. Válogatott tanulmányok Philippe Lejeune írásaiból (szerk. Z. Varga Zoltán). Budapest, L’Harmattan Kiadó, 17–46., ISBN: 978-963-945-725-6.
       

    • TÖBBSZERZŐS KÖTET ESETÉBEN:

      Nagy Gabriella Ágnes (2017): Hagyományos (nép)mesemondás. In: Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta (szerk.): Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Budapest, Fiatal Írók Szövetsége, 169–222., ISBN: 978-615-572-905-8.

    PERIODIKÁBAN KÖZÖLT TANULMÁNYOK:

    Németh Zoltán (2004): A nyitott mű mint sikerkönyv. In: Bárka, 12. évf., 2. sz., 103–107., ISSN: 1217-3053.
     

    INTERNETES HIVAKOZÁSOK:

    A hivatkozott adatok (szerző, tanulmány címe, megjelenés adatai) feltüntetése után megadjuk a linket, végül zárójelben az utolsó letöltés idejét, ebben a formában:
     

    Sándor Katalin (2006): Közelítések a médiumköziség kérdéseihez I.. In: Iskolakultúra, 16. évf., 1. sz., 17–36., url: http://real. mtak. hu/ 57782/ 1/ EPA00011_ iskolakultura_ 2006_  01_ 017-036.pdf (Letöltés ideje: 2021. március 20.)

A Katedra folyóirat a köz- és felsőoktatásban részt vevő pedagógusok számára szóló folyóirat, amely tudományos, ismeretterjesztő és módszertani jellegű szakírásokat tartalmaz. A publikációk megjelenését szerkesztési folyamat előzi meg, amely szakmai és nyelvi-stilisztikai korrektúrát foglal magába. A főszerkesztő és a szerkesztő biztosítják a kéziratok publikálás előtti bizalmas megőrzését. Jogukban áll eldönteni, hogy a szerkesztőségbe küldött szövegek közül melyeket teszik közzé – erről kizárólag az adott írás szakmai színvonala alapján döntenek. Szükség esetén a szerzőtől módosításokat kérhetnek a szövegen. A kéziratokat nem őrzik meg, a nem publikált írásokat nem küldik vissza.
 
A Katedra folyóiratban eredeti, korábban nem közölt, eredeti, szakmai szempontból releváns, hivatkozásokkal ellátott publikációk jelennek meg, amelyért a szerzők vállalnak felelősséget. Amennyiben a szerző pontatlanságot fedez fel szövegében, az ő felelőssége értesíteni a szerkesztőt és együtt­működni vele a publikáció javításáról.

Audi Dávid
A Katedra folyóirat története

„Az iskolai oktatás színvonalát, a tanítóság szakmai képzettségének folyamatos fejlődését a jó pedagógiai folyóiratok hatékonyan elősegítik.“ (Turczel, 1995, 3)
 
Katedra folyóirat története c. cikksorozatban a Katedra folyóirat történetét mutatom be. Munkám fő céljai között a lap működésének megismerése, a folyóirat életén belüli tendenciák és az arculatában történt változások bemutatása szerepel.
 
Egy ilyen pedagógiai lap, mint a Katedra, nagy jelentőséggel bír a szlovákiai magyar iskolaügyben. Támogatnia kell a pedagógusokat munkájukban, segítséget kell nyújtania az ismereteik rendszeres bővítésében, egyfajta állandó továbbképzési fórumként kell működnie, és nem utolsósorban a szlovákiai magyar pedagógusok összetartó erejeként kell szolgálnia. Fontosnak tartom, hogy egy ilyen fórum a lehető legjobb módon működjön és a lehető legjobb minőségben jelenjen meg. Kíváncsi voltam arra, hogy a már megjelent számok miféle struktúrát követtek, milyen témakörök köré csoportosultak, továbbá mik azok a témák, amik túlsúlyba kerültek, melyek kerültek mellékvágányra. Röviden: milyen szinten és minőségben működött/működik a lap.
 
Kutatásom során különböző módszereket alkalmaztam. Áttanulmányoztam az összes lapszámot, a szerkesztőbizottság jegyzőkönyveit, és a szerkesztőség céljaiból kiindulva próbáltam összefüggéseket keresni, illetve konzekvenciákat levonni a lap működését illetően. Ezek alapján kialakítottam egy-egy korszakot a lap életében, melyeket a szerkesztői poszton történt változások – vagyis a lapszerkesztés koncepciójának módosulása – alapján határoztam meg. Mivel a folyóirat első tíz évének vizsgálatával már Vajda Barnabás és Misad Katalin is foglalkozott, ezért kutatásomban túlnyomórészt a következő tizenkét évfolyam vizsgálatára koncentráltam, így a Vajda Barnabás által meghatározott három korszakot folytatva újabb öt korszakot körvonalaztam. Az elemzés során megvizsgáltam az egyes rovatok témaköreit, elkülönítettem egymástól a szaktárgyi, módszertani és pedagógiai-pszichológiai érdekeltségű írásokat, megvizsgáltam ezek dominanciáját, illetve rávilágítottam az egyes korszakok pozitívumaira és negatívumaira.
 

A lap megjelenésének előzményei

A két világháború közötti időszakban hét magyar nyelvű pedagógiai újság is megjelent Szlovákiában. Ilyen a Magyar Tanító, amely 1921-től 1943-ig jelent meg Komáromban, és a Magyar Általános Tanítóegyesület közlönye volt. Ide sorolható még a Kárpátalján megjelenő Magyar Iskola is, ugyanis Kárpátalja az első Csehszlovák államhoz tartozott. Ezt a két újságot a polgári demokratikus szellemiség jellemezte. Továbbá megemlíthető a Szlovenszkói Magyar Tanügy, amelyet szociáldemokrata nézetek hatottak át, valamint az Új Korszak, amely a más pártokkal együttműködést kereső szocialisták lapjaként létezett. Az egyházi jellegű pedagógiai lapok közül a Református Egyház és Iskola került megjelenésre, a katolikus egyháznak pedig két pedagógiai lapja volt: a Tanügyek és a Világosság. Ezek a lapok azonban a második világháború kitörésekor megszűntek (Turczel, 1995, 3).
 
Az 1948 utáni szocialista rezsimben egyetlen magyar nyelvű pedagógiai lap létezett, a Szocialista Nevelés, amely a nevében hordozta a kényszerű egyirányultságot, ugyanakkor számos pedagógiai és módszertani írásokat is megjelentetett. Az 1989-es rendszerváltás után a Szocialista Nevelésből átszerveződött Nevelés próbálta átvenni elődje szerepét, azonban a megdrágult lapkiadás és az életszínvonal romlása miatt nem tudott fennmaradni (Turczel, 1995, 3).
 
Katedra folyóirat 1994 elején indult útjára szép hagyományt folytatva azzal, hogy az első csehszlovák köztársaságbeli pedagógiai lapok, valamint a Szocialista Nevelés (később Nevelés) nyomdokaiba lépett, ezzel betöltve az elődjei után keletkezett űrt (Turczel, 1995, 3).
 

A folyóirat küldetése és célkitűzései

Katedra folyóirat megalapításának körülményeiről a Lilium Aurum Kiadó igazgatója, Hodossy Gyula így fogalmazott: „mindennemű állami támogatás nélkül, ám annál nagyobb szakmai támogatással, fittyet hányva a kételkedőkre, a mindent csírájában elfojtókra, a minden jóban rosszat látókra, útjára indítottuk a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapját, a Katedrát” (Hodossy, 2003, 5). A lap mindig is mentes volt mindennemű politikai vagy más érdekcsoporttól, csak a szakmát kívánta és kívánja kiszolgálni (Hodossy, 2003, 5). Ezt a célt szolgálja a lap megnevezése is, ami a magyar nyelvben a hagyományhű iskolához kötődik. A görög-latin szó eredeti jelentése szószék, előadói emelvény, így magába foglalja a szabad szó, a nyitott fórum esélyét is (Vajda, 2003, 8).
 
1995 szeptemberében az Andruskó Imre, Czere Gyöngyi, Csanda Gábor, Holtzei Árpád, Kovács László, László Béla, Liszkai Béla, Mészáros Péter összetételű szerkesztőbizottság a következőképpen fogalmazta meg a folyóirat küldetését: „A Katedrának tekintélyes lappá kell válnia. Olyan lappá, amelynek hasábjain megtisztelő a megjelenés, s amelynek álláspontjai, értékítéletei hazai oktatásügyünk szellemi vezérfonalává válnak. Erre nemcsak a szlovákiai magyar oktatásügynek, hanem az egész magyarságnak nagy szüksége van“ (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4). A szerkesztőbizottság ezenkívül részletesen közölte a lap pedagógiai célkitűzéseit is:
– A Katedra havilap a szlovákiai magyar oktatásügy fórumává kíván válni.
– Szeretné betölteni a pedagógiai lapok megszűnésével keletkezett űrt.
– Egy szakszerű, aktuális lappá kíván formálódni.
– Segíteni szeretné a magyar iskolák oktatási- és nevelőmunkáját.
– Szellemi műhelyt akar teremteni a pedagógusok számára.
– Össze akarja fogni a szlovákiai magyar pedagógusokat (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).

A szerkesztőbizottság világosan kijelölte a mindenkori szerkesztők feladatát és hatáskörét is. Legfontosabb feladatként a lap hatáskörébe tartozó tantárgycsoporton belüli publikációk felügyeletét emelték ki, melynek értelmében a szerkesztők jogkörébe tartozik az egyes írások alkalmasságának megítélése, lapszámokba történő besorolása. A szerkesztő felelőssége továbbá, hogy a lapnak megnyerje, publikálásra ösztönözze az adott tantárgy legjobb pedagógusait. A szerkesztőbizottság tagjai ezenfelül elkötelezik magukat a lap népszerűsítésének, a Katedra Napokon belül pedig rendszeres bemutatásának is (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).
 

Az első korszak: 1994. február – 1995. április (13 szám)

Vajda Barnabás által első korszaknak nevezett időszakban, az 1–2. évfolyamban a Katedra a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség havilapjaként jelent meg Dunaszerdahelyen. A folyóirat főszerkesztője Hodossy Gyula volt, szerkesztője pedig H. Kubik Katalin. Az akkori számaiban nem volt teljesen egyértelmű a lap pedagógiai irányultsága. Ahogy azt Vajda Barnabás a tanulmányában írja, ebben az időszakban inkább „tájékoztató jellegű népművelő-nyelvvédő cserkészlapnak lehet(ett) nevezni“ (Vajda, 2003, 8).
 
Az első évfolyam 1994. februári első száma 16 oldalon jelent meg. Az első és az utolsó oldal színes, a többi fekete-fehér volt. Külalakja egy iskolaújságra emlékeztetett, formailag az egyszerűség és rendezettség jellemezte. Az alcímében a „Tájékoztat és tanít” mondat szerepelt. Az első oldalon Babits Mihály Ritmus a könyvről című versét és a tartalomjegyzéket olvashatták az olvasók. Ebben a számban 12 rovat kapott helyet, mégpedig: a VK Program (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Vezetőprogramja), a Nevelés, a Párkapcsolatok, a Csemadok – Hírek, a SZMAT (információ a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságáról), a Néprajzi hírvivő (A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság rovata), a SZMF (a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége), a Lilium Aurum (bemutatták a kiadót és kiadványait), a Mozaik (közlemény, vezetési stílusok, tájékoztató egy induló rádióműsor-sorozatról), a Felhívások, közlemények (meghívó egy lelki gyakorlatra), a Cserkészek (meghívó a leánycserkészek találkozójára) és a Hírek, hirdetések (A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes fellépései, Tiszamenti Gyermekszínjátszók II. Találkozója 1994).
 
Ez az időszak lényegében a kezdetleges nehézségekről, a megfelelő szakemberek megtalálásáról szólt (Vizi, 1994, 14). A lap tájékoztató jellege mellett azonban már ekkor is foglalkozott neveléselméleti problémákkal, valamint a rendszerváltozás után szerveződő kulturális csoportok és szervezetek problémáival is.
 
Az első lapszámokra reflektálva többen is elégedetlenségüket fejezték ki a pedagógia és a cserkészmozgalom „kombinációját“ illetően, azonban a Katedra a jövőbeli szerkezetét éppen a cserkészszövetség kérésére kidolgozott módszertani programnak köszönheti. Ez a program magában foglalta a magyar történelem, a természetismeret, a népzene, a pedagógia, a pszichológia és a valláserkölcs elvárásrendszerét. A programot neves szakemberek dolgozták ki: Ág Tibor, Tuba Lajos, Uher Rudolf, Csáky Károly, Hojsza Zoltán, Ajpek Gabriella és Bordás Sándor. Vajda Barnabás szerint a lap azáltal, hogy kifejtette a cserkészszövetség eszmei programját, tágította az akkor még nagyon fiatal közéleti demokrácia határait, és egy követhető erkölcsi mércével szolgált olvasóinak (Vajda, 2003, 8–9).
 

A második korszak: 1995. május – 1998. december (36 szám)

Ebben a korszakban 1995 májusa és 1998 februárja között Kulcsár Ferenc volt a lap főszerkesztője. Az ő helyét 1998 márciusában Szilvássy József vette át. A szerkesztői posztot 1995. május – 1995. júniusig Vizi Andrea, 1995. szeptember – 1996. októberig Bodnár Gyula, 1996. november – 1998. júniusig A. Szabó László, 1998 szeptemberében Polgár Anikó, 1998 októberétől decemberig pedig Gálik Ivett töltötték be. 1995 májusában még „A szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapja”, majd 1995. június – 1995. októberig „A szlovákiai magyar pedagógusok lapja” szerepelt az alcímben. Végül 1995 novemberében „A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja” kifejezésre változtatták.
 
A profilváltásra utaló jelek már 1995 márciusában megmutatkoztak. Ekkor a szerkesztőség megállapodott az Iskolakultúra című magyarországi oktatási folyóirattal, hogy a négyoldalas melléklet formájában a Katedra cikkeket közöl belőle. Az Iskolakultúra azonban csak két számon keresztül jelent meg a Katedra mellékleteként – az 1995. márciusi és áprilisi számában. Ennek oka, hogy 1995 májusától a Lilium Aurum Kft. vette át a lap kiadását, és a kiadóváltásból kifolyólag megváltoztak a lap körülményei. Az új kiadó legfőbb célja az lett, hogy a Katedra a szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapjává váljon – és ezt elsősorban hazai szakemberek cikkein keresztül kívánta elérni (Vajda, 2003, 9).
 
1995 szeptemberétől a lap mind formailag, mind tartalmilag teljesen megújult. A külalakjában iskolaújságra emlékeztető régi Katedrát egy huszonnyolc oldalas, az első és az utolsó oldalán színes folyóirat váltotta, amely tartalmazta a szerkesztőségi szabályzatot és a Katedra Társaság működésének alapelveit is. A Katedra Társaság ekkortól biztosította a lap szakmai felügyeletét. A szeptemberi szám 11 rovatot tartalmazott. Mégpedig a következőket: Dobogó, Dokumentumok, Nyelv és iskola, Napló, Édes anyanyelvünk, Fórum, Embernevelők, Könyvek útja, Alma Mater, Tan-tárgy és a Skabela–Bóna-módszer. Bizonyos szakterületeken belül sikerült lerakni a szaktantárgyi rovatok alapjait. Többek között a magyar nyelv és irodalom (Héder Ágnes), a szlovák nyelv (Bóna Irén, Skabela Róza), a matematika (Horváth Géza, László Béla), a fizika és az informatika (Kiss László, Szabó Endre), a kémia (Andruskó Imre), az idegen nyelvek (Czére Gyöngyi), a hittan (Szarka Árpád), a néprajz (Liszka József), a társadalomismeret (Öllős László), valamint az alsó tagozat (Mészáros Péter) kérdésköreiben. 1996. szeptemberétől pszichológiai és gyógypedagógiai (Németh Margit, Strédl Teréz, Bordás Sándor) rovattal bővült a lap. (Vajda, 2003, 9). Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem minden lapban került sorra minden tantárgy. Változó, hogy melyik lapszámban milyen tantárgyak kaptak helyet.
 
„Az 1995-ös év a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők szempontjából az alternatív oktatás bevezetése elleni küzdelem éve volt. Mint ismeretes, a tárca vezetése politikai és nacionalista indokoktól vezéreltetve megpróbálta rákényszeríteni a magyar tannyelvű iskolákra és óvodákra a kétnyelvű oktatást” (Gyurovszky, 1997, 3). Ebből az okból kifolyólag alakult meg 1996. május 17-én a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, mely petíciógyűjtésbe fogott a bizonyítványok egynyelvűsítése és az alternatív oktatás bevezetése ellen (Gyurovszky, 1997, 3). Ebben az időszakban több szlovákiai magyar politikus is megszólalt a Katedra hasábjain keresztül (Bauer, 1997, február, 3; Gyurovszky, 1997, március, 3; A. Nagy, 1997, május, 3). A lap kiállt a kisebbségi oktatásügy autonómiája mellett. Több cikk is foglalkozott ezzel a témával, mint például: Hecht Anna: Teljes átalakulást (1996, április, 4–5), Varga Frigyes: Az autonóm iskolák rendszerének működése és irányítása (1996, május-június, 10–11), valamint Albert Sándor: Útban az önálló iskola felé (1996. december, 4–5). Megfigyelhető, hogy a politikai ellenállás sem tudta megakadályozni az értékes szakmai munkák megszületését, pl. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona az iskola hatékonyságával és eredményességével foglalkozott (1997, szeptember, 6–7), Tankó László pedig közzétette a középiskolai műveltségi sztenderdet magyar irodalomból és nyelvtanból (1997, szeptember, 10–11; október, 8–9) (Vajda, 2003, 10).
 
