Katedra folyóirat2024. november–december, XXXII. évfolyam, 3–4. szám, ISSN 2729-9066
Pap Ferenc – Fehér Ágota
A megosztás mint érték a tehetséggondozás folyamatában 1
Életünk megannyi mozzanatában megélhető a megosztás szándéka – adása és/ vagy fogadása –, mégis oly gyakori lehet az elmaradása is. Aki kapja a megosztott tartalmat, dolgot, szellemi vagy tárgyi értéket, az érezheti, hogy mások közösséget vállalnak vele, társaihoz tartozhat. A megosztás megnyilvánulhat a közvetlen személyes kapcsolatokban, illetőleg a személytelenebb élet történéseit is kísérheti. Mennyisége lehet jelentős, mégis bizonyos, hogy sokkal fontosabb volna a minőségének, leginkább a személyhez szóló mélységének a megtapasztalása: hiszen hiába áramlanak lájkok ezernyi megszámlálható akcióként, mégis ugyanezek kísérőjeként az üresség élménye is ott lehet. Aki a megosztást kezdeményezi, szintén megélheti az átadás örömét, ám ehhez is közvetlenül szükséges a személyre hangolt figyelem, az elmélyülés az ő világában – hiszen a személytelenebb online környezetben az is előfordulhat, hogy néhány pillanattal a megosztást követően azt sem tudja a megosztó, hogy kikkel mit osztott meg.
Jelen tanulmányban a megosztásra mint a közvetlen személyes kapcsolatban megvalósuló, a személy(eke)t minőségében többé is formáló lehetőségre tekintünk, s arra keressük a választ, hogyan lehet mindennek közvetlen szerepe az egyén legjobb képeségeinek a kibontakoztatásában. A megosztás sokrétű fogalomkörét megvizsgálva így a tehetséggondozás tükrében is értékként tekintünk a megvalósítás és egyúttal a fejlesztési lehetőségek irányába.
A megosztás fogalomköre
A magyar nyelv szótára már a 19. században a megosztás fogalom lényegeként a közössé tétel szerepét, s ezzel a közösség értékének megélését állította középpontba: „Valamely egészet több részre szakaszt, hogy többeknek jusson belőle” (Czuczor–Fogarasi, 1862). Mindebből érezhető, hogy a szétválasztás mégis egy más jellegű egység létrejöttének forrásává is válhat, s nem a fogyatkozás, hanem éppen a megsokszorozás élményét erősíti.
A szó gyökereként az „oszt” szó továbbá magában foglalja: „Valamely egésznek, mennyiségnek részeit adag gyanánt elválasztja, s oda nyujtja” (Czuczor–Fogarasi, 1862). Az átadás gesztusa szép megerősítésre kerül, s magában rejti a fogadást, vagyis a társ reakcióját is.
A szótár a gondolatok megosztására vonatkozóan is irányt mutat: „valakinek véleményét, itéletét osztani am. benne részt venni, s mintegy kijelenteni, hogy azon vélemény, itélet nem egyedül az övé, hanem kettőé, illetőleg többé” (Czuczor–Fogarasi, 1862). A közösség lélekben való erősítéséhez ezt a gondolati összetartozás-élményt nagy értéknek tekinthetjük, s az egység az elkövetkezőkben is megerősítendő.
Forrás: A szerző archívuma
A magyar nyelv értelmező szótára többféle jelentést köt a fogalomhoz: „A birtokunkban levő dolognak mással v. másokkal való közössé tétele, közös használata, fogyasztása; belőle más(ok)nak is juttatás” (Bárczi–Országh, 1959–1962). Kétféle gondolati szál kerül megerősítésre ennek kapcsán: a. Vmiből bizonyos résznek más(ok)ra való átruházása, más(ok)nak való átengedése. A dicsőség, a felelősség, a hatalom, a tudás megosztása másokkal. b. Vmiből, vmely másokra nehezedő teherből, kellemetlen dologból egy bizonyos résznek magára vállalása, magára vétele, pl. együttérzésből, részvétből, segítő szándékból. Vki bajának, fájdalmának, gondjainak, gyászának, szenvedéseinek, terheinek megosztása (Bárczi–Országh, 1959–1962).
