Katedra folyóirat2026. szeptember–október, XXXIV. évfolyam, 1–2. szám, ISSN 2729-9066
A cikk letöltése PDF formátumban
Pap Ferenc – Fehér Ágota
A mai pedagógusok tízparancsolata – egy pedagógiai projektverseny üzenetei
„Aki tanít, annak magát … művésznek kell éreznie.” Dr. Berzeviczy Albert szavai 1889-ből napjaink pedagógusainak a hivatását is hűen jelölik meg. Hiszen bizonyos alapelvek, pedagógiai-pszichológiai törvényszerűségek oktatási-nevelési sajátosságokat tesznek megragadhatóvá, ám a teljesség jóval több ennél, hiszen a személyiség teljességének az érintődése kíséri. Ahogyan a mesterséges intelligencia világa egyre szélesebb körben érkezik be a mindennapokba, úgy még fontosabb tehát, hogy az emberi rezdülések szerepét még inkább tudatosítsuk.
A szocializáció, vagyis a szűkebb-tágabb közösségeinkbe való beilleszkedés alapfolyamatai csakis ilyen emberi reakciókkal, emberséggel kísért mozzanatokkal valósulhatnak meg. A szociális tényezők az egyes tanulási folyamatokat is jelentősen befolyásolják, a felnőtt–gyermek, a gyermek–gyermek kapcsolatok lényegében a legalapvetőbb lelki szükségleteket segítik fontos egyensúlyhoz: kiemelten a valakihez és valahova tartozás, az érzelmi melegség és biztonság, valamint az azonosulás, az identifikáció szükségleteit (Csibi, 2006, 314). Mindezen lelki pillérekre építve valósulhat meg végül a külső hatások és megismert értékek belsővé válása, ami az egyén életútján további támaszt, irányt biztosít a helytállásához.
A szülők mellett a pedagógusoknak is kiemelt szerepük van e folyamatokban, az alapszükségletek megtámogatásában, s ez nem volt másként a korábbi századokban sem. A 19. század elvei, pedagógiai iránymutatásai a ma pedagógusai számára ugyancsak fontos üzeneteket hordoznak, egyúttal természetesen érdemes mindezeket napjaink működésmódjára hangoltan is átgondolni.
A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara Tanulva tanítani – tanítva tanulni pedagógiai projektversenye keretében középfokú köznevelési intézmények tanulói jogviszonnyal rendelkező 10–12. évfolyamos diákjai számára biztosítottunk lehetőséget pedagógiai készségeik, kreativitásuk kibontakoztatására, ismereteik gyarapítására – a pedagógiai érdeklődésükhöz kapcsolódóan. 2025-ben A mai pedagógusok tízparancsolata címmel vártuk pályamunkáikat illeszkedő 19. századi forrásra építve, egyúttal biztatva aktualizált átgondolásaikat. Jelen tanulmány az eredeti forrás és a jelen legjobb pályamunkái alapján tárja fel a megmutatkozó főbb tendenciákat.
Pedagógusok szerepe a szocializációban
„Az interiorizációs és szocializációs folyamatok eredményeként a tanulási motívumok a tanulók személyiségének szerves részévé válnak” (Csibi, 2006, 316–317). Ahhoz, hogy egy gyermek szívesen ismerje meg a világot, bevonódjon a tanulási folyamatokba és legteljesebben hasznosíthassa annak értékeit, Kozéki (1976) szerint egyik legfontosabb nevelési célkitűzés a tudás elsajátítása iránti vágy, az önálló keresés, az érdeklődés interiorizálódása, s hogy mindezek a tanulók személyiségének a sajátosságaivá váljanak, így biztosítva az állandó tanulás alapjait és a fenntartásához szükséges energiát.
A szülők szerepe a gyermekük tanulás iránti motivációjának a támogatásában a következő területek mentén meghatározó a leginkább: rendszükséglet, érzelmi melegség, identifikáció (Csibi, 2006, 323). Mindennek a közvetlen gyökerezése a családi kapcsolat gondoskodó jellegében, s ezáltal a megtartó erejében rejlik, amely az életkor növekedésével a családon túli további közösségek részévé válás során újabb élmények által élhető meg.
A családi kötődések mellett a másodlagos szocializáció intézményeiben a pedagógusok is fontos segítséget, érzelmi támaszt nyújtanak (Zsubrits, 2012; Zsolnai, 2001), melyen pozitív kapcsolat a jobb tanulmányi teljesítmény elérését is elősegíti (Huszka–Kinyó, 2019, 7). Vekerdy gondolatai szerint „meg kell tanulnunk mindenekelőtt azt, hogy ráálljunk a gyermek érzelmi hullámhosszára, megéljük emocionális történéseit, elfogadjuk vágyait, tiszteljük fantáziáját, s mindezzel elősegítjük a szabad kommunikációt, a nyitott személyiség kibontakozását. Ennek feltétele pedig nem kevesebb, mint a gyermekbe vetett bizalom, az iránta érzett felelősség, amelyről nyílt és derűs légkörben, ésszerű szabályok között a gyermek felelőssége is kicsírázik” (Zsubrits, 2012, 56).