1998-tól az oktatáspolitikai kérdések fokozatosan háttérbe szorultak, ennek hatására ismét a pedagógiai problémák kerültek a figyelem középpontjába. Ez megnyilvánul Horváth Géza februári vezércikkében, amely a tehetséggondozás módszereiről és annak jelentőségéről szól (Vajda, 2003, 10).
 

A harmadik korszak: 1999. január – 2003. június (46 szám)

A harmadik korszakban 2001 májusáig Szilvássy József töltötte be a főszerkesztői posztot. Őt Bodnár Gyula váltotta. A lapot 1999 januárjában Gálik Ivett szerkesztette, akit februártól Nagy Attila követett. A korszak elején a Katedra szerkesztősége egy kérdőívet tett közzé a lap mellékleteként, melyből szerette volna megtudni, hogy elégedett-e a célközösség a lap színvonalával, esetleg igényli-e a folyóirat megújulását. A felmérésből kiderült, hogy a lap olvasótáborának 81%-át a pedagógusok, 11%-át különböző szintű tanuló, 8%-át pedig egyéb foglalkozást űző olvasók alkották. Az a tény, hogy kevés szülő olvasta a lapot, arra ösztönözte a szerkesztőket, hogy a szülőket is foglalkoztató cikkekkel bővítsék a lapot. 1999 szeptemberétől a lap terjedelme 32 oldalról 36 oldalra bővült, a 36 oldalból pedig legfeljebb 15 tartalmazott pedagógiai írást. A rovatok száma 8-ról 19-re módosult. A Vendégoldal című rovat megszűnt, a régi rovatok közül a Dobogó, Aktuális és a Tan-tárgy maradt meg. Olyan új rovatok is helyet kaptak, mint például: a Gubancoldó, Kitekintő, Jövőbe tekintő, Beszéljünk a szexualitásról, Innen-onnan, Rejtvény, Előfizetői verseny, Keres-kínál (Vajda, 2003, 10). A pedagógiai-pszichológiai írások közül megemlíthetjük például: Zalaba Zsuzsa: Elvarázsolt, gyilkos világ – a kábítószer-függőségről (1999, október, 6); Dusza István: Beavatás avagy a rejtett ösztönök kiélése (1999, október, 14-15); Száz Ildikó: Szégyen és rettegés (1999, november, 6); Péterfi Szonya: Kitörni a bezártságból (2000, január, 6). A szakmai jellegű írások háttérbe szorultak, s egyre nagyobb teret kaptak a publicisztikai műfajok. Ezt a jelenséget kétféleképpen értelmezhetjük. A szerkesztők szerették volna gyarapítani az olvasóik számát, viszont a pedagógiai irányultság csökkenése eltántorított jó néhány pedagógust a lap olvasásától. Több prominens személy írt vagy nyilatkozott a lapnak, ilyen pl. Czeizel Endre genetikus írása (1999, december, 14–15), Szilvássy József interjúja a dalai lámával (2000, november, 12), Göncz Árpád exállamfővel (2001, június, 4–5), Zalaba Zsuzsa beszélgetése Vámos Miklóssal (2001, április, 6–7), valamint Bodnár Gyula interjúja Pálinkás József hivatalban lévő oktatási miniszterrel (2001, szeptember, 4–5). A Katedra 2001. februári számában két politikus is publikált: Rockenbauer Zoltán – a kulturális örökség minisztere, valamint Miklós László környezetvédelmi miniszter. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a publicisztika mellett minőségi szakírásokat is találtunk a lapban, például: Strédl Terézia: Gyermekeink értékrendjéről (2001, január, 4–5); Jakab István: A leggyakoribb beszédhibákról (több évfolyamon keresztül); Horváth Géza: Az arányok összekapcsolásáról (2001, február, 19–20); Bogár Andrea: Oscar Wilde-ról (2002, május, 22–23); Simon Attila: A történelmi térképek célszerű használatáról (2001, április, 24–25). A szélesebb nyilvánosságnak szánt publicisztika megjelenése azonban egyáltalán nem garantálta azt, hogy a jövőben a laikusok is megvásárolják majd a lapot (Vajda, 2003, 11).
 
A szerkesztőség belátta tévedését, és 2000 szeptemberében, a szerkesztőbizottság átalakulásakor ígéretet tettek arra, hogy több új, főleg pedagógiai jellegű rovatot indítanak, hogy a Katedra továbbra is egy szaklap maradjon. (Vajda, 2003, 11). Az új szerkesztőbizottságot A. Szabó László, Ríz Ádám, Öllős László, Ádám Zita, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor alkották.
 
Bebizonyosodott, hogy egy ilyen jellegű szakmai folyóirat nem versenyezhet a napi- és bulvárlapok népszerűségével, sokkal inkább arra kell törekedjen, hogy megbecsülje, megtartsa szakmai olvasótáborát, és megfeleljen azok szakmai igényeinek és elvárásainak. (Vajda, 2003, 11).
 
A lap harmadik korszakának vége felé az iskolai reformfolyamatokon és az oktatás minőségének a javításán volt a hangsúly. Több értékes munka, tanulmány, kezdeményezés és ötlet látott napvilágot ebben az időben, például: Svinger István: A korszerű iskolavezetés szempontjai (1999, március, 13); Albert Sándor: Közoktatási rendszerek (2000, október, 4– 5); Hlavács Pál: TQM – minőségmenedzsment az oktatásban (2001, május, 26);Albert Sándor: Az oktatás és a nevelés nemzeti programja (2001, május, 7) (Vajda, 2003, 10–11). Vajda Barnabás véleménye szerint „a lap szerzői meglátásaikkal sokkal előbbre jártak, mint az akkori valóság – ami azóta is jól megfigyelhető katedrás jellegzetesség“ (Vajda, 2003, 12).
 

A negyedik korszak: 2003. szeptember – 2009. június (60 szám)

Vajda Barnabás által meghatározott korszakolást folytatva a 2003. szeptember – 2009. júniusig tartó időszak már a negyedik korszak a folyóirat életében. Ebben az időszakban a lap főszerkesztője Bodnár Gyula, szerkesztője pedig Nagy Attila volt. A lap szerkesztőbizottságába A. Szabó László, Dr. Zilahi László, Németh Margit, Pék László, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor tartoztak. A lap nyelvi szerkesztéséért Kulcsár Ferenc felelt.
 
Ebben a korszakban a lap terjedelme a XI. évfolyamtól a XIII. évfolyamig 36 oldalas, majd a XIV. évfolyamtól már 40 oldallal jelent meg. A XI. és a XII. évfolyamokban a 3. oldalon tartalomjegyzéket is közöltek a szerkesztők. A lap külalakját tekintve a címlap, a második, a harmincötödik, ill. harminckilencedik és a hátsó lap színes lapon, a többi oldal fekete-fehéren jelent meg. A címlapok színkombinációi összhangban álltak egymással, ami rendezettséget, egyszerűséget tükrözött.
 
A negyedik korszak a Katedra folyóirat 10. évfordulójának megemlékezéseivel kezdődött. Több írás is foglalkozott a jubileummal, pl. Hodossy Gyula: Végre irányt leljünk! (2003, szeptember, 3), Bodnár Gyula: Együtt – ugyanitt (2003, október, 3). A Katedra 2003. októberi számának 10. és 11. oldalán megjelent Vajda Barnabás Katedra repertóriumából egy rövid összefoglalás a folyóirat első tíz évfolyamáról.
 
Oktatáspolitikai kérdéskörben a folyóirat beszámolt a Selye János Egyetem megalakulásáról (Albert Sándor, 2003, szeptember, 13), valamint a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának létrejöttéről is (2004. január, 13). A XI. évfolyamban több cikk is foglalkozott az Európai Unióba való csatlakozás kérdéskörével, pl. A. Szabó László: Mire jó az Unió? (2003, november, 4–5), The day after, avagy ami a csatlakozás után vár ránk. (2004, február, 5–7). Továbbá rendszeresen beszámoltak a Katedra Társaság üléseiről, ahol szintén közoktatási témákkal foglalkoztak. Közölték az ott elhangzott beszédeket és a témához írt tanulmányokat, valamint a saját állásfoglalásaikat is. A következő témákkal foglalkoztak: Európaiságra nevelés és magyarságismeret (2005, május, 4–9); Képességfejlesztés a 21. században (2005, szeptember, 4–10); A szakköri tevékenységről (2006, február, 4–8); A tanárok iskolája (2006, szeptember, 4–7); Milyen a jó iskolavezető? (2006, november, 4–7); Informatika és oktatás (2007, május, 4–11); Testnevelés – egy tantárgy dilemmái (2007, szeptember, 4–9); Szemléletváltás a közoktatásban (2007, november, 7–12); Iskola és pályázat (2008, január, 4–8); Felnőttképzés Szlovákiában (2008, szeptember, 4–9).
 
A vizsgált időszakban a rovatok száma általában 18 és 25 között mozgott. Kivételt képez a lap XII. évfolyamának novemberi száma, amikor csupán 16 rovatból állt, valamint a XIV. évfolyamának márciusi száma, amely 28 rovattal jelent meg.
 
Ebben a korszakban a szerkesztők főleg szaktantárgyi és ismeretterjesztő témákkal foglalkoztak. A pedagógiai, pszichológiai és módszertani cikkek ezáltal kissé háttérbe szorultak. Ennek ellenére a pedagógiai-pszichológiai témakörben olyan kiváló írások születtek, mint például Szeberényiné Z. Judit: Szemérmesség és nyíltság a családban (2004, május, 24); Strédl Terézia: „Miből lesz a cserebogár?” – Érzelmi intelligencia és nevelés c. sorozata (2005, október–2006, január, 20–21); Szabó Edit: A tévétől az óvodáig – A média hatása a gyermekek lelki világára (2006, június, 24–25); Csibrányi Zoltán: Géniuszok vagy Bolondok? – Diákok, akik kilógnak a sorból (2007, március, 20); Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Nem figyel, rosszul emlékszik, nem érti (2007, május, 24); Székely Ágnes: A tanulási zavarok korai tünetei I., II. (2008, október, 31; november, 22–23); Szabados TímeaTurzák Tamás: A család és az iskola együttműködése a nevelésben (2009, április, 22–23).
 
A módszertani írásokat vizsgálva érdekességnek számít, hogy a XIII. évfolyamban csupán egy darab, a XIV. évfolyamban pedig egyáltalán nem jelent meg módszertani írás a lapban, hacsak a számítástechnikai cikkeket nem számítjuk a szaktantárgy mellett módszertannak is. Ezenkívül átlagban, egy évfolyamban minimum 5, maximum pedig 10 módszertani írás jelent meg. Ide sorolható pl. Varga Frigyes: Gyakorlati fizika 1–2. (2003, szeptember, 21–23; október, 26–27); Drozdík Katalin: Fogalmazás a második osztályban 1–2. (2004, november, 28–29, december, 24–26); Ökrös Csaba: Támadó-védőegységben – A kézilabdajáték oktatásának egy lehetséges útja (2005, május, 20); Csicsay Károly: Új lehetőségek az oktatásban – EDU 300, tananyag az interneten (2006, május, 14–15); Stirber Lajos: A daltanítástól a zenehallgatásig – Zenei tankönyvek alkalmazása a felsőtagozaton – javaslatok 1–4. (2007, december, 26–27; 2008, január, február 28–29; május 26–27); Kleininger Tamás: Földrajzóra másképp – IKT-eszközök a földrajztanításban 1–2. (2008, szeptember, 28–29; október, 28–30); Tomolya Róbert: GeoGebra és társai – IKT eszközök a matematikaórán (2009, március, 24–25).
 
A már említett témák mellett állandó jelleggel megjelentek a lapban a felhívások, hírek és a beszámolók, amelyek részletes elemzésére terjedelmi okok miatt most nem térünk ki.
 
A negyedik korszak sajátossága, hogy a szaktantárgyak közül a humán tárgyak domináltak. Rendszeresek voltak a magyar nyelvvel és irodalommal kapcsolatos írások, pl. Dósa Annamária: Császár vagy költő – Nero átváltozásai Kosztolányi Dezső regényében (2003, december, 24–26); Cseh Gizella: Németh László „magyarjai” (2004, május, 22–23); Jakab István: Nem mindegy, kit vagy mit hagyunk helyben! (2008, szeptember, 18). Továbbá a Zene, majd az Ének-zene később Zenei nevelés névre hallgató rovatok. Ezekben végigkísérhettük, pl. Ág Tibor Népzenéről kezdőknek és haladóknak című sorozatát (2004, január–2006, június). Alkalmanként megjelent egy-egy írás a történelem – pl. Csibrányi Zoltán: Mi köze Kolumbusz Kristófnak Mátyás királyhoz? (2007, szeptember, 17–18) –, a filozófia – pl. Szalay Mátyás: Út az alázathoz (2003, december, 18) –, a szlovák nyelv – pl. Cseh Gizella: Maroško és Kremenec (2004, szeptember, 28–29) –, az angol nyelv – pl. Szilvássyné H. Márta: Reign of power – Symbolism in George Orwell´s novel Animal Farm (2007, február, 26–27) – tantárgyak területein belül. A reál tantárgyak közül a Matematika rovat jelent meg a korszak összes évfolyamában, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nem rendszeresen. A tantárgy területén belül olyan írások születtek, mint például Szilassy Lajos: Hány éves a kapitány? – A szöveges feladatok megoldásáról (2003, december, 19). A fennmaradó tantárgy közül még a számítástechnika emelhető ki, amivel több rovat is foglalkozott, pl. Informačný vek, e-TEACHER. További alkalmanként megjelent tantárgy: a fizika pl. Varga Frigyes: Meteorológiai alapismeretek (2004, október, 27); a biológia pl. Csibrányi Zoltán: A természet ős (régi) szennyezői (2009, április, 32–34) és a hitoktatás pl. Jakubecz Márta: Gyökerek és szárnyak – A hitoktatás fő feladatai (2006, október, 22–23). A készségtárgyak közül csupán a testnevelés jelent meg, az is alkalmanként, pl. Viczay IldikóVicián LíviaBaráth László: Az óvodások és a víz (2006, április, 22–23). Megfigyelhető, hogy bár a korszakban domináltak a szaktantárgyak, mégis bizonyos területek – pl. német nyelv, kémia, szaktantárgyak stb. – kívül maradtak a lap érdeklődésén. A szaktantárgyak mellékelése rámutat arra, hogy a lapot dominánsan az alapiskolában, illetve a gimnáziumokban oktató pedagógusok számára célozták meg.
 
A negyedik korszak jelentősebb rovatai közül megemlíthetjük a Magángalériát, amely ismeretterjesztő témákból merített: festményeket és szobrokat mutatott be. Mindig más-más szerző tollából olvashattunk egy-egy cikket, olykor megfűszerezve szubjektív gondolatokkal. Részletes elemzéseket kaptunk nemcsak a magyar művészet, hanem az egész világ műalkotásairól, pl. Szászi Zoltán: Halott testből jön a fény (2004, február, 2).
 
Katedra folyóirat vezércikkeit a Dobogó című, hagyományosnak mondható rovat tartalmazta. A vezércikkek tartalma általában valamilyen oktatáspolitikai kérdéssel foglalkozott, illetve alkalmanként a hónapban aktuális ünnepekről, eseményekről szóltak (pl. karácsony, beíratás az iskolába, húsvét, március 15-e).
 
Az Alma mater megnevezésű rovat felvidéki pedagógusok saját iskolájukra való szubjektív visszaemlékezéseit tartalmazta (pl. Csáky Károly, N. Tóth Anikó, Gágyor József).
 
Az Iskoláink életéből elnevezésű rovat leírását így határozták meg a folyóirat szerkesztői: „nem reprezentatív válogatás a szlovákiai magyar iskolák életéből, csupán a szerkesztőségbe érkező írások közül szemezgetünk”. Különféle beszámolókat olvashattunk versenyekről, tanfolyamokról, kirándulásokról és a tanárok továbbképzéséről.
 
Nyelvtisztogató Jakab István rendszeres rovataként jelent meg, a szaktantárgyi rovatok közé sorolandó. A nyelvi hibákra, a kifejezések megfelelő használatára hívta fel a figyelmet.
 
Az Eleink nevű rovatot Csáky Károly vezette, amelyben felvidéki tanárokat mutatott be, ezzel is erősítve a nemzeti és szülőföldi identitást. Megismerkedhettünk többek között Poda Miklós osztrák származású egyetemi tanár életével és munkásságával; Cserey Adolf botanikus és entomológus, természetrajzíróval; Fodor László tanárral és matematikussal; Severini János polihisztorral, filozófussal, tanárra, íróval.
 
Az Informačný vek számítógépes tanfolyamot a Katedra szerkesztősége 2003. szeptemberi számában hirdette meg. Az októberi számtól kezdve viszont már az olvasók önálló rovatként, Nagy Erzsébet cikkeit olvasva fejleszthették ismereteiket a számítógépről, a hálózatokról, operációs rendszerekről. A cikkeknek köszönhetően megtanulhattak dolgozni a Word és Excel programokkal.
 
Az e-TEACHER nevű rovatban Kiss Lászlónak köszönhetően az olvasók felfedezhettek különféle honlapokat, pl. az Oktatási Minisztérium honlapja, az Állami Pedagógiai Intézet honlapja, az Infovek és a Sulinet. Továbbá megtanulhatták, hogy hogyan kell honlapot szerkeszteni. Ennek a folytatása volt a XIV. évfolyamban a Honlapajánló rovat, melyben a szerkesztők szintén honlapokat ajánlottak az olvasók figyelmébe, többek között a magyar.sk-t, nda.hu-t (Nemzeti Digitális Könyvtár), mek.hu-t (Magyar Elektronikus Könyvtár).
 
