2026. szeptember–október, XXXIV. évfolyam, 1–2. szám, ISSN 2729-9066

A cikk letöltése PDF formátumban

 

Kiss Magdaléna – Papp Szilvia

Az önkéntes meseolvasás pszichopedagógiai hatásai a hospitalizált gyermekekre

 

A kórházi környezetben kezelt gyermekek pszichés jólléte kiemelt figyelmet igényel a gyógyulási folyamat során. Az egészségügyi ellátás, a fizikai kezelések mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a testi-lelki intervenciók szerepe is, amelyek célja a gyermekek szorongásának csökkentése, a kórházi adaptáció elősegítése és a mentális reziliencia erősítése. Az egyik ilyen hatékony beavatkozás az önkéntes kórházi biblioterápia, amely szimbolikus narratívákon keresztül kínál lehetőséget a szorongásos élmények feldolgozására és az érzelmi stabilitás kialakítására.

Jelen tanulmány témája az önkéntes kórházi biblioterápia integrációjának bemutatása a hospitalizációs gyakorlatban, Papp Szilvia önkéntes felolvasó tapasztalata alapján. Az írás szerkezete hét fő részből áll, amelyből az első kettő általános biblioterápiai (1.) és elméleti megalapozottságú (2.). Ezt követi a kutatás előkészületének és módszerénk bemutatása (3.), a meseolvasásban részt vevő gyermekek bemutatása (4.), majd a különböző betegségekkel küzdő (5.), ill. intellektuális képességzavarral élő gyermekekre gyakorolt meseterápiás hatások részletes elemzése (6.). Végezetül az önkéntes meseolvasás eredményei és az abból származó következtetések zárják a dolgozat struktúráját.

Bevezetés 

A mese nem csupán kulturális örökség, hanem komplex pedagógiai és pszichológiai eszköz is, amely jelentős szerepet kap az eltérő nevelési igényű gyermekek támogatásában. A kórházi környezetben történő meseolvasás kórházpedagógiai alkalmazása túlmutat a szórakoztatás funkcióján, lehetőséget teremtve az érzelmi feldolgozásra, a traumák enyhítésére és a pszichoszociális ellátás biztosítására.

A gyógyulási folyamat során a kórházban kezelt gyermekek pszichés megerősítése elengedhetetlen. Az egészségügyi ellátás, a fizikai kezelések mellett jelentős segítséget jelent a lelki támogatás is, amelynek célja a gyermekek szorongásának csökkentése, a kórházi élet megkönnyítése, a különféle megküzdési folyamatokban való támogatás. Az egyik ilyen hatékony beavatkozási módszer az önkéntes kórházi meseolvasás, amely szimbolikus narratívákon keresztül kínál lehetőséget a szorongásos élmények feldolgozására és az érzelmi stabilitás kialakítására.

Jelen tanulmány témája Papp Szilvia önkéntes kórházi meseolvasó tapasztalatainak bemutatása a beteg gyermekek hospitalizációja során. A jelen írásban bemutatott meseolvasás helyszíne 2023 óta a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Csecsemő- és Gyermekbelgyógyászati Osztálya. A téma szenzitív jellegéből fakadóan a meseolvasás megvalósításának azok a részei tárulnak fel, amelyek nem tartalmaznak orvosi diagnózisokat, hanem az önkéntes személy felolvasási gyakorlatait és azok hatásait közli. Tovább szűkítve a kört, a bemutatandó gyakorlat kívül esik a kórházi tanórákon, mivel olyan gyermekekhez is eljut, akik súlyos állapotukból fakadóan mentesek a tantervi kötelezettségek alól. A mesehallgatók életkora az újszülöttkortól kamaszkorig terjed.

A kutatás célja az önkéntes kórházi meseolvasás pszichés és szociális hatásainak feltárása, különös tekintettel a szorongás csökkentésére, ill. az érzelmi megküzdés támogatásában és a gyermekek kórházi élményeinek pozitívabbá formálásában. A dolgozat alapvetően három kérdésre keresi a választ:

1. Milyen hatással van az önkéntes meseolvasás a gyermekek szorongására és stresszreakcióira?
2. Hogyan segíti a meseolvasás a gyermekeket a hospitalizációs élmények feldolgozásában?
3. Mennyire támogatja a meseolvasás a gyermekek érzelmi állapotának javulását és pszichológiai megküzdési stratégiáinak fejlődését?

A mese mint terápiás és pedagógiai eszköz 

A mese a gyermekpszichológiai intervenciók alapvető formája, amely támogatja az érzelmi szabályozást, miközben csökkenti a szorongást, és lehetővé teszi a gyermek számára a projekció és az önreflexió gyakorlását egyaránt (Bruner, 2002; Bettelheim, 2020). Ezt a pszichodinamikus szemléletet azzal magyarázza, hogy a mese szimbolikus nyelve és strukturált narratív jellege segíti a gyermekekben létrejövő belső konfliktusok feldolgozását (Fónagy–Target, 2007). A mese strukturált, mégis rugalmas keretet kínál a fenti krízishelyzetek megértéséhez és megoldásához. Ez úgy realizálódik, hogy a gyermek a hősökkel való azonosulás révén új jelentéseket tud társítani saját megélt élményeihez, így fokozatosan csökken a trauma okozta belső feszültség (von Franz–Crossen, 1996).