Ezen alapvetően közösségi élmény és egymásnak a gondban is társsá válása mellett a megosztás értelmezhető egyfajta szakadásként is: „vminek több részre osztása; elosztás”, esetleg „vmely közösségnek egymással szemben álló, ellenséges csoportokra bontása viszály, egyenetlenség, ellentét szításával” (Bárczi–Országh, 1959–1962). Az emberi kapcsolatok dinamikája magában hordozhatja a konfliktusok kialakulását, mégis, a nevelők számára lényeges üzenetet is jelez mindez: az ellentétek helyett az összetartozás, az egyéni értékek megerősítésének a fontosságát.
Forrás: A szerző archívuma
A Keresztyén bibliai lexikon a Biblia igeszakaszai alapján további árnyalatokat is kiemel a megosztás fogalmának részeként (Bartha, 1993):
- sorsvetés: „Az igazságos megosztás miatt vetnek sorsot, hogy ki a soros az áldozathoz szükséges tűzifa behordásában (Neh 10,35), illetve a visszatelepült zsidók közül kinek muszáj az újjáépített Jeruzsálembe beköltözni (Neh 11,1). A sorsvetés azt jelentette, hogy ez nem az ő érdemükön és teljesítményükön múlott, hanem Istentől kapták birtokul, osztályrészül” (Bartha, 1993). Isten akaratának követése rejlik tehát a megosztás, kiemelten az igazságos megosztás megvalósulásában.
- hierarchia: A megosztás fogalma a közösség létszámának gyarapodásával magában hordozza az egyfajta funkciók, feladatkörök megosztásának a szükségességét is. Az egyház kialakulásának első időszakában a gyülekezetek irányítását az apostolok látták el, majd a gyülekezetek számának és létszámának növekedése szükségessé tette a diakónusok, prestiberek, püspökök tisztségeinek a megjelölését. Ezek azonban nem hétköznapi értelemben vehető alá-fölérendeltségi kapcsolatokat jelentenek, hanem az egyetemes papság elve szerint tekintendők (Bartha, 1993).
- választófal: „Zárt, illetve fedett épületben a tér megosztására szolgáló közfal, szabadtéren pedig területek egymástól való elkülönítését biztosító kerítés. A választófal tehát a zsidókat és pogányokat egymástól elválasztja, s miközben a zsidóknál elkülönülést, a pogányoknál pedig kirekesztettséget eredményez” (Bartha, 1993). Az érintett bibliai igeszakasz (Ef 2,14) mindemellett nemcsak a zsidók és a pogányok közötti ellentétre utal, hanem a választófal „végső soron Isten és a Tőle elidegenedett ember között húzódik, mely választófalat egyaránt építi zsidók és pogányok bűne” (Bartha, 1993). A megosztás fogalmának sokrétűsége nyomán a fal mint ellentét jelenik meg, s rámutat arra, hogy az eltávolítás helyett inkább az összetartozás értékét fontos megerősítenünk közösségeinkben.
- szegényekkel való megosztás: a bibliai értékek között a lemondásra, a mértékletesség szerepére is hangsúlyosan tekinthetünk: „A dőzsölés elsősorban azért negatív jelenség, mert nemcsak arra nézve jelent károsodást, aki gyakorolja, hanem általa az Istenhez való viszony, illetve Isten népének életrendje is hátrányt szenved. … Az Újszövetség tanításában is hangsúlyt kap a mértékletesség kívánalma, illetve a javaknak a szegényekkel való megosztására irányuló kötelezettség hangsúlyozása” (Bartha, 1993). A keresztyénség életében mindennek különös jelentősége van, s a lemondás, a megosztás magasabb rendű lelki értékének, a minőségi többé válás, egy nagyobb egység élményének forrását jelenti.