A Filmem, majd Kedves filmem megnevezésű rovat egészen a XII. évfolyam szeptemberi számától a korszakot záró XVI. évfolyam júniusi számáig szerepelt a lap összes számában. Míg a Magángaléria nevű rovatban a szerzők műalkotásokat mutattak be, ebben a rovatban a kedvenc filmjeiket elemezték, megfűszerezve saját élményeikkel.
 
Az Ismeretterjesztő rovatot Lacza Tihamér szerkesztette, és a Tankönyvek hőseit mutatta be. Többek között Miléthoszi Thalészt, Püthagoraszt, Hippokratészt és társait stb.
 
Versben barangoló rovat az iskolai oktatást kívánta segíteni, megismertetni a tanulókkal a szlovákiai magyar irodalmat.
 
A XV. évfolyam állandó rovataként említhetjük az Orvoslást, Dr. Kiss László: Nyavalyás históriák – avagy kultúrtörténeti barangolás a betegségek birodalmában sorozatának köszönhetően az olvasók bővíthették tudásukat. A szerkesztő írt többek között a pestisról, a lepráról, a szifiliszről és a lépfenéről is.
 
Hagyományápolás rovat a XV. évfolyam hat számában (2008, január–február) szerepelt, Csáky Károly: Az esztendő jeles napjainak népköltészete című sorozatát követhették figyelemmel az olvasók. Megtudhatták, pl. hogy milyenek az újévi köszöntők, a Gergely-napi szokások és népies szövegek, olvashattak a kiszehajtásról és a májfaállítás dramaturgiájáról is.
 
Katedra szerkesztősége a lap mellékleteként a Katedra-versenyek mellett minden év decemberében a következő évre szóló új naptárat, valamint posztersorozatot is adott olvasóinak. A XI. és a XII. évfolyamban a Várak, kastélyok, kúriák, majd a XIII. évfolyamban a Kulturális emlékek és oktatási kapcsolatok a magyar szlovák határ mentén, a XIV. évfolyamban a (Cseh)szlovákiai magyar sajtótörténet, továbbá a XV. évfolyamban pedig A magyar-szlovák mente eurorégiói, míg a XVI. évfolyamban a Magyar-szlovák érintkezési pontok a 20. században elnevezésű poszterek kerültek az olvasókhoz.
 
Összességében ezt a korszakot a logikus szerkesztésmód jellemezte. A hat év alatt kevés újítást és változtatást láthattunk, ami a lap arculatának, küldetésének stabilizálását szolgálta. Ugyanaz a szerkesztőgárda tevékenykedett az egész idő alatt, így ebből kifolyólag ugyanazokat az elveket követték.
 

Az ötödik korszak: 2009. szeptember – 2010. június (10 szám)

2009 szeptemberétől Bodnár Gyula után Hodossy Gyula vette át a lap főszerkesztését, Póda Erzsébet személyében pedig új szerkesztője lett a lapnak. Teljes mértékben kicserélődött a szerkesztőbizottság összetétele is. Az új szerkesztőbizottság tagjai: Bödők Károly – biológus, táplálkozási tanácsadó; Jády Mónika – pedagógus, újságíró; Horák Beáta – pedagógus; Krippel Éva – a dunaszerdahelyi Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ igazgatónője; Rajzák Edit – orvos; Sebő Renáta – pedagógus; Szokol Dezső – a Gútai Magán-szakközépiskola alapítója; Spátay Adriana – a Selye János Gimnázium magyar szakos tanára voltak.
 
Bodnár Gyula júniusi vezércikkében a következő szavakkal értékeli a XVII. évfolyamot: „A sok új ember révén, a sikeresen mozgósított és egybeszervezett szerzőgárdát is beleértve, egyrészt friss arculatot, dinamikusabb külsőt kapott a lap, másrészt a tartalom felől nézve az oktatás szakmai, módszertani kérdéseiről átkerült a hangsúly a nevelés területére, amely természetesen nem kevesebb szakmai, pedagógiai, ha úgy tetszik, tudományos felkészültséget igényel” (Bodnár, 2010, június, 3). A friss arculat a szerkesztőségben történő változásoknak volt köszönhető. A nyomdai előkészítés feladatkörét is egy új tördelőpáros – Václav Kinga és Gyenes Gábor – vette át, akiknek köszönhetően megváltozott a lap külalakja. Bár a lap belső oldalai továbbra is fekete-fehérek maradtak, a borító és a hátoldal színesebb lett, továbbá a cikkekhez illusztrált fotókat is mellékeltek, ezzel is érdekesebbé téve az adott írást. A folyóirat terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, ugyanakkor tartalmilag egy teljesen új Katedra került az olvasók kezébe. A rovatok száma 20 felett mozgott: az első számban még csupán 21, de a tizedik számban már elérte a 27-et. Új rovatok születtek, mint például: az Ovisarok, A pszichológus válaszol, Környezetvédelem, Pedagógus hobbi, Riport, Irány a középiskola!, A világ iskolái, Erőszakmentes kommunikáció. Tematikailag tehát átkerült a hangsúly a nevelésre és a pszichológiai jellegű problémákra, amelyek korszerű témákkal foglalkoztak az óvodás gyermekek problémáitól kezdve az alapiskolásokon át egészen a középiskolásokig, például: Krippel Éva: Hiperaktivitás – betegség vagy fogyatékosság? (2009, szeptember, 17–18); Strédl Terézia: Tanulási zavarok és megelőzésük (2009, október, 16–17). A felsőoktatásnak szánt írások kissé háttérbe szorultak. Mindamellett olyan témák is előtérbe kerültek, mint az egészséges életmód és a környezetvédelem. Ezt látjuk pl. a következő írásokban: Németh Éva: A tartós egészség titka (2009, szeptember, 20–21); Miriák Ferenc: Az egészséges táplálkozás iskolapéldái (2010, március, 16–17); Miklós Viktória: Földünk globális problémái (2010, március, 19).
 
A szaktantárgyi rovatok közül csupán az Irodalom rovat jelent meg állandó jelleggel, amelyben Pénzes István Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozatát olvashatták az olvasók. Az irodalom mellett még a magyar nyelvvel kapcsolatos témák is rendszeresen helyet kaptak, pl. Hoboth Katalin: A szaknyelvoktatás nehézségeiről avagy támpontok a szaknyelv tanításához sorozata (2009, október–2010, január, 21). A Zene rovatban Ág Tibor, Stirber Lajos, Józsa Mónika és Csehi Ágota is publikáltak, a történelem Csibrányi Zoltán: A nagy erdélyi rejtély (2010, február, 16–17) és egy későbbiekben említett kétrészes módszertani írásban jelent meg. A reál tárgyak közül csupán a Matematika (Nagy Lehoczky Zsuzsa, Komzsík Attila, Vancsó Ödön) és a Biológia (Csicsay Alajos) szerepelt, de valójában a Környezetvédelem rovat (Miklós Viktória) is ide sorolható.
 
A folyóirat megőrizte tájékoztató jellegét, továbbra is közölt felhívásokat, pályázatokat, beszámolt versenyekről és az iskolák életének történéseiről. A nevelési témák mellett módszertani írások is megjelentek a lapban például: Geri Valéria: Kréta, tábla, monitor – Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és a tanár (2009, november, 30); Szénássy Edit: A némettanítás új módszerei (2009, december, 25); Vajda Barnabás: Korszerű történelemóra (2010, április, 24–25, május, 26–27).
 
Az új rovatok közül fontos megemlítenünk az Ovisarok nevű rovatot, melyben Jády Mónika szolgált hasznos tanácsokkal a szülőknek és pedagógusoknak az óvodáskorú gyermek problémáival kapcsolatban. (pl. beilleszkedés, dackorszak, gyerekviták). A Pedagógus hobbi megnevezésű rovatban egy-egy pedagógussal készült interjúból tudhattuk meg, hogy szabadidejében mivel foglalatoskodik az adott interjúalany. A világ iskolái rovatban a világban működő iskolarendszereket mutatták be (pl. angliai, amerikai, svájci iskolarendszer).
 
2010 júniusától olvasói kérésre a szerkesztők megjelöléseket vezettek be, amelyek jelzik, hogy az egyes cikkeket melyik célcsoport figyelmébe ajánlják – 1. óvodapedagógia, 2. alapiskolák, 3. középiskolák, 4. elsőoktatás. Ezzel az újítással a szerkesztők nagyban megkönnyítették a cikkek közti eligazodást.
 
Összességében, tehát ezt a korszakot a lendület, az új irány és az új témák jellemezték. A Katedra XVII. évfolyamának végeztével azonban ismét változás történt a szerkesztői poszton, amely a folyóirat történetének vizsgálata szempontjából egy újabb korszak megjelenését eredményezi.
 

A hatodik korszak: 2010. szeptember – 2012. június (20 szám)

2010 szeptemberétől a Katedrát szerkesztő Póda Erzsébetet Lacza Gergely váltotta. A főszerkesztői posztot továbbra is Hodossy Gyula töltötte be. A szerkesztőbizottságban is történtek változások: a régi tagok közül Bödők Károly, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Szokol Dezső és Jády Mónika maradtak a bizottságban. Sebő Renáta és Spátay Adriana helyét azonban Katona Enikő és Kulcsár Mónika vette át, továbbá három szám erejéig Vajda Katalin neve is felbukkant a szerkesztőbizottság tagjai között. (1., 4., 5. szám).
 
A hatodik korszak kezdetétől fogva új logóval jelent meg a lap. A logó színkombinációit mindig a címlapon szereplő fotó színeihez igazították. Az előző korszakban beiktatott, az egyes cikkek melletti olvasói réteget jelölő ikonok ebben a korszakban is jelen voltak. A lap terjedelme továbbra is 40 oldal maradt, a XVIII. évfolyam nyolcadik számától tartalomjegyzék került a lap 3. oldalára. Külön pozitívum, hogy amennyiben több rovat cikkei jelentek meg egy adott oldalon, akkor feltüntették minden egyes rovatnak a nevét perjellel elválasztva, pl. Orvosi szemmel/Szülői szemmel. Ezelőtt ugyanis gyakran előfordult, hogy csupán egy rovatnév volt feltüntetve a lap tetején, pedig két különböző rovat cikkei szerepeltek az adott oldalon. A rovatok száma a XVIII. évfolyam első számában 28, a negyedik számban elérte a 31-et, a nyolcadik számban pedig mindössze 23 volt. Átlagban tehát emelkedett a rovatok száma az előző korszakhoz képest, ami a lap tematikai sokszínűségére, gazdagodására utalt. Az előző korszakhoz képest A pszichológus válaszol, a Riport, A világ iskolái és az Irány a középiskola! rovatok végleg eltűntek a lapból, helyettük új rovatok is jelentek meg, pl. Diákszemmel, Pedagógus „betegségek”, Stafétabot.
 
Diákszemmel és a Diákvélemény rovatokban a diákok beszámoltak különböző versenyekről, valamint a szülő-diák és a tanár-diák kapcsolat problémáiról is megjelentek írások. A Gyógypedagógia rovatnak Dömény Andrea volt a szerkesztője, és ebben a témakörben olyan írások születtek, mint például: A holisztikus együttműködés alapjai (2010, szeptember, 18). Az Orvosi szemmel rovatban a gyermekbetegségekkel foglalkoztak, pl. a fejtetvességről Dr. Rajzák Edit: Amiről beszélnünk kell – Egy bosszantó vérszívó (2010, szeptember, 13); a Muzsikáló versek rovat a hazai verséneklőket kívánta bemutatni, Lacza Gergely interjút készített többek között Saróka Liliánával (2011, február, 30–31) és az Industria duóval (2011, május, 28–29). A Stafétabot megnevezésű rovatban Csicsay Alajos írásait közölte a szerkesztőség, melynek értelmében „a szerzőnek nem titkolt szándéka, hogy interjúi által újabb színes mozaikkép jöjjön létre a szlovákiai magyar iskolahálózatról, a benne tevékenykedő, valamint a rá épülő, Szlovákiában működő felsőfokú oktatási intézmények egyes magyar pedagógusainak életpályájáról. Hogy színesebb legyen a tabló, más szerzőktől is fogunk – leginkább fiatal pedagógusokról írt – portrékat közölni.” (A Katedra szerkesztősége, 2011, szeptember, 8). Tehát a rovat szlovákiai magyar pedagógusokat vagy közismertségnek örvendő személyiségeket kívánt bemutatni. Interjú készült többek között Zirig Árpáddal, Hégli Dusannal és Jakab Istvánnal). Az Alma materek nevű rovat valójában már létezett Alma mater néven. Az előzőekben egy-egy ismert felvidéki személyiség emlékezett vissza egykori iskolájára, ebben a korszakban viszont Lacza Gergely alap- és középiskolákban, valamint a felsőoktatási intézményekben készített interjúit olvashatták az olvasók. A szerkesztő úr interjúi során megszólaltatta az adott intézmény igazgatóit, tanárai és diákjait is. Azáltal, hogy az iskolákban különböző rétegeket szólaltatott meg, sokkal jobban beleláthattunk az adott iskola életébe. Az igazgatóktól megtudtuk az adott iskola múltját, működését, gondjait, terveiket a jövőt illetően. A tanároktól pedig az iskolákon működő szakköröket és projekteket, a diákoktól a kedvenc tantárgyaikat, érdeklődési körüket, a versenyeken elért sikereiket.
 
Ebben a korszakban a pedagógiai-pszichológiai írások mellett meghatározó szerepet játszottak a publicisztikai műfajok (interjúk, jegyzetek, hírek), pl. Lacza Gergely: Kicsinek, nagynak példakép – Beszélgetés Juhász Árpád magyarországi geológussal (2012, január, 10–12) és a beszámolók pl. Jankovič Dóra: A hópárduc a Selye János Gimnáziumba – Erőss Zsolt előadása (2012, április, 21). A szerkesztők nagy hangsúlyt fektettek az aktuális eseményekről, versenyekről való informálásra. Ennek köszönhetően az előző évfolyamokhoz képest sokkal jobban beleláthattak az olvasók az iskolák működésébe, rálátást kaptak a kor iskolaügyére. Betekintést nyertek a megrendezett versenyekbe, illetve tudomást szereztek aktuális projektekről, valamint az Oktatási Minisztérium híreiről is. A szerkesztők odafigyeltek rá, hogy valamennyi régió arányosan szerepeljen a lapban. Ugyanakkor a nagyobb mértékű tájékoztatásnak a rovására háttérbe szorultak a szaktantárgyi rovatok. Állandó jelleggel egyik szak sem képviseltette magát a lapban. A XVIII. évfolyamban még állandó rovatként jelent meg az Irodalom rovat, a XIX. évfolyamban viszont csupán 4 szám erejéig működött. Ezekben a cikkekben Pénzes István: Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozata jelent meg. A Nyelvtisztogató, Szövegértés, Magyar nyelv rovatok a magyar nyelv helyes használatával és problémás területeivel foglalkoztak. Alkalmanként megjelent továbbá a Zene, Szlovák nyelv, Angol nyelv, Hitoktatás. A reál tantárgyak közül a Matematika területén belül mindössze két írás született, Horváth Géza tollából. A reál tárgyakat időnként még a Biológia és a Kémia rovat képviselte, a készségtárgyakat pedig egy alkalommal a Testnevelés rovat.
 
A szaktantárgyi rovatok háttérbe szorulásának ellenére születtek jó módszertani írások is, pl. Sidó Zsolt: Osztályfőnöki óra (2010, szeptember, 6); Pintér Henriett: A találós kérdések fejlesztő hatása a gondolkodásban és az olvasóvá nevelésben (2011, május, 14–15); Patai Péter: Gyalogtúra a gímesi várhoz mint ideális csapatépítő alkalom (2012, június, 22–24). A folyóirat mellékleteként a Katedra-versenyek mellett színes poszterek is megjelentek a lapban. A poszterek megjelenése fontos újítás volt, ugyanis olyan témákkal dolgozott (a négy évszak,szófajok, a háziállatok, a mezei virágok, a mértékegységek és átváltásuk), amelyek oktatási segédanyagokká váltak.
 
A korszak szerzői többnyire felvidéki szakemberek, tanároktól kezdve az írókon át egészen az újságírókig. Ugyanakkor diákok is rendszeresen írtak a lapba. Alkalmanként külföldön élő szakemberek is publikáltak a lapban, pl. Marcellus Mihály író és Molnár Miriam New York-i újságíró.
 
Összességében elmondható, hogy a szerkesztők ebben a korszakban igyekeztek nagyobb teret biztosítani az iskoláknak, diákoknak, projekteknek. A különböző interjúkkal és beszámolókkal aktuálisabbá formálták a lapot. Egy-egy iskolát több oldalról is bemutattak, így az adott iskolát jobban megismerhettük. Véleményem szerint jó ötletnek bizonyult az iskolák bemutatása, csak ennek van egyfajta hátránya, hogy sosem érhettek az iskolák bemutatásának a végére, ebből kifolyólag mindig maradtak iskolák, amelyek nem kerültek sorra.
 

A hetedik korszak: 2012. szeptember – 2013. június (10 szám)

Lacza Gergely távozása a szerkesztői posztról egy újabb korszakot eredményezett. A szerkesztői székbe Gál Andrea került, míg a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt. A szerkesztőbizottság összetétele a következő tagokból állt: Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Katona Enikő, Kulcsár Mónika és Szokol Dezső. A 2012. decemberi számtól Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Rajzák Edit és Katona Enikő helyét Fibi Sándor, Komzsík Attila és Sebő Renáta vette át, tehát a nyolctagú szerkesztőbizottság hattagúra csökkent.
 
