Katedra folyóirat2026. november–december, XXXIV. évfolyam, 3–4. szám, ISSN 2729-9066
A cikk letöltése PDF formátumban
Fehér Ágota
A tanulást segítő eszközök szerepe a tudásszervezés lelki folyamataiban
Minden oktatási–nevelési intézmény kiemelt célja a felnövekvő gyermekek tudásának és készségeinek a folyamatos gazdagítása. Annak a megélése, hogy az egyén egyre több mindent tud, ért és megért a világról, egyúttal lelki erőforrásként is szolgál a számára, s további bevonódásra, elmélyült feltárásra, elsajátításra serkenti.
Az iskolarendszer legfőbb céljai között ragadható meg az olyan ismeretek közvetítése, amelyek segítik a világ értelmezését, s egyúttal a gyakorlatban is jól hasznosíthatók, továbbá a gondolkodás, a megismerés készségeinek a kialakítása és fejlesztése, valamint mindezek által is betekintést nyújtani a tudományterületek sokrétű világába (Csapó, 2002). A taneszközök az oktatási cél megvalósulását segítik, az átadandó tartalmak megismerését, feldolgozását támogatják, mindezek által pedig az ismeretek eredményesebb elsajátításhoz járulnak hozzá.
E tanulmány a taneszközökre mint a tanulás, a témafeldolgozás támogatóira tekint, s arra keresi a választ, hogy milyen lelki élményekkel, érzelmi és gondolati tapasztalásokkal gazdagítja az egyént, ha saját maga is aktívan alkotja a tanulást segítő eszközeit.
A taneszközök sokszínű világa
Forrás: Kralina Hoboth Katalin
„A tanár tudása, szemlélete, oktatási filozófiája, a tantárgyáról és a tanításról kialakult meggyőződései befolyásolják, meghatározzák az általa alkalmazott módszereket, amelyek a tartalmi tényezőkkel együtt hatnak a diákok episztemológiai meggyőződéseire” (Steklács, 2024). A tanítás eredményességéhez közvetlenül járul hozzá a világ megismerésének a segítése, ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy „olyan oktatási, tanulási környezetet alakítsunk ki, ahol a tanár és a tankönyvek a tantárgy tartalma mellett a tantárgy tudáselemeiről történő gondolkodást is a feladatuknak tekintik. Másrészt, hogy adjunk alkalmat a gyermekeknek, hogy a tudásról kialakított meggyőződéseikről megnyilvánulhassanak, beszélgethessenek” (Steklács, 2024). Az egyéni tudásrendszer leginkább úgy tud formálódni és fejlődni, ha minél több személyes kapcsolódási lehetőség kerül beépítésre minél többféle csatorna alkalmazásával. A taneszközök létrehozásának az útját is e folyamat részeként tekinthetjük.
Az információk szervezéséhez kapcsolódó úgynevezett tapasztalatok piramisa Edgar Dale (1900–1985) meghatározásában fontos alapokat erősít meg mindennek kapcsán. A piramis csúcsán helyezkednek el a verbális-vizuális szimbólumok, alján pedig a közvetlen, célirányos tapasztalatok. A céloknak, a tananyagnak és a tanulóknak egyaránt megfelelő tanulási tapasztalatok meghatározásához a következő pedagógiai tanácsot adta: „Ereszkedj olyan alacsonyra a skálán, amennyire csak szükséges a megértés biztosítása érdekében, de emelkedj olyan magasra, amennyire csak tudsz a leghatásosabb tanulás érdekében” (Nádasi, é.n.). A világ megismerésének, a tapasztalatszerzésnek minden módját fontos tehát alkalmazni ahhoz, hogy az átadni kívánt tartalom elsajátítása hatékony lehessen, s a taneszközöknek is e komplexitást kell szolgálniuk.
