Katedra folyóirat2026. szeptember–október, XXXIV. évfolyam, 1–2. szám, ISSN 2729-9066
A cikk letöltése PDF formátumban
Fehér Ágota
A megosztás készsége és komplexitása
„A megosztás a másokért való (proszociális) viselkedés egy formájának tekinthető, melyben konkrét vagy szimbolikus »javak« cseréje, elosztása, átadása történik meg két vagy több szereplő között” (Inántsy-Pap, 2010, 86). E meghatározásból érezhető a folyamat összetettsége, s ezáltal komplex lelki élmények érintődése a folyamatban.
A megosztás készségét a másik személyre irányuló figyelem érzékeny megmutatkozásaként alapjaiban értékesnek tekinthetjük, egyúttal ha támogatni szeretnénk a megosztás előfordulási gyakoriságát a gyermekek viselkedésében, fontos mélyebben is átgondolnunk a jelentésrétegeit és a meghatározóit. E tanulmány a fejlődéslélektani szempontok mellett kutatások eredményeire építve összegzi a további szempontok befolyásoló szerepét: többek között a nem, a kötődési sajátosságok, a testvérsorrendben betöltött hely és a kultúra vonatkozásában. A fogalom összetettségének értelmezése által tudatosabb rátekintést kíván nyújtani a megosztás készségére és fejlesztési lehetőségeire.
A megosztás készségének személyiségfejlődési sajátosságai
Forrás: Nagy Fanni archívuma
A megosztó viselkedés már egészen korai életszakaszban, akár 1–2 éves korban is megjelenhet, amikor a gyermek önmagát már képes különálló lényként észlelni, vagyis rájön, hogy ő maga nem egyenlő egy másik személlyel (Eisenberg, 1992). Ahogyan az őt körülvevő társas környezet egyre összetettebbé válik, a megfelelő alkalmazkodáshoz a gyermeknek is egyre több szempontot kell figyelembe vennie a társas viselkedésben. Mindez egyre árnyaltabb viselkedési reakciók megjelenéséhez vezet, összességében a gyermek társas, proszociális készségeit gazdagítja.
A másfél éves gyermek még nincs tisztában azzal, hogy ami neki jó, az a másiknak nem feltétlenül az. Ez az egocentrikus empátia (Kulcsár, 1998) időszaka. Kétéves korban még mindig ritka a proszociális viselkedés, egy vizsgálat szerint csak 22%-uk reagál a másik sírására, ezek többsége pozitívan segítő, vigasztaló szándékkal (Sándor–Fülöp–Berkics–Xiaofei, 2007). Ebben az időszakban megmutatkozik a különbségtétel is a gyermek számára fontos emberek és az idegenek között: barátra háromszor gyakrabban volt megfigyelhető a reakció.
Óvodáskorban tovább nő a másik lehangoltságára adott válaszok száma, s jellemző, hogy a kisgyermek egy síró társához már nem a saját, hanem annak mamáját vezeti oda, mert tudja, hogy neki inkább arra van szüksége. Ebben az életkorban ugyancsak tovább differenciálódik a válasz annak függvényében is, hogy a másik gyermek a barátjuk-e vagy sem (Eisenberg, 1984).
A megosztás készségének a fejlődésével kapcsolatban fontos kérdést jelent, hogy az mikor válik tudatosabbá és differenciálttá, azaz mikortól követ a gyermek valamilyen következetes stratégiát abban, hogy kivel, mikor, hogyan és mit oszt meg. E folyamatok a társas viselkedést szabályozó komplex mechanizmusok működését feltételezik, ezért a személyiségfejlődésnek fontos újabb állomásaiként is tekinthetünk rájuk.