A lap terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, és grafikai változások sem történtek a lap külalakjában. Továbbra is volt tartalomjegyzéke, az első és utolsó két oldala színes, a többi továbbra is fekete-fehér maradt. Mellékletként ebben a korszakban csupán a Katedra-versenyek feladatsorait közölték a szerkesztők.
 
A hatodik korszakhoz képest csökkent a rovatok száma. A legtöbb rovat a 2012 októberi számban volt, szám szerint 24, míg a legkevesebb a 2013 májusi számban, 17. Állandó rovatként csupán a Legkedvesebb mesefilmem, a Dobogó és a Keresztrejtvény rovat jelentek meg. Az előző korszakhoz képest voltak rovatok, amelyek teljesen megszűntek, ilyen volt pl. Ovisarok, Gyógypedagógia, Szülői szemmel, Orvosi szemmel, Erőszakmentes kommunikáció. Ezek helyett a rovatok helyett csupán alkalmanként jelent meg egy-egy írás pl. Borbély Diana: A gyermek és a firka (2012, december, 16–17). Ebben a korszakban az óvodapedagógia háttérbe szorult, helyette a szaktárgyi és a módszertani kérdések kerültek előtérbe. A Diákszemmel rovat is megszűnt, és a Nyelvtisztogató megnevezésű rovat ezentúl Magyar nyelv, a Lapozgató rovat pedig Górcső alatt, majd pedig Diáklap ajánlás néven futott tovább. Az Alma materek rovat is csak egyszer, a 2013 júniusi számban jelent meg. Megmaradt azonban a már előző korszakban bemutatott Stafétabot elnevezésű rovat, amelyben újabb interjúkat olvashattak az olvasók, pl. Csicsay Alajos: Agócs Zoltán professzor, a nemzetközileg ismert szaktekintély (2012, október, 14–15); Csicsay Alajos: Költő a katedrán – Pozsonyi beszélgetés Tőzsér Árpád költővel és pedagógussal (2013, június, 5–8). Mivel a Katedrának a 2012. szeptember – 2013. júniusi időszakban a XX. évfolyama jelent meg, az erre az alkalomra indított 20 éves a Katedra című rovatban több írás is megjelent ennek a jubileumnak a kapcsán, pl. Bodnár Gyula: Katedrával, katedrán kívül (2012, október, 20); Szilvássy József: Mégsem sziszifuszi munka (2012, december, 20); Fibi Sándor: Köszönteni jöttem (2013, február, 20); Németh Margit: Összekötő kapocs (2013, május, 19–20). További új rovat lett a Grafológia, amely magát az írástudományt és annak érdekességeit mutatta be, emellett pedig híres magyar emberek kézírásaival is foglalkozott, pl. Belány Szilvia: Együtt mindhalálig – Weöres Sándor és Károly Amy kézírása (2013, február, 28–29). A szlovákiai magyar iskolák életének történéseiről pedig az Iskolahírek nevű rovat számolt be.
 
Az új korszakban a Katedra továbbra is megőrizte tájékoztató jellegét. A felhívásoknak köszönhetően ráirányította a pedagógusok figyelmét a fontos versenyekre, pályázatokra, projektekre. Ebben a korszakban jóval kevesebb beszámoló és interjú jelent meg a lapban. A szaktantárgyi rovatok azonban továbbra sem kaptak megfelelő figyelmet. A humán tantárgyakat a magyar nyelv és az irodalom, pl. Jakab István: Harcunk a szlovakizmusokkal (2012, október, 6–7), az angol nyelv, pl. Puskás Andrea: Otthelo and the Feminists (2013, április, 31–33), a zene, pl. Stirber Lajos: Kodály-módszer vagy magyar módszer? (2012, szeptember, 12–13), a történelem, pl. Illés Sándor: Összefüggések – a történelem összetartó erői (2012, november, 27) képviselte. Ugyanakkor fontos megemlítenünk, hogy német és szlovák nyelvből felkészítő feladatok jelentek meg (2012, december, 32–33 és 2012, október, 32–33). A reál tantárgyak közül a matematika két lapszámban tematizálódott, az alábbi cikkekben: Dr. Madaras Lászlóné: Wittgenstein teoretikus matematikamodellje az oktatásunkban (2012, november, 8–11); Horváth Géza: Sokadszor a helytelen tankönyvfordításokról – avagy mit jelent a „kruh” magyarul (2013, február, 19). A biológia és a fizika pedig egy-egy alkalommal: Csicsay Alajos: Egy megtévesztőnek tűnő fogalom (2012, szeptember, 20); czg: Miért mérjünk? (2012, szeptember, 33) című írásokban. A készségtárgyak közül a testnevelésről két cikk jelent meg. Vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy az új szerkesztő a módszertani témákra helyezte a fő hangsúlyt, mivel minden egyes lapszámban megjelentek módszertani írások. Ezek a tanulmányok legfőképp az irodalom, a szlovák nyelv és az angol nyelv területeit érintették. Többek között olyan kiváló írások születtek, mint például: Petres Csizmadia Gabriella: Házi olvasmány – az iskolapadban I–IX. sorozata (2012, október–2013, június); Máté Anett: Versfeldolgozások alsó tagozatos tanulóknak (2013, június, 24–25); Puskás Andrea: Miracles Lesson Plan (2013, január, 31–32); Illés Sándor: Számítógépes játékok az oktatásban (2012, október, 31); Benkő Tímea: Irodalomóra „empátiával” (2012, szeptember, 8–9).
 
A szerzői gárdát zömében hazai szakemberek alkották, azonban alkalomadtán akadtak kivételek, pl. Kazarján Erzsébet.
 
Összegezve tehát ebben a korszakban a szerkesztők igyekeztek gyakorlati tanácsokkal, módszerekkel ellátni a pedagógusokat, amely kétség kívül pozitívumként könyvelhető el. A módszertani tanácsok azonban nem érintették az összes tantárgyat, így csupán a pedagógusok egy bizonyos csoportjának nyújtottak útmutatót.
 

A nyolcadik korszak: 2013. szeptember – 2021. június (80 szám)

Az általam meghatározott nyolcadik korszakba a XXI. és a XXVIII. évfolyam tartozik. Ebben az időszakban a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt, míg az eddigi szerkesztőt, Gál Andreát Petres Csizmadia Gabriella váltotta. A szerkesztőbizottság összetétele a XXI. évfolyam 5. számától változott meg. Az addigi hattagú csapat (Fibi Sándor, Komzsík Attila, Szokol Dezső, Sebő Renáta, Kulcsár Mónika, Krippel Éva) Bárczi Zsófiával, Hrbácsek Noszek Magdalénával, Kalácska Józseffel, Klemen Teréziával, Novák Mónikával és Pintes Gáborral egészült ki. Fibi Sándor a februári számtól kezdve a szerkesztőbizottság elnökeként tevékenykedett.
 
Ez a korszak a bizonytalanság korszakaként indult. Sem a kormányhivatal, sem a minisztérium részéről nem érkeztek meg az anyagi támogatások. Dotáció nélkül pedig életképtelenné vált a lap. Petres Csizmadia Gabriella szavait idézve: „A probléma orvoslása érdekében a Lilium Aurum megelőlegezett befektetésekkel próbálta átvészelni a támogatások visszafogásának időszakát, azonban a hitelképesség határait súrolva a lap megjelentetése így is esetlegesre sikeredett: a tavaszi-nyári időszak számait egy csomagban postáztuk az olvasóknak“ (Petres, 2013, november, 11).
 
A nehéz helyzet ellenére a folyóirat továbbra is a szlovákiai magyar oktatásügy aktuális kérdéseiről és eseményeiről kívánt tájékoztatni. A fő hangsúly a modern pedagógiai módszerek bemutatásán és azok gyakorlati alkalmazásán volt. A szerkesztőbizottság kétféle szerzői célcsoporttal dolgozott: a gyakorló pedagógusokkal és  kutatókkal. Elengedhetetlennek tartották az elméleti és a gyakorlati pedagógia ötvözését, kreatív emberek bemutatását és különféle projektek megjelentetését (Petres 2013, november, 11–12).
 
A lap külalakját tekintve megőrizte színes külsejét. Terjedelme továbbra is 40 oldal maradt. Mellékletként pedig a Katedra-versenyek kerültek be a folyóiratba.
 
A rovatok száma jelentősen nem változott az előző korszakhoz képest. A legtöbb rovat a XXI. évfolyam februári számában volt, szám szerint 25, a legkevesebb pedig a XXI. évfolyam szeptemberi számában volt, mégpedig 15.
 
Állandó jelleggel a 21. évfolyamot tekintve csupán a Legkedvesebb könyvem és a Dobogó, a 22. évfolyamban pedig a már említett két rovat mellett a Házi olvasmány és a Házunk tája megnevezésű rovatok jelentek meg.
 
A régi rovatok közül megmaradt a Stafétabot – ami később Négyszemközt nevet nyert –, továbbá az Iskolahírek. Emellett olyan új rovatok keletkeztek, mint a Tesztfeladatok, Az edukáció aktuális kérdései, Tapasztalat, Négyszemközt, Anyanyelvtanítás és a Kisiskola. A Tesztfeladatok rovat a magyar nyelvből, szlovák nyelvből és matematikából való, kilencedikesek számára esedékes tesztelésre való felkészülés segítésére szolgált. Az edukáció aktuális kérdései megnevezésű rovatban olyan nevelési kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a szülő-tanár-diák hármas közti viszonyban merülhetnek fel. A rovat vezetője és kitalálója Pintes Gábor neveléselméleti szakember. Ebben a viszonylatban olyan írások születtek, mint pl.: Pintes GáborFenyvesi Lívia: Mindennapi gyakorlat a neveléstudomány fókuszában – avagy „Merre tart a neveléstudomány a 21. század elején?“ (2013, december, 19–20; 2014, január, 6–7). A Tapasztalat rovatban egy-egy tanár jól bevált sajátos tanítási módszereit mutatták be. Ezek a tanácsok kiváló segítségként szolgálhatnak a pályakezdő tanároknak, pl.: Pelle István: A siker titka: az intenzív munka (2014, március, 23–24).
 
A humán tantárgyak közül a Magyar nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv dominált, ugyanakkor teret kapott a történelem, a szlovák és a német nyelv, valamint a zene is. A reáltantárgyaknál a matematika dominált, alkalmanként fizikával, biológiával, földrajzzal és kémiával kapcsolatos írásokat is tanulmányozhattak az olvasók. A készségtárgyakat a testnevelés képviselte.
 
A kiváló módszertani írások közül megemlíthetjük, pl.: A Négyszögletű kerek erdő egyes módszertani feldolgozásait, amelyek a 21. évfolyam első 9 számában jelentek meg, valamint Zalaba Andrea: Az Óz, a nagy varázsló című meseregény módszertani feldolgozása megnevezésű sorozatát (2014, szeptember – 2015, május). A 2020-tól uralkodó koronavírus-járvány kapcsán megnövekedett a digitális oktatással kapcsolatos módszertani írások száma is a lapban.
 
A korszakzáró 2021 júniusi lapszám az utolsó nyomtatott formában megjelent Katedra volt. 2021 szeptemberétől, a XXIX. évfolyamtól kezdve a Katedra folyóirat kizárólag digitális formában jelenik meg a https://​katedra.​sk Katedra folyóirat aloldalán.
 

A Katedra folyóirat címlapjai


1. kép: A Katedra-folyóirat I–X. évfolyamainak első számai

 

2. kép: A Katedra-folyóirat XI–XX. évfolyamainak első számai

 

3. kép: A Katedra-folyóirat XXI–XXVIII. évfolyamainak első számai

 
Felhasznált irodalom:
 
Bodnár Gyula: Hagyományok mentén – megújulva. In: Katedra, 2010/június, 3.
 
Hodossy Gyula: „A vállalás vállalása”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 5.
 
Gyurovszky László: A cél: iskoláink megvédése és színvonalának emelése. In: Katedra, 1997/március, 3.
 
Petres Csizmadia Gabriella: A bizonytalanság korszaka – gondolatok a Katedra folyóirat jelenlegi helyzetéről. In: Katedra, 2013/november, 11–12.
 
Turczel Lajos: A Katedra helye a szlovákiai magyar pedagógiai sajtóban. In: Katedra, 1995/szeptember, 3.
 
Vajda Barnabás: „Katedra 1994–2003 – Tanulmány a folyóirat első tíz évéről”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 7–18.
 
Vizi Andrea: Kedves olvasóink! In: Katedra, 1994/november, 14.
 
A Katedra szerkesztőbizottságának szabályzata, 1995. szeptember, kézirat

Audi Dávid
A Katedra folyóirat története

„Az iskolai oktatás színvonalát, a tanítóság szakmai képzettségének folyamatos fejlődését a jó pedagógiai folyóiratok hatékonyan elősegítik.“ (Turczel, 1995, 3)
 
Katedra folyóirat története c. cikksorozatban a Katedra folyóirat történetét mutatom be. Munkám fő céljai között a lap működésének megismerése, a folyóirat életén belüli tendenciák és az arculatában történt változások bemutatása szerepel.
 
Egy ilyen pedagógiai lap, mint a Katedra, nagy jelentőséggel bír a szlovákiai magyar iskolaügyben. Támogatnia kell a pedagógusokat munkájukban, segítséget kell nyújtania az ismereteik rendszeres bővítésében, egyfajta állandó továbbképzési fórumként kell működnie, és nem utolsósorban a szlovákiai magyar pedagógusok összetartó erejeként kell szolgálnia. Fontosnak tartom, hogy egy ilyen fórum a lehető legjobb módon működjön és a lehető legjobb minőségben jelenjen meg. Kíváncsi voltam arra, hogy a már megjelent számok miféle struktúrát követtek, milyen témakörök köré csoportosultak, továbbá mik azok a témák, amik túlsúlyba kerültek, melyek kerültek mellékvágányra. Röviden: milyen szinten és minőségben működött/működik a lap.
 
Kutatásom során különböző módszereket alkalmaztam. Áttanulmányoztam az összes lapszámot, a szerkesztőbizottság jegyzőkönyveit, és a szerkesztőség céljaiból kiindulva próbáltam összefüggéseket keresni, illetve konzekvenciákat levonni a lap működését illetően. Ezek alapján kialakítottam egy-egy korszakot a lap életében, melyeket a szerkesztői poszton történt változások – vagyis a lapszerkesztés koncepciójának módosulása – alapján határoztam meg. Mivel a folyóirat első tíz évének vizsgálatával már Vajda Barnabás és Misad Katalin is foglalkozott, ezért kutatásomban túlnyomórészt a következő tizenkét évfolyam vizsgálatára koncentráltam, így a Vajda Barnabás által meghatározott három korszakot folytatva újabb öt korszakot körvonalaztam. Az elemzés során megvizsgáltam az egyes rovatok témaköreit, elkülönítettem egymástól a szaktárgyi, módszertani és pedagógiai-pszichológiai érdekeltségű írásokat, megvizsgáltam ezek dominanciáját, illetve rávilágítottam az egyes korszakok pozitívumaira és negatívumaira.
 

A lap megjelenésének előzményei

A két világháború közötti időszakban hét magyar nyelvű pedagógiai újság is megjelent Szlovákiában. Ilyen a Magyar Tanító, amely 1921-től 1943-ig jelent meg Komáromban, és a Magyar Általános Tanítóegyesület közlönye volt. Ide sorolható még a Kárpátalján megjelenő Magyar Iskola is, ugyanis Kárpátalja az első Csehszlovák államhoz tartozott. Ezt a két újságot a polgári demokratikus szellemiség jellemezte. Továbbá megemlíthető a Szlovenszkói Magyar Tanügy, amelyet szociáldemokrata nézetek hatottak át, valamint az Új Korszak, amely a más pártokkal együttműködést kereső szocialisták lapjaként létezett. Az egyházi jellegű pedagógiai lapok közül a Református Egyház és Iskola került megjelenésre, a katolikus egyháznak pedig két pedagógiai lapja volt: a Tanügyek és a Világosság. Ezek a lapok azonban a második világháború kitörésekor megszűntek (Turczel, 1995, 3).
 
Az 1948 utáni szocialista rezsimben egyetlen magyar nyelvű pedagógiai lap létezett, a Szocialista Nevelés, amely a nevében hordozta a kényszerű egyirányultságot, ugyanakkor számos pedagógiai és módszertani írásokat is megjelentetett. Az 1989-es rendszerváltás után a Szocialista Nevelésből átszerveződött Nevelés próbálta átvenni elődje szerepét, azonban a megdrágult lapkiadás és az életszínvonal romlása miatt nem tudott fennmaradni (Turczel, 1995, 3).
 
Katedra folyóirat 1994 elején indult útjára szép hagyományt folytatva azzal, hogy az első csehszlovák köztársaságbeli pedagógiai lapok, valamint a Szocialista Nevelés (később Nevelés) nyomdokaiba lépett, ezzel betöltve az elődjei után keletkezett űrt (Turczel, 1995, 3).
 

A folyóirat küldetése és célkitűzései

Katedra folyóirat megalapításának körülményeiről a Lilium Aurum Kiadó igazgatója, Hodossy Gyula így fogalmazott: „mindennemű állami támogatás nélkül, ám annál nagyobb szakmai támogatással, fittyet hányva a kételkedőkre, a mindent csírájában elfojtókra, a minden jóban rosszat látókra, útjára indítottuk a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapját, a Katedrát” (Hodossy, 2003, 5). A lap mindig is mentes volt mindennemű politikai vagy más érdekcsoporttól, csak a szakmát kívánta és kívánja kiszolgálni (Hodossy, 2003, 5). Ezt a célt szolgálja a lap megnevezése is, ami a magyar nyelvben a hagyományhű iskolához kötődik. A görög-latin szó eredeti jelentése szószék, előadói emelvény, így magába foglalja a szabad szó, a nyitott fórum esélyét is (Vajda, 2003, 8).
 