„A taneszközök használata egyidős az oktatás történetével. Kezdetben az oktatásban a mindennapi élet tárgyai kaptak szerepet, majd ahhoz, hogy távol lévő tárgyakat szemléltessenek, a tanítók modelleket használtak” (Szűts–Lengyelné Molnár–Racsko, 2022). Wilbur Schramm, neves amerikai oktatástechnológus technikatörténeten alapuló felosztása nemzedékekbe sorolja a taneszközök fejlődését. A gyökerek a valóságos tárgyakhoz és szimbólumokhoz vezetnek, a valóság tárgyai például a képek, a térképek, a grafikus ábrázolások, a kéziratok, a kiállítási tárgyak, a modellek, a makettek, a falitáblák, a kísérleti eszközök. Ezek az eszközök a legkorábbi idők óta jelen vannak az iskolákban, a gyermekek számára régtől fogva hatékonyan támogatják a világ megismerésének, megértésének a folyamatait. A taneszközök további fejlődése során megjelentek a nyomtatott eszközök, például a könyvek, a tankönyvek, az olvasókönyvek, a munkafüzetek és a nyomtatott tesztek, amelyek a valóságot már egyfajta lenyomatként nyújtják át a diákok számára. A technika további fejlődésével jelentős mértékben gazdagodott azon eszközök köre, amelyekhez egyre inkább gépi berendezésekre van szükség, majd elérkezett az olyan taneszközök köre is, amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni. Itt az ember és a gép között kapcsolat jön létre, a tanuló önállóan tud tanulni a segítségükkel (Vörös, 2011).
Forrás: Kralina Hoboth Katalin
Másféle tagolás (Nahalka, 2002 alapján Forgó–Komló, 2015) a taneszközöket a tanulási környezet részeként tekintve a következő fejlődési ívet jelöli meg:
– a középkor végéig az ismeretátadás pedagógiája által az ismeretek előre feldolgozott, élőszóban előadott vagy olvasott formában közvetetten, szövegesen jutottak el a diákokhoz;
– a 17–19. századra jellemző szemléltetés pedagógiája az objektív valóság közvetlen és közvetett megismertetését tűzte ki célul, a pedagógus feladataként a bemutatást, a szemléltetést, az érzékszerveken keresztüli valóságmegismerést hangsúlyozva;
– a 20. század a cselekvés pedagógiája, általa a gyermekek aktivitásán alapuló részvétel, együttműködés és konstruktivitás került a középpontba.
A gyermeki közvetlen cselekvő felfedezés támogatása fontos segítséget nyújt a világról szerzett tapasztalatok beépítésében, szervezésében és rendszerezésében egyaránt. Mindez már a saját tanulási folyamatokat is gyarapíthatja, amennyiben a tartalom elsajátításához kapcsolódó saját taneszközök készítésében is támogatást kaphatnak a diákok. A következőkben ennek lelki élményeit, folyamatait összegezzük.
Érzelmi kapcsolódások
„Amit az ember megalkot, valahogy megalkotja az embert is.” Márai Sándor gondolata hűen kifejezi azt a lelki hatást, amely egy-egy személyesen létrehozott alkotás megszületésének az útját kíséri. Ha akár az elsajátítandó tartalomhoz kapcsolódóan készítünk eszközt, a formálás során közvetlenül egyéni élmények is megszólítódnak. A saját személyes alkotás, az egyéni létrehozás így az ismeretelemeken, a tudás gyarapításán túl a megalkotott dologhoz való kapcsolódás élményét is gazdagítja: a megalkotott dolog többé is válik azáltal, hogy az alkotóhoz tartozik. Az alkotáshoz kapcsolódóan a gondoskodás élménye is megszólítást kap, ami pedig Erikson szavaival „egyre nagyobb mérvű törődés azzal, amit a szeretet megalkot” (Hall–Lindzey, é.n., 172). A törődés így mélyebb elköteleződést is magában hordoz, segítséget nyújt abban, hogy – hosszabban is kísérve a lépéssorokat – újabb felismerésekre juthasson az alkotó.
A tanulást segítő eszközök egyéni megformálása, elkészítése tehát igazán hasznos személyes kapcsolódási lehetőséget jelent, miközben a formálás belső útja természetesen a tartalomhoz való kapcsolódást is gazdagítja. A személyes alkotás megszületésének útján az egyén az ismeretelemeken túl illeszkedő mélyebb élményeit is mozgósítja, így már a tanulást segítő eszköz megtervezése, megalkotása, formára találása is hozzájárul a tartalmi rendszerezéshez. Hasznosabbá válhat tehát, ha nem(csak) kész taneszközök állnak a rendelkezésre, hanem az egyén maga hozhatja létre, formálhatja azokat.
Gondolati kapcsolódások
„Amit az ember megalkot, valahogy megalkotja az embert is.” Márai Sándor szavai a gondolatok megszólítódását is magukban hordozzák. Hiszen azok a tartalmi mozzanatok, amelyek mellett megállunk, s melyeket szeretnénk alkotássá formálni, gondosabban megfigyelhetők, így részletgazdagabb rálátást segítenek az egyén számára. A törődéssel, az elköteleződéssel a már érzelmekben is mélyebb bevonódás a tartalmi összetevők felé is figyelmesebbé tesz, s olyan apróbb szálak és összefüggések szintén csak így rajzolódhatnak ki, amelyek megállás és alaposabb rátekintés nélkül észre sem vehetők igazán.
