Előkészületek: tematika és helyszínek kiválasztása 

Közép-Kelet-Európa közös sorstragédiája a szovjet elnyomással járó kommunista rendszer kiépülése és megszilárdulása, a szülők/nagyszülők/dédszülők sokszor nosztalgikus hangnemben visszasírt tagsága a Keleti Blokkban. A térség bővelkedik jól látható, akár elhagyatott, akár még ma is működő szocialista maradványokban, épületekben – amik sokszor még ma is az eredeti funkciójukat töltik be, csak már más körülmények között. Ebben az írásban a játék budapesti helyszínekre koncentrálódik, de ezeknek „ikerverziói” sajnos/szerencsére, épp a közös érintettség miatt, az egykori szovjet blokk bármely tagországának városaiban könnyen megtalálhatóak, helyi valóságra szabhatóak. 

A kalandjáték kidolgozásának folyamatában kijelöltem olyan pontokat ebben a 40 éves történetben, amik saját nézőpontom szerint igazán hangsúlyosan tudják visszaadni ennek az időszaknak a jellegét, mindennapi történetét. Ezek a jellemzők az alábbiak voltak: 

1.) megfigyelés, gyanú, állandó kontroll
2.) a zene mint a fiatalság és a szabadságérzet szimbóluma
3.) a közösségi kapcsolódás hétköznapi terei
4.) az utazás világa, kapcsolódás a Nyugathoz, rendszerváltás.

Ha kiválasztottuk a modellezni kívánt jellemzőket, akkor már könnyedén ki tudjuk választani a kapcsolódó helyszíneket: a zenéhez mint a fiatalság és szabadságérzet szimbólumához a híres-hírhedt Nagyfa Galeri (web 1) törzshelyét választottam, ami az egykori Ifipark (ma Várkert Bazár) felett található. A kádári érában a fiatalok egyik legkedveltebb zenés-táncos mulató- és koncerthelyszíne ma bármikor szabadon és ingyenesen látogatható zöld terület. A közösségi kapcsolódás hétköznapi tereihez mindenképpen a híres szocialista presszók világának egyik képviselőjét akartam választani. Több ötletem is volt ehhez a kategóriához, de végül azért döntöttem az Ibolya Espresso mellett, mert ez a hely egyrészt mind a mai napig sugározza a Kádár-korszak mindennapijainak stílusát a bútoraiban és a dekorációjában is, és azért is, mert itt kapható a poraiból nemrég újra az eredeti csatosüvegben, de már egészségesebb verzióban feltámasztott, a puha diktatúra ikonikus itala, a Bambi. Az utazáshoz és a nyugati kapcsolódáshoz az Astoria Szállót választottam, ahol az állambiztonság embereinek saját szobák is voltak fenntartva, külön lehallgatórendszerrel, illetve még az éttermi részen, az asztalokon található sótartókban is lehallgató készülékek voltak elhelyezve, a (nem csak) külföldről érkező vendégek minél hatékonyabb ellenőrzésére és nyomon követésére. A rendszerváltás témájához pedig a kultikus Tilos az Á (ma Tilos a Tilos) vendéglátó egységet választottam, megannyi, ma is nagy népszerűségnek örvendő alternatív banda karrierjének origóját. A megfigyelés, gyanú és kontroll mint rendszerjellemző pedig az összes helyszínt összeköti, és pillére a játékot felölelő narratív keretnek is. 

Narratív keret, feladatok és kapcsolatfelvétel 

A kalandjátékhoz egyszerű narratív keretet találtam ki: a diákok ügynökök bőrébe bújnak, és a városban elszórt nyomok és feladatok alapján meg kell találni a KMK-st (közveszélyes munkakerülő), aki maga a tanár. A tanár az utolsó állomáson várja a diákokat, akiknek csoportokba szerveződve kell megoldaniuk a feladatokat. A feladatokat a korábban kijelölt helyszíneken fogják megtalálni a diákok. Ezek mindig borítékokban várják őket az adott helyszínen. Egyik helyszínről a másikra csak akkor tudnak eljutni, ha a feladatokat elvégezték, ehhez mindig szükség lesz valami bizonyításra. A játék akkor ér véget, ha a csoport megtalálta a KMK-st, vagyis becsekkolt a tanárnál az utolsó állomáson. Fontos, hogy a KMK-ssal a diákok csak a célállomáson találkoznak. Előtte csak és kizárólag a feladatok útján követik az instrukciókat. 

