2026. november–december, XXXIV. évfolyam, 3–4. szám, ISSN 2729-9066

A cikk letöltése PDF formátumban

Bíró Éva

Tankönyvek reformidőben, avagy miből tanítanak a pedagógusok?

A 2026/2027-es tanévben kötelezően életbe lépett az új oktatási reform, amely egyelőre csak az első évfolyamot érinti. Az új rendszer fokozatosan terjed ki a további évfolyamokra, teljes körű bevezetése kilenc év alatt valósul meg. A változás egyik fontos eleme, hogy a pedagógusok nagyobb szabadságot kapnak abban, milyen ütemben haladnak a tananyaggal, s milyen ütemben teljesítik a tantervben meghatározott követelményeket. Eközben hangsúlyosabbá válik a gyermekek egyéni képességeinek és szükségleteinek a figyelembe vétele.

Az új oktatási reform nemcsak más szemléletet és módszereket vár el a pedagógusoktól, hanem olyan tankönyveket és segédanyagokat is, amelyek igazodnak a megváltozott követelményekhez. Miközben az első évfolyamokban oktató pedagógusok szeptembertől már az új állami oktatási program szerint dolgoznak, a tankönyvfejlesztés még korántsem tekinthető lezárt folyamatnak. Vannak már jóváhagyott és megrendelhető kiadványok, más tankönyvek megjelenése egyelőre azonban még késik, egyes kéziratok pedig még el sem készültek. Hol tart jelenleg a magyar nyelvű tankönyvek fejlesztése, hogyan születik egy, az új szemlélethez igazodó tankönyv, és lehet-e egyáltalán a tankönyv a reform sikerének kulcsa? Erről kérdezte Bíró Éva Urbán Zsoltot, a Szlovák Pedagógiai Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének a munkatársát. 

Szeptembertől valamennyi alapiskola első évfolyamában az új állami oktatási program szerint tanítanak. A Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztősége számára mit jelent ez a változás? Felkészültek rá? 

U. Zs.: – Az ábécéskönyveinket átdolgoztuk, a tankönyvcsomag pedig – az olvasókönyv kivételével – már megkapta a jóváhagyási dekrétumot az oktatási minisztériumtól.

A pedagógusok az elmúlt időszakban képzéseken és bemutatóórákon ismerkedhettek az új szemlélettel. Lépést tudott tartani egymással a reform és a tankönyvfejlesztés, vagy a tantervi változás gyorsabb volt, mint ahogyan a megfelelő taneszközök elkészülhettek?

U. Zs.: – A 4. osztályos magyarórák új tantervek szerinti tankönyveinek a kéziratát hat alapiskolában tesztelték. Ebből a kéziratból lényegében nyomdakész munkáltató tankönyvek születtek. Remélhetőleg a következő osztályok tankönyvei is fokozatosan és folyamatosan megjelennek. A kiadásuk egyelőre késik, a jóváhagyási dekrétumok hiányoznak, de remélhetőleg ősz végéig meglesznek. A nyelvtankönyvek kéziratai sajnos nem készültek el. Matematikai tankönyveink valamennyi évfolyam számára megkapták a dekrétumot, így megrendelhetők.

A reform teljes tankönyvcserét igényel, vagy vannak olyan korábbi tankönyvek, amelyek az új rendszerben is jól használhatók? 

U. Zs.: – Egyes tankönyveket át lehet dolgozni, de ez csak ideiglenes megoldás. Új tankönyveket kell készíteni. A minisztérium főleg ezeket támogatja. Nagy kérdés azonban, vajon az egyes tantárgyak pedagógusai fel vannak-e, illetve mennyire vannak felkészülve a reformra. Ezzel összefügg az is, hogy nem tolonganak a felkészült szerzők a kiadó kapui előtt.

Kik vettek részt az új tankönyvek fejlesztésében? Mennyire építettek a gyakorló pedagógusok, illetve a reformot már korábban bevezető iskolák tapasztalataira?

U. Zs.: – A 4. osztályos olvasókönyvek szerzői szorosan együttműködtek a tesztelő iskolák pedagógusaival, így születtek meg ezek a tankönyvek. A szerzők – Petres Csizmadia Gabriella, Bárczi Zsófia és N. Tóth Anikó – nagymértékben támaszkodtak az iskolák tapasztalataira. Az előrejelzések szerint nagyon jól sikerült tankönyvek lesznek.