A türelmes átgondolással formált, tanulást segítő egyéni eszközök mindezzel a tartalom pontosabb feldolgozásához, rendszerezéséhez, logikus egységeinek a kirajzolódásához járulhatnak hozzá, ami a világ megismerésének a folyamataihoz ugyancsak értékként kapcsolódik.
A gondolati feldolgozás kiemelt része a képzeletben való munka a tartalommal. Amit elképzel az egyén, az még közelebbi illeszkedésűvé, valósabbá is válik a számára, így a képzelet a személyesebbé tételt is támogatja (Gőbel, 2012). Egyesek tanulási folyamataiban a képiség megragadásán belül akár a színeknek és a formai megmutatkozásoknak is fontos szerepük van, számukra így mindezek hatékony részei a világ megismerésének és a kapcsolódó információk értő feldolgozásának. A belső képi megjelenítést a szavakhoz kötés teszi teljesebbé, tehát a személyes megosztásnak ugyancsak érdemes teret adni. A szavak a jelentésadás folyamataihoz is hozzájárulnak, a szavak közötti összefüggések pedig további rendszerezési mozzanatokat támogatnak a tartalmak elsajátítása során.
A tanulást segítő eszközök személyes megalkotása összességében tehát azt segíti, hogy a tartalom által készen kapott információk belsővé tétele könnyebben megvalósulhasson. Ehhez fontos lehetőséget nyújt, ha teret engedünk az egyéni gondolatoknak és az illeszkedő élményeknek, melyek egyaránt értékes többlettel járulnak hozzá a tartalmi feldolgozáshoz. A legjobb taneszközök így azok, amelyek az egyén belső kapcsolódását, a gondos törődését, a személyes elemző gondolatait is magukban hordozzák, azáltal, hogy szerepet kaphattak az eszközök megalkotása során.
Felhasznált irodalom
Csapó Benő (2002): Az iskolai tudás vizsgálatának elméleti keretei és módszerei. In: Uő (szerk.): Az iskolai tudás. Budapest, Osiris Kiadó, 15–44., ISBN: 963-389-246-5.
Forgó Sándor – Komló Csaba (2015): Blended learning, tudásszervezés, hálózatalapú tudásmegosztás. Eger, url: http://okt.ektf.hu/data/szlahorek/file/kezek/06_blended_04_11/index.html (Letöltés ideje: 2026. június 24.).
Gőbel Orsolya (2012): Csupa szépeket tudok varázsolni… avagy hogyan játsszuk a Varázsjátékokat? A Szocioemocionális Pedagógiai Terápia (SZPT) elméleti háttere és módszertana. Budapest, L’Harmattan Kiadó, ISBN: 978-963-236-857-3.
Hall, Calvin S. – Lindzey, Gardner (é. n.): A fejlődés pszichoszociális elmélete. Kézirat, 153–163.
Nádasi András (é. n.): Oktatáselmélet és technológia. Eger, url: http://okt.ektf.hu/data/nadasia/file/tananyag/oktataselmelet/index.html (Letöltés ideje: 2026. június 24.).
Steklács János (2024): Episztemiológiai meggyőződések. In: Uő (szerk.): Metakogníció, tudatelmélet, episztemológiai meggyőződések. Az iskolai tudásrendszer háttérdimenziói. Budapest, Akadémiai Kiadó, ISBN: 978-963-664-072-9., DOI: 10.1556/9789634548454.17, url: https://mersz.hu/dokumentum/m1238mtem__49/#m1238mtem_47 (Letöltés ideje: 2026. június 24.).
Szűts Zoltán – Lengyelné Molnár Tünde – Racsko Réka (2022): Az oktatás eszközei és digitális technikái. In: Falus Iván (főszerk.): A didaktika kézikönyve. Budapest, Akadémiai Kiadó, 585–620., ISBN: 978-963-454-845-4., DOI: 10.1556/9789634548454.17.
Vörös Péter (2011): Oktatástechnológia és -informatika. Kaposvár, Kaposvári Egyetem, url: https://janus.ttk.pte.hu/tamop/kaposvari_anyag/voros_peter/index.html (Letöltés ideje: 2026. június 24.).