Azért, hogy ne dolgozzunk feleslegesen, a feladatok összeállítását megelőzően vegyük fel a kapcsolatot az összes érintett helyszínnel és kérdezzünk rá, hogy nyitottak-e arra, hogy diákcsoport érkezzen az egységükbe, ahol aztán feladatokat kell teljesíteniük. Én először e-mailt írtam az összes olyan helyre, ahol ez szükséges volt (Ibolya Espresso, Astoria Szálló) valami miatt. Nekem szerencsém volt, mert mindegyik helyszín kedves, érdeklődő és együttműködő volt, engedték, hogy küldetésborítékokat helyezzek el náluk. (Alapvetően is az a tapasztalatom az oktatási szempontból kissé szokatlannak tűnő külsős helyszínekkel, hogy kíváncsisággal és örömmel fogadják a diákcsoportokat, kellő előkészítés után.) A borítékok elhelyezését már természetesen az e-mail-váltásra hivatkozva, személyesen tettem meg náluk a kihelyezett óra előtti napon, ekkor még egyszer egyeztettem szóban a helyi segítőkkel: az Ibolyában a pincérekkel, az Astoriában pedig a recepciósokkal, ugyanis ezen a két helyen benti feladatot (is) kellett teljesíteniük a gyerekeknek. Ha valamelyik kiszemelt helyszínünk nemet mond, akkor keressünk helyette mást, ami ugyanúgy illik a tematikába. Végső esetben pedig úgy is dönthetünk, hogy a helyszíneket csak meg kell találni és kint, nem pedig bent kell megcsinálni a feladatokat, de az mindig dob a hangulaton, ha sikerült összedolgoznunk idegenekkel, így a gyerekek is izgatottabbak lesznek, fogni fogják a fejüket, hogy „Jaaaaaaj, ezt nem hiszem el, hogy be kell menni, kérdezni kell, megszólítani kell, emberek előtt kell csinálni…”, stb., de épp ezekkel léptetjük ki őket a komfortzónájukból és nem utolsósorban valószínűleg jó sztorik fognak majd születni ezekből a pillanatokból, amikre majd szívesen emlékeznek. 