1995 szeptemberében az Andruskó Imre, Czere Gyöngyi, Csanda Gábor, Holtzei Árpád, Kovács László, László Béla, Liszkai Béla, Mészáros Péter összetételű szerkesztőbizottság a következőképpen fogalmazta meg a folyóirat küldetését: „A Katedrának tekintélyes lappá kell válnia. Olyan lappá, amelynek hasábjain megtisztelő a megjelenés, s amelynek álláspontjai, értékítéletei hazai oktatásügyünk szellemi vezérfonalává válnak. Erre nemcsak a szlovákiai magyar oktatásügynek, hanem az egész magyarságnak nagy szüksége van“ (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4). A szerkesztőbizottság ezenkívül részletesen közölte a lap pedagógiai célkitűzéseit is:
– A Katedra havilap a szlovákiai magyar oktatásügy fórumává kíván válni.
– Szeretné betölteni a pedagógiai lapok megszűnésével keletkezett űrt.
– Egy szakszerű, aktuális lappá kíván formálódni.
– Segíteni szeretné a magyar iskolák oktatási- és nevelőmunkáját.
– Szellemi műhelyt akar teremteni a pedagógusok számára.
– Össze akarja fogni a szlovákiai magyar pedagógusokat (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).

A szerkesztőbizottság világosan kijelölte a mindenkori szerkesztők feladatát és hatáskörét is. Legfontosabb feladatként a lap hatáskörébe tartozó tantárgycsoporton belüli publikációk felügyeletét emelték ki, melynek értelmében a szerkesztők jogkörébe tartozik az egyes írások alkalmasságának megítélése, lapszámokba történő besorolása. A szerkesztő felelőssége továbbá, hogy a lapnak megnyerje, publikálásra ösztönözze az adott tantárgy legjobb pedagógusait. A szerkesztőbizottság tagjai ezenfelül elkötelezik magukat a lap népszerűsítésének, a Katedra Napokon belül pedig rendszeres bemutatásának is (A Katedra szerkesztőbizottsága, 1995, 4).
 

Az első korszak: 1994. február – 1995. április (13 szám)

Vajda Barnabás által első korszaknak nevezett időszakban, az 1–2. évfolyamban a Katedra a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség havilapjaként jelent meg Dunaszerdahelyen. A folyóirat főszerkesztője Hodossy Gyula volt, szerkesztője pedig H. Kubik Katalin. Az akkori számaiban nem volt teljesen egyértelmű a lap pedagógiai irányultsága. Ahogy azt Vajda Barnabás a tanulmányában írja, ebben az időszakban inkább „tájékoztató jellegű népművelő-nyelvvédő cserkészlapnak lehet(ett) nevezni“ (Vajda, 2003, 8).
 
Az első évfolyam 1994. februári első száma 16 oldalon jelent meg. Az első és az utolsó oldal színes, a többi fekete-fehér volt. Külalakja egy iskolaújságra emlékeztetett, formailag az egyszerűség és rendezettség jellemezte. Az alcímében a „Tájékoztat és tanít” mondat szerepelt. Az első oldalon Babits Mihály Ritmus a könyvről című versét és a tartalomjegyzéket olvashatták az olvasók. Ebben a számban 12 rovat kapott helyet, mégpedig: a VK Program (a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Vezetőprogramja), a Nevelés, a Párkapcsolatok, a Csemadok – Hírek, a SZMAT (információ a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságáról), a Néprajzi hírvivő (A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság rovata), a SZMF (a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége), a Lilium Aurum (bemutatták a kiadót és kiadványait), a Mozaik (közlemény, vezetési stílusok, tájékoztató egy induló rádióműsor-sorozatról), a Felhívások, közlemények (meghívó egy lelki gyakorlatra), a Cserkészek (meghívó a leánycserkészek találkozójára) és a Hírek, hirdetések (A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes fellépései, Tiszamenti Gyermekszínjátszók II. Találkozója 1994).
 
Ez az időszak lényegében a kezdetleges nehézségekről, a megfelelő szakemberek megtalálásáról szólt (Vizi, 1994, 14). A lap tájékoztató jellege mellett azonban már ekkor is foglalkozott neveléselméleti problémákkal, valamint a rendszerváltozás után szerveződő kulturális csoportok és szervezetek problémáival is.
 
Az első lapszámokra reflektálva többen is elégedetlenségüket fejezték ki a pedagógia és a cserkészmozgalom „kombinációját“ illetően, azonban a Katedra a jövőbeli szerkezetét éppen a cserkészszövetség kérésére kidolgozott módszertani programnak köszönheti. Ez a program magában foglalta a magyar történelem, a természetismeret, a népzene, a pedagógia, a pszichológia és a valláserkölcs elvárásrendszerét. A programot neves szakemberek dolgozták ki: Ág Tibor, Tuba Lajos, Uher Rudolf, Csáky Károly, Hojsza Zoltán, Ajpek Gabriella és Bordás Sándor. Vajda Barnabás szerint a lap azáltal, hogy kifejtette a cserkészszövetség eszmei programját, tágította az akkor még nagyon fiatal közéleti demokrácia határait, és egy követhető erkölcsi mércével szolgált olvasóinak (Vajda, 2003, 8–9).
 

A második korszak: 1995. május – 1998. december (36 szám)

Ebben a korszakban 1995 májusa és 1998 februárja között Kulcsár Ferenc volt a lap főszerkesztője. Az ő helyét 1998 márciusában Szilvássy József vette át. A szerkesztői posztot 1995. május – 1995. júniusig Vizi Andrea, 1995. szeptember – 1996. októberig Bodnár Gyula, 1996. november – 1998. júniusig A. Szabó László, 1998 szeptemberében Polgár Anikó, 1998 októberétől decemberig pedig Gálik Ivett töltötték be. 1995 májusában még „A szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapja”, majd 1995. június – 1995. októberig „A szlovákiai magyar pedagógusok lapja” szerepelt az alcímben. Végül 1995 novemberében „A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja” kifejezésre változtatták.
 
A profilváltásra utaló jelek már 1995 márciusában megmutatkoztak. Ekkor a szerkesztőség megállapodott az Iskolakultúra című magyarországi oktatási folyóirattal, hogy a négyoldalas melléklet formájában a Katedra cikkeket közöl belőle. Az Iskolakultúra azonban csak két számon keresztül jelent meg a Katedra mellékleteként – az 1995. márciusi és áprilisi számában. Ennek oka, hogy 1995 májusától a Lilium Aurum Kft. vette át a lap kiadását, és a kiadóváltásból kifolyólag megváltoztak a lap körülményei. Az új kiadó legfőbb célja az lett, hogy a Katedra a szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapjává váljon – és ezt elsősorban hazai szakemberek cikkein keresztül kívánta elérni (Vajda, 2003, 9).
 
1995 szeptemberétől a lap mind formailag, mind tartalmilag teljesen megújult. A külalakjában iskolaújságra emlékeztető régi Katedrát egy huszonnyolc oldalas, az első és az utolsó oldalán színes folyóirat váltotta, amely tartalmazta a szerkesztőségi szabályzatot és a Katedra Társaság működésének alapelveit is. A Katedra Társaság ekkortól biztosította a lap szakmai felügyeletét. A szeptemberi szám 11 rovatot tartalmazott. Mégpedig a következőket: Dobogó, Dokumentumok, Nyelv és iskola, Napló, Édes anyanyelvünk, Fórum, Embernevelők, Könyvek útja, Alma Mater, Tan-tárgy és a Skabela–Bóna-módszer. Bizonyos szakterületeken belül sikerült lerakni a szaktantárgyi rovatok alapjait. Többek között a magyar nyelv és irodalom (Héder Ágnes), a szlovák nyelv (Bóna Irén, Skabela Róza), a matematika (Horváth Géza, László Béla), a fizika és az informatika (Kiss László, Szabó Endre), a kémia (Andruskó Imre), az idegen nyelvek (Czére Gyöngyi), a hittan (Szarka Árpád), a néprajz (Liszka József), a társadalomismeret (Öllős László), valamint az alsó tagozat (Mészáros Péter) kérdésköreiben. 1996. szeptemberétől pszichológiai és gyógypedagógiai (Németh Margit, Strédl Teréz, Bordás Sándor) rovattal bővült a lap. (Vajda, 2003, 9). Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy nem minden lapban került sorra minden tantárgy. Változó, hogy melyik lapszámban milyen tantárgyak kaptak helyet.
 
„Az 1995-ös év a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők szempontjából az alternatív oktatás bevezetése elleni küzdelem éve volt. Mint ismeretes, a tárca vezetése politikai és nacionalista indokoktól vezéreltetve megpróbálta rákényszeríteni a magyar tannyelvű iskolákra és óvodákra a kétnyelvű oktatást” (Gyurovszky, 1997, 3). Ebből az okból kifolyólag alakult meg 1996. május 17-én a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, mely petíciógyűjtésbe fogott a bizonyítványok egynyelvűsítése és az alternatív oktatás bevezetése ellen (Gyurovszky, 1997, 3). Ebben az időszakban több szlovákiai magyar politikus is megszólalt a Katedra hasábjain keresztül (Bauer, 1997, február, 3; Gyurovszky, 1997, március, 3; A. Nagy, 1997, május, 3). A lap kiállt a kisebbségi oktatásügy autonómiája mellett. Több cikk is foglalkozott ezzel a témával, mint például: Hecht Anna: Teljes átalakulást (1996, április, 4–5), Varga Frigyes: Az autonóm iskolák rendszerének működése és irányítása (1996, május-június, 10–11), valamint Albert Sándor: Útban az önálló iskola felé (1996. december, 4–5). Megfigyelhető, hogy a politikai ellenállás sem tudta megakadályozni az értékes szakmai munkák megszületését, pl. Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona az iskola hatékonyságával és eredményességével foglalkozott (1997, szeptember, 6–7), Tankó László pedig közzétette a középiskolai műveltségi sztenderdet magyar irodalomból és nyelvtanból (1997, szeptember, 10–11; október, 8–9) (Vajda, 2003, 10).
 
1998-tól az oktatáspolitikai kérdések fokozatosan háttérbe szorultak, ennek hatására ismét a pedagógiai problémák kerültek a figyelem középpontjába. Ez megnyilvánul Horváth Géza februári vezércikkében, amely a tehetséggondozás módszereiről és annak jelentőségéről szól (Vajda, 2003, 10).
 

A harmadik korszak: 1999. január – 2003. június (46 szám)

A harmadik korszakban 2001 májusáig Szilvássy József töltötte be a főszerkesztői posztot. Őt Bodnár Gyula váltotta. A lapot 1999 januárjában Gálik Ivett szerkesztette, akit februártól Nagy Attila követett. A korszak elején a Katedra szerkesztősége egy kérdőívet tett közzé a lap mellékleteként, melyből szerette volna megtudni, hogy elégedett-e a célközösség a lap színvonalával, esetleg igényli-e a folyóirat megújulását. A felmérésből kiderült, hogy a lap olvasótáborának 81%-át a pedagógusok, 11%-át különböző szintű tanuló, 8%-át pedig egyéb foglalkozást űző olvasók alkották. Az a tény, hogy kevés szülő olvasta a lapot, arra ösztönözte a szerkesztőket, hogy a szülőket is foglalkoztató cikkekkel bővítsék a lapot. 1999 szeptemberétől a lap terjedelme 32 oldalról 36 oldalra bővült, a 36 oldalból pedig legfeljebb 15 tartalmazott pedagógiai írást. A rovatok száma 8-ról 19-re módosult. A Vendégoldal című rovat megszűnt, a régi rovatok közül a Dobogó, Aktuális és a Tan-tárgy maradt meg. Olyan új rovatok is helyet kaptak, mint például: a Gubancoldó, Kitekintő, Jövőbe tekintő, Beszéljünk a szexualitásról, Innen-onnan, Rejtvény, Előfizetői verseny, Keres-kínál (Vajda, 2003, 10). A pedagógiai-pszichológiai írások közül megemlíthetjük például: Zalaba Zsuzsa: Elvarázsolt, gyilkos világ – a kábítószer-függőségről (1999, október, 6); Dusza István: Beavatás avagy a rejtett ösztönök kiélése (1999, október, 14-15); Száz Ildikó: Szégyen és rettegés (1999, november, 6); Péterfi Szonya: Kitörni a bezártságból (2000, január, 6). A szakmai jellegű írások háttérbe szorultak, s egyre nagyobb teret kaptak a publicisztikai műfajok. Ezt a jelenséget kétféleképpen értelmezhetjük. A szerkesztők szerették volna gyarapítani az olvasóik számát, viszont a pedagógiai irányultság csökkenése eltántorított jó néhány pedagógust a lap olvasásától. Több prominens személy írt vagy nyilatkozott a lapnak, ilyen pl. Czeizel Endre genetikus írása (1999, december, 14–15), Szilvássy József interjúja a dalai lámával (2000, november, 12), Göncz Árpád exállamfővel (2001, június, 4–5), Zalaba Zsuzsa beszélgetése Vámos Miklóssal (2001, április, 6–7), valamint Bodnár Gyula interjúja Pálinkás József hivatalban lévő oktatási miniszterrel (2001, szeptember, 4–5). A Katedra 2001. februári számában két politikus is publikált: Rockenbauer Zoltán – a kulturális örökség minisztere, valamint Miklós László környezetvédelmi miniszter. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a publicisztika mellett minőségi szakírásokat is találtunk a lapban, például: Strédl Terézia: Gyermekeink értékrendjéről (2001, január, 4–5); Jakab István: A leggyakoribb beszédhibákról (több évfolyamon keresztül); Horváth Géza: Az arányok összekapcsolásáról (2001, február, 19–20); Bogár Andrea: Oscar Wilde-ról (2002, május, 22–23); Simon Attila: A történelmi térképek célszerű használatáról (2001, április, 24–25). A szélesebb nyilvánosságnak szánt publicisztika megjelenése azonban egyáltalán nem garantálta azt, hogy a jövőben a laikusok is megvásárolják majd a lapot (Vajda, 2003, 11).
 
A szerkesztőség belátta tévedését, és 2000 szeptemberében, a szerkesztőbizottság átalakulásakor ígéretet tettek arra, hogy több új, főleg pedagógiai jellegű rovatot indítanak, hogy a Katedra továbbra is egy szaklap maradjon. (Vajda, 2003, 11). Az új szerkesztőbizottságot A. Szabó László, Ríz Ádám, Öllős László, Ádám Zita, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor alkották.
 
Bebizonyosodott, hogy egy ilyen jellegű szakmai folyóirat nem versenyezhet a napi- és bulvárlapok népszerűségével, sokkal inkább arra kell törekedjen, hogy megbecsülje, megtartsa szakmai olvasótáborát, és megfeleljen azok szakmai igényeinek és elvárásainak. (Vajda, 2003, 11).
 
A lap harmadik korszakának vége felé az iskolai reformfolyamatokon és az oktatás minőségének a javításán volt a hangsúly. Több értékes munka, tanulmány, kezdeményezés és ötlet látott napvilágot ebben az időben, például: Svinger István: A korszerű iskolavezetés szempontjai (1999, március, 13); Albert Sándor: Közoktatási rendszerek (2000, október, 4– 5); Hlavács Pál: TQM – minőségmenedzsment az oktatásban (2001, május, 26);Albert Sándor: Az oktatás és a nevelés nemzeti programja (2001, május, 7) (Vajda, 2003, 10–11). Vajda Barnabás véleménye szerint „a lap szerzői meglátásaikkal sokkal előbbre jártak, mint az akkori valóság – ami azóta is jól megfigyelhető katedrás jellegzetesség“ (Vajda, 2003, 12).
 

A negyedik korszak: 2003. szeptember – 2009. június (60 szám)

Vajda Barnabás által meghatározott korszakolást folytatva a 2003. szeptember – 2009. júniusig tartó időszak már a negyedik korszak a folyóirat életében. Ebben az időszakban a lap főszerkesztője Bodnár Gyula, szerkesztője pedig Nagy Attila volt. A lap szerkesztőbizottságába A. Szabó László, Dr. Zilahi László, Németh Margit, Pék László, Hodossy Gyula, Balajti Lajos és Albert Sándor tartoztak. A lap nyelvi szerkesztéséért Kulcsár Ferenc felelt.
 
Ebben a korszakban a lap terjedelme a XI. évfolyamtól a XIII. évfolyamig 36 oldalas, majd a XIV. évfolyamtól már 40 oldallal jelent meg. A XI. és a XII. évfolyamokban a 3. oldalon tartalomjegyzéket is közöltek a szerkesztők. A lap külalakját tekintve a címlap, a második, a harmincötödik, ill. harminckilencedik és a hátsó lap színes lapon, a többi oldal fekete-fehéren jelent meg. A címlapok színkombinációi összhangban álltak egymással, ami rendezettséget, egyszerűséget tükrözött.
 
A negyedik korszak a Katedra folyóirat 10. évfordulójának megemlékezéseivel kezdődött. Több írás is foglalkozott a jubileummal, pl. Hodossy Gyula: Végre irányt leljünk! (2003, szeptember, 3), Bodnár Gyula: Együtt – ugyanitt (2003, október, 3). A Katedra 2003. októberi számának 10. és 11. oldalán megjelent Vajda Barnabás Katedra repertóriumából egy rövid összefoglalás a folyóirat első tíz évfolyamáról.
 
