Katedra folyóirat2026. szeptember–október, XXXIV. évfolyam, 1–2. szám, ISSN 2729-9066
A cikk letöltése PDF formátumban
Bíró Éva
Változó gyerekkor – A szocializáció új kihívásai
Hogyan alakult át a szocializáció az óvodától a középiskoláig az elmúlt években?
Az óvodától a középiskoláig egyre több pedagógus tapasztalja, hogy megváltoztak a gyerekek és a fiatalok társas készségei. A határozott véleményalkotás mellett sokan nehezebben fogadják el a szabályokat, nagyobb kihívást okoz a közösséghez való alkalmazkodás, és egyre gyakoribbak a beilleszkedési, a viselkedési, valamint az érzelemszabályozási nehézségek. Milyen változások állnak a háttérben? Hogyan látják ezt azok a pedagógusok, akik nap mint nap gyerekekkel dolgoznak? Körképünkben óvodapedagógus, valamint alap- és középiskolai pedagógus osztja meg tapasztalatait arról, hogyan alakult át a gyerekek szocializációja az elmúlt években, és milyen kihívásokkal találkoznak a megkérdezett pedagógusok a nevelési-oktatási tevékenység során.
Kovács Éva, a dunaszerdahelyi Hajnalcsillag református óvoda igazgatónője
Forrás: Kovács Éva archívuma
Általánosságban hogyan jellemezné a mai óvodás gyermekek szociális fejlettségét?
A sokéves tapasztalataim alapján úgy látom, hogy ez nagyon változó. Vannak, akik nagyon nyitottak, vidámak, könnyen be tudnak illeszkedni egy új közösségbe, mások viszont nehezen tudnak alkalmazkodni. Több támogatásra van szükségük ahhoz, hogy jól érezzék magukat az óvodai csoportban.
Évtizedek óta óvónőként dolgozik. Tapasztal változást az utóbbi években a gyerekek viselkedésében, közösségbeli együttműködésében?
Igen, mindenképp. Évről évre azt tapasztalom, hogy a gyermekek sokkal öntudatosabbak, mint régebben, viszont a szabályokat, a korlátokat – amik, mint tudjuk, a családi és a közösségi életben egyaránt nélkülözhetetlenek – bizony nehezen viselik. Türelmetlenebbek, mindent azonnal akarnak, illetve nem tudják kezelni a konfliktusokat.
Milyen készségekben lát leginkább elmaradást vagy éppen fejlődést?
Az elmaradást főleg a gyermekek türelmetlenségében, figyelmetlenségében, a figyelem megtartásában látom. Sok esetben az alapvető önkiszolgálási készség is hiányzik. Ugyanakkor találkozom olyan gyerekekkel is, akik bátrabbak, könnyen tudnak beszélgetésbe elegyedni nemcsak a csoporttársaikkal, hanem a felnőttekkel is, de manapság ez egyre elenyészőbb.
Milyen típusú beilleszkedési vagy viselkedési problémákkal találkoznak leggyakrabban?
Az utóbbi néhány évben gyakrabban tapasztalom, tapasztaljuk a gyermekeknél az érzelmi bizonytalanság jelenlétét, az elválási nehézségeket, a közösségi szabályok elfogadásának a problémáit, az impulzív, vagy épp ennek az ellenkezőjét, a visszahúzódó viselkedést.
Ritkaságnak számít vagy általánosságnak mondható az együttműködés hiánya, a szabálykövetés nehézsége?
Sajnos a szabálykövetés nehézsége napjainkban gyakrabban fordul elő, mint a korábbi években. Több gyermeknél okoz ez problémát. Nem tudnak alkalmazkodni, nem egyszerű elfogadtatni velük a csoporton belüli szabályokat. Gyakori a határok próbálgatása, vagyis azok tágítása, kitolása. Ezeket a próbálgatásokat a következetes, szeretetteljes nevelés és a világos keretek biztosítása által tudjuk minimalizálni. Következetességgel, türelmes munkával szépen tudjuk a gyermekeket ezen a téren fejleszteni.
Milyen hatással van a családi környezet a gyerekek szocializációjára?
A családi környezet a gyermek szocializációja szempontjából meghatározó szerepet játszik. A családból indul minden. A stabil, következetes és érzelmileg támogató környezet pozitívan befolyásolja a gyermek szociális fejlődését. A bizonytalan keretek, a kevés együtt eltöltött minőségi idő viszont nehezítik a gyermekeknél a közösségi alkalmazkodást.