Na de milyen feladatokat kell az ügynököknek teljesíteniük? A borítékokban elhelyezett részletes feladatlapok a cikk mellékleteként letölthetőek. Az első állomásnál, a Nagy Fánál lógó borítékban található a megszólító levél és a játék rövid leírása célja. Mivel ehhez az állomáshoz a zene témája kapcsolódik, különböző, lejátszási listába gyűjtött (web 2), korabeli dalokba kell belehallgatniuk QR-kód beolvasásával a diákoknak, és a dalszövegekből kihalászott megoldások segítségével meg kell oldaniuk egy keresztrejtvényt. A keresztrejtvény megoldása fogja kiadni a következő állomást, vagyis az Ibolya Espresso nevét. Azért fontos, hogy a daloknál konkrétan kérdezzünk bele a dalszövegekbe, mert a gyerekeknél lehet telefon – hiszen a tájékozódáshoz, közlekedés megszervezéséhez, illetve a feladatok feltöltéséhez szükség van rá. De minél inkább konkrétumot kérdezünk a dalszövegekből, annál kevésbé tudják csak 1-2 kattintással letudni a dolgot. Ezen a zenés állomáson pedig képet kapnak arról, hogy mit hallgattak/hallgathattak a szülők/nagyszülők fiatal korukban – és szörnyülködhetnek, borzonghatnak, de akár olyan is lehet, hogy megtetszik nekik egy hangzásvilág. Az Ibolya Espressoban a már említett Bambihoz kapcsolódó feladatot kell végrehajtani a diákoknak: újragondolt reklámfotót, ami a Bambit népszerűsíti. Ha a feladattal kész vannak, sms-t kell küldeniük a tanárnak egy kódolt üzenettel: „A békegalamb már a lánctalpak alatt”. Ez az üzenet ismerős lesz a diákoknak, ha a rendszerváltáshoz kapcsolódó tantermi óránkban felhasználtuk azt a videós forrást, melyben Cicciolina (Staller Ilona) a szovjet tankot egy békegalambbal búcsúztatja, ami aztán beszorul a lánctalpak alá, groteszk módon bemutatva a rendszerváltással járó békét (web 3). Az sms-írós gesztus szintén próbálja modellezni a korszak jellegzetességét: a jelentést. Ha a tanár megkapta a jelentést, akkor sms-ben elküldi a következő állomás nevét és egy rövid instrukciót, ez esetemben így nézett ki: „Hotel Astoria. Kérdezzétek a recepcióst.” Az Astoriában a recepciósokkal való egyeztetés után a borítékokat a bejárat melletti, egykori ügynökfülkében találták meg a diákok, ahova a már említett sószóró is be volt készítve (ezt előzetesen egyeztettem a recepciósokkal). Itt egy szituációt reprodukáló fotót kellett készíteniük, illetve, már a szállodán kívül, le kellett forgatniuk egy utcai ügynökvideót, amihez korabeli oktatóvideó szolgált felhasználandó forrásként (web 4) – ezt is QR-kóddal tudták beolvasni a diákok, ami szintén a feladatlapon volt rajta. Az Astoriában talált borítékban nemcsak a feladatok, hanem az utolsó helyszínhez kapcsolódó forrás is benne volt, így ez vezette el őket a végállomáshoz, a Tilos az Á-hoz. Menet közben még beszédbe kellett elegyedniük és képet kellett intézniük legalább egy taxissal az 1990-es taxisblokád emlékére, majd ráfordulhattak a célegyenesre, ahol már én vártam őket és kihirdettem, mennyi idő alatt teljesítették a küldetést, hol végeztek a tabellán.

 
 
1. kép: Diákok újragondolt reklámfotói a Bambi italhoz
Forrás: A szerző archívuma  

Feltételek és forgatókönyv 

Ahhoz, hogy a kalandjátékot ilyen formában meg tudjuk szervezni, a 0 feltétel az, hogy a tanórákon már végére érjünk a szocializmus történetének, tehát „ki kell pipálnunk” a politikatörténetet. Így valóban érthető lesz a diákok számár minden, amit csinálnak, hiszen az órán tanultakat fogják megtapasztalni a valóságban. További feltétele a játéknak, hogy megbízzunk a csoportban. Mivel a Keleti Blokk történetét általában a végzős év második félévében tanítjuk, a diákok eddigre már az érettségire készülnek, összeköt velük jó pár közösen eltöltött év, iskolán kívüli program – ismerjük őket, ezért el tudjuk dönteni, bevállalunk-e velük egy olyan feladatot, ahol tanári kontroll tulajdonképpen nincs nagyon (ha a csoportban van 18 év alatti diák, akkor kérjünk e-mailben hozzájárulást szülői részről a programon való részvételhez). A diákok a kalandjáték során csoportokban, de önállóan közlekednek a városban – velünk, a KMK-s tanárokkal csak a játék végén találkoznak. A bizalomnak tehát működnie kell, ennek hiányában a játékot más struktúrában kell megszervezni, újra kell gondolni. 