A megosztó magatartás egyik lélektani alapja az egyén és társa eredményeinek és javainak az összehasonlítási készsége és az erre a különbségre vagy egyenlőségre adott válasz (Sándor–Fülöp–Berkics–Xiaofei, 2007, 283). Már a háromévesek is képesek voltak arra, hogy önmagukat és a másikat egyszerre vegyék figyelembe, összehasonlítsák, s az ebből származó információt feldolgozzák. A legkisebbekben is van némi érdeklődés arra vonatkozóan, hogy társuk hogyan teljesít, az óvodások viszont már össze is mérik teljesítményüket a társaikéval.
További, a kognitív fejlődéssel összefüggő folyamatnak tekinthetjük a proszociális viselkedés alakulásával egységben a perspektívafelvétel, a tudatelméleti képesség, az arányok és a számosság bizonyos fokának a megértését. Ötévesek már komplexebben képesek értelmezni a társas helyzeteket, szisztematikusan figyelembe veszik a lehetséges kimeneteleket, amikor döntenek.
A megosztás készségének további szocializációs meghatározói
A fejlődéslélektani meghatározók szerepén túl „mint a proszociális viselkedés esetében általában, úgy a megosztási viselkedés fejlődésének kutatásában is alapproblémának tekinthető az egyéni különbségek kérdése. E tekintetben fontos meghatározók lehetnek a szociális környezet, illetve a megosztási viselkedés hátterében húzódó személyiségvonások” (Inántsy-Pap, 2010, 86).
Már óvodáskorban megerősíthető továbbá a nemek szerepe: a lányok nagyobb hajlandóságot mutatnak a megosztásra, mint a fiúk, akiket sokkal inkább a személyes haszonszerzés, illetve a nyereség megtartása vezérel (Inántsy-Pap, 2010; Sándor–Fülöp–Berkics–Xiaofei, 2007).
A kötődés sajátosságainak meghatározó szerepe kapcsán Inántsy-Pap Judit kutatásai (2004) alapján kirajzolódott, hogy egyértelműen megjelent a kapcsolatok érzelmi színezete az elosztási viselkedésben. A gyermekek különböző (kölcsönösen pozitív, kölcsönösen negatív, egyoldalúan pozitív, illetve egyoldalúan negatív) kapcsolataikban szisztematikusan az eltérő preferenciáiknak megfelelő módon viselkedtek. Jó társas helyzetnek örvendő gyermekek nagylelkűbbnek, proszociálisabbnak bizonyultak, mint a kevésbé jó társas helyzetű társaik.
A testvérsorrend vonatkozásában a legidősebbek megosztóbbak voltak, mint a fiatalabb testvérek, és az egykék voltak azok, akiknél a legritkábban volt megfigyelhető a megosztás. Ennek több oka is lehet: az idősebb testvérek gyakrabban kerülnek olyan helyzetbe, amikor „oda kell adniuk” vagy meg kell osztaniuk a játékaikat kisebb testvérükkel, míg azok, akiknek egyáltalán nincs testvérük, viszonylag ritkán szembesülnek az ilyen helyzetekkel és az ezekhez kapcsolódó konfliktusokkal (Sándor–Fülöp–Berkics–Xiaofei, 2007, 304–305).
Forrás: Nagy Fanni archívuma
A proszociális viselkedést a kulturális szocializáció is nagymértékben meghatározza, azonban olyan kutatás is ismeretes (Pilgrim–Rudea-Riedle, 2002), amelyben egy kollektivista (Kolumbia) és egy individualista (Amerikai Egyesült Államok) hagyományokkal rendelkező ország gyermekeit hasonlították össze a megosztó viselkedést illetően. Eredményeik alapján éppen az amerikai gyermekek voltak nagylelkűbbek.