Oktatáspolitikai kérdéskörben a folyóirat beszámolt a Selye János Egyetem megalakulásáról (Albert Sándor, 2003, szeptember, 13), valamint a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának létrejöttéről is (2004. január, 13). A XI. évfolyamban több cikk is foglalkozott az Európai Unióba való csatlakozás kérdéskörével, pl. A. Szabó László: Mire jó az Unió? (2003, november, 4–5), The day after, avagy ami a csatlakozás után vár ránk. (2004, február, 5–7). Továbbá rendszeresen beszámoltak a Katedra Társaság üléseiről, ahol szintén közoktatási témákkal foglalkoztak. Közölték az ott elhangzott beszédeket és a témához írt tanulmányokat, valamint a saját állásfoglalásaikat is. A következő témákkal foglalkoztak: Európaiságra nevelés és magyarságismeret (2005, május, 4–9); Képességfejlesztés a 21. században (2005, szeptember, 4–10); A szakköri tevékenységről (2006, február, 4–8); A tanárok iskolája (2006, szeptember, 4–7); Milyen a jó iskolavezető? (2006, november, 4–7); Informatika és oktatás (2007, május, 4–11); Testnevelés – egy tantárgy dilemmái (2007, szeptember, 4–9); Szemléletváltás a közoktatásban (2007, november, 7–12); Iskola és pályázat (2008, január, 4–8); Felnőttképzés Szlovákiában (2008, szeptember, 4–9).
 
A vizsgált időszakban a rovatok száma általában 18 és 25 között mozgott. Kivételt képez a lap XII. évfolyamának novemberi száma, amikor csupán 16 rovatból állt, valamint a XIV. évfolyamának márciusi száma, amely 28 rovattal jelent meg.
 
Ebben a korszakban a szerkesztők főleg szaktantárgyi és ismeretterjesztő témákkal foglalkoztak. A pedagógiai, pszichológiai és módszertani cikkek ezáltal kissé háttérbe szorultak. Ennek ellenére a pedagógiai-pszichológiai témakörben olyan kiváló írások születtek, mint például Szeberényiné Z. Judit: Szemérmesség és nyíltság a családban (2004, május, 24); Strédl Terézia: „Miből lesz a cserebogár?” – Érzelmi intelligencia és nevelés c. sorozata (2005, október–2006, január, 20–21); Szabó Edit: A tévétől az óvodáig – A média hatása a gyermekek lelki világára (2006, június, 24–25); Csibrányi Zoltán: Géniuszok vagy Bolondok? – Diákok, akik kilógnak a sorból (2007, március, 20); Pinczésné dr. Palásthy Ildikó: Nem figyel, rosszul emlékszik, nem érti (2007, május, 24); Székely Ágnes: A tanulási zavarok korai tünetei I., II. (2008, október, 31; november, 22–23); Szabados TímeaTurzák Tamás: A család és az iskola együttműködése a nevelésben (2009, április, 22–23).
 
A módszertani írásokat vizsgálva érdekességnek számít, hogy a XIII. évfolyamban csupán egy darab, a XIV. évfolyamban pedig egyáltalán nem jelent meg módszertani írás a lapban, hacsak a számítástechnikai cikkeket nem számítjuk a szaktantárgy mellett módszertannak is. Ezenkívül átlagban, egy évfolyamban minimum 5, maximum pedig 10 módszertani írás jelent meg. Ide sorolható pl. Varga Frigyes: Gyakorlati fizika 1–2. (2003, szeptember, 21–23; október, 26–27); Drozdík Katalin: Fogalmazás a második osztályban 1–2. (2004, november, 28–29, december, 24–26); Ökrös Csaba: Támadó-védőegységben – A kézilabdajáték oktatásának egy lehetséges útja (2005, május, 20); Csicsay Károly: Új lehetőségek az oktatásban – EDU 300, tananyag az interneten (2006, május, 14–15); Stirber Lajos: A daltanítástól a zenehallgatásig – Zenei tankönyvek alkalmazása a felsőtagozaton – javaslatok 1–4. (2007, december, 26–27; 2008, január, február 28–29; május 26–27); Kleininger Tamás: Földrajzóra másképp – IKT-eszközök a földrajztanításban 1–2. (2008, szeptember, 28–29; október, 28–30); Tomolya Róbert: GeoGebra és társai – IKT eszközök a matematikaórán (2009, március, 24–25).
 
A már említett témák mellett állandó jelleggel megjelentek a lapban a felhívások, hírek és a beszámolók, amelyek részletes elemzésére terjedelmi okok miatt most nem térünk ki.
 
A negyedik korszak sajátossága, hogy a szaktantárgyak közül a humán tárgyak domináltak. Rendszeresek voltak a magyar nyelvvel és irodalommal kapcsolatos írások, pl. Dósa Annamária: Császár vagy költő – Nero átváltozásai Kosztolányi Dezső regényében (2003, december, 24–26); Cseh Gizella: Németh László „magyarjai” (2004, május, 22–23); Jakab István: Nem mindegy, kit vagy mit hagyunk helyben! (2008, szeptember, 18). Továbbá a Zene, majd az Ének-zene később Zenei nevelés névre hallgató rovatok. Ezekben végigkísérhettük, pl. Ág Tibor Népzenéről kezdőknek és haladóknak című sorozatát (2004, január–2006, június). Alkalmanként megjelent egy-egy írás a történelem – pl. Csibrányi Zoltán: Mi köze Kolumbusz Kristófnak Mátyás királyhoz? (2007, szeptember, 17–18) –, a filozófia – pl. Szalay Mátyás: Út az alázathoz (2003, december, 18) –, a szlovák nyelv – pl. Cseh Gizella: Maroško és Kremenec (2004, szeptember, 28–29) –, az angol nyelv – pl. Szilvássyné H. Márta: Reign of power – Symbolism in George Orwell´s novel Animal Farm (2007, február, 26–27) – tantárgyak területein belül. A reál tantárgyak közül a Matematika rovat jelent meg a korszak összes évfolyamában, ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy nem rendszeresen. A tantárgy területén belül olyan írások születtek, mint például Szilassy Lajos: Hány éves a kapitány? – A szöveges feladatok megoldásáról (2003, december, 19). A fennmaradó tantárgy közül még a számítástechnika emelhető ki, amivel több rovat is foglalkozott, pl. Informačný vek, e-TEACHER. További alkalmanként megjelent tantárgy: a fizika pl. Varga Frigyes: Meteorológiai alapismeretek (2004, október, 27); a biológia pl. Csibrányi Zoltán: A természet ős (régi) szennyezői (2009, április, 32–34) és a hitoktatás pl. Jakubecz Márta: Gyökerek és szárnyak – A hitoktatás fő feladatai (2006, október, 22–23). A készségtárgyak közül csupán a testnevelés jelent meg, az is alkalmanként, pl. Viczay IldikóVicián LíviaBaráth László: Az óvodások és a víz (2006, április, 22–23). Megfigyelhető, hogy bár a korszakban domináltak a szaktantárgyak, mégis bizonyos területek – pl. német nyelv, kémia, szaktantárgyak stb. – kívül maradtak a lap érdeklődésén. A szaktantárgyak mellékelése rámutat arra, hogy a lapot dominánsan az alapiskolában, illetve a gimnáziumokban oktató pedagógusok számára célozták meg.
 
A negyedik korszak jelentősebb rovatai közül megemlíthetjük a Magángalériát, amely ismeretterjesztő témákból merített: festményeket és szobrokat mutatott be. Mindig más-más szerző tollából olvashattunk egy-egy cikket, olykor megfűszerezve szubjektív gondolatokkal. Részletes elemzéseket kaptunk nemcsak a magyar művészet, hanem az egész világ műalkotásairól, pl. Szászi Zoltán: Halott testből jön a fény (2004, február, 2).
 
Katedra folyóirat vezércikkeit a Dobogó című, hagyományosnak mondható rovat tartalmazta. A vezércikkek tartalma általában valamilyen oktatáspolitikai kérdéssel foglalkozott, illetve alkalmanként a hónapban aktuális ünnepekről, eseményekről szóltak (pl. karácsony, beíratás az iskolába, húsvét, március 15-e).
 
Az Alma mater megnevezésű rovat felvidéki pedagógusok saját iskolájukra való szubjektív visszaemlékezéseit tartalmazta (pl. Csáky Károly, N. Tóth Anikó, Gágyor József).
 
Az Iskoláink életéből elnevezésű rovat leírását így határozták meg a folyóirat szerkesztői: „nem reprezentatív válogatás a szlovákiai magyar iskolák életéből, csupán a szerkesztőségbe érkező írások közül szemezgetünk”. Különféle beszámolókat olvashattunk versenyekről, tanfolyamokról, kirándulásokról és a tanárok továbbképzéséről.
 
Nyelvtisztogató Jakab István rendszeres rovataként jelent meg, a szaktantárgyi rovatok közé sorolandó. A nyelvi hibákra, a kifejezések megfelelő használatára hívta fel a figyelmet.
 
Az Eleink nevű rovatot Csáky Károly vezette, amelyben felvidéki tanárokat mutatott be, ezzel is erősítve a nemzeti és szülőföldi identitást. Megismerkedhettünk többek között Poda Miklós osztrák származású egyetemi tanár életével és munkásságával; Cserey Adolf botanikus és entomológus, természetrajzíróval; Fodor László tanárral és matematikussal; Severini János polihisztorral, filozófussal, tanárra, íróval.
 
Az Informačný vek számítógépes tanfolyamot a Katedra szerkesztősége 2003. szeptemberi számában hirdette meg. Az októberi számtól kezdve viszont már az olvasók önálló rovatként, Nagy Erzsébet cikkeit olvasva fejleszthették ismereteiket a számítógépről, a hálózatokról, operációs rendszerekről. A cikkeknek köszönhetően megtanulhattak dolgozni a Word és Excel programokkal.
 
Az e-TEACHER nevű rovatban Kiss Lászlónak köszönhetően az olvasók felfedezhettek különféle honlapokat, pl. az Oktatási Minisztérium honlapja, az Állami Pedagógiai Intézet honlapja, az Infovek és a Sulinet. Továbbá megtanulhatták, hogy hogyan kell honlapot szerkeszteni. Ennek a folytatása volt a XIV. évfolyamban a Honlapajánló rovat, melyben a szerkesztők szintén honlapokat ajánlottak az olvasók figyelmébe, többek között a magyar.sk-t, nda.hu-t (Nemzeti Digitális Könyvtár), mek.hu-t (Magyar Elektronikus Könyvtár).
 
A Filmem, majd Kedves filmem megnevezésű rovat egészen a XII. évfolyam szeptemberi számától a korszakot záró XVI. évfolyam júniusi számáig szerepelt a lap összes számában. Míg a Magángaléria nevű rovatban a szerzők műalkotásokat mutattak be, ebben a rovatban a kedvenc filmjeiket elemezték, megfűszerezve saját élményeikkel.
 
Az Ismeretterjesztő rovatot Lacza Tihamér szerkesztette, és a Tankönyvek hőseit mutatta be. Többek között Miléthoszi Thalészt, Püthagoraszt, Hippokratészt és társait stb.
 
Versben barangoló rovat az iskolai oktatást kívánta segíteni, megismertetni a tanulókkal a szlovákiai magyar irodalmat.
 
A XV. évfolyam állandó rovataként említhetjük az Orvoslást, Dr. Kiss László: Nyavalyás históriák – avagy kultúrtörténeti barangolás a betegségek birodalmában sorozatának köszönhetően az olvasók bővíthették tudásukat. A szerkesztő írt többek között a pestisról, a lepráról, a szifiliszről és a lépfenéről is.
 
Hagyományápolás rovat a XV. évfolyam hat számában (2008, január–február) szerepelt, Csáky Károly: Az esztendő jeles napjainak népköltészete című sorozatát követhették figyelemmel az olvasók. Megtudhatták, pl. hogy milyenek az újévi köszöntők, a Gergely-napi szokások és népies szövegek, olvashattak a kiszehajtásról és a májfaállítás dramaturgiájáról is.
 
Katedra szerkesztősége a lap mellékleteként a Katedra-versenyek mellett minden év decemberében a következő évre szóló új naptárat, valamint posztersorozatot is adott olvasóinak. A XI. és a XII. évfolyamban a Várak, kastélyok, kúriák, majd a XIII. évfolyamban a Kulturális emlékek és oktatási kapcsolatok a magyar szlovák határ mentén, a XIV. évfolyamban a (Cseh)szlovákiai magyar sajtótörténet, továbbá a XV. évfolyamban pedig A magyar-szlovák mente eurorégiói, míg a XVI. évfolyamban a Magyar-szlovák érintkezési pontok a 20. században elnevezésű poszterek kerültek az olvasókhoz.
 
Összességében ezt a korszakot a logikus szerkesztésmód jellemezte. A hat év alatt kevés újítást és változtatást láthattunk, ami a lap arculatának, küldetésének stabilizálását szolgálta. Ugyanaz a szerkesztőgárda tevékenykedett az egész idő alatt, így ebből kifolyólag ugyanazokat az elveket követték.
 

Az ötödik korszak: 2009. szeptember – 2010. június (10 szám)

2009 szeptemberétől Bodnár Gyula után Hodossy Gyula vette át a lap főszerkesztését, Póda Erzsébet személyében pedig új szerkesztője lett a lapnak. Teljes mértékben kicserélődött a szerkesztőbizottság összetétele is. Az új szerkesztőbizottság tagjai: Bödők Károly – biológus, táplálkozási tanácsadó; Jády Mónika – pedagógus, újságíró; Horák Beáta – pedagógus; Krippel Éva – a dunaszerdahelyi Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ igazgatónője; Rajzák Edit – orvos; Sebő Renáta – pedagógus; Szokol Dezső – a Gútai Magán-szakközépiskola alapítója; Spátay Adriana – a Selye János Gimnázium magyar szakos tanára voltak.
 
Bodnár Gyula júniusi vezércikkében a következő szavakkal értékeli a XVII. évfolyamot: „A sok új ember révén, a sikeresen mozgósított és egybeszervezett szerzőgárdát is beleértve, egyrészt friss arculatot, dinamikusabb külsőt kapott a lap, másrészt a tartalom felől nézve az oktatás szakmai, módszertani kérdéseiről átkerült a hangsúly a nevelés területére, amely természetesen nem kevesebb szakmai, pedagógiai, ha úgy tetszik, tudományos felkészültséget igényel” (Bodnár, 2010, június, 3). A friss arculat a szerkesztőségben történő változásoknak volt köszönhető. A nyomdai előkészítés feladatkörét is egy új tördelőpáros – Václav Kinga és Gyenes Gábor – vette át, akiknek köszönhetően megváltozott a lap külalakja. Bár a lap belső oldalai továbbra is fekete-fehérek maradtak, a borító és a hátoldal színesebb lett, továbbá a cikkekhez illusztrált fotókat is mellékeltek, ezzel is érdekesebbé téve az adott írást. A folyóirat terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, ugyanakkor tartalmilag egy teljesen új Katedra került az olvasók kezébe. A rovatok száma 20 felett mozgott: az első számban még csupán 21, de a tizedik számban már elérte a 27-et. Új rovatok születtek, mint például: az Ovisarok, A pszichológus válaszol, Környezetvédelem, Pedagógus hobbi, Riport, Irány a középiskola!, A világ iskolái, Erőszakmentes kommunikáció. Tematikailag tehát átkerült a hangsúly a nevelésre és a pszichológiai jellegű problémákra, amelyek korszerű témákkal foglalkoztak az óvodás gyermekek problémáitól kezdve az alapiskolásokon át egészen a középiskolásokig, például: Krippel Éva: Hiperaktivitás – betegség vagy fogyatékosság? (2009, szeptember, 17–18); Strédl Terézia: Tanulási zavarok és megelőzésük (2009, október, 16–17). A felsőoktatásnak szánt írások kissé háttérbe szorultak. Mindamellett olyan témák is előtérbe kerültek, mint az egészséges életmód és a környezetvédelem. Ezt látjuk pl. a következő írásokban: Németh Éva: A tartós egészség titka (2009, szeptember, 20–21); Miriák Ferenc: Az egészséges táplálkozás iskolapéldái (2010, március, 16–17); Miklós Viktória: Földünk globális problémái (2010, március, 19).
 
A szaktantárgyi rovatok közül csupán az Irodalom rovat jelent meg állandó jelleggel, amelyben Pénzes István Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozatát olvashatták az olvasók. Az irodalom mellett még a magyar nyelvvel kapcsolatos témák is rendszeresen helyet kaptak, pl. Hoboth Katalin: A szaknyelvoktatás nehézségeiről avagy támpontok a szaknyelv tanításához sorozata (2009, október–2010, január, 21). A Zene rovatban Ág Tibor, Stirber Lajos, Józsa Mónika és Csehi Ágota is publikáltak, a történelem Csibrányi Zoltán: A nagy erdélyi rejtély (2010, február, 16–17) és egy későbbiekben említett kétrészes módszertani írásban jelent meg. A reál tárgyak közül csupán a Matematika (Nagy Lehoczky Zsuzsa, Komzsík Attila, Vancsó Ödön) és a Biológia (Csicsay Alajos) szerepelt, de valójában a Környezetvédelem rovat (Miklós Viktória) is ide sorolható.
 
A folyóirat megőrizte tájékoztató jellegét, továbbra is közölt felhívásokat, pályázatokat, beszámolt versenyekről és az iskolák életének történéseiről. A nevelési témák mellett módszertani írások is megjelentek a lapban például: Geri Valéria: Kréta, tábla, monitor – Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és a tanár (2009, november, 30); Szénássy Edit: A némettanítás új módszerei (2009, december, 25); Vajda Barnabás: Korszerű történelemóra (2010, április, 24–25, május, 26–27).
 