A meseolvasás kórházpedagógiai célja a gyermekek oktatási és pszichoszociális támogatása a kórházi tartózkodás ideje alatt (Bratton et al., 2005; Charon, 2006; Becsei-Balogh–Szili, 2016), így a meseolvasás egyszerre tölt be oktatási, emocionális és gyógyító szerepet. A biblioterápia kórházpedagógiai kontextusban olyan célzott irodalmi/olvasási intervencióként értelmezhető, amelynek segítségével a beteg gyermekek kórházi tartózkodása során keletkező szorongás-, stressz- és izolációs állapotok csökkenthetők. Empirikus adatok szerint 5–12 éves kórházi gyermekeknél 27%-os szorongáscsökkenés volt kimutatható a biblioterápia alkalmazása után (Lawrence–Lazer, 2024). Ezt támasztja alá a narratív pszichológia és a biblioterápia megközelítése is, amelyben a mese olyan szimbolikus csatorna, amely segíti a gyermek megküzdési stratégiáinak kialakítását és érzelmi intelligenciájának fejlődését (White–Epston, 1990). A szakirodalom tehát alátámasztja, hogy a mese nemcsak érzelmi, hanem kognitív és szociális síkon is fejlesztő hatású. Kollektív szempontból a közös meseélmény elősegíti az interperszonális kapcsolatok fenntartását, az empátia fejlődését, valamint a pszichológiai biztonság megélését, amely alapfeltétele a tanulásnak és a gyógyulásnak. Ebben a megküzdési folyamatban a biblioterápia (Heath et al., 2005; Nikolajeva, 2014) célja, hogy az irodalmi művek segítségével érzelmi és viselkedési változások következzenek be az egyénben, hiszen a mesehallgatás során aktiválódnak azok a belső narratívák, amelyek feldolgozási keretként szolgálnak a gyermek számára – akár a betegség, a félelem vagy a veszteség témájában. Ezek úgy valósulnak meg, hogy a mesehősök gyakran olyan konfliktushelyzetekkel szembesülnek, amelyek párhuzamba állíthatók a gyermek aktuális helyzetével, így a történetek megoldási mintái indirekt módon segítik elő a reziliencia növekedését (Malchiodi, 2005).

 

A meseolvasás mint pszichoszociális intervenció 

A mese szerepe a gyermekek kognitív-affektív fejlődésében régóta ismert és elismert terület. A pszichoanalitikus szemlélet képviselői, mint Bruno Bettelheim (2020) és Carl Gustav Jung (2024 [1955]), hangsúlyozták a mese szimbolikus jelentésének mélylélektani hatásait. Bettelheim szerint a mesék strukturált módon nyújtanak lehetőséget a félelmek, szorongások, valamint a belső konfliktusok projekciójára és feldolgozására. Jung elmélete a kollektív tudattalanról arra mutat rá, hogy a mesei archetípusok univerzális jelentése segíti a gyermeket az identitás és pszichés egyensúly kialakításában. A Siega és munkatársai által végzett kutatás szerint azok a hospitalizált gyermekek, akiknek mesét olvastak, szignifikánsan alacsonyabb szorongásszintet mutattak, mint a kontrollcsoport tagjai (Siega et al., 2021). Ezért az önkéntes meseolvasó által átadott érzelmek, nonverbális jelzések különösen fontosak, mivel a felnőtt mesélő nem azonos az egészségügyi személyzettel, így kevésbé kapcsolható a gyermekek félelmeihez.

A kórházi meseolvasó személye kulcsfontosságú, mert nem pusztán az olvasott szöveget közvetíti, hanem a gyógyító kommunikáció médiumaként működik: hangja, jelenléte és kapcsolatteremtő stílusa biztonságérzetet, figyelmet és érzelmi támaszt közvetít a beteg gyermek számára. A meseolvasó – legyen pedagógus, önkéntes vagy terapeuta – affektív hidat teremt a gyermek, a szöveg és a kórházi környezet között, ezáltal segíti a szorongás csökkentését és a kontrollérzés visszaszerzését. A narratív interakció minősége – vagyis a meseolvasó empatikus reakciói, hangszíne, nonverbális jelzései és az olvasás utáni reflexiós beszélgetés – meghatározóbb a gyermek érzelmi válaszaira, mint maga a történet tartalma. Ezért a meseolvasó szerepe nem helyettesíthető digitális eszközökkel: személyes jelenléte az élő nyelvi és érzelmi interakción keresztül a terápiás hatás hordozója (Serafini, 2024).

A kórházi meseolvasás pedagógiai megközelítésben olyan terápiás nevelési módszerként értelmezhető, amely a személyiségfejlesztő pedagógia és a narratív tanulás metszéspontján helyezkedik el. Ebben a kontextusban a mesék segítik az affektív állapot stabilizálását, támogatják a projekciós mechanizmusokat, valamint hozzájárulnak a kognitív fejlődéshez (szókincs, szövegértés, figyelemkoncentráció).

Az olvasott mesék közvetlen hatásai a hallgatókra

Az olvasott mesék pozitívan hatnak a pszichikai jóllétre, amelyek a gyermekek életkorához, kognitív fejlettségi szintjéhez és érzelmi állapotához igazodva jelennek meg. Ennek kifejezési eszközei a vokális és a mimikai jelek, amelyek egyfajta kommunikációs alternatív csatornák, lehetővé téve az interakciót ott is, ahol a verbális feldolgozás akadályozott. Ennek köszönhetően a mesehallgatás során megfigyelhető a figyelmi fókusz megerősödése és az értelmi ráhangolódás, ami a történeti szál követésében és a verbális interakciókban mutatkozik meg. A kisebb gyermekek a narratív szerkezet mentén helyzetfelismerő kérdéseket tesznek fel, míg az idősebbek inkább értelmi-asszociatív jellegűeket. Az érzelmi válaszkészség és affektív bevonódás szempontjából a mesehallgatás olyan érzelmi rezonanciát vált ki, mint az öröm, kíváncsiság, vágyódás, nosztalgia. Így a történetek projektív azonosulást tesznek lehetővé a szereplőkkel, ami katalizálja az érzelemkifejezést (pl. az otthon iránti vágyat, a szociális hiányélmények verbalizálását). Ezt az affektív szabályozást és nyugtató hatást segíti elő a mesélő prozódiája a hangszíne, hanglejtése és ritmusa által. Az ilyen nonverbális kapcsolatteremtés pozitív hatása különösen igaz a nem vagy verbálisan alig kommunikáló, illetve csecsemőkorú gyermekekre. Az ő esetükben a mese affektív keretrendszerként szolgál, mely segíti az érzelmi önszabályozás kialakulását és a feszültségcsökkentést, ami sokszor alvásban, csendes megnyugvásban realizálódik.

A verbális és társadalmi interakciók tekintetében a mesehallgatás során fokozódik a szociális nyitottság és a verbális kifejezőkészség, hiszen a gyermekek megosztják személyes élményeiket, önreflexiót gyakorolnak, és narratív módon beszélnek saját élethelyzetükről (pl. betegségükről, családi kapcsolatukról). Mindeközben a gyermeki fantáziafunkció aktiválódik, a mese által felidézett belső képek és imaginatív átélések gazdagítják a lelki világát. A hospitalizáció során a kognitív feldolgozási szint és a beszédértési képesség határozza meg, hogy a gyermek a mese szemantikai tartalmára vagy inkább a prozódiai és affektív aspektusaira reagál. Az intellektuális képességzavarral élő vagy megrekedt fejlődési szintű gyermekek számára a mesélés szenzoros-emocionális élményként jelenik meg, miközben a gyermekek nonverbális válaszadása (pl. hangszínváltozás, gesztusok, szemkontaktus) is információt hordoz az élmény hatásáról.