Milyen tanulságokat hoztak ezek a visszajelzések? 

U. Zs.: – A kiadó szempontjából jó lenne, ha valamennyi tankönyv így készülne, illetve készülhetne: az iskolák kipróbálják, tesztelik a kéziratot, és a tapasztalatokra támaszkodva születik meg a tankönyv. De bizonyára születtek másfajta, például módszertani tanulságok is, ezeket a pedagógusok hasznosíthatják.

Ha egymás mellé teszünk egy hagyományos és egy, az új szemlélet szerint készült tankönyvet, miben látjuk a legfontosabb különbséget? Hogyan jelenik meg benne az a törekvés, hogy a gyermek ne pusztán megtanulja, hanem értse, alkalmazza és összefüggéseiben is lássa az ismereteket? 

U. Zs.: – A hagyományos olvasókönyvek – leegyszerűsítve – a művek és az alkotók bemutatására koncentráltak. Az új olvasókönyv magára az olvasásra, a szövegértésre, valamint a szóbeli és írásbeli szövegalkotásra összpontosít. Az olvasmányok, a szövegek és a rájuk épülő feladatok összeállítása, megszerkesztése olyan, hogy megfeleljenek a felsorolt kívánalmaknak, s a szövegek mindeközben szórakoztatva, játékosan adják át a tudnivalókat. A tankönyvekhez részletes módszertani útmutató is készült.

Ha az új oktatás differenciálásra, együttműködésre és problémamegoldásra épít, még mindig a tankönyv a tanítás központi eszköze? Vagy ma már inkább tankönyvben, munkafüzetben, pedagógusi segédletben és digitális tartalmakban együtt kell gondolkodni? 

U. Zs.: – Móra Ferenc palatáblája jut eszembe, meg sok régi tanító visszaemlékezése, amikor „még krétánk se volt”, mégis megtanult mindenki írni-olvasni. Persze ez nem jó példa, azóta nagyot fordult a világ. Többször is. Természetesen nem kell, hogy a tankönyvnek központi szerepe legyen az oktatásban. Főleg nem a korunkban, amikor számtalan digitális eszköz, modern lehetőség áll rendelkezésre. Számos országban nincsenek központi tankönyvek. A pedagógus maga állítja össze az oktatási segédeszközeit. Az első a felkészült pedagógus, akinek alkalmazkodnia kell az őrült tempóban változó világhoz. A gyerekek is mások, más megközelítést, hozzáállást igényelnek. A pedagóguson tehát nagyon sok múlik.

Mennyire tekinthető „késznek” egy tankönyv egy ekkora reform kezdetén? Van lehetőség arra, hogy a pedagógusok gyakorlati tapasztalatai alapján folyamatosan javítsák, módosítsák vagy kiegészítsék a kiadványokat? 

U. Zs.: – Egyik új tankönyv sem tekinthető véglegesnek. A további kiadásokban van lehetőség a változtatásokra. Természetesen nem lehet teljesen átdolgozni egy tankönyvet, de a tapasztalatokat be lehet építeni, a hibákat pedig lehet korrigálni.

Hogyan kerülhető el, hogy végül csupán „új borítót kapjon” a régi oktatási gyakorlat? 

U. Zs.: – A minisztérium csak azokat a tankönyveket veszi fel a tankönyvjegyzékbe – vagyis a megrendelhető tankönyvek jegyzékébe –, amelyek rendelkeznek jóváhagyási dekrétummal (certifikáttal). Ezt csak azok a tankönyvek kapják meg, amelyeket a recenzensek, szakemberek alkalmasnak tartanak rá, tehát nemcsak a borítójuk lesz új.

Új reform, régi tankönyvek? 

Tankönyvkörképünk további részében arra szeretnénk választ kapni, hogy adottak-e az új oktatási reform gyakorlati feltételei, s milyen nehézségekkel találkoznak az új oktatási program szerint tanító pedagógusok a mindennapi munkájuk során.

Süke Beáta és Várady Zsuzsanna, a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola több évtizede pályán lévő, alsó tagozatos pedagógusai számára sem a szemléletváltás, sem az új módszerek alkalmazása nem ismeretlen. Iskolájukban már a kétezres évek elején megjelent a differenciált oktatás, a blokkos tanítás és a játékos tanulás. A jelenleg is elsősöket tanító pedagógusok arra törekednek, hogy módszereiket a gyermekek tényleges képességeihez és szükségleteihez igazítsák. Saját tapasztalataik alapján számolnak be arról, hogy milyen segédanyagokra támaszkodhatnak azok a pedagógusok, akik szeptembertől már az új követelmények szerint tanítanak.