A nevelés fontos célja a pedagógus és a gyermekek közötti pozitív kapcsolat kiépítése. A pedagógus részéről mindez elsősorban adekvát motivációs technikák alkalmazásában, több minőségi idő befektetésében, érzelmi támogatás nyújtásában ragadható meg. A tanítóval pozitív, szoros kapcsolatot ápoló gyermek az iskolában általában jobban teljesít, és a kortársainál fejlettebb szociális készségekkel rendelkezik. A pozitív kapcsolat biztonságérzetet ad, ösztönzi a kibontakozást, nehézség esetén is a támasz élményét nyújtja (Huszka–Kinyó, 2019). „Mások pozitív, elfogadó attitűdje, az aktív együttműködés és a hatékony kommunikáció” (Csibi, 2006, 315) további készségeket támogat, amelyek a felnövekvő egyént mind a saját legjobb képességeinek kibontakoztatásához, mind a hosszú távon is értékes társas kapcsolatainak a formálásához segítik. E folyamatok támogatásához kapcsolódó pedagógusi készségek vonatkozásában egy 19. századi forrás, valamint erre építve napjaink középiskolás, pedagógia irányában érdeklődő fiataljainak gondolatai alapján tekintünk az elkövetkezőkben.
Forrás: Nagy Fanni archívuma
Tanítók tízparancsolatja
A Tanítóbarát című folyóirat az oktatás-nevelés különböző helyzeteihez kapcsolódóan a pedagógusok számára segítő „zsinórmérték” (Vargyas, 1889, 89) nyújtásával jelentette meg az 1889. évi 6. lapszámát. A következő tartalmi szálak mentén emelhetők ki a legfőbb gondolatok.
A pedagógus elköteleződése hivatása iránt, ennek kifejezése
Minden pedagógiai tevékenység gyökerében a legfőbb pillér a pedagógus elmélyült bevonódása, ahogyan már a 19. századi forrás is kiemeli: „Az iskola legyen a te mindened, idegen foglalkozás ne legyen te előtted” (Vargyas, 1889, 89). A lélekben is teljes elköteleződés segít megalapozni a kitartó, gondos figyelmi elmélyülést, helytállást, egyúttal pontosságra is serkent: „Jelenj meg mindenkor pontosan az iskolában, mert az élénk kötelességérzet csak igy ébreszthető fel és szilárdítható meg növendékeidben is” (Vargyas, 1889, 89).
Már a 19. században iránymutatóként szolgált tehát a pedagógus mintaadó szerepének a fontosságára irányított figyelem, ami egyúttal azt is kifejezte, hogy a jó tanító saját maga is mindig nyitott és befogadó kell, hogy legyen a világ megismerése kapcsán. A gyermekek számára a lelkesítő hatása úgy teljesedhet ki, ha ő maga is lelkes és felfedezni kész, vagyis folyamatosan tanul, fejlődik: „nemcsak a jó pap, hanem a jó tanító is holtig tanul s igy lesz szép hivatalod körében művész, nem pedig — mesterember” (Vargyas, 1889, 96).
A gyermekek személyére hangolt figyelem módja, szerepe
Bármely pedagógiai hatás csak úgy tud valóban kiteljesedni, ha a pedagógus folyamatosan a gyermekekre szabja az átadni kívánt tartalmakat. 1889-ben így erősíti meg mindezt a forrás: „gondod legyen reá, hogy a kérdés mindig az illető osztály vagy évfolyam összes növendékségéhez legyen intézve s csak, ha a kérdést valamennyien megértették, hívj fel egyes növendékeket. … Tanításod legyen …alapos, érdekes, együttmunkálkodó” (Vargyas, 1889, 92).
Beszéd- és viselkedésmód, a rend és tervezés szerepe
A kimondott szó ereje a 19. században talán bizonyos vonatkozásokban még fontosabb szerepet kapott, ám a pedagógus kommunikációját tekintve szintén kiemelkedik a kifejezésmód több meghatározója: „Egyéniségedre nézve külső nyugalom, méltóság, nyájasság, illemesség, atyai szigor és komolysággal párosult szeretet, türelem és szelídség legyenek fő tulajdonságaid. … a tanítói jó-modorra kiváló gondot fordíts” (Vargyas, 1889, 89). A pedagógus mint vezető szerepéhez kapcsolódóan látható tehát, hogy fontos értéket jelent a határozottság, a gyermekek számára az értékek megerősítése, egyúttal a ráhangolódás készsége ugyancsak szerepet kap.