Az önkéntes meseolvasás bemutatása 

Az önkéntes meseolvasás multidiszciplináris szemléleten alapuló pszichoszociális tevékenység. Az eljárás az irodalomterápia és gyermekpszichológia eszközeit ötvözi, elősegítve a belső kontrollérzés kialakulását és az érzelemszabályozási mechanizmusok fejlődését (Green et al., 2015). A mesehallgatás során bekövetkező identifikációs folyamat lehetőséget teremt a traumatikus élmények áttételes feldolgozására. Magyarországon a Mesekórház program működik hasonló célokkal, amely strukturált módon biztosítja az önkéntesek képzését és beilleszkedését a kórházi ellátásba.

Az önkéntes jelenlét mentálhigiénés jelentősége a kórházban

A kórházi környezet, amely az ismeretlenség, a kontrollvesztés és a szeparáció élményét hordozza, traumatizáló tényezőként hathat a gyermekek fejlődésére. A hosszabb ideig tartó hospitalizáció során gyakran észlelhető a kommunikációs fejlődés stagnálása, valamint a pszichoszociális funkciók – különösen az érzelmi és kognitív működés – regressziója. A verbális kifejezőképesség szűkülése, az interperszonális kapcsolatok korlátozódása és az érzelmi elzárkózás gyakori következmény. Ezt megelőzendő vagy csökkentendő, az önkéntes segítők – meseolvasók, zeneterapeuták, bohócdoktorok – egyúttal fejlesztő hatást is gyakorolnak a gyermekek mentális állapotára. A velük való kontaktus érzelmileg támogató bázist nyújt, pótolva a hiányzó családi jelenlét motiváló szerepét. Az önkéntesek által közvetített pozitív szociális interakciók és élmények hozzájárulnak a gyermekek lelki jóllétéhez, stresszkezelési képességének fejlesztéséhez (Páll, 2022).

A gyermek fejlődésének elsődleges közegét továbbra is a család jelenti, azonban a kórházi környezetben ezt a funkciót ki tudják egészíteni az önkéntesek, akik életkori sajátosságokhoz és egyéni fejlődési szinthez adaptált módon biztosítanak pszichés támogatást. A gyermekekkel való narratív alapú, interaktív kommunikáció elősegítheti a fejlődési egyensúly visszaállítását, így az önkéntes jelenlét a kórházi gyermekellátás kiegészítő, de kulcsfontosságú mentálhigiénés eleme.

Vigotszkij kulturális-szociális konstruktivista elmélete szerint a közösen megélt narratív élmény fejlesztő ereje kiemelten fontos. A meseolvasás során kialakuló pedagógus-gyermek vagy meseolvasó-gyermek kapcsolat lehetővé teszi a belső világ biztonságos feltárását és újrarendezését. Ezt meghaladva, az önkéntes kórházi meseolvasás olyan pszichoszociális intervenció, amely az egészségügyi intézményben tartózkodó gyermekek emocionális jóllétének és kórházi adaptációjának támogatását célozza meg (Vigotszkij, 1978). A beavatkozás multidiszciplináris megközelítésen alapul, integrálva a pszichológia, a gyermekgyógyászat, a biblioterápia és a szociális munka módszertanait. A meseolvasás mint verbális terápiás technika, számos pozitív hatással bír a hospitalizált gyermekek pszichés állapotára és stresszreakcióira. Így az irodalmi narratívákhoz kapcsolódó identifikáció révén a gyermekek képesek alternatív szemléletmódokat létrehozni, amelyek adaptív érzelemszabályozási mechanizmusokat erősítenek (Green et al., 2015).

Az önkéntesek által végzett meseolvasás nemcsak a gyermekek számára jelent támogatást, hanem a szülők és az egészségügyi személyzet terheit is mérsékelheti, elősegítve a humánusabb gyógyító környezet kialakítását. A magyarországi programok közül kiemelkedik a Mesekórház nevű kezdeményezés, amely strukturált keretek között biztosítja az önkéntes meseolvasók képzését, szupervízióját és beillesztését a kórházi gyakorlatba. A programok gyakran együttműködésben valósulnak meg egészségpszichológusokkal, gyermekpszichiáterekkel, valamint pedagógiai szakemberekkel elsősorban Budapesten, Debrecenben és Kecskeméten. A nemzetközi szakirodalom is alátámasztja, hogy a meseolvasás pozitív hatással van a hospitalizált gyermekek pszichés állapotára, beleértve a szorongás, a félelem és a fájdalom csökkentését (Siega et al., 2021; Koller–Gryski, 2008).

A fenti megállapítások rámutatnak, hogy az önkéntes kórházi meseolvasás egy tudományosan megalapozott, alacsony költségű, de jelentős pszichológiai hatásmechanizmussal egybekötött módszer, amely lelki-szellemi támogatást nyújthat a gyermekcentrikus egészségügyi ellátás megvalósításában.

 

A hospitalizáció pszichológiai hatásai gyermekkorban

A gyermekek hospitalizációja gyakran jelentős pszichés megterheléssel jár. A kórházi környezet ismeretlensége, az orvosi beavatkozások fájdalma, valamint a családtól való szeparáció szorongást vált ki, különösen a preverbális vagy óvodás korú gyermekeknél. Koller és Gryski (2008) kutatásai alapján a szimbolikus támogatást nyújtó beavatkozások, mint például a meseolvasás, jelentősen csökkenthetik a traumát, elősegítve ezzel a pszichés alkalmazkodást.