 
Süke Beáta, a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán alapiskola pedagógusa
Forrás: Az iskola archívuma
 

Szeptembertől már az új oktatási reform szerint tanítanak. A pedagógusok az elmúlt években bemutató órákon, workshopokon ismerkedtek az új szemlélettel. Hogyan látják, az új oktatási reform bevezetésével párhuzamosan a tankönyvek is megújultak? Az első osztályban mely tantárgyakból állnak már rendelkezésre kifejezetten az új tantervhez átdolgozott tankönyvek és munkafüzetek?

S. B.: – A valóság az, hogy a minisztérium módszertani képzései adtak egy elméleti alapot, de a tankönyvellátottság nem követte a reform ütemét. Az első évfolyamban a főbb kiadók (mint például az Aitec) igyekeztek ugyan előállni az új reformhoz illeszkedő munkafüzetekkel magyar nyelvből és matematikából, de a hazai, a szlovákiai magyar specifikumok miatt a választék szűkös. Sok kiegészítő tantárgyhoz vagy készségterülethez még mindig nincsenek készen az akkreditált, új szellemű anyagok.

 
Várady Zsuzsanna, a dunaszerdahelyi Kodály Zoltán alapiskola pedagógusa
Forrás: Az iskola archívuma
 

V. ZS.: – Az új oktatási reform bevezetésével kapcsolatban innovációs képzésen vett részt a tantestületünk, amelynek elvégzése után képesek voltunk az első ciklus tanmenetét és tantervét kidolgozni. A reform bevezetésével párhuzamosan azonban a tankönyveink nagyobb része nem újult meg. Magyar nyelv és irodalom tantárgyból nincs új a kínálatban. Matematikából, valamint az Ember és természet, az Ember és a munka világa tantárgyra azonban van olyan magyar nyelvű kiadvány, amely a reform követelményei szerint készült. 

Az elsősök tankönyvcsomagjából mely tankönyvek esetében mutatkozik a legnagyobb hiány?

S. B.: – A legnagyobb hiány a differenciálásra és a tantárgyközi integrációra épülő, kifejezetten a hazai magyar alapiskolák igényeire szabott fejlesztő kiadványokból van. Az új reform lényege a ciklusokra bontás és a témakörök összevonása lenne, de az ehhez szükséges komplex, „csomagban gondolkodó” és rugalmas feladatgyűjtemények hiányoznak.

V. ZS.: – Hiányoznak a feladatgyűjtemények, a differenciált feladatlapok, az egyéni fejlesztésre szolgáló képességfejlesztési és készségfejlesztési segédanyagok, a munkafüzetek, a témakörök összevonására alkalmas kiadványok, a csoportmunkára alkalmas feladatsorok.

Ahol nem készült el az új tankönyv, miből tanítanak? Használják tovább a régi könyveket, vagy a pedagógusoknak kell más forrásokból összeállítaniuk a tananyagot? Hogyan hidalják át ezt a hiányt: saját feladatlapokat készítenek, internetes anyagokat keresnek, esetleg egymás között osztják meg a pedagógusok a segédanyagokat?

S. B.: – Ahol nincs új, ott kénytelenek vagyunk a régi könyveket használni. De akkor hol itt a reform? Eldöntötték, kerítettek köré hangzatos szöveget, kifizettek egy csomó pénzt a mentoroknak a képzésekre. A reformot szeptembertől kötelezően bevezették, de minek, ha semmi nem változott? Ugyanott tartunk: estékbe nyúló fénymásolás, laminálás és online anyaggyűjtés folyik. A szlovákiai magyar pedagógusközösség (például a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége hálózata vagy zárt szakmai Facebook-csoportok) elképesztő szolidaritást mutat. Megosztjuk egymással a saját készítésű feladatlapokat, a szlovák minták alapján lefordított segédanyagokat, mert ha csak a hivatalos csatornákra várnánk, megállna az oktatás. 