Mindennek keretét pedig a pedagógus számára is követendő irányok jelentik: „Megemlékezzél róla, hogy rendes órafelosztás és leczkerend legyen a te mindennapi teendőd zsinórmértéke” (Vargyas, 1889, 90). Bizonyos, hogy a minta, amelyet a pedagógus képvisel, a gyermekek számára is akkor jelent támaszt, ha rend kíséri, e kiszámíthatóságnak pedig a biztonságot jelentő szerepe is megélhető.
Az átadandó tartalom megosztásának módja, az átadás komplexitása
„Tiszteljed az egyes tantárgyak szerint a tanmenet alakjait. … A tanítói hangulat is legyen az egyes tantárgyakhoz mért. … Ne öld el a rossz tanalakkal a gyermekben a tanulási kedvet. … A bibliai, egyházi, hazai és világtörténetnél, s a földrajznál használj közlő tanalakot, mert ezen tárgyak a gyermek gondolatkörén kívül esnek. A hittan, nyelvtan, számvetés és természetrajznál használj inkább kérdező tanalakot; ha azonban a szívre akarsz hatni – közlő tanalakot is használhatsz. Szigorúan szem előtt tartsd a következő tanelveket: Ahol csak lehet, szemléltess. Mindig a már ismertről haladj az ismeretlenre, közelebbiről a távolabbira” (Vargyas, 1889, 91). A pedagógia fontos alapelvei kerülnek tehát megerősítésre, amelyek több vonatkozásban is a mai napig érvényesnek tekinthetők. Bizonyos, hogy a pedagógus csak úgy segítheti a gyermekek tanulási folyamatait, ha valóban rájuk szabja az átadni kívánt gondolatokat.
„A csendes foglalkozásnál gondod legyen a következőkre: A feladat a gyermekek ismereteihez és képességeikhez mért legyen. A kitűzött időre elkészíthető legyen. Világos és határozott szavakba legyen adva. … Végül a feladatok számonkérendők” (Vargyas, 1889, 93).
A hitre nevelés, az erkölcsi nevelés módjai, eszköztára, lehetőségei
„Tanításod legyen vallásos szellemtől áthatott … ez legyen tanításod kiinduló és végpontja, mert ez által éled a hit, erősödik a remény, s fensővé lesz az Isten és emberek iránti szeretet” (Vargyas, 1889, 92). A hitre nevelés alapértéke a 19. században jelentős támaszként szolgált, ám napjainkban is értéket hordoz és fontossággal bír az emberi kapcsolatok formálása a bibliai szeretet teljesebb megértése és kiteljesítése által.
Pedagógusi aktivitás és (tan)eszközhasználat
Bizonyos, hogy a gyermekek megértő folyamatai még kisiskoláskorban is szorosan kapcsolódnak az eszközökkel. A szó önmagában nem elegendő az ismeretek elsajátításához. Bizonyos tárgyi segédeszközökre a korábbi századok iskoláiban is szükség volt: „Se falitáblák, se számolótábla, se számológép, se … térkép, se földgömb, se természetrajzi, se természettani ábrák az iskolában ne hiányozzanak. … Több tanszert azonban önmagad is megkészíthetsz” (Vargyas, 1889, 94–95).
A jutalmazás és a fegyelmezés módjai, eszköztára
A nevelésről alkotott elképzelések többféle változáson mentek át az idő folyamán. Forrásunk a következő iránymutatásokat nyújtja a 19. század végén a pedagógusoknak: „A jutalmazást és büntetést csínján alkalmazd. A fegyelemtartásnak fő tényezői: a szoktatás, a tanító szeretetreméltósága, vagyis a mely tanító érdekkel viseltetik növendékei iránt, azon tanító oktatása érdekelni fogja a növendéket is, fő tényezők továbbá a tanító ébersége, rendszeretete, következetessége s igazságossága. Ha következetesen ezen elveket tartod szemeid előtt, mindenkor elegendők lesznek a fegyelem fenntartására. … A testi fenyítés a jól szoktatott iskolában, a fegyelem rendes eszközeinek alkalmazása mellett teljesen nélkülözhetővé válik” (Vargyas, 1889, 93–94).
Jól érezhető mindezen elvek alapján, hogy a 19. század végének iskoláiban már megmutatkozott a gyermekek számára a rend- és követelménynyújtás szerepe, egyúttal – a