A kutatás megvalósítása. A kórházi meseolvasás tapasztalatai 

Az egészségügyi intézmények általában sivár környezetet jelentenek a gyermekeknek az akváriumok, kisebb állatok, terápiás kutyák vagy minilovak megléte ellenére is. Erre a helyszínre meglepetésszerűen érkezik az önkéntes felolvasó, és az ő érkezéséről azok a gyermekek, akik rövid időt töltenek a kórházban, nem kapnak előzetes értesítést. Papp Szilvia 2023 márciusától kezdődően kéthetente, szerdánként a látogatási időt megelőző kétórás időtartamban, rendszeresen látogatja egy gyermekgyógyászati fekvőbeteg osztály belgyógyászati részlegét. Jelen kutatás alapja olyan egy évig tartó megfigyelés, amely több mint 100 gyermeket érintett. A meseolvasó egy látogatása alkalmával két gyermeknek olvasott fel, és megközelítőleg egy órát töltött egy gyermek társaságában. Ebbe az időbe beletartozott az ismerkedés, a történet kiválasztása, a meseolvasás, az igény szerinti beszélgetés és az elköszönés. Az ismerkedés felületes maradt, mivel a felolvasó nem tudhatta a betegek nevét, betegségüket vagy akár annak súlyosságát, továbbá nem is érintkezhetett velük. Ez utóbbi kikötés nem vonatkozott a kórházban maradt, de hivatalosan el nem hagyott újszülöttekre és csecsemőkre, mert őket az önkéntes ölben tarthatta, és sétálva mondókázhatott, gyermekdalokat énekelhetett nekik.

Tekintettel a fenti szabályokra, a tanulmányban szereplő nevek fiktívek, és az egészségi állapot felmérése az önkéntes meseolvasó megítélése alapján történt.

Kutatásmódszertan 

Az empirikus kutatás módszertani alapját a terepkutatás képezi, amely elsődlegesen tapasztalati alapú. A vizsgált jelenségek természetes környezetben történő megfigyelése kvalitatív adatok gyűjtéséhez vezetett, melyek lehetővé tették elméleti következtetések megfogalmazását. A vizsgálati tevékenységek célorientáltak és előre megtervezettek voltak, amelyek dokumentálása kutatási jegyzőkönyv formájában történt. A felolvasó személy 2023 márciusától kezdődően rendszeresen látogatja egy gyermekgyógyászati fekvőbetegosztály belgyógyászati részlegét, ahol meseolvasással segíti a gyermekek pszichés jóllétét.

A meseolvasás gyakorlati kivitelezése több lépésben történik. A megfigyelésen alapuló diagnosztikus előkészítés során az önkéntes pedagógus felméri a gyermek életkorát, pszichés állapotát, kognitív érettségét, és ezek alapján történik a meseanyag kiválasztása. A célorientált meseválasztás legfőbb szempontja, hogy igazodjék a gyermek fent megnevezett aktuális érzelmi és kognitív szükségleteihez, hiszen a mesék vagy történetek eltérő terápiás lehetőségeket hordoznak. Az interaktív feldolgozás során létrejöhet egy dialógus, hiszen a mese közös átélése bizalmi kapcsolatot alakít ki a pedagógus és a gyermek között, megteremtve a lelki biztonságot. Így a reintegráció támogatása is megvalósulhat azáltal, hogy a mese segít fenntartani a tanulási motivációt, fejleszti a figyelmi és emlékezeti funkciókat, valamint legtöbb esetben segíti az iskolai visszatérést. Ez a tevékenység hozzájárul az interdiszciplináris jellegű együttműködéshez pedagógus, pszichológus és egészségügyi dolgozók között, ami tovább növeli a meseolvasás hatékonyságát a kórházi ellátás során (vö. G. Tóth, 2016; Kádár, 2014). A fenti kapcsolatteremtés-folyamat ábrázolása során a további fejezetekben megjelenik a gyermekek válaszreakcióinak empirikus vizsgálata a betegség és a sérültség intenzitása szerint.

A meseolvasás megvalósítása 

A látogatások során a pozitív, első benyomás eléréséért a külső megjelenés nem lehet hivalkodó vagy sötét, és elengedhetetlen a szeretetteljes közelítés a gyermekek felé. A pozitív fogadtatás egyik eszköze, hogy ezúttal a gyermekek dönthetnek, nem pedig idegenek mondják meg nekik, mi a következő lépés a gyógyulás felé. Örömmel veszik, hogy valaki elfogadja, amit kérnek, és hogy ők irányíthatnak, azaz az irodalmi alkotás kijelölésében szabadságot élveznek. A választható mesék, történetek Fésűs Éva Az ezüsthegedű, Csupafül 22 meséje, Deliága Éva – Lovász Hajnalka Mit kezdjünk a szorongással?, ill. Benedek Elek és Móra Ferenc feldolgozásában a magyar népmesékből építkeznek. A felolvasást követően a gyermekek gyakran megkérdezik, találkoznak-e még a felolvasóval, akinek a válasza: „Remélem, mire újra jövök, te már otthon leszel!”

Számos esetben a magány, a monotónia egyre inkább elcsendesíti a gyermekeket, ezért ebben a bezártságban lehet segítség a meseolvasás, hiszen maga a tény, hogy a gyermeket meglátogatta egy számára idegen, aki nem a betegségével foglalkozik, hanem valami mást visz a kórházi rutinba, kizökkenti őket az unalmas napirendből.

Mesélés közben nagyon fontos a gyermeknek a nonverbális jelek (a mimika, a testtartás, a térközszabályozás, a gesztikulálás) és a vokális jelek (a hangsúly, a hanglejtés, a hangszín, a beszédtempó, a hangerő vagy a hangnem) kísérete, ami segíti a helyes beszédértést (Gósy, 2005). Ha a gyermek valamilyen okból kifolyólag nem tudja dekódolni a szavak jelentését, a mese tartalma számára értelmezhetetlen, de ebben a vokális jelek a meghatározók, melyekre érzékenyen reagálnak. Nagyon fontos éreztetni a mese keretét, a mesevilág megjelenését, ezáltal kiléptetni a gyermeket a kórházi légkörből. 