Szintén feltétele a játéknak a játékra dedikált idő megszervezése: a játék bőven túllép az egy tanórás kereten, minimum 2, de akár 3-4 órát is igénybe vehet, hiszen keresgélős, kreatív alkotói feladatokat és mozgást is tartalmaz. Ehhez az kell, hogy egyeztessünk kollégáinkkal, kérjünk óracserét és olyan idősávba tervezzük a fogócskát, ami a saját óráink szempontjából is a legmegfelelőbb. Időben kezdjünk neki a szervezésnek, a dátum kijelölésének és a helyszínekkel való kapcsolatfelvételnek! 

A játék utolsó feltétele az, hogy a játékot megelőző napon/szabad óráinkban vigyük el a borítékokat a helyszínekre, hiszen azt nem tudhatjuk, melyik csoport mikor fog elérni egy állomásra, ezért már a játék megkezdésekor a helyén kell lennie minden borítéknak. Az első küldetésborítékhoz, ami tartalmazza a játékleírást, én csináltam egy rövid videót (web 5), amiben felvettem, hogy hol fogják megtalálni az első állomást és a hozzá tartozó feladatokat. Ezt posztoltam ki a Classroomba akkor, amikor indult a játék, így tényleg nem találkoztam a csoporttal egész nap, csak és kizárólag a végállomáson. Ezt persze megoldhatjuk máshogy is, de úgy vettem észre, a videó alapján történő nyomkeresés még inkább növelte az izgatottság érzést. 

Ha ezeket a feltételeket teljesítettük, akkor a kalandjáték forgatókönyve nagyon egyszerűen fog kinézni: a Classroomba kiposztolt videó alapján a csoportok elérkeznek a Nagy Fához, ahonnan lógnak a borítékok. Minden csoport levesz egy borítékot és elkezdik hallgatni a korabeli zenéket, amik alapján megoldják a keresztrejtvényt. Ha jól oldották meg, eljutnak az Ibolya Espresso-ba. Itt megcsinálják a reklámplakátokat és ha végeztek, sms-t küldenek a tanárnak, aki válasz sms-ben ismerteti a következő állomást. Az Astoriában megtalálják a következő borítékokat, amiben a feladatokon túl az utolsó állomás neve is világos, így a feladatok teljesítése után megtalálják a Tilos az Á-ban várakozó KMK-s tanárt. Minden feladatot/produktumot feltöltenek a classroomba, amiket a következő tantermi órán, akár közösen meg is nézhetünk, értékelhetünk, meghallgathatjuk a kapcsolódó sztorikat (lesznek), stb. 

Mit adott a játék? – tapasztalatok 

Ahogy láttuk, a játéknak vannak kézzel fogható produktumai a feladatok mentén. Ezek közül mindenképp kiemelném az ügynökvideókat, amiket nagyon viccesen, kreatívan oldottak meg a diákok, ki-ki a saját vérmérséklete szerint, de mindegyik abszolút élvezhető alkotás lett, ami nézés közben megdolgoztatja a rekeszizmokat. A képeken és videókon túl azonban két sokkal fontosabb „eredménye” is volt a játéknak: egyrészt az idegenekkel való kontaktálás, ami nem mindenkinek ugyanannyira komfortos. Miután a csapatok célba értek, rengeteget sztoriztak arról, hogy milyen manőverekkel és dumával közelítették meg a taxisokat egy szelfiért, mennyit nevettek azon, hogy olyan sokat álltak egy-egy taxi mellett csoportosan azt sorsolva, hogy ki szólítja meg a vezetőt, hogy az már alig akarta nekik lehúzni az ablakot és meghallgatni őket, mert gyanús bandának tűntek, akik készülnek valamire… De elmesélték az Astoria Szállónál történő totojázásukat is, mert a nem annyira extrovertált figurák haboztak belépni az impozáns épületbe. És mégis minden csapat elkészített minden feladatot, jókedvűen osztották meg az élményeiket úgy, hogy sokan kiemelték, hogy ezek a feladatok valóban kimozdították őket a komfortzónájukból: nem csak azért, mert teljesen idegenekkel kellett kontaktálni, hanem mert addig kellett próbálkozniuk (például a taxisokkal), amíg nem sikerül megoldani a feladatot. Ehhez pedig kitartás és folyamatos kedvesség kellett, ami valóban nem mindenkinek az erőssége. 