Érzékelhető változás a szülők nevelési attitűdjében?
Igen, érzékelhető. Sok szülő nagyon tudatos, együttműködő. Azonban érzékelhető a megengedőbb nevelési szemlélet is, amely néha megnehezíti az óvodai szabályok betartását. Sokszor azt látjuk, hogy a gyermekek kevésbé szoktak hozzá a következetes szabályokhoz.
Az óvodából kikerülő gyermekek felkészültek az iskolai közösségre?
Ez egyénenként nagyon eltérő tud lenni. A gyermekek, ha az egyéni képességeikhez mérten megfelelő támogatást kapnak – legyen itt szó nevelésről, oktatásról és a megfelelő szociális készségek kialakításáról –, akkor készen állnak az iskolai életre. Sok esetben sajnos szükséges a szociális érettség további erősítése, különösen az önállóság, a feladattudat és a feladattartás terén.
Van együttműködés az óvoda és az iskola között az átmenet megkönnyítésére?
Törekszünk a jó kapcsolat kialakítására. Iskolalátogatásokat szervezünk, közös programokat próbálunk megvalósítani, illetve szakmai egyeztetések segítségével igyekszünk a gyerekek számára megkönnyíteni az átmenetet.
Milyen pedagógiai módszereket tart hatékonynak a szocializáció fejlesztésében?
A játékos tanulás, a közös tevékenységek, a dramatikus játékok, a mesehallgatás, a pozitív megerősítés elengedhetetlen módszer a szocializáció fejlesztésében. Például egy mesén keresztül sok mindenről kapunk ismereteket. Tudatosan mondom, hogy kapunk, mert mi, felnőttek is tanulunk ebből.
Hogyan támogatják az eltérő fejlődési ütemű vagy nehezebben szocializálódó gyermekeket?
A kulcs az egyéni bánásmód. Minden gyermekhez egyéni figyelemmel közeledünk, fokozatos beillesztéssel, az ő tempójának megfelelően igyekszünk őt a csoport tagjává tenni. Szükség esetén szakember, szakemberek bevonásával támogatjuk a nehezen alkalmazkodó gyermeket.
Ön szerint mi lenne a legfontosabb lépés a gyermekek szociális fejlődésének a támogatására?
Meglátásom szerint a legfontosabb lépés a család és az óvoda közötti szoros együttműködés kialakítása, illetve ennek erősítése. Az esetleges problémák megbeszélése, a tanácsadás. A nyílt kommunikáció az óvodapedagógus és a szülő, a szülők között. Ez viszont csak akkor tud működni, ha a szülő is nyitott az együttműködésre. Emellett nagyon fontos a közös játék, a személyes figyelem és a stabil érzelmi biztonság.
Nagy Frederika, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola igazgatóhelyettese
Forrás: Nagy Frederika archívuma
Tapasztalatai szerint a szocializáció szempontjából mennyire zökkenőmentes ma a gyerekek számára az átmenet az óvodából az iskolába?
Úgy látom, ma a legtöbb gyermek számára ez inkább egy érzékeny alkalmazkodási folyamat, mintsem teljesen zökkenőmentes váltás. Az iskolakezdés nemcsak új szabályokat és elvárásokat jelent, hanem egy új közösséghez való kapcsolódást is. Vannak gyerekek, akik gyorsan megtalálják a helyüket, másoknak viszont több időre és támogatásra van szükségük ahhoz, hogy otthonosan mozogjanak az új környezetben. Különösen az érzelmek kezelése, a türelem, illetve a közösségi szabályokhoz való alkalmazkodás terén láthatunk nagy különbségeket.
Milyen tipikus nehézségekkel, szocializációs problémákkal küzdenek az első osztályosok a közösségbe történő beilleszkedés során, és mi állhat ennek a hátterében?
Az első osztályban leggyakrabban az alkalmazkodás jelent kihívást, az új szabályrendszer elfogadása, az önállóság, a figyelem fenntartása, valamint az együttműködés és a konfliktushelyzetek kezelése. Sok gyermek számára idő kell ahhoz, hogy megtalálja a helyét az új közösségben, és biztonságban érezze magát az iskolai környezetben.
Milyen szerepe van ebben a családi környezetnek?