V. ZS.: – Továbbra is a régi tankönyvekből vagyunk kénytelenek tanítani. Ígéret volt, hogy majd megjelennek az újak, de ez még nem történt meg. 2023 óta tart a reform előkészítése, de tankönyvek még nincsenek. A hiányt saját belátásunk szerint oldjuk: fénymásolunk, internetes portálokon keresgetünk, megosztjuk egymással a saját készítésű feladatlapokat, és magyarországi munkáltató tankönyveket vásárolunk a szülők segítségével. 

Mennyire egységes így az oktatás? Ha az egyik pedagógus saját feladatlapokból, a másik internetes anyagokból, a harmadik pedig egy régebbi tankönyvből egészíti ki a tananyagot, nem alakulhatnak-e ki jelentős különbségek az egyes osztályok között?

S. B.: – De igen, s ez a reform egyik legnagyobb kockázata. Mivel a központi keretek fellazultak, és a tankönyvi ellátottság hiányos, véleményem szerint az oktatás színvonala ijesztő mértékben csökkenni fog. Minden attól függ, milyen a pedagógus egyéni teherbírása, kreativitása és digitális felkészültsége. Ha egy osztályban egy fiatal vagy rendkívül agilis tanító néni gyártja a modern, játékos, kompetenciaalapú feladatokat, mert a digitális tér neki nem kihívás, ott a gyerekek bizonyára szárnyalni fognak. Ahol viszont a pedagógus túlterhelt, fáradt vagy közeledik a nyugdíjhoz, nem használja rutinosan a számítógépet, kénytelen a megszokott módszertanhoz nyúlni, ott a diákok lemaradhatnak az új típusú készségek terén. Ez elmélyíti az iskolák és osztályok közötti egyenlőtlenséget, jobban, mint eddig!

V. ZS.: – Az oktatás így nem lesz egységes. Én úgy látom, csökkenhet az oktatás színvonala. Egy iskolán belül még megoldható, hogy a párhuzamos osztályok egy szinten haladjanak, de járási, megyei, országos szinten nem. A reform egyik vitatott pontja ez. Kíváncsian várjuk a reformba már bekapcsolódott iskolák elért eredményeinek a kiértékelést, de ezt is csak őszre ígérték. 

A már megjelent, átdolgozott tankönyvek mennyire felelnek meg a reform új szemléletének a gyakorlatban? Valóban segítik a készségfejlesztést, a gondolkodást és a tudás gyakorlati alkalmazását?

S. B.: – Részben, vagy inkább nem. Sok „új” könyvön látszik, hogy csak gyorsan-gyorsan készült el, sőt, azt is megkockáztatom, hogy eddig valamelyik fiókban porosodott beadványok kerültek elő, amire eddig nem volt pénz. A grafikák szebbek, a dizájn modernebb, de a feladatok struktúrája sokszor megmaradt a hagyományos, lexikális sémáknál. Az új reform lényege az lenne, hogy a gyerek értse és tudja alkalmazni a tudást, ne csak bemagolja. Nem a tanító frontális magyarázata a lényeg, hanem a gyerekek önálló gondolkodása, ötletelése lenne a cél. Ehhez több játékos szituáció kellene, nem pedig sűrűn szöveggel ellátott, nehéz oldalak. Például az Ember és természet tankönyv, amelyekkel a 6 éves digitális világban szocializálódott elsősök nehezen birkóznak meg.

V. ZS.: – Erre a kérdésre egyelőre nem tudok választ adni. Az új tankönyvekből tanítani kell, tapasztalatot kell szerezni, aztán merek csak véleményt formálni.

Átdolgozott, kifejezetten az új tantervhez készült kiadványokból tanítanak, vagy részben még a korábbi tankönyvekre kell támaszkodniuk? Mennyire lehet a régi tankönyvekből az új tanterv szellemében tanítani, hiszen valószínűleg a könyv felépítése, feladatai nem illeszkednek ahhoz, amit az új program elvár?

S. B.: – Vegyesen tanítunk. Előkerülnek még a régebbinél régebbi könyvek is akár. Gyakran lapozgatom a 20 évvel ezelőtti feladatgyűjteményeket, mert ott még felfedezhető a módszertan, a fokozatos építkezés. Régi könyvből is lehet az új szellemben tanítani, mert a reform elsősorban nem a papíron, hanem a pedagógus hozzáállásán múlik. De a tanító eddig is adott volt. Akkor ismét kérdem, mi is ez a reform? Ha én a régi könyv unalmas másolási feladata helyett drámajátékot, csoportmunkát vagy kooperatív tanulást szervezek, akkor már az új szemléletet valósítom meg. Ez azonban a pedagógustól kétszer annyi energiát igényel, mintha egy eleve erre tervezett munkafüzetből dolgozhatna. Az, hogy állandóan lapozzuk a régi könyveket, és keressük a feladatokat, amelyeket az új módszerek szerint is el lehet végezni, borzasztóan kimerítő. Párhuzamosan akár 4–5 munkafüzetet, vagy annak egyes részeit is használjuk.