A gyermekek bemutatása 

A kutatás során végzett terepmunka és a kvalitatív megfigyelések alapján a vizsgálati alanyok több szempont figyelembevételével csoportosíthatók. Elsőként a gyermekek pszichoszomatikus állapotának a leírása jelenik meg, majd ezt követi a felolvasó által megállapított betegség súlyossági fokának a megnevezése. A kategóriák kialakítása a megvalósult gyakorlatokból nyert adatok értelmezésén, valamint a gyermekek aktuális egészségi és kognitív állapotán alapult. A megfigyelés alapját a gyermekektől kapott válaszreakciók rögzítése képezi. A mesehallgatásra adott közvetlen válaszok vizsgálata során nyomon követhetők a meseolvasás által kiváltott azonnali pszichés válaszreakciók azoknál a gyermekeknél, akik súlyos intellektuális képességzavarral élnek, valamint azoknál a csecsemőknél, akik életkorukból adódóan még nem rendelkeznek verbális nyelvi megértéssel. A zenei és egyéb vokális ingerhatások összehasonlítása során az figyelhető meg, hogy milyen jellegű válaszokat generál az énekelt és felolvasott szöveg, különös tekintettel az érzelmi és viselkedéses válaszokra.

Az alanyok viselkedése meseolvasás közben

A gyermekek állapotát a felolvasó saját megítélése és terepi tapasztalatai alapján értékelte. A megfigyelések rendszerezése céljából az alanyokat kognitív funkcióik, értelmi állapotuk, valamint szomatikus (testi) tüneteik alapján két fő csoportba soroltuk:

1. súlyos intellektuális (és esetenként halmozott fizikai) képességzavarral élő gyermekek,
2. enyhe intellektuális képességzavarral élő, illetve tipikus kognitív fejlődésű, kórházban kezelt gyermekek.

A súlyos intellektuális képességzavarral élő gyermekek reakciói a meseolvasás közben

A súlyos intellektuális képességzavarral élő gyermekek esetében a meseolvasás során megfigyelt reakciók sajátos mintázatot mutattak. A nonverbális kommunikáció, a szenzoros válaszok és az emocionális reguláció egyaránt megfigyelhető volt, miközben a verbális megértés korlátozott maradt vagy teljesen hiányzott. Az alábbiakban négy eset kerül bemutatásra fiktív nevekkel.

Tamara (közel 5 éves) – A szenzoros érzékenység és emocionális reguláció fejlődése: Mozgáskorlátozottsággal és súlyos intellektuális képességzavarral élő kislány, aki izolált kórházi környezetben él. Verbális kommunikációra nem volt képes; diszkomfortérzetét artikulálatlan hangadással és motoros agitációval fejezte ki. A meseolvasás megkezdését követően ingerlékenysége fokozatosan csökkent, gesztikulációja nyugodtabbá vált. Az olvasás végére testtartása elernyedt, szemhéjmozgása lelassult, majd elaludt. Esete arra utal, hogy a hanghordozás, a prozódia és az emberi jelenlét biztonságérzetet kelt, és hatékonyan támogatja az emocionális szabályozást.

Adél (3 éves) – A receptív képességek és a szociális interakció kezdeményezése: Súlyos intellektuális képességzavarral élő kislány, aki részleges beszédkészséggel és ülőképességgel rendelkezett. A mesehallgatás során aktív figyelmet tanúsított: meg szerette volna fogni a mesekönyvet, mosolygott, és állathangok utánzásával próbálkozott. Bár figyelme az olvasás második felében alábbhagyott, a zenei interakciók (például a Csip-csip csóka című dalos játék) ismét erős motivációt jelentettek számára, amit motoros imitációs próbálkozások kísértek. A receptív nyelvi funkciók részleges működése mellett a zenei stimulus szenzorosan és emocionálisan is erőteljesen hatott rá.

Zoltán (7 éves): Súlyos intellektuális képességzavarral élő, szóbeli kommunikációra képtelen fiú, minimális mimikával. Esetében az elsődleges érdeklődést a színes illusztrációk váltották ki. Nonverbálisan jelezte, hogy igényli a történet ismétlését, és újra meg újra lapozásra ösztönözte a mesélőt. Bár a szöveg tartalmi feldolgozására nem volt bizonyíték, az ismétlődő vizuális ingerek képesek voltak fenntartani a figyelmét és emocionális stabilitást nyújtani számára.

Léna (9 éves): Súlyos intellektuális képességzavarral élő kislány, akit a nonverbális kommunikációs képességek hiánya jellemez. A meseterápiás intervenció nála a verbális ingerbefogadás szintjén valósult meg. A mesehallgatás során pszichomotoros nyugtalansága csökkent, és affektív stabilizáció állt be, így az interakció indirekt módon nyújtott számára érzelmi megnyugvást.

Összefoglalva a fenti eseteket, az a konklúzió vonható le, hogy a súlyos intellektuális (és gyakran testi) képességzavarral élő gyermekek reakciói nagymértékben függnek szenzoros érzékenységüktől, illetve az emberi kapcsolódás iránti szükségletüktől. A meseolvasás – megfelelő hangszínnel, tempóval és vizuális/zenei támogatással – képes elősegíteni az ellazulást, a figyelmi fókusz javítását és a biztonságérzet kialakítását.

Enyhe intellektuális képességzavarral élő, valamint tipikus fejlődésű, kórházban kezelt gyermekek reakciói 

A meseterápiás interakciók és pszichoszociális hatások ebben a heterogénebb csoportban az alábbiak szerint alakultak:

Bence (4 éves): Enyhe intellektuális képességzavarral élő kisfiú, aki pozitív affektív állapotban fogadta a meseolvasót. Verbálisan jelezte mesehallgatási szándékát, de a folyamatos figyelmet nem tudta fenntartani. Az olvasás helyett a képi illusztrációk ismételt megtekintése és megbeszélése kötötte le leginkább. Kognitív deficitjei főként a munkamemória és a figyelmi kapacitás terén jelentkeztek (a képekhez kapcsolódó információkat nem tudta megőrizni), ugyanakkor a szociális kapcsolódásra való igénye kifejezetten erős volt.

Ádám (8 éves): Szociálisan nyitott, kommunikatív fiú, aki maga kezdeményezte a kontaktusfelvételt. A mesehallgatás során érzelmi felszabadulás, szorongásoldás és a pszichés állapot pozitív irányú elmozdulása volt tapasztalható. A szülői visszajelzések is megerősítették, hogy hospitalizációs szorongása csökkent.

Lilla (körülbelül 1 éves): A preverbális korosztályba tartozó, fokozott szeparációs szorongással küzdő kislány. A mesehallgatás indirekt, szenzitív vezetésével érzelmi feszültsége oldódott, és végül elaludt. Megnyugvása a primer kötődés meglétét jelezte, ami a stressz csökkenését eredményezte.