Sándor, Fülöp és mtsai vizsgálata (2007) során kínai gyermekek között nagyobb gyakorisággal volt tapasztalható a megosztás, vagyis ők gyakrabban választották az egyenlő jutalomelosztást, mint a magyar óvodások. Ennek hátterében meghatározó lehet, hogy a kínai kultúra és a hozzá kapcsolódó gyermeknevelési gyakorlat az egyéni érdekek érvényesítése mellett a közösségi és csoportérdekeket is nagymértékben támogatja. A kínai szülők arra törekednek a nevelési folyamat során, hogy a gyermekük ne legyen önző, és segítse a körülötte élőket. Jelen vizsgálat eredményei szerint ez a tendencia már az óvodások között is megjelenik.
Mindkét kultúrában a megosztás a barátok számára nagyobb mértékű volt, mint a nem barátok esetében. Így a kapcsolatnak e fontos meghatározója jobb előrejelzőnek bizonyult, mint a kulturális hatás önmagában. Mindezek a megosztás érzelmi determinációját erősítik meg.
A megosztás fogalmi összetettsége
Áttekintve a megosztás készségéhez kapcsolódó főbb kutatási eredményeket és az általuk kirajzolódó szempontokat, megerősíthetjük e fontos készség árnyalatait. A kutatási eredményekről szóló szakirodalmak gyökerét tekintve a fogalom megjelölése egyben tartalmazta a sokrétűségét is: a megosztás „csere, elosztás, átadás történik két vagy több szereplő között” (Inántsy-Pap, 2010, 86). A lelki aspektusok vonatkozásában e mozzanatok mégis különböző folyamatokat is magukban hordoznak, ezért a fogalom megjelöléséhez kapcsolódóan érdemes e finomabb szálait is átgondolnunk. Mindezeknek a megosztás készségének fejlesztésére vonatkozóan szintén fontos üzenetei vannak.
Megosztani: adni abból, ami a mienk
A megosztás készségére alapjaiban úgy tekinthetünk, mint az adás gesztusára, a segítőkészség, az altruizmus kifejeződésére. Ez azt feltételezi, hogy a figyelem a másik személyére legyen irányítva, neki mire volna szüksége, s amennyiben mi magunk rendelkezünk azzal, úgy számára is nyújtsunk belőle. Fontos természetesen érzékeny figyelemmel kísérni azt is, hogy hogyan volna arra szüksége a másik félnek, így fontos része a mozzanatoknak, hogy maga az adás gesztusa is a másik számára legmegfelelőbb módon, csatornán, jelleggel fejeződjön ki.
Alapjaiban minden jó segítés akkor teljesedhet ki igazán, ha a fókuszt a másik személy irányában lehet tartani. Vagyis a segítő ne a saját segítés-törekvését kívánja kifejezni, hanem ráhangolódó érzékenységével kövesse a másik fél jelzéseit: valóban mi és hogyan volna segítő az ő számára. Ha tehát fejleszteni szeretnénk a megosztás készségét, ezt a másik személyre irányuló, az ő visszajelzéseit is követni tudó figyelmességet érdemes támogatnunk a leginkább.
Megosztani: lemondani róla, átadni belőle
A megosztás gesztusa és adni kívánó jellege egyúttal azt is magában hordozza, hogy aki ad, annak bizonyos lemondást is kell tennie, ami az áldozatvállalás többletével teszi teljesebbé ezt a folyamatot. A lemondás egyúttal egyfajta elválasztása az átadni kívánt dolognak a saját személytől, így természetesen ellentétes a birtoklás, a szerzés vágyával. Ha áldozatot vállalunk, akkor a kapcsolódó lemondás-érzés helyett az, aminek érdekében a lemondás történt, még fontosabbá is válik a személy számára, azt képes jobban megbecsülni.
Napjainkban különös fontossággal bírna több értelemben is, ha a szerzés, a birtoklás fókusza csökkenhetne. A fenntarthatóság alapértéke is ez volna, s nemcsak a környezetvédelem vonatkozásában, hanem a társas kapcsolatok értékeinek a megbecsülése mentén is. Ha tehát lehetséges megbecsülni akár a kicsi mozzanatokat is és nem az kerül hangsúlyba, hogy a több a jó és az értékes, úgy e szemlélettel hosszabb távon is jó cél érvényesülhetne, s a meglévő kicsi értékek kapcsán érzett öröm megélhetőbbé válhatna. Mindezeket a vonatkozásokat is érdemes megerősíteni, amikor a megosztás készségét támogatjuk.