A családi háttér szerepe ebben meghatározó. A biztonságos, szeretetteljes, de következetes légkör sokat segít abban, hogy a gyermek magabiztosabban és kiegyensúlyozottabban tudjon kapcsolódni az osztályhoz, illetve az iskolai közösséghez. Nagyon fontos az is, hogy a gyerek otthon megtapasztalja a figyelmet, a beszélgetések lehetőségét és az érzelmek elfogadását, mert a közösségi kapcsolatok alapját is ezek adják.
Észlel változást az elmúlt években az iskolakezdéshez szükséges szociális érettség terén?
Igen, egyértelműen. Nagyobbak lettek a különbségek a gyerekek között. Egyesek nagyon érettek érzelmileg, mások viszont nehezebben alkalmazkodnak a szabályokhoz. Különösen az önszabályozásban, az empátiában és az együttműködésben láthatók eltérések.
Milyen készségekben mutatkoznak a legnagyobb különbségek az iskolába lépő gyerekeknél?
A legnagyobb különbségek ma az önállóságban, a kommunikációban és az érzelmek kezelésében figyelhetők meg. Vannak gyerekek, akik könnyen teremtenek kapcsolatot és bátran megszólalnak, míg másoknak több időre van szükségük ahhoz, hogy feloldódjanak a közösségben.
Tapasztalható növekedés a viselkedési vagy beilleszkedési zavarokban?
Igen. Az elmúlt években gyakoribbá váltak a beilleszkedési és viselkedési nehézségek. Egyre több gyermek érkezik úgy az iskolába, hogy nehezebben kezeli az új helyzeteket, érzékenyebben reagál a kudarcokra vagy bizonytalanabb a közösségi kapcsolatokban. Nagyon fontos, hogy ezeket a gyerekeket ne címkézzük, hanem próbáljuk megérteni a háttérben lévő okokat, és támogatni őket az alkalmazkodásban.
Hogyan változott a gyerekek együttműködési készsége az elmúlt években? Jellemzőek konfliktusok a gyerekek között, s ha igen, ezek milyen formában jelennek meg?
A gyerekek együttműködési készsége nagyon eltérő képet mutat. Sokan nyitottak, és örömmel dolgoznak együtt másokkal, ugyanakkor egyre gyakrabban tapasztalható, hogy nehezebben alkalmazkodnak egymáshoz. A konfliktusok sokszor gyors érzelmi reakciók formájában mutatkoznak meg.
Mennyire befolyásolja a gyerekek viselkedését a média és a digitális világ?
Ezek bizony erősen hatnak a gyerekek figyelmére, a kommunikációjukra és a kapcsolataikra. Nem maga a technológia a probléma, hanem az, ha a hatására háttérbe szorulnak a valódi közösségi élmények és a személyes kapcsolatok.
Milyen módszereket tart hatékonynak a szocializáció támogatására az iskolában?
Elsősorban a közösségépítő játékokat, a kooperatív feladatokat és az érzelmi nevelést tartom fontosnak. A gyerekek akkor tudnak igazán fejlődni, ha biztonságos, elfogadó légkör veszi őket körül, ahol lehet hibázni, kérdezni és kapcsolatokat építeni. A legerősebb közösségi élményeket sokszor éppen a közösen megélt helyzetek és élmények adják.
Mit üzenne a szülőknek, ők hogyan támogathatják a gyerekek közösségi fejlődését?
A legfontosabb talán a közösen eltöltött minőségi idő és a valódi figyelem. A beszélgetések, a közös játékok, a közösen megélt élmények mind segítik a gyermeket. Emellett nagyon sokat számít, ha a gyerek otthon is azt tapasztalja, hogy az érzéseiről lehet beszélni, és hogy a konfliktusokat nyugodtan, odafigyeléssel is meg lehet oldani.
Klőr Levente, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula utcai Közös Igazgatású Szakközépiskola pedagógusa
Forrás: Klőr Levente archívuma
Szociális készségek szempontjából mennyire érkeznek felkészülten a tanulók az alapiskolából?