Laura (14 éves): Irodalom iránt érdeklődő serdülő, akinél a biblioterápia során identifikációs élmény, önreflexió és közösségélmény jött létre. A mesehallgatás kognitív és érzelmi szinten is aktivizálta, miközben szobatársa passzív megfigyelőként kapcsolódott be a folyamatba.

Lili (4 éves): Óvodáskorú kislány, akinek kötődési szükségletei a hospitalizáció következtében felerősödtek. A mesehallgatás során helyettesítő kötődési élményt élt át (közeledett a meseolvasóhoz, nézegette a könyvet), és részlegesen rekonstruálhatta a megszokott esti rituálékat. A nyitottság intenzív érzelmi szükségleteinek kielégítését szolgálta.

Gábor (11 éves): Kiskamasz, akinek a kórházi tartózkodás során idő- és realitásérzékelése eltolódott. A mesehallgatás iránti kezdeti érdeklődése után regresszív magatartás vált dominánssá. Bár a passzív reziliencia jelei mutatkoztak, a mélyebb pszichés kontaktus kialakítása korlátozott maradt.

Tamás (10 éves): A szülő jelenlétében biztonságot kereső, introvertált fiú. Verbálisan minimálisan reagált, de a nonverbális kommunikációban nyitottságot mutatott. A folyamat során kognitív bevonódás és emocionális rezonancia volt megfigyelhető; a történet érzelmi csúcspontjainál szemkontaktussal adott egyértelmű visszajelzéseket.

Összefoglalva a fenti rész eredményeit megállapítható, hogy az enyhébb kognitív zavarral vagy tipikus fejlődés mellett szomatikus betegséggel küzdő gyermekek körében a biblioterápia jelentős pszichés támogatást, szorongáscsökkentést és kapcsolatépítési mechanizmust indított el. Életkortól és pszichés állapottól függően a történetek affektív, kognitív és szociális síkon is pozitív hatást gyakoroltak, hatékonyan segítve a kórházi stressz feldolgozását – ezáltal magát a gyógyulási folyamatot. 

A különféle betegséggel küzdő gyermekek appercepciói

A felolvasó tapasztalatai alapján a fentebb vizsgált gyermekek állapota volt a mérvadó, ebben a részben a két fő csoport a betegség súlyosságának és az ebből következő pszichés és fizikai állapotának megítélése alapján jön létre.

Súlyosan beteg gyermekek 

Ebbe a kategóriába jellemzően csecsemők és kisgyermekek tartoztak, akik hospitalizációjuk során többnyire egyedül, legalább egy hete szülői kíséret nélkül tartózkodtak a kórházban. Betegségük súlyossága fokozott orvosi felügyeletet és ágynyugalmat igényelt, amelynek következményeként pszichésen izolálttá váltak. A fizikai kontaktus korlátozottsága miatt az affektív kapcsolatteremtés lehetőségei beszűkültek, azonban megfigyelhető volt, hogy a vokális inger – elsősorban az ének – nyugtató hatást váltott ki. A sírás intenzitásának csökkenése, az arcizmok ellazulása, valamint a testi relaxáció jelei (pl. ökölbe szorított kéz oldódása) arra utalnak, hogy az „auditív érintés” képes volt az affektív szükségletek részleges kielégítésére, ezáltal csökkentve a stresszt, elősegítve az alvást, relaxációt.

Az enyhe vagy középsúlyos betegségben szenvedő gyermekek 

A csoport tagjai főként óvodás- és iskoláskorú gyermekek voltak, akik állapotuk ellenére kooperatívabban és nyitottabban reagáltak a narratív interakcióra. A mesehallgatás öröme, az illusztrációk iránti érdeklődés, valamint a történetválasztás aktusa elősegítette a lelki biztonság- és kontrollérzet visszanyerését még a kórházi környezetben is. A gyermekek a mesehallgatást nemcsak passzívan fogadták, hanem verbálisan is reflektáltak a hallottakra, kérdéseket tettek fel, illetve saját élettapasztalataikhoz kapcsolták a történeteket. A narratív interakció lehetőséget teremtett az énkép és az érzelmi állapot artikulálására, és fokozta az interszubjektív kapcsolat élményét. A gyermekek a kapcsolat folytatására is igényt tartottak, ami a meseterápiás interakció emocionális jelentőségét támasztja alá.

Az alábbi táblázatban kontrasztívan összevetjük a súlyos és enyhe vagy középsúlyos betegségben szenvedő gyermekek jellemzőit életkor, kórházi jelenlét, pszichés és testi állapot, válaszreakciók, kommunikáció, narratív preferencia és kapcsolatfelvétel tekintetében.

Az intellektuális képességzavarral élő gyermekekre gyakorolt meseterápiás hatások

A kórházi környezetben alkalmazott meseterápia hatásmechanizmusai az értelmi képességek eltérő szintje szerint differenciáltan jelentkeznek. A célcsoport két fő csoportba sorolható: enyhe és középsúlyos, illetve súlyos intellektuális képességzavarral küzdő gyermekek.

Enyhe és középsúlyos intellektuális képességzavarral élő gyermekek

A gyermekekre jellemző a fokozott érzelmi nyitottság és a szociális interakciók iránti magas affinitás. A meseolvasás során a gyermekek érzelmeiket impulzívan fejezik ki, a pozitív érzelmi reakcióik azonnal megfigyelhetők (pl. mimika, mozgás, vokális megnyilvánulások). A mesélés interaktív formában zajlik: a gyermekek aktív részvételt tanúsítanak, érdeklődő kérdéseket tesznek fel, és gyakran önállóan kezdeményeznek vizuális kontaktust a könyvvel (lapozás, képek vizsgálata). A terápiás hatás a kognitív szinten is mérhető: a gyermekek figyelmi kapacitása megnövekszik, és a narratív struktúrákra irányuló érdeklődésük is aktiválódik. A feszültség csökkenése viselkedéses és vokális szinten egyaránt megnyilvánul – a verbális megnyilatkozások tónusa lágyul, gyakorisága csökken, ami a pszichés megnyugvás indikátorának tekinthető.

A biblioterápia egyúttal jelentős érzelmi regulációs funkciót tölt be, csökkenti az affektív túlingereltséget, támogatja a belső biztonságérzet kialakulását, és átmeneti kötődési kapcsolatok formálását teszi lehetővé a meseolvasóval mint pozitív attitűdöt közvetítő személlyel. 