Megosztani: közössé tenni a gondolatainkat is
A megosztás természetesen nemcsak a fizikailag megragadható dolgok, tárgyak, hanem az egymás felé irányuló figyelem, öröm, s más élmények, gondolatok megosztását is jelentheti. Miközben pedig e kevésbé megragadható mozzanatokat osztjuk meg, akár egy beszélgetés során a gondolatainkat, úgy a leghatékonyabb segítés a másik türelmes meghallgatása. Hiszen miközben ő maga megosztja gondolatait, ezáltal saját magában is tisztul annak jelentése, már azzal, hogy szavakká formálja, egyúttal megragadhatóbbá formálja a saját maga számára is: a belül még kusza gondolatok, élmények a szavakhoz kötés által magasabb értelmet tudnak nyerni. Kirajzolódnak a hangsúlypontok, a fontossági rend, az értékek, s akár a másik fél számára is új jelentést mutathat fel mindez, őt is segítheti a témához való saját kapcsolódásában. Új perspektívát vehet észre, olyan jelentést, ami benne nem is fogalmazódott volna meg, egymaga számára nem hordozott értéket, ám ahogyan a társ megosztását követi, új mozzanatok és összefüggések tárulnak fel.
Mindannyian fontos inspirációt is nyújtunk a társaink számára a gondolataink megosztásával. Fontos tehát, hogy e készség fejlesztése során is tudatosítsuk a meghallgatás jelentőségét. Csendben, türelemmel, nem beleszólva a másik gondolatáramlásába, az ő jelzései szerint haladhatunk a témában magunk is beljebb, s összességében mindannyian így gazdagítjuk közösségeinket a saját látásmód feltárásával.
Megosztani: többé tenni, gyarapítani
Ha megosztás történik, a magyar nyelv gazdag jelentésárnyalatait követve egy egységből több egység születik. Egy nagyobb dologból több kisebb lesz, vagyis így már többeknek is jut ugyanabból. Lehet, hogy egy személynek arányaiban kisebb egység jut, ám azzal, hogy többek részesülhetnek az adott dologból, a közösségi élmény gyarapszik: mindenki megélheti, hogy ő is fontos a megosztás folyamatában, s ezzel egy újfajta összetartozási élmény erősödhet.
A megosztás készségének a fejlesztése kapcsán segítséget adhat tehát az is, ha megélhető, hogy lényegében ez a többé válás, általa pedig többeknek az egymással való kapcsolódása, találkozása valósulhatott meg. Ismét értéket jelent mindez abból a szempontból is, hogy a kicsi egység megbecsülése megvalósulhasson, hiszen nem a sok a fontos, hanem az, hogy senki se maradjon ki a megosztás helyzetéből.
Megosztani: együttérzés, teher átvállalása
Forrás: Nagy Fanni archívuma
A magyar nyelv értelmező szótára a következő jelentést is megragadja a fogalom kapcsán: „Vmiből, vmely másokra nehezedő teherből, kellemetlen dologból egy bizonyos résznek magára vállalása, magára vétele együttérzésből, részvétből, segítő szándékból” (Bárczi–Országh, 1959–1962).