Az alapiskolából középiskolába való átmenet a legtöbb diáknál komoly szociális és pszichológiai fordulópont. Még azoknak is megterhelő, akik a tanulmányi előmenetel szempontjából jól teljesítenek. A nehézségek általában egyszerre jelennek meg az érzelmi és a közösségi szinten, valamint a teljesítmény terén. A leggyakoribb problémák egyike az új közösségbe való beilleszkedés. Az alapiskolában kialakult szerepek megszűnnek. Egy korábban népszerű vagy magabiztos diák könnyen bizonytalanná válhat, míg mások éppen a középiskolában találnak rá a saját közösségükre. Ugyanakkor a középiskola több felelősséget vár el. Ma már a beilleszkedés nemcsak az iskola falain belül zajlik. Az osztálycsoportokban az Instagram-, a TikTok- vagy a Messenger-jelenlét szinte azonnal része lesz a közösségi státusznak. Aki ebből kimarad vagy bizonytalanul mozog ebben, könnyebben a perifériára kerülhet.
Érzékelhető különbség az elmúlt 5–10 évhez képest? Ha igen, miben változott leginkább a diákok viselkedése és beilleszkedése?
A középiskolai szocializáció helyzete ma sokkal sérülékenyebb, mint akár 10–15 évvel ezelőtt. A diákok kapcsolatai erősebbek, gyorsabban alakulnak, de gyakran felszínesebbek és erősebben terheltek is a digitális környezet miatt. A legnagyobb különbség abban van, hogy más környezetben szocializálódnak, más ingerek érik őket, és másképp működnek a közösségi kapcsolataik. A személyes kommunikáció visszaszorult, miközben az online jelenlét dominánssá vált. Tapasztalataim alapján a diákok nehezebben kezdeményeznek élő beszélgetést, konfliktuskezelést vagy mélyebb kapcsolódást, viszont online sokkal aktívabbak és gyorsabban reagálnak.
Milyen nehézségekkel találkoznak a diákok az iskolaváltás során, tehát amikor az alapiskolából a középiskolába kerülnek?
Az alapiskolából középiskolába való átmenet sok diák számára az egyik legnagyobb változás a gyerekkorban. Nemcsak egy új iskolaépületet jelent, hanem új elvárásokat, társas közeget és identitáskeresést is. A nehézségek több területen jelennek meg egyszerre: szociális beilleszkedés, identitáskeresés, tanulmányok, diák–tanár viszony, stb. Fontos a szülő–tanár, a szülő–osztályfőnök együttműködése a gyermek érdekében. Sok szülő gondolja úgy, hogy az iskola majd felneveli a gyermekét. Ez egy tévhit. Csak közös munkával lesz eredményes ez a folyamat.
Tapasztalatai alapján az óvodai és az alapiskolai szocializáció hiányosságai később is megmaradnak?
Igen, ez nagyon gyakran megfigyelhető. Az óvodai és alapiskolai szocializáció hiányosságai sok esetben nem tűnnek el maguktól, hanem későbbi élethelyzetekben – különösen középiskolába kerüléskor – újra felerősödnek. A korai szocializáció azért különösen fontos, mivel ekkor alakulnak ki azok az alapvető társas minták és készségek, amelyekre a későbbi kapcsolatok épülnek. A szociális készségek tanulhatók, fejleszthetők, pozitív közösségi élményekkel pedig jelentősen javíthatók. A tapasztalataim alapján mondhatom, hogy sokat segíthet egy olyan iskola, amely közösséget épít, amely a diákok fejlődését támogatja és érzelmi biztonságot ad. Fontos, hogy a pedagógusok elfogadóak legyenek, akik felkarolnak minden diákot, odafigyelve a családi hátterükre is. Fontosak a közösségi programok, a csapatépítő tevékenységek. A tanár feladata nemcsak leadni a tananyagot, hanem nevelni is. Tanárnak lenni nem egy munka, amit kipipálok, hanem egy olyan hivatás, ahol életutakat egyengetünk. Egy tanár nem lehet reggel 8 órától 14 óráig online, azután pedig offline.
Mely szociális készségek hiánya okozza a legnagyobb problémát a kezdeti időszakban?
A katedrán eltöltött 21 év során szerzett tapasztalataim alapján véleményem szerint három készség hiánya okoz komoly kezdeti nehézséget: a kapcsolatépítés, az érzelemszabályozás és a kommunikáció hiánya. Ezek együtt erősen befolyásolják a diákok beilleszkedését, az önbizalmukat, a tanulmányi teljesítményüket és a mentális jóllétet.
Hogyan jellemezné a diákok egymáshoz való viszonyát ma? Mennyire jellemző az együttműködés, az empátia, illetve a kirekesztés vagy a zaklatás?