Súlyos intellektuális képességzavarral élő gyermekek

A súlyos intellektuális képességzavarral élő gyermekek esetében a verbális kommunikáció erősen sérült, így a meseterápia hatásai elsősorban a nonverbális csatornákon keresztül valósulnak meg. Ezek a gyermekek fokozott mértékben igénylik a szenzoros ingereket, így a meseolvasó hanglejtése, gesztikulációja és mimikája közvetít elsődlegesen nyugtató hatást.

Egyes esetekben a gyermek mozgáskorlátozottsággal is él, és rácsos ágyban történő tartózkodása tovább fokozza a szenzoros ingermegvonást. A meseterápia ilyen esetekben a pszichés stabilizáció eszközévé válik, mivel lehetőséget ad az emocionális kapcsolódásra egy pozitív interakciós térben.

A terápiás válaszreakciók többek között a vokális jelek, például a hangszín és frekvencia változásában, a testmozgások intenzitásának csökkenésében, valamint a gyermekek fokozatos ellazulásában nyilvánulnak meg. Ezek a válaszok a belső feszültség oldódására, a pszichés biztonságérzet növekedésére utalnak. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ezeknek a gyermekeknek a kórházi környezet nem biztosíthat megfelelő szintű szakspecifikus fejlesztést. A meseterápia tehát részben pótolhatja a hiányzó fejlesztőpedagógiai ellátást, különösen akkor, ha a gyermek huzamosabb ideig tartózkodik az egészségügyi intézményben. A fenti megállapítások alapján kirajzolódik, hogy az intellektuális képességzavarral élő gyermekek kórházi biblioterápiája jelentős pszichés és érzelmi támogatást nyújt.

Az alábbi táblázat szemléletesen összefoglalja a meseterápia hatásait az intellektuális képességzavarral élő gyermekek esetében, a jellemző reakciók, a megfigyelt terápiás hatások, a különleges szükségletek szerint.

Eredmények, következtetések

A meseolvasás mint edukatív és terápiás eszköz nem csupán a kognitív szókincsfejlesztést és nyelvi szocializációt támogatja, hanem jelentős szerepet játszik a gyermekek érzelmi stabilizálásában és mentálhigiénés egyensúlyának fenntartásában. A mese narratív struktúrája lehetőséget biztosít az énazonosulásra, a belső konfliktusok projekciójára és azok feldolgozására, valamint a biztonságos lelki feldolgozásra. A mesehallgatás során aktivizálódó mentális reprezentációk és fantáziaműködés elősegíti a pszichés integrációt.

A tipikus és atipikus fejlődésű gyermekek különböző módon reagálnak az interakciós helyzetekre, de a narratív élmények közös nevezőként jelenhetnek meg számukra. Az auditív-affektív ingerfeldolgozás révén még az intellektuális képességzavarral küzdő gyermekek is készek érzelmi kapcsolódásra és a nyugalmi állapot elérésére. A csoportosítás rámutat arra, hogy a meseterápia formája és hatásmechanizmusa életkori, valamint pszichés-szomatikus állapottól függően eltérő, azonban mindkét esetben pozitív emocionális hatásokat generált. Mindez alátámasztja, hogy a mese, vers és ének a szocioemocionális fejlődés egyik univerzális médiumaként szolgál.

A hangzás, a mimika és a kontaktus iránti fogékonyság révén a mese komplex módon fejti ki hatását: a szorongáscsökkentésen túl elősegíti a belső stabilitás kialakulását, a külvilághoz való pozitív viszonyulást, és támogatja a gyermekek egyéni érzelmi szükségleteinek adekvát kielégítését egy gyakran ingerszegény, stresszterhelt közegben.

Az eredményekből arra következtethetünk, hogy a meseolvasás azonnali hatása többrétű, mivel kommunikációserkentő, érzelmi–lelki támogatást nyújtó funkciót tölt be. Kiemelkedő szerepe van a kórházi környezet pszichoszociális humanizálásában, különösen a kiszolgáltatott, kapcsolathiányos vagy sérült gyermekek esetében. A kórházi tartózkodás a gyermekek lelki egészségére és fejlődési dinamikájára komoly hatással van, jellemzően stressz- és szorongáskeltő élményként rögzül. A gyermekek még nem rendelkeznek adekvát érzelmi kifejezőeszközökkel, így az affektív állapotukat metakommunikatív, nonverbális vagy vokális jeleken keresztül közvetítik. A felnőttek feladata ezeknek az implicit kommunikációs kódoknak a felismerése és a pszichés biztonságot nyújtó környezet megteremtése.

Általában a pszichoszociális beavatkozások egyre nagyobb figyelmet kapnak, így nemcsak a szorongás csökkentésére, hanem az érzelmi és szociális fejlődés elősegítésére is hatékonyak lehetnek. Így az önkéntes kórházi meseolvasás olyan nonverbális kommunikációs forma, amely a hagyományos és rendkívül fontos orvosi kezeléseken felül lelki támogatást nyújt a különféle negatív érzelmi állapotok, ill. a kórházi élmények feldolgozásában.

A meseolvasás kórházpedagógiai alkalmazása olyan komplex, interdiszciplináris intervenció, amely pszichológiai, pedagógiai és terápiás célokat egyaránt szolgál. A mese mint eszköz egyszerre képes csökkenteni a szorongást, elősegíteni az érzelmi feldolgozást, támogatni a tanulási folyamatot, valamint erősíteni a gyermek rezilienciáját. A meseolvasás nemcsak gyógyító, de reményt és belső erőforrást mozgósító élmény, amelynek kórházi környezetben való tudatos és célzott alkalmazása elengedhetetlen eleme a modern kórházpedagógiának, a gyermekcentrikus egészségügyi ellátásnak.

Mivel az önkéntes kórházi meseolvasás hatékony és tudományosan megalapozott módszer a hospitalizált gyermekek pszichés támogatásában, elősegíti a kognitív-affektív integrációt, növeli a pszichikai ellenállóképességet, valamint pozitív hatással van a gyermekek szociális kompetenciáira is. Erre alapozva a jövőben további longitudinális vizsgálatok szükségesek annak érdekében, hogy még pontosabban meghatározhatóak legyenek a meseolvasás különböző életkori és diagnosztikai csoportokra gyakorolt hatásai.