Bizonyos, hogy a megosztás több előző lelki élménnyel is kapcsolódhat, egyúttal a gondokban, terhekben való osztozás többletét is magában hordozza. Mindenki számára felszabadító és lelkesítő erővel bír, ha azt érezheti, hogy nincs egyedül egy nehezebb helyzetben. Ha egy társ kísér az úton, a személyes küldetésekkel való megküzdés is könnyebbé válhat. A feladatok megosztása ugyancsak lélekben töltekezésként szolgál, ha a személy már soknak érzi mindezeket, miközben a saját lelki erejét kevésnek. Sokkal fontosabb e megosztási mozzanatok kapcsán is a másik személy élményére, s nem a segíteni kívánó személy saját elgondolásaira hangolódni, azt követni, hiszen mindenki másképp viszonyul terhekhez, más-más élményei vannak azok kapcsán a múltból, s ezek mind befolyással vannak a jelen megküzdési folyamataira.
Segítségként a legjobb ilyenkor a meglévő erőforrásokat megtámogatni, hiszen a személy maga talán elveszve érzi saját magát, s ilyenkor nem is gondol mindazokra a képességeire, amelyek pedig megvannak, hiszen bizonyosan számtalan nehéz helyzetben segítették már őt korábban. Ha a jelen a gondok élményét teszi hangsúlyossá, akkor is találhatunk olyan értéket és pozitív mozzanatot, ami ugyanannak a személynek az életében akár hasonló helyzetben már eredményre vezetett. Már az is segítségül szolgál, ha vele együtt, a hasonlóság élményén keresztül felidézhetjük vele a saját, meglévő eszköztárát, s mindez azzal együtt, hogy a jelenben társat érezhet maga mellett, jó szolgálatot tehet a megoldás megtalálásában.
Látható tehát, hogy a megosztás fogalomköre milyen sokrétű, fontos árnyalatokat rejt magában, egyúttal e lelki rezdülések a tudatosabbá válásához, a fejlesztéséhez is hozzájárulnak. Egyaránt megérintik azt, akinek az irányában kifejeződik, s azt is, aki nyújtja. Bizonyos, hogy nem tárgyiasult, kézzelfogható dolgok vonatkozásában a lelki hatás még inkább magával ragadó, egyúttal a gyermekek felnövekedését kísérő nevelők, pedagógusok számára már a személyiségfejlődés kezdeteitől fontos üzeneteket hordoz. Bízunk abban, hogy e fontos érték támogatása, megerősítése és fejlesztése a társas kapcsolatok egyensúlyát és teljesebbé formálását segítheti.
Bárczi Géza–Országh László (1959–1962): A magyar nyelv értelmező szótára. Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, Budapest, Akadémiai Kiadó, url: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/m-3C77D/megosztas-3E580/?list=eyJmaWx0ZXJzIjogeyJNVSI6IFsiTkZPX0xFWF9MZXhpa29ub2tfMUJFOEIiXX0sICJxdWVyeSI6ICJtZWdvc3p0XHUwMGUxcyJ9 (Letöltés ideje: 2026. május 28.)
Eisenberg, Nancy (1992): The Caring Child – The Developing Child. Boston, Harvard University Press.
Inántsy-Pap Judit (2010): Megosztás és társas kapcsolatok gyermekkorban. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 65. évf., 1. sz., 85–102., ISSN: 1588–2799., DOI: 10.1556/MPSzle.65.2010.1.7, url: https://www.akjournals.com/view/journals/0016/65/1/article-p85.xml (Letöltés ideje: 2026. május 28.)
Inántsy-Pap Judit (2004): Óvodáskorú gyermekek társas kapcsolatainak vizsgálata. Kötődés, társas helyzet, kapcsolat tudatosság. Debrecen, Doktori disszertáció.
Kulcsár Zsuzsanna (1998): Egészségpszichológia. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, ISBN: 963-463-156-8.
Sándor Mónika–Fülöp Márta–Berkics Mihály–Xiaofei, Xie (2007): A megosztó viselkedés kulturális és helyzeti meghatározói magyar és kínai óvodás korú gyermekeknél. In: Pszichológia, 27. évf., 4. sz., 281–303., ISSN: 2060–2782., url: https://real.mtak.hu/215032/1/295_Pszichologia_27.pdf (Letöltés ideje: 2026. május 28.)