V. ZS.: – Sok eddig jól bevált tankönyvből, munkafüzetből tanítunk, vagy ezek egyes részeinek a felhasználásával egészítjük ki a jelenlegi tananyagot. A pedagóguson múlik, hogy mennyire tudja beépíteni az óráiba a reform által kínált lehetőségeket. 

Mit gondol, feltétlenül szükség van új tankönyvekre, vagy elég, ha a pedagógus az új reform elvei szerint tanít?

S. B.: – Nem, a tankönyv elengedhetetlen. A tankönyv a mindennapi munka alapja, biztonság, mind a tanárnak, mind a szülőnek, mind a gyereknek. Ha nincs egy jó tankönyv, a pedagógusok egyszerűen össze fognak omlani a túlterheltségtől. Egy reformot kiszolgáló tankönyvnek olyannak kell lennie, amely leveszi a vállunkról a napi anyagfejlesztés terhét, és hagy időt a gyerekek egyéni nevelésére, differenciálására.

V. ZS.: – Tankönyvekre szükség van, a jó tankönyvekre pedig igazán. A tankönyv a hatékony oktatás alapja, ami információt közöl, rendszerez, és irányítja a tanulás folyamatát. Meghatározza a pedagógusok munkáját és a tanulók tanulási folyamatát.

Az elkészült rendelkezésre álló tankönyvek és munkafüzetek mennyire követik az új oktatási szemléletet? Visszajelezhetik-e a pedagógusok a tankönyvek készítőinek vagy az oktatási tárcának, hogy mi működik és mi nem?

S. B.: – A visszajelzési csatornák papíron megnyíltak (a minisztérium és az Állami Pedagógiai Intézet utódintézményei hirdetnek fórumokat), de a gyakorlatban kevés az igazi párbeszéd. Mi, gyakorló pedagógusok sokszor úgy érezzük, hogy a véleményünk megreked a bürokrácia szintjén, és az észrevételeink (például hogy túl nehéz a szöveg, nem fér el a gyerek írása a vonalrendszerben, vagy túl gyors a tempó) nem épülnek be a korrekciókba. 

V. ZS.: – Sem az oktatási tárca, sem a tankönyvek készítői nem jelezték, hogy valamit is véleményezzünk. 

Ha most önre bíznák egy új elsős tankönyv összeállítását, mi lenne az első dolog, amin változtatna a jelenleg használt könyvekhez képest?

S. B.: – Naponta játszom a gondolattal, mert a dühöm motivál. Ha 35 év elsősökkel végzett munka után én szabad kezet kapnék, három dolgot mindenképp megtennék:

1. Radikálisan csökkenteném a vizuális és a szöveges zsúfoltságot: A mai gyerekeket rengeteg inger éri. Szellős, átlátható oldalakra van szükségük, ahol nem veszik el a lényeg.
2. Beépíteném a kötelező, háromszintű differenciálást: Minden leckénél lennének minimális alapfeladatok (a gyengébbeknek), a normál szint és a kreatív kihívások (a tehetségesebbeknek), hogy ne nekem kelljen plusz lapokat fénymásolnom az osztály két szélső pólusának.
3. A mozgást és a játékot tenném meg a tanulás alapjává: Az első félév tankönyveibe sokkal több olyan feladatot tennék, amihez fel kell állni a padból, tapsolni kell, manipulálni kell tárgyakkal – mert a 6 éves gyerek még nem kisiskolás, hanem óvodásból átlépő kisgyermek, akit csak a tevékenységen keresztül lehet sikeresen bevezetni a tudás világába.

V. ZS.: – A legtöbb tankönyvből hiányoznak a differenciált feladatok, a témazárásnál az összefoglalás, illetve az önellenőrzésre és véleményformálásra szánt feladatok. Ezeket biztosan beépíteném.

 
Vissza a tartalomjegyzékre