Az új rovatok közül fontos megemlítenünk az Ovisarok nevű rovatot, melyben Jády Mónika szolgált hasznos tanácsokkal a szülőknek és pedagógusoknak az óvodáskorú gyermek problémáival kapcsolatban. (pl. beilleszkedés, dackorszak, gyerekviták). A Pedagógus hobbi megnevezésű rovatban egy-egy pedagógussal készült interjúból tudhattuk meg, hogy szabadidejében mivel foglalatoskodik az adott interjúalany. A világ iskolái rovatban a világban működő iskolarendszereket mutatták be (pl. angliai, amerikai, svájci iskolarendszer).
 
2010 júniusától olvasói kérésre a szerkesztők megjelöléseket vezettek be, amelyek jelzik, hogy az egyes cikkeket melyik célcsoport figyelmébe ajánlják – 1. óvodapedagógia, 2. alapiskolák, 3. középiskolák, 4. elsőoktatás. Ezzel az újítással a szerkesztők nagyban megkönnyítették a cikkek közti eligazodást.
 
Összességében, tehát ezt a korszakot a lendület, az új irány és az új témák jellemezték. A Katedra XVII. évfolyamának végeztével azonban ismét változás történt a szerkesztői poszton, amely a folyóirat történetének vizsgálata szempontjából egy újabb korszak megjelenését eredményezi.
 

A hatodik korszak: 2010. szeptember – 2012. június (20 szám)

2010 szeptemberétől a Katedrát szerkesztő Póda Erzsébetet Lacza Gergely váltotta. A főszerkesztői posztot továbbra is Hodossy Gyula töltötte be. A szerkesztőbizottságban is történtek változások: a régi tagok közül Bödők Károly, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Szokol Dezső és Jády Mónika maradtak a bizottságban. Sebő Renáta és Spátay Adriana helyét azonban Katona Enikő és Kulcsár Mónika vette át, továbbá három szám erejéig Vajda Katalin neve is felbukkant a szerkesztőbizottság tagjai között. (1., 4., 5. szám).
 
A hatodik korszak kezdetétől fogva új logóval jelent meg a lap. A logó színkombinációit mindig a címlapon szereplő fotó színeihez igazították. Az előző korszakban beiktatott, az egyes cikkek melletti olvasói réteget jelölő ikonok ebben a korszakban is jelen voltak. A lap terjedelme továbbra is 40 oldal maradt, a XVIII. évfolyam nyolcadik számától tartalomjegyzék került a lap 3. oldalára. Külön pozitívum, hogy amennyiben több rovat cikkei jelentek meg egy adott oldalon, akkor feltüntették minden egyes rovatnak a nevét perjellel elválasztva, pl. Orvosi szemmel/Szülői szemmel. Ezelőtt ugyanis gyakran előfordult, hogy csupán egy rovatnév volt feltüntetve a lap tetején, pedig két különböző rovat cikkei szerepeltek az adott oldalon. A rovatok száma a XVIII. évfolyam első számában 28, a negyedik számban elérte a 31-et, a nyolcadik számban pedig mindössze 23 volt. Átlagban tehát emelkedett a rovatok száma az előző korszakhoz képest, ami a lap tematikai sokszínűségére, gazdagodására utalt. Az előző korszakhoz képest A pszichológus válaszol, a Riport, A világ iskolái és az Irány a középiskola! rovatok végleg eltűntek a lapból, helyettük új rovatok is jelentek meg, pl. Diákszemmel, Pedagógus „betegségek”, Stafétabot.
 
Diákszemmel és a Diákvélemény rovatokban a diákok beszámoltak különböző versenyekről, valamint a szülő-diák és a tanár-diák kapcsolat problémáiról is megjelentek írások. A Gyógypedagógia rovatnak Dömény Andrea volt a szerkesztője, és ebben a témakörben olyan írások születtek, mint például: A holisztikus együttműködés alapjai (2010, szeptember, 18). Az Orvosi szemmel rovatban a gyermekbetegségekkel foglalkoztak, pl. a fejtetvességről Dr. Rajzák Edit: Amiről beszélnünk kell – Egy bosszantó vérszívó (2010, szeptember, 13); a Muzsikáló versek rovat a hazai verséneklőket kívánta bemutatni, Lacza Gergely interjút készített többek között Saróka Liliánával (2011, február, 30–31) és az Industria duóval (2011, május, 28–29). A Stafétabot megnevezésű rovatban Csicsay Alajos írásait közölte a szerkesztőség, melynek értelmében „a szerzőnek nem titkolt szándéka, hogy interjúi által újabb színes mozaikkép jöjjön létre a szlovákiai magyar iskolahálózatról, a benne tevékenykedő, valamint a rá épülő, Szlovákiában működő felsőfokú oktatási intézmények egyes magyar pedagógusainak életpályájáról. Hogy színesebb legyen a tabló, más szerzőktől is fogunk – leginkább fiatal pedagógusokról írt – portrékat közölni.” (A Katedra szerkesztősége, 2011, szeptember, 8). Tehát a rovat szlovákiai magyar pedagógusokat vagy közismertségnek örvendő személyiségeket kívánt bemutatni. Interjú készült többek között Zirig Árpáddal, Hégli Dusannal és Jakab Istvánnal). Az Alma materek nevű rovat valójában már létezett Alma mater néven. Az előzőekben egy-egy ismert felvidéki személyiség emlékezett vissza egykori iskolájára, ebben a korszakban viszont Lacza Gergely alap- és középiskolákban, valamint a felsőoktatási intézményekben készített interjúit olvashatták az olvasók. A szerkesztő úr interjúi során megszólaltatta az adott intézmény igazgatóit, tanárai és diákjait is. Azáltal, hogy az iskolákban különböző rétegeket szólaltatott meg, sokkal jobban beleláthattunk az adott iskola életébe. Az igazgatóktól megtudtuk az adott iskola múltját, működését, gondjait, terveiket a jövőt illetően. A tanároktól pedig az iskolákon működő szakköröket és projekteket, a diákoktól a kedvenc tantárgyaikat, érdeklődési körüket, a versenyeken elért sikereiket.
 
Ebben a korszakban a pedagógiai-pszichológiai írások mellett meghatározó szerepet játszottak a publicisztikai műfajok (interjúk, jegyzetek, hírek), pl. Lacza Gergely: Kicsinek, nagynak példakép – Beszélgetés Juhász Árpád magyarországi geológussal (2012, január, 10–12) és a beszámolók pl. Jankovič Dóra: A hópárduc a Selye János Gimnáziumba – Erőss Zsolt előadása (2012, április, 21). A szerkesztők nagy hangsúlyt fektettek az aktuális eseményekről, versenyekről való informálásra. Ennek köszönhetően az előző évfolyamokhoz képest sokkal jobban beleláthattak az olvasók az iskolák működésébe, rálátást kaptak a kor iskolaügyére. Betekintést nyertek a megrendezett versenyekbe, illetve tudomást szereztek aktuális projektekről, valamint az Oktatási Minisztérium híreiről is. A szerkesztők odafigyeltek rá, hogy valamennyi régió arányosan szerepeljen a lapban. Ugyanakkor a nagyobb mértékű tájékoztatásnak a rovására háttérbe szorultak a szaktantárgyi rovatok. Állandó jelleggel egyik szak sem képviseltette magát a lapban. A XVIII. évfolyamban még állandó rovatként jelent meg az Irodalom rovat, a XIX. évfolyamban viszont csupán 4 szám erejéig működött. Ezekben a cikkekben Pénzes István: Versekben tündöklő nagyasszonyaink sorozata jelent meg. A Nyelvtisztogató, Szövegértés, Magyar nyelv rovatok a magyar nyelv helyes használatával és problémás területeivel foglalkoztak. Alkalmanként megjelent továbbá a Zene, Szlovák nyelv, Angol nyelv, Hitoktatás. A reál tantárgyak közül a Matematika területén belül mindössze két írás született, Horváth Géza tollából. A reál tárgyakat időnként még a Biológia és a Kémia rovat képviselte, a készségtárgyakat pedig egy alkalommal a Testnevelés rovat.
 
A szaktantárgyi rovatok háttérbe szorulásának ellenére születtek jó módszertani írások is, pl. Sidó Zsolt: Osztályfőnöki óra (2010, szeptember, 6); Pintér Henriett: A találós kérdések fejlesztő hatása a gondolkodásban és az olvasóvá nevelésben (2011, május, 14–15); Patai Péter: Gyalogtúra a gímesi várhoz mint ideális csapatépítő alkalom (2012, június, 22–24). A folyóirat mellékleteként a Katedra-versenyek mellett színes poszterek is megjelentek a lapban. A poszterek megjelenése fontos újítás volt, ugyanis olyan témákkal dolgozott (a négy évszak,szófajok, a háziállatok, a mezei virágok, a mértékegységek és átváltásuk), amelyek oktatási segédanyagokká váltak.
 
A korszak szerzői többnyire felvidéki szakemberek, tanároktól kezdve az írókon át egészen az újságírókig. Ugyanakkor diákok is rendszeresen írtak a lapba. Alkalmanként külföldön élő szakemberek is publikáltak a lapban, pl. Marcellus Mihály író és Molnár Miriam New York-i újságíró.
 
Összességében elmondható, hogy a szerkesztők ebben a korszakban igyekeztek nagyobb teret biztosítani az iskoláknak, diákoknak, projekteknek. A különböző interjúkkal és beszámolókkal aktuálisabbá formálták a lapot. Egy-egy iskolát több oldalról is bemutattak, így az adott iskolát jobban megismerhettük. Véleményem szerint jó ötletnek bizonyult az iskolák bemutatása, csak ennek van egyfajta hátránya, hogy sosem érhettek az iskolák bemutatásának a végére, ebből kifolyólag mindig maradtak iskolák, amelyek nem kerültek sorra.
 

A hetedik korszak: 2012. szeptember – 2013. június (10 szám)

Lacza Gergely távozása a szerkesztői posztról egy újabb korszakot eredményezett. A szerkesztői székbe Gál Andrea került, míg a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt. A szerkesztőbizottság összetétele a következő tagokból állt: Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Krippel Éva, Rajzák Edit, Katona Enikő, Kulcsár Mónika és Szokol Dezső. A 2012. decemberi számtól Bödők Károly, Jády Mónika, Horák Beáta, Rajzák Edit és Katona Enikő helyét Fibi Sándor, Komzsík Attila és Sebő Renáta vette át, tehát a nyolctagú szerkesztőbizottság hattagúra csökkent.
 
A lap terjedelme továbbra is 40 oldalas maradt, és grafikai változások sem történtek a lap külalakjában. Továbbra is volt tartalomjegyzéke, az első és utolsó két oldala színes, a többi továbbra is fekete-fehér maradt. Mellékletként ebben a korszakban csupán a Katedra-versenyek feladatsorait közölték a szerkesztők.
 
A hatodik korszakhoz képest csökkent a rovatok száma. A legtöbb rovat a 2012 októberi számban volt, szám szerint 24, míg a legkevesebb a 2013 májusi számban, 17. Állandó rovatként csupán a Legkedvesebb mesefilmem, a Dobogó és a Keresztrejtvény rovat jelentek meg. Az előző korszakhoz képest voltak rovatok, amelyek teljesen megszűntek, ilyen volt pl. Ovisarok, Gyógypedagógia, Szülői szemmel, Orvosi szemmel, Erőszakmentes kommunikáció. Ezek helyett a rovatok helyett csupán alkalmanként jelent meg egy-egy írás pl. Borbély Diana: A gyermek és a firka (2012, december, 16–17). Ebben a korszakban az óvodapedagógia háttérbe szorult, helyette a szaktárgyi és a módszertani kérdések kerültek előtérbe. A Diákszemmel rovat is megszűnt, és a Nyelvtisztogató megnevezésű rovat ezentúl Magyar nyelv, a Lapozgató rovat pedig Górcső alatt, majd pedig Diáklap ajánlás néven futott tovább. Az Alma materek rovat is csak egyszer, a 2013 júniusi számban jelent meg. Megmaradt azonban a már előző korszakban bemutatott Stafétabot elnevezésű rovat, amelyben újabb interjúkat olvashattak az olvasók, pl. Csicsay Alajos: Agócs Zoltán professzor, a nemzetközileg ismert szaktekintély (2012, október, 14–15); Csicsay Alajos: Költő a katedrán – Pozsonyi beszélgetés Tőzsér Árpád költővel és pedagógussal (2013, június, 5–8). Mivel a Katedrának a 2012. szeptember – 2013. júniusi időszakban a XX. évfolyama jelent meg, az erre az alkalomra indított 20 éves a Katedra című rovatban több írás is megjelent ennek a jubileumnak a kapcsán, pl. Bodnár Gyula: Katedrával, katedrán kívül (2012, október, 20); Szilvássy József: Mégsem sziszifuszi munka (2012, december, 20); Fibi Sándor: Köszönteni jöttem (2013, február, 20); Németh Margit: Összekötő kapocs (2013, május, 19–20). További új rovat lett a Grafológia, amely magát az írástudományt és annak érdekességeit mutatta be, emellett pedig híres magyar emberek kézírásaival is foglalkozott, pl. Belány Szilvia: Együtt mindhalálig – Weöres Sándor és Károly Amy kézírása (2013, február, 28–29). A szlovákiai magyar iskolák életének történéseiről pedig az Iskolahírek nevű rovat számolt be.
 
Az új korszakban a Katedra továbbra is megőrizte tájékoztató jellegét. A felhívásoknak köszönhetően ráirányította a pedagógusok figyelmét a fontos versenyekre, pályázatokra, projektekre. Ebben a korszakban jóval kevesebb beszámoló és interjú jelent meg a lapban. A szaktantárgyi rovatok azonban továbbra sem kaptak megfelelő figyelmet. A humán tantárgyakat a magyar nyelv és az irodalom, pl. Jakab István: Harcunk a szlovakizmusokkal (2012, október, 6–7), az angol nyelv, pl. Puskás Andrea: Otthelo and the Feminists (2013, április, 31–33), a zene, pl. Stirber Lajos: Kodály-módszer vagy magyar módszer? (2012, szeptember, 12–13), a történelem, pl. Illés Sándor: Összefüggések – a történelem összetartó erői (2012, november, 27) képviselte. Ugyanakkor fontos megemlítenünk, hogy német és szlovák nyelvből felkészítő feladatok jelentek meg (2012, december, 32–33 és 2012, október, 32–33). A reál tantárgyak közül a matematika két lapszámban tematizálódott, az alábbi cikkekben: Dr. Madaras Lászlóné: Wittgenstein teoretikus matematikamodellje az oktatásunkban (2012, november, 8–11); Horváth Géza: Sokadszor a helytelen tankönyvfordításokról – avagy mit jelent a „kruh” magyarul (2013, február, 19). A biológia és a fizika pedig egy-egy alkalommal: Csicsay Alajos: Egy megtévesztőnek tűnő fogalom (2012, szeptember, 20); czg: Miért mérjünk? (2012, szeptember, 33) című írásokban. A készségtárgyak közül a testnevelésről két cikk jelent meg. Vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy az új szerkesztő a módszertani témákra helyezte a fő hangsúlyt, mivel minden egyes lapszámban megjelentek módszertani írások. Ezek a tanulmányok legfőképp az irodalom, a szlovák nyelv és az angol nyelv területeit érintették. Többek között olyan kiváló írások születtek, mint például: Petres Csizmadia Gabriella: Házi olvasmány – az iskolapadban I–IX. sorozata (2012, október–2013, június); Máté Anett: Versfeldolgozások alsó tagozatos tanulóknak (2013, június, 24–25); Puskás Andrea: Miracles Lesson Plan (2013, január, 31–32); Illés Sándor: Számítógépes játékok az oktatásban (2012, október, 31); Benkő Tímea: Irodalomóra „empátiával” (2012, szeptember, 8–9).
 
A szerzői gárdát zömében hazai szakemberek alkották, azonban alkalomadtán akadtak kivételek, pl. Kazarján Erzsébet.
 
Összegezve tehát ebben a korszakban a szerkesztők igyekeztek gyakorlati tanácsokkal, módszerekkel ellátni a pedagógusokat, amely kétség kívül pozitívumként könyvelhető el. A módszertani tanácsok azonban nem érintették az összes tantárgyat, így csupán a pedagógusok egy bizonyos csoportjának nyújtottak útmutatót.
 

A nyolcadik korszak: 2013. szeptember – 2021. június (80 szám)

Az általam meghatározott nyolcadik korszakba a XXI. és a XXVIII. évfolyam tartozik. Ebben az időszakban a főszerkesztő továbbra is Hodossy Gyula maradt, míg az eddigi szerkesztőt, Gál Andreát Petres Csizmadia Gabriella váltotta. A szerkesztőbizottság összetétele a XXI. évfolyam 5. számától változott meg. Az addigi hattagú csapat (Fibi Sándor, Komzsík Attila, Szokol Dezső, Sebő Renáta, Kulcsár Mónika, Krippel Éva) Bárczi Zsófiával, Hrbácsek Noszek Magdalénával, Kalácska Józseffel, Klemen Teréziával, Novák Mónikával és Pintes Gáborral egészült ki. Fibi Sándor a februári számtól kezdve a szerkesztőbizottság elnökeként tevékenykedett.
 