A tanulmány bírálati folyamaton ment keresztül.

   

Felhasznált irodalom

Becsei-Balogh Renáta – Szili Katalin (2016): Kórház-pedagógia. In: Képzés és Gyakorlat 14. évf., 3–4 sz., 65–92., url.: https:​//doi​.org​/10​.17165​/TP​.2016​.​3-4​.4 (Letöltés ideje: 2025. november 18.)

Benedek Elek (2009): Magyar népmesék. Budapest, Pro-Book Könyvkiadó, ISBN: 9789639901780

Bettelheim, Bruno (2020): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest, Corvina Kiadó, ISBN: 9789631367003

Bratton, Sue C. – Ray, Dee – Rhine, Tammy – Jones, Leslie (2005): The efficacy of play therapy with children: A meta-analytic review of treatment outcomes. In: Professional Psychology: Research and Practice 36. évf., 4. sz., 376–390.

Bruner, Jerome (2002): Making Stories: Law, Literature, Life. Cambridge, Harvard University Press, ISBN: 978-0674010994

Charon, Rita (2006): Narrative Medicine: Honoring the Stories of Illness. Oxford, Oxford University Press, ISBN: 978-0195340228

Deliága Éva – Lovász Hajnalka (2024): Mit kezdjünk a szorongással? – Pszichológiai útmutató és félelemoldó mesék. Budapest, Kulcslyuk Kiadó, ISBN: 9786155932014

Fésűs Éva (1991): Csupafül 22 meséje. Budapest, Szent István Társulat, ISBN: 9633606128

Fésűs Éva (2023): Az ezüsthegedű. Budapest, Szent István Társulat, ISBN: 9789633615744

Fónagy Péter – Target, Mary (2007): The rooting of the mind in the body: New links between attachment theory and psychoanalytic thought. In: Journal of the American Psychoanalytic Association 55. évf., 2. sz., 411–456.

Gósy Mária (2005): Pszicholingvisztika. Budapest, Osiris Kiadó, ISBN: 963-389-773-4

Green, Melanie C. — Strange, Jeffrey J. — Brock, Timothy C. (2015): Narrative Impact: Social and Cognitive Foundations. New York, Psychology Press, ISBN: 978-0805831245

Heath, Melissa A. – Sheen, Dawn – Leavy, Deon – Young, Ellie L. – Money, Kristy (2005): Bibliotherapy: A resource to facilitate emotional healing and growth. In: School Psychology International 26. évf., 5. sz., 563–580.

Jung, Carl G. (2024): Az archetípusok és a kollektív tudattalan. C. G. Jung összegyűjtött munkái. Budapest, Scolar Kiadó, ISBN: 9789632449784

Kádár Annamária (2014): Mesepszichológia 1–2. Budapest, Kulcslyuk Kiadó, ISBN 1.: 9789638941961, ISBN 2.: 9786155281174

Koller, Donna – Gryski, Camilla (2008): The life threatened child and the life enhancing clown: Towards a model of therapeutic clowning. Evidence-Based Complementary and Alternative In: Medicine 5. évf., 1. sz., 17–25., url.: https:​//doi​.org​/10​.1093​/ecam​/nem033 (Letöltés ideje: november 18.)

Lawrence, Edwin Jose Lazer, Jerlie (2024): Effective reduction of anxiety in hospitalized children through bibliotherapy. In: Acta Paediatrica 113. évf., 6. sz., 1349–1355., url.: https:​//doi​.org​/10​.1111​/apa​.17154 (Letöltés ideje: 2025. november 18.)

Malchiodi, Cathy A. (2005): Expressive Therapies. New York, Guilford Press, ISBN: 1-59385 087-5

Mesekórház. url.: https:​//heimpal​.hu​/eredmenyeink/ (Letöltés ideje: 2025. november 18.)

Móra Ferenc (2012): Csicseri történet. Összegyűjtött mesék. Budapest, Móra Kiadó, ISBN: 963-11-0095-2

Nikolajeva, Maria (2014): Reading for Learning: Cognitive Approaches to Children’s Literature. Amsterdam, John Benjamins Publishing Company, ISBN: 9789027201577

Páll Nikoletta (2022): A kórházban kezelt gyermekek és szüleik pszichés alkalmazkodása. Doktori értekezés, Budapest, Semmelweis Egyetem, url.:https:​//repo​.lib​.semmelweis​.hu​/bitstream​/handle​/123456789​/9478​/pall​nikoletta​.m​.pdf?sequece=4 (Letöltés ideje: 2025. november 18.)

Serafini, Amy (2024): Bibliotherapy in Education: A Systematic Review. Social and Emotionally Support of Students: Bibliotherapy in Education. Auburn University. Auburn, url.: https:​//files​.eric​.ed​.gov​/fulltext​/EJ1448498​.pdf (Letöltés ideje: 2025. november 18.)

Siega, Cheila Karei – Mendonça, Igor Thiago Marques – Gruber, Crislaine – Jora, Daniella Regina Farinella (2021): Storytelling como estratégia didática na formação de profissionais da Enfermagem: relato de experiência. In: Saberes Plurais Educação na Saúde 5. évf., 2. sz., 15 26., url.: https:​//doi​.org​/10​.54909​/sp​.v5i2​.114424 (Letöltés ideje: 2026. március 31.)

G. Tóth Anita (2016): Logoterápia és bibliaoterápia. In: Helikon 67. évf., 2. sz., 230–238., url.: https:​//iti​.abtk​.hu​/images​/kiadvanyok​/helikon​/Helikon​_2016​_2​.pdf (Letöltés ideje: 2025. november 18.)

Vigotszkij, Lev Szemjonovics (1978): Mind in Society. Cambridge, Harvard University Press, url.: https:​//home​.fau​.edu​/musgrove​/web​/vygotsky​1978​.pdf (Letöltés ideje: 2026. március 31.) von Franz, Marie Louise – Crossen, Kendra 1996. The Interpretation of Fairy Tales. Boulder, Shambhala Press, ISBN: 9780877735267

White, Michael – Epston, David (1990): Narrative Means to Therapeutic Ends. New York, Norton Professional Books, ISBN: 9781324053644

 
Vissza a tartalomjegyzékre