Ma nem feltétlenül rosszabbak a diákok egymással, mint régen, hanem érzékenyebbek, szorongóbbak, digitálisan terheltebbek, és sokszor kevesebb stabil személyes kapcsolati mintával rendelkeznek. Ezért az együttműködés és az empátia tudatos fejlesztése ma fontosabb, mint korábban volt. A kirekesztés alapja lehet a különc viselkedés, a szociális bizonytalanság, a gyengébb kommunikációs készség, a külső megjelenés, az anyagi háttér, a gyenge vagy akár a túl jó tanulmányi teljesítmény is. Sok diák egyéni szinten empatikus, de csoporthelyzetben fél kiállni másokért, és inkább passzív marad, azaz látja a problémát, de nem avatkozik be.
Milyen szerepet játszanak a digitális platformok és a közösségi média a diákok közötti kapcsolatok alakulásában?
Ezek ma már nem egyszerűen kiegészítik a diákok társas életét, hanem annak szerves részévé váltak. A kortárs kapcsolatok jelentős része részben vagy teljesen online térben zajlik, ami egyszerre hoz előnyöket, de komoly kockázatokat is. A digitális platformok önmagukban nem rosszak, hanem felerősítik a meglévő társas dinamikákat. Egy egészséges közösségben erősíthetik az összetartozást. Egy bizonytalan közegben azonban gyorsíthatják a kirekesztést, és állandósíthatják a zaklatást. Véleményem szerint amit az iskola és benne mi, a tanárok tehetünk, az a digitális tudatosság fejlesztése, az online zaklatás felismerése és az osztályközösség tudatos építése.
Melyek ma a leggyakoribb szocializációs problémák a középiskolában? Állhatnak ezek hátterében társadalmi vagy családi tényezők?
A mai szocializációs problémák nagy része a bizonytalan társadalmi környezet, a túlzott teljesítménynyomás, a digitális túlterhelés és a gyengülő közösségi stabilitás következménye is. Sokszor nemcsak társadalmi, hanem családi tényezők is állnak a háttérben. Ha a gyermek kiszámíthatatlan érzelmi közegben nő fel, kevés figyelmet vagy elfogadást kap, gyakori konfliktusokat él meg otthon, akkor bizonytalanabb lehet az önértékelésben, a kapcsolódásban és a konfliktuskezelésben. Az osztályfőnök kiemelten fontos feladata, hogy próbáljon az osztályban a megfelelő közösséget kialakítani.
Milyen eszközökkel próbálják segíteni a diákok szocializációját?
A leggyakoribb módszerek az osztályközösség-építő programok, az iskolapszichológus és a segítő szakemberek előadásai, a prevenciós programok, extrakurrikuláris tevékenységek, a szociális érzékenység kialakítása a diákokban. Iskolánkban rengeteg ilyen jellegű program van a diákok számára: jótékonysági gyűjtések rászorulóknak, önkénteskedés, jótékonysági koncertek beteg gyerekek megsegítésére, szociális otthonok látogatása és sorolhatnám. A diákokban kialakult a jót tenni jó érzése, és megtapasztalható az iskolában az összefogás ereje.
Milyen szerepe van az iskolapszichológusnak vagy más segítő szakembereknek?
Iskolánk pszichológusa biztonságos beszélgetési lehetőségeket biztosít. Iskolánk együttműködik prevenciós szervezetekkel, a rendőrséggel, az online zaklatás, az internetbiztonság szakembereivel, akik felvilágosító előadásokat tartanak. Vendégeink sokszor olyan emberek, akik maguk is megélték a poklok poklát a kábítószer világában, és tiszták lettek.
Mit tartana a legfontosabb változtatásnak a jelenlegi rendszerben?
A jelenlegi iskolarendszer egyik legfontosabb változtatása valószínűleg az lenne, hogy a szociális és az érzelmi fejlődés alapvető célként jelenjen meg, úgy, mint a tanulmányi teljesítmény. Ma sok iskola még mindig elsősorban tananyagközpontú, miközben a diákok egyre nagyobb része szorongással, kapcsolódási nehézségekkel és önértékelési problémákkal küzd. Pedig hosszú távon a társas és érzelmi kompetenciák legalább annyira meghatározzák a sikeres életet, mint a tantárgyi tudás.