A megosztás isteni példája a Szentírás szerint, hogy maga az Úristen a saját akarata szerint osztja meg és szét a Szentlélek ajándékait: „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét” (Zsid 2,4).
Forrás: A szerző archívuma
A megosztás fogalomköréhez kapcsolódóan a szó sokrétűségén túl még egy lényeges szociálpszichológiai jelentéstartalom is hozzáadódik: ha egy ember a társa(i)val megoszt gondolatot vagy más szellemi, illetve tárgyi értéket, azzal nemcsak megsokszorozza azokat, hanem a fogadó társa(i) örömét is sokszorozza. Mindemellett a gesztus azt is magában hordozza, hogy a társ az elkövetkezőkben szintén értéknek érezheti a saját gondolatai, szellemi, illetve tárgyi értékeinek a megosztását. Vagyis a megosztás gesztusa újabb megosztást serkent, s ezzel hosszabb távon is a közössé tétel, vagyis az összetartozás megélését támogathatja.
A megosztás személyiségfejlődési forrása: a Mahler-féle újraközeledés élménye
Margaret Mahler (1897–1985) gyermekgyógyászként különböző betegségben szenvedő gyermekek gyógyításáért fáradozott. Azáltal, hogy a lelki élményeiket is figyelemmel kísérte, a gyermekek felépülése még teljesebbé válhatott. Pszichológiai elmélete a lélekben való megszületés útját pontosítja, hiszen ez hosszabb folyamat a fizikai megszületést követően (Kulcsár, 2006). A gyermek pszichés születése c. kötete az édesanyával való egység kezdeti élményétől a lélekben való távolodás óvatos lépéseit tárja fel, amelynek nyomán végül a gyermek rátalálhat saját egyedi lényének, az egyéniségének a világára. Ez a távolodó és egyben önállósuló folyamat tehát csak az elszakadás (szeparáció) és az egyéniség megtalálása (individuáció) közös, egymással szorosan összefüggő lépéssorán keresztül élhető át.
Mahler a folyamat megjelöléséhez a természet, kiemelten a madarak elrepülésének a képeit is alkalmazza. Így jut el a gyermek is a „fészekalja” élményétől a „szárnypróbálgatáson” át végül a saját lábon történő útjárásig. Nem feledhetjük azonban e folyamat óvatos haladásának fontosságát, hiszen a gyermeknek a saját súlyának hordozása mellett a személyisége teljességének formálódását is lélekben el kell bírnia, s ez sosem pillanatok alatt megy végbe, hanem mindig egy teljesebb, sokrétűbb történet része.
Mahler e lélekben való előrehaladás legkiemeltebb állomásaként az ún. újraközeledés szakaszát nevezi meg. Eredendően 1,5 éves korunk körül érkezik el ennek az ideje, amikor a mozgásfejlődés már elérkezett a fizikai távolodás önállóbb megvalósításához, s ezzel a lélekben való távolodás, az elszakadás élményének megéléséhez. Ekkor válik különösen izgalmassá, hogy milyen társként kíséri a mozzanatokat az édesanya. Az lenne a legfontosabb, hogy engedje gyermeke távolodását, miközben szívesen, örömmel, szeretettel fogadja az ő időnkénti visszatérését is az élmények, a felfedezett világ megosztásával. Ez az újraközeledés fókusza: a megosztás, a megoszthatóság megtapasztalása. Ha ezt az édesanya bátorítóan, elfogadásával kíséri, s együtt tud örülni gyermeke élménymegosztásának, a felfedezett tárgyak megmutatásának, akkor éppen ezzel az örömmel töltekezhet gyermeke is, s megélheti: jó dolog a világ önálló felfedezése, egyúttal mindig van és lesz kísérője ebben. Ha tehát egyedül is zajlik a felfedezés, ő attól még nem marad egyedül, vagyis az eltávolodása nem örökké tartó, teljes elszakadást jelent.
