Igen, már megint levelet írok! Mostanában is ugyanolyan iramban telnek a napjaim. Olyanok vagyunk ketten Zay úrral, mint a rabok, akiknek nincs jövőjük! A napok változás nélkül telnek és úgy érzem néha, hogy minden értéktelenné válik. Csak a hitem Isten felé nem, mert ő az egyetlen, aki kegyelmez és gondunkat viesli! Néném...sok idöt töltöttem el itt. Mostanában pedig - nagyon unalmas perceimben - eszembe jutott valami.....vagy valaki. A napokban levelet írtam Mária Terézia kegyelméért. Olyan szép levelet írtam...talán a legszebbemet! Mondhatom , minden sora nem tollam hegyével, de szívem melegével született. Sajnos ...nem nagyon érdekelhette sorsom, mert a válasza mélyen elszomorított. Röviden és ridegen utasította el kérésemet. Hiába reméltem kegyelmet! Mint már előző levelemben is írtam .....ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál . Ez tehát az ő akarata! Sorsommal megbékélek, akaratát elfogadom, s várom a békés megnyugvást!