Ezen a tapasztalaton túl azonban van még egy, talán a legfontosabb kiemelendő „eredmény”. A kihelyezett órát követő tanórán (fontos, hogy ne az évzárás előtti utolsó alkalomra szervezzük a játékot, mindenképp szánjunk még időt arra, hogy átbeszéljük, közösen megnézzük a produktumaikat egy közös tantermi órán) a gyerekekből dőltek a családi sztorik: ki arról számolt be, hogy az édesapja a popperek közé tartozott, ki arról, hogy az ő édesanyja a csövesek táborát erősítette. De több családban is volt legalább egy sztori az Omega együttes zenéi kapcsán, sőt, volt, ahol egy nagyszülő személyesen is ismerte a zenekar tagjait, amivel nem győzött menőzni. Olyan diák is volt, aki az órát követő otthoni beszélgetés során tudta meg, hogy szülei gyakori vendégei voltak a Tilos az Á-nak. Zajlott otthon beszélgetés arról, hogy mégis „Hogy lehetett ilyen zenét hallgatni!?”, de szóba került az is, hogy kinek volt akkora szerencséje, hogy élőben is láthatta Freddy Mercury-t a budapesti Queen koncerten. Többen behozták az öltözködés témát, meséltek arról, hogy milyen szettekben mentek bulizni a legvidámabb barakkban a szülők, és az miért volt akkor nagyon menő. De volt, aki a Bambit is szóba hozta otthon és megosztotta társaival, hogy mit meséltek róla családi körben: 100% mű íz, kátrányos utóhatás. Pfuj! 

Összegzés 

A Kapj el, ha tudsz! városi kalandjáték összeállításának nagy lelkesedéssel álltam neki. Egyrészt azért, mert külső helyszínre mindig izgalmas feladatot tervezni, főleg, ha abban üldözős, nyomkeresős vonal van. Célom volt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, élvezzék a feladatokat, de azért valamit le kelljen rakniuk az asztalra; ez mind meg is történt. De a legjobb érzést az nyújtotta, hogy sikerült elérni azt, ami végtére is a fő célja volt ennek a kalandjátéknak: párbeszédet indítani a kalandjátékból kiinduló közös pontok mentén a gyerekek és szüleik, nagyszüleik közt, pozitív hangvételben, kíváncsian. A gyerekek órára behozott történetei alapján pedig azt feltételezem, hogy a szülők is szívesen osztották meg történeteiket a gyerekeikkel.

Felhasznált irodalom

web 1 = https:​//pest​buda​.hu​/cikk​/20171113_​a_​nagy_​fa_​egy_​legenda_​a_​var_​toveben (Letöltés ideje: 2026. február 10.) 

web 2 = https:​//www​.youtube​.com​/watch?​v=​a​t​8​N​Q​G​M​A​g​g​Y​&​a​m​p​;​l​i​s​t​=​P​L​6​o​J​m​T​o​l​A​v​I​d​v​0​D​C​v​S​K​s​u​l​v​y​E​w​W​p​2​j​P​d​4 (Letöltés ideje: 2026. február 10.) 

web 3 = https:​//www​.youtube​.com​/watch?​v=​7​j​D​d​X​O​A​L​5​f​8 (Letöltés ideje: 2026. február 10.)

web 4 = https:​//www​.youtube​.com​/watch?​v=​R​0​g​R​5​y​Z​l​v​d​c​&​;list=​P​L​q​T​G​8​C​2​Q​l​d​9​r​1​K​i​l​Q​x​C​o​w​G​G​n​R​R​D​Y​a​L​C​J​G​&​;index=​3 (Letöltés ideje: 2026. február 10.) 

web 5 = https:​//www​.youtube​.com​/shorts​/g​c​t​k​C​9​P​S​d​X​M (Letöltés ideje: 2026. február 10.)