Rodostó, 13. februarii 1759

Édes néném, elnézését kérem, hogy utoljára az előző esztendőben jelentkeztem. Egészsége remélem jól szolgál. Szeretném tudatni, hogy tisztában vagyok az otthoni történésekkel. Sok ideje tartom a kapcsolatot drága testvéremmel, Józseffel. Nagy érdeklődéssel figyelem e háború kimenetelét. Mint ahogy azt Ön is tudja, előző levelemben említettem Zay úr távozását e földről. Azóta csaknem lelki betegség gyötör mindennap. Halála után nagy bánatomban, magánosságomban egy ötlet fordult meg fejemben. Érzem, hogy az idő eljár felettem, ezért írtam egy levelet, egy levelet Őfelségének. Egy újabb kegyelmi kérvényt, melyben több soron át ecseteltem, mily hőn látnám viszont a vég közeledtével az én szeretett Erdélyemet.

2. februarii aztán a sztambuli követ által kézhez kapám uralkodónk válaszát: Ex Turcia non est redemptio. Hatvankilencedik eszendőmben rá kellett eszmélnem e próbálkozás haszontalanságra, bujdosólétem örökkévalóságára

Kedves néném, mikor Ön ezen sorokat olvassa, én már a halált várom. Életem nagy részét semmitmondó levelek fabrikálásával töltöttem, Ön pedig olvasta ezeket, melyet hálás szívvel köszönök. Ezen utolsó levélben szeretnék elbúcsúzni Öntől. Az Úr vigyázzon kegyedre! Ámen.