Az édesanyával való összetartozás élményén túl mindebben gyökerezik a társakkal formálható bizalom élménye is: bízhatok abban, hogy az ezutáni lépésemben is lesz kísérőm, lesz, aki szeretettel fogadja ezutáni megosztásaimat is, megmutathatom és szóban is megoszthatom vele élményeimet, meghallgatásra találhatok. Mindezek pedig nemcsak az édesanyával való kapcsolódásnak a részeiként alakulhatnak, hanem az imádságon keresztül Istennel való megosztás forrása is ugyanebben gyökerezik. Ha tehát a lelki bölcsőnket az újraközeledés élménye kísérheti, úgy a későbbiekben is remélhetjük, hogy mindig lesz kivel megosztani élményeinket, felfedezéseinket, s meghallhatjuk az ő irányából érkező válaszokat is, hiszen kezdeményezésünkre a másik fél is megoszthatja kapcsolódását. Ez a kölcsönösség-élmény is az összetartozást, a teljesebb egység megvalósulását biztosíthatja, amelyre a megosztás szó elemzésének részeként is láthattunk példát. Fontos ugyanakkor, hogy a „kapni” vágya ne álljon meg ennél a pontnál, hanem újabb „adni” törekvés forrását is jelenthesse.
Gondolatok, felfedezések megosztása mint a tehetséggondozás csírája
Az újraközeledés mahleri jelentéskörét eredendően a gyermekek felnövekedésének kezdeti szakaszaira hangoltan ismerhettük meg, ám úgy véljük, hogy a benne lévő megosztás szerepe és lelki háttere a tehetséggondozás folyamatában is lényeges üzenetet hordoz. Korábbi kutatásainkban megvizsgáltuk a tehetséggondozás irányában elkötelezett pedagógusok kommunikációs eszköztárában többek között a bizalom, a bensőséges légkör, az együttesség megélésének (Pap–Kovács–Lehoczky–Tóth–Fehér, 2021), valamint a ráhangolódás és a kölcsönös egymásra hangolt figyelem értékes szerepét (Pap–Szetey–Lehoczky–Fehér, 2024). Mindezek jelen tanulmányunk alapjaiban is megmutatkoznak, érzelmi és társas rezdülésekként a tehetséggondozás pilléreiben is megjelennek. Jelen kutatásunk során mindemellett a pillérekre építkező, szintén meghatározó megosztási élményre tekintünk, s az úgynevezett tehetséggazdagítási modell alapján elemezzük ennek fontosságát.
A tehetséggondozás gyakorlati megvalósításához Renzulli számos értékes iránymutatást nyújt, ezek között a gazdagítási modelljében a gyermekek gondolatmegosztásának is kiemelt szerepet ad (Balogh, 2019). Az első típusú gazdagítás általános felfedező élményeket foglal magában, amely az ismereteknek a hagyományos tantervben nem szereplő, új és izgalmas témáival, ötleteivel és területeivel ismerteti meg a diákokat. A második típusú gazdagítás olyan tevékenységekből áll, amelyek a gyermekek számára további elmélyülési keretet jelentenek, s ezáltal a gondolati és érzelmi feldolgozási szint megtapasztalását mélyítik. A tanulók az első szakaszban megkezdett, érdeklődési területük szerinti lépéseiket folytatva, további kérdéseiket megfogalmazva újabb ismeretelemeket gyűjthetnek, s ezáltal elmélyülésük segítségével akár új összefüggésekre is rátalálhatnak.
A harmadik típusú gazdagítás a valós problémák egyéni és kiscsoportos vizsgálatát, majd a feltárt eredmények egymással való megosztását jelenti. Ez a szint, a társas élmény, a közössé tétel helyzete teheti teljessé a korábbi szintek tapasztalásait, s az egyén felfedezőútját, így kiemelt szereppel bír a tehetségfejlesztés folyamatában. Miközben az egyén a saját belső ráhangolódását, elmélyült feltáró munkáját követően visszatérhet társaihoz, pedagógusához, ismét az újraközeledés élménye kerül megerősítésre, s a megosztás által a tudatosítás is magasabb szinten valósulhat meg.
