Búsul szegény lelkem, hogy még mindig törökhonból írom levelem. Sok bú övezte hosszú bujdosásom. Miután elhunyt Rákóczi uram, kineveztek az itt maradott magyarok vezetőjének. Barátim sorba temettem, végül egyedül maradtunk Zay úrral. Ki a múlt esztendő octobrisában hunyt el. Minek után egymagam maradtam, gondolván nekem is távozásom, rögvest küldtettem kegyelmet kérve Őfelsége Mária Teréziától hazatérésem érdekében. Magányosan várakoztam, közben betöltvén hatvankilencedik életévemet, tudván, közeledik a vég, reménykedve, hogy utolsó esztendeimet édes hazámban tölthessem. Talán az égiek akarták, hogy kérésemet elutasítsák. Ez idő táján történt, hogy miképp elhagyott szemem világa. Isten elvette látásom, midőn már nem volt mit látnom. S ezzel is megmutatván jóságos bölcsességét, midőn belenyugodtam sorsomba, a Jóisten visszaadta szemem világát.

Drága Néném, oly régen nem írtam, várva, örömteli hírt közölhessek. III. Musztafa kinevezett a rodostói magyarok vezérévé, így tábornok is lehetek. És bár a felelősség nyomja a vállam, anyagi helyzetem javulni látszik. Esténként imádságom a Habsburgok és a törökök kibéküléséért szól. Bízom benne, a helyzet hamarabb javul, mielőtt órám utolsót ütne. S Isten áldásával még utoljára láthatom szeretett hazám. Ámen.