Ez a korszak a bizonytalanság korszakaként indult. Sem a kormányhivatal, sem a minisztérium részéről nem érkeztek meg az anyagi támogatások. Dotáció nélkül pedig életképtelenné vált a lap. Petres Csizmadia Gabriella szavait idézve: „A probléma orvoslása érdekében a Lilium Aurum megelőlegezett befektetésekkel próbálta átvészelni a támogatások visszafogásának időszakát, azonban a hitelképesség határait súrolva a lap megjelentetése így is esetlegesre sikeredett: a tavaszi-nyári időszak számait egy csomagban postáztuk az olvasóknak“ (Petres, 2013, november, 11).
 
A nehéz helyzet ellenére a folyóirat továbbra is a szlovákiai magyar oktatásügy aktuális kérdéseiről és eseményeiről kívánt tájékoztatni. A fő hangsúly a modern pedagógiai módszerek bemutatásán és azok gyakorlati alkalmazásán volt. A szerkesztőbizottság kétféle szerzői célcsoporttal dolgozott: a gyakorló pedagógusokkal és  kutatókkal. Elengedhetetlennek tartották az elméleti és a gyakorlati pedagógia ötvözését, kreatív emberek bemutatását és különféle projektek megjelentetését (Petres 2013, november, 11–12).
 
A lap külalakját tekintve megőrizte színes külsejét. Terjedelme továbbra is 40 oldal maradt. Mellékletként pedig a Katedra-versenyek kerültek be a folyóiratba.
 
A rovatok száma jelentősen nem változott az előző korszakhoz képest. A legtöbb rovat a XXI. évfolyam februári számában volt, szám szerint 25, a legkevesebb pedig a XXI. évfolyam szeptemberi számában volt, mégpedig 15.
 
Állandó jelleggel a 21. évfolyamot tekintve csupán a Legkedvesebb könyvem és a Dobogó, a 22. évfolyamban pedig a már említett két rovat mellett a Házi olvasmány és a Házunk tája megnevezésű rovatok jelentek meg.
 
A régi rovatok közül megmaradt a Stafétabot – ami később Négyszemközt nevet nyert –, továbbá az Iskolahírek. Emellett olyan új rovatok keletkeztek, mint a Tesztfeladatok, Az edukáció aktuális kérdései, Tapasztalat, Négyszemközt, Anyanyelvtanítás és a Kisiskola. A Tesztfeladatok rovat a magyar nyelvből, szlovák nyelvből és matematikából való, kilencedikesek számára esedékes tesztelésre való felkészülés segítésére szolgált. Az edukáció aktuális kérdései megnevezésű rovatban olyan nevelési kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a szülő-tanár-diák hármas közti viszonyban merülhetnek fel. A rovat vezetője és kitalálója Pintes Gábor neveléselméleti szakember. Ebben a viszonylatban olyan írások születtek, mint pl.: Pintes GáborFenyvesi Lívia: Mindennapi gyakorlat a neveléstudomány fókuszában – avagy „Merre tart a neveléstudomány a 21. század elején?“ (2013, december, 19–20; 2014, január, 6–7). A Tapasztalat rovatban egy-egy tanár jól bevált sajátos tanítási módszereit mutatták be. Ezek a tanácsok kiváló segítségként szolgálhatnak a pályakezdő tanároknak, pl.: Pelle István: A siker titka: az intenzív munka (2014, március, 23–24).
 
A humán tantárgyak közül a Magyar nyelv és irodalom, valamint az angol nyelv dominált, ugyanakkor teret kapott a történelem, a szlovák és a német nyelv, valamint a zene is. A reáltantárgyaknál a matematika dominált, alkalmanként fizikával, biológiával, földrajzzal és kémiával kapcsolatos írásokat is tanulmányozhattak az olvasók. A készségtárgyakat a testnevelés képviselte.
 
A kiváló módszertani írások közül megemlíthetjük, pl.: A Négyszögletű kerek erdő egyes módszertani feldolgozásait, amelyek a 21. évfolyam első 9 számában jelentek meg, valamint Zalaba Andrea: Az Óz, a nagy varázsló című meseregény módszertani feldolgozása megnevezésű sorozatát (2014, szeptember – 2015, május). A 2020-tól uralkodó koronavírus-járvány kapcsán megnövekedett a digitális oktatással kapcsolatos módszertani írások száma is a lapban.
 
A korszakzáró 2021 júniusi lapszám az utolsó nyomtatott formában megjelent Katedra volt. 2021 szeptemberétől, a XXIX. évfolyamtól kezdve a Katedra folyóirat kizárólag digitális formában jelenik meg a https://​katedra.​sk Katedra folyóirat aloldalán.
 

A Katedra folyóirat címlapjai


1. kép: A Katedra-folyóirat I–X. évfolyamainak első számai

 

2. kép: A Katedra-folyóirat XI–XX. évfolyamainak első számai

 

3. kép: A Katedra-folyóirat XXI–XXVIII. évfolyamainak első számai

 
Felhasznált irodalom:
 
Bodnár Gyula: Hagyományok mentén – megújulva. In: Katedra, 2010/június, 3.
 
Hodossy Gyula: „A vállalás vállalása”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 5.
 
Gyurovszky László: A cél: iskoláink megvédése és színvonalának emelése. In: Katedra, 1997/március, 3.
 
Petres Csizmadia Gabriella: A bizonytalanság korszaka – gondolatok a Katedra folyóirat jelenlegi helyzetéről. In: Katedra, 2013/november, 11–12.
 
Turczel Lajos: A Katedra helye a szlovákiai magyar pedagógiai sajtóban. In: Katedra, 1995/szeptember, 3.
 
Vajda Barnabás: „Katedra 1994–2003 – Tanulmány a folyóirat első tíz évéről”. In: Repertórium 1994–2003. Szerk. Kulcsár Ferenc. Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, Dunaszerdahely, 2003, 7–18.
 
Vizi Andrea: Kedves olvasóink! In: Katedra, 1994/november, 14.
 
A Katedra szerkesztőbizottságának szabályzata, 1995. szeptember, kézirat

A Katedra folyóirat profilja

A Katedra folyóirat a Katedra csoport részét képezi, amely más-más tevékenységet megvalósító, mégis közös célokat követő három egységből áll: a Katedra folyóiratból, a Katedra-versenyekből és a Katedra Társaságból. Minden egység a maga eszközeivel, lehetőségeivel törekszik a felvidéki nevelő-oktató munka, a közoktatás, és a pedagógusképzés folyamatos minőségének előmozdítására, emelésére. A Katedra csoport elindítója és fenntartója a Katedra Alapítvány.
 
A Katedra folyóirat egy Szlovákiában megjelenő pedagógiai-szakmódszertani havilap, ami a tanévet kísérve évfolyamonként tízszer, szeptembertől júniusig jelenik meg. Első száma 1993-ban látott napvilágot a Lilium Aurum Kiadó gondozásában, később a Katedra Alapítvány vállalta fel a működtetését. 2021 őszétől, a XXIX. évfolyamtól kizárólag elektronikus formában érhető el, és mindig az adott hónap első napján jelenik meg.
 
A folyóirat elsődleges célja a felvidéki magyar oktatási-nevelési folyamatokat érintő aktuális és stra­tégiai jellegű problémák megvitatása, a közoktatással és felsőoktatással összefüggő alapvető kérdések feltárása, a kurrens szaktárgyi és szakmódszertani ismeretek közvetítése, a legfrissebb pedagógiai-didaktikai és oktatáspolitikai kutatások prezentálása és az oktatásügybeli jó gyakorlatok népszerűsítése. Ennek fényében a folyóirat célközönségét (elsősorban) a felvidéki magyar közoktatás, felsőoktatás szereplői és irányítói, illetve az egész Kárpát-medencében résztvevő, magyar oktatási kérdésekkel foglalkozó szereplők alkotják.
 
A 40 oldalas folyóirat négy tematikus egységből áll: egy tematikus blokkból, ami valamilyen kiemelt témakörrel foglalkozik; pedagógiai-pszichológiai orientáltságú szakcikkekből; szaktantárgyakkal kapcsolatos elméleti tanulmányokból és mód­szertani jellegű szakcikkekből; valamint a felvidéki iskolákról és oktatásüggyel foglalkozó intézményekről, szervezetekről szóló tudósításokból épül fel.
 
A Katedra folyóirat szerepel az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának folyóiratlistáján.

XXIX. évfolyam, 1. szám
2021. szeptember

Kovács Kitti
Szentendre színei
2. oldal


Petres Csizmadia Gabriella
Katedra a virtuális térben
3. oldal


Hack László
Második otthonommá vált a kettévágott település iskolája
Beszélgetés Tóth Kornéliával
4–6. oldal


Pap Ferenc – Fehér Ágota
Teljesítménymotiváció és megerősítésének lehetőségei az új tanév küszöbén
7–9. oldal


Gyarmathy Éva
A COVID–19 járvány hosszútávú lelki hatásai és az iskola felelőssége
10–12. oldal


Pintes Gábor
Távoktatás – digitális oktatás: miért, miként, merre, meddig…?
13–15. oldal


Gergely Viktória
A szlovákiai magyar diákok olvasási szokásai
16–20. oldal


Szabó Tibor – Kárpáti Andrea
A térszemlélet fejlesztése longitudinális iskolai kísérletben
A térszemlélet fejlődése és óvodai, iskolai fejlesztése (1. rész)
21–23. oldal


Kárpáti Andrea
Kisgyermekek térszemlélete és térábrázolása
A térszemlélet fejlődése és óvodai, iskolai fejlesztése (2. rész)
24–26. oldal


Jánk István
Hagyományos és digitális segédanyagok elsősorban nyelvtantanításhoz
27–29. oldal


Csicsay Alajos
A modern orvostudományok kezdetei
30–31. oldal


Stirber Lajos
50 éves a Csengő Énekszó
32–33. oldal


Iskolahírek
34–35. oldal

SZMPSZ
36–38. oldal


Fehívás
39. oldal


Iskolák
Alapiskola, Zsigárd
40. oldal

XXVIII. évfolyam

10. szám 2021. június

9. szám 2021. május

8. szám 2021. április

7. szám 2021. március

6. szám 2021. febuár

5. szám 2021. január

4. szám 2020. december

3. szám 2020. november

2. szám 2020. október

1. szám 2020. szeptember

Főszerkesztő:
Hodossy Gyula

Vezető szerkesztő:
Petres Csizmadia Gabriella

Korrektor:
Petres Sándor

Örökös munkatárs:
Turczel Lajos

A szerkesztőbizottság elnöke:
Fibi Sándor

Szerkesztőbizottsági tagok:
Bárczi Zsófia
Hrbácsek Noszek Magdolna
Kalácska József
Klemen Terézia
Krippel Éva
Novák Mónika
Pázmány Annamária
Pintes Gábor
Szokol Dezső

Nyomdai előkészítés:
Rácz Éva

Webadminisztrátor:
Decsi Zoltán

Kiadja:
a Lilium Aurum Könyvkiadó és a Katedra Alapítvány

Felelős kiadó:
Hodossy Gyula

ISSN 2729-9066

Katedra Alapítvány
 
Galantská cesta 658/2F
929 01 Dunajská Streda
929 01 (Dunaszerdahely)
Szlovákia
 
Tel.: 00421 (0)903 724 781
 
e-mail:
katedra@​katedra.​sk,
katedra​.szerkesztoseg@​gmail.​com
 
honlap: https://​katedra.​sk
 
IČO: 35591609
DIČ: 2021130969
  1. A kézirat formai elvárásai

    A Katedra folyóirat évente 10 lapszámot tesz közzé. Az egyes számok szeptembertől júniusig, minden hónap 1. napján jelennek meg a https://katedra.sk Katedra folyóirat aloldalán. A lapzártát mindig az adott szám megjelenését megelőző hónap 5.  napján tartjuk.

    A lapba beérkező kéziratokat MS Word-formátumban, A4-es oldalon, 12‑es betűmérettel, 1‑es sorközzel, balra kizártan, Times New Roman betűtípussal szedve küldik el a szerzők a katedra. szerkesztoseg@ gmail. com e-mail-címre.

  1. A publikációk felépítése
    • A szerző teljes neve
    • A publikáció címe
    • Alcímekkel tagolt szövegtörzs (az alcímeket nem számozzuk)
    • A felhasznált irodalom jegyzéke
    • A szerző affiliációja
    • A kép- vagy ábramellékletet külön csatolmányban kérjük küldeni.
  2. A szerző affiliációja

    A Katedra a következő adatokat teszi közzé a szerzőkről:

    • Titulusokkal ellátott név
    • Munkahely, beosztás
    • Publikus e-mail-cím
    • Lakhely (csupán: településnév)
  3. Terjedelem

    A Katedra tanulmányokat, szakcikkeket és tudósításokat tesz közzé.

    A tanulmányok terjedelme 15 000 – 18 000 karakter (lábjegyzetekkel, szóközökkel, felhasznált irodalommal együtt)

    A szakcikkek terjedelme 10 000 – 15 000 karakter (lábjegyzetekkel, szóközökkel, felhasznált irodalommal együtt).

    A tudósítások terjedelme 3 000 – 5 000 karakter.

    Kivételes esetben lehetőség nyílik a terjedelmi korlátok áthágására, ezt azonban a szerkesztővel kell egyeztetni.
     

  4. Hivatkozások

    A folyóirat szövegbelseji, zárójelben közölt hivatkozásokat tartalmaz, amely a szerző családnevét, a kiadás évét és a hivatkozott oldalszámo(ka)t jelöli ki (az oldalszámok között nagykötőjel szerepel). Az egyes adatokat vesszővel választjuk el, a számok után nem szerepel pont: pl. (Tóth, 2021, 15–16)
     

  5. Felhasznált irodalom jegyzéke

    A felhasznált irodalmat betűrendben, sorszám vagy egyéb jelölés nélkül, egymás alatti tételekként tüntetjük fel, a következő módon:

    • A szerző teljes neve: családnév, utónév
    • A kiadvány megjelenésének az éve
    • A kiadvány címe – dőlt betűvel
    • Monográfiák, tanulmánykötetek esetében:
      • A kiadás helye
      • A kiadó neve
      • Tanulmányköteteknél: a hivatkozott oldalszámok
    • Folyóiratcikkek esetében:
      • A folyóirat neve
      • Évfolyam
      • Lapszám
      • Oldalszám(ok)
    • ISBN- vagy ISSN-szám

    MONOGRÁFIÁK:

    Kiss Judit (2008): Bevezetés a gyermekirodalomba. Kolozsvár, Ábel Kiadó, ISBN: 978-973-1140-766.
     

    Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes (2016): Gyermeklélektan. Budapest, Libri Kiadó, ISBN: 978-963-4430-35-6.
     

    TANULMÁNYKÖTETBEN MEGJELENT TANULMÁNYOK:

    • EGY SZERZŐS KÖTET ESETÉBEN:

      Komáromi Gabriella (1999): Mesék, meseregények, gyerektörténetek. In: Uő (szerk.): Gyermekirodalom. Budapest, Helikon Kiadó, 207–231., ISBN: 978-963-2086-10-1.
       

      Lejeune, Philippe (2003): Az önéletírói paktum (ford. Varga Róbert). In: Uő: Önéletírás, élettörténet, napló. Válogatott tanulmányok Philippe Lejeune írásaiból (szerk. Z. Varga Zoltán). Budapest, L’Harmattan Kiadó, 17–46., ISBN: 978-963-945-725-6.
       

    • TÖBBSZERZŐS KÖTET ESETÉBEN:

      Nagy Gabriella Ágnes (2017): Hagyományos (nép)mesemondás. In: Hansági Ágnes – Hermann Zoltán – Mészáros Márton – Szekeres Nikoletta (szerk.): Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve. Budapest, Fiatal Írók Szövetsége, 169–222., ISBN: 978-615-572-905-8.

    PERIODIKÁBAN KÖZÖLT TANULMÁNYOK:

    Németh Zoltán (2004): A nyitott mű mint sikerkönyv. In: Bárka, 12. évf., 2. sz., 103–107., ISSN: 1217-3053.
     

    INTERNETES HIVAKOZÁSOK:

    A hivatkozott adatok (szerző, tanulmány címe, megjelenés adatai) feltüntetése után megadjuk a linket, végül zárójelben az utolsó letöltés idejét, ebben a formában:
     

    Sándor Katalin (2006): Közelítések a médiumköziség kérdéseihez I.. In: Iskolakultúra, 16. évf., 1. sz., 17–36., url: http://real. mtak. hu/ 57782/ 1/ EPA00011_ iskolakultura_ 2006_  01_ 017-036.pdf (Letöltés ideje: 2021. március 20.)

A Katedra folyóirat a köz- és felsőoktatásban részt vevő pedagógusok számára szóló folyóirat, amely tudományos, ismeretterjesztő és módszertani jellegű szakírásokat tartalmaz. A publikációk megjelenését szerkesztési folyamat előzi meg, amely szakmai és nyelvi-stilisztikai korrektúrát foglal magába. A főszerkesztő és a szerkesztő biztosítják a kéziratok publikálás előtti bizalmas megőrzését. Jogukban áll eldönteni, hogy a szerkesztőségbe küldött szövegek közül melyeket teszik közzé – erről kizárólag az adott írás szakmai színvonala alapján döntenek. Szükség esetén a szerzőtől módosításokat kérhetnek a szövegen. A kéziratokat nem őrzik meg, a nem publikált írásokat nem küldik vissza.
 
A Katedra folyóiratban eredeti, korábban nem közölt, eredeti, szakmai szempontból releváns, hivatkozásokkal ellátott publikációk jelennek meg, amelyért a szerzők vállalnak felelősséget. Amennyiben a szerző pontatlanságot fedez fel szövegében, az ő felelőssége értesíteni a szerkesztőt és együtt­működni vele a publikáció javításáról.