Az egyén közössé teszi saját élményét, s már a kapcsolódó szavak megtalálása is a gondolatok rendszerezését segíti, ezzel is hangsúlyok, tartalmi csomópontok találhatók meg. A közösséggel való megosztás mindemellett a társak megfogalmazódó gondolatainak az egyeztetését is lehetővé teszi, ezáltal az egyén fókusza az érintett kérdéskörre, szakterületre irányul. A megosztás élménye mindezzel hozzájárulhat a többé válás forrásához, ám ehhez leginkább olyan közösségi élmény szükséges, amelyben mindenki bizalommal fordulhat egymás felé, az érzelmi támogatás pedig a barátságok szövését is elősegítheti. A tehetséggondozás eredményességéhez a barátságban kiteljesedő megosztás megélése pedig Anthony Strano író szavai alapján közvetlenül járul hozzá: „Akár jó, akár rossz idők járnak ránk, egy barát mindig jelen van, kész a megosztásra, a szolgálatra, a meghallgatásra, egyszerűen csak ott van.”
Felhasznált irodalom:
Balogh László (2019): Gazdagítás, dúsítás. In: Szab Zsuzsa (szerk.): A tehetség kézikönyve. Budapest, Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, 237–250., ISBN: 978-615-00-6636-3., url: https://tehetseg.hu/sites/default/files/kezikonyv/nk_mind_0.pdf (Letöltés ideje: 2024. július 2.)
Bárczi Géza–Országh László (1959–1962): A magyar nyelv értelmező szótára. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest, Akadémiai Kiadó, url: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/ (Letöltés ideje: 2024. július 2.)
Bartha Tibor (szerk.) (1993): Keresztyén bibliai lexikon. Budapest, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, url: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/search/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfQzk3QjIiXX0sICJxdWVyeSI6ICJtZWdvc3p0XHUwMGUxcyJ9 (Letöltés ideje: 2024. július 2.)
Czuczor Gergely–Fogarasi János (1862): A magyar nyelv szótára. Pest, Magyar Tudományos Akadémia, url: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfNTVCRUMiXX0sICJxdWVyeSI6ICJtZWdvc3p0XHUwMGUxcyJ9 (Letöltés ideje: 2024. július 2.)
Kulcsár Zsuzsanna (2006): Korai személyiségfejlődés és énfunkciók. Budapest, Argumentum Kiadó, ISBN: 963-446-385-1.
Pap Ferenc–Kovács Tibor Attila–Lehoczky Mária Magdolna–Tóth Etelka–Fehér Ágota (2021): Tehetségek hite és a kibontakozást segítő keresztyén pedagógusi kommunikáció. In: Balázs László (szerk.): Digitális kommunikáció és tudatosság. [A kommunikáció oktatása 13.] Budapest, Hungarovox Kiadó, 159–170., ISBN: 978-963-534-074-3., url: http://komnev.hu/wp-content/uploads/2021/02/TK13print_vegleges.pdf (Letöltés ideje: 2024. július 2.)
Pap Ferenc–Szetey Szabolcs–Lehoczky Mária Magdolna–Fehér Ágota (2024): Kölcsönösség és ráhangolódás a pedagógusi kommunikációs készségek fejlesztésében. In: Balázs László (szerk.): XVII. Tudatosság a kommunikációban – Varga Gyula emlékkonferencia. Kommunikációoktatás a változó társadalmi, technológiai és gazdasági környezetben. Program- és absztraktfüzet. Eger, Kommunikációs Nevelésért Egyesület, 44., url: http://komnev.hu/wp-content/uploads/2024/05/17.-TK-Program-es-absztraktfuzet_kesz.pdf (Letöltés ideje: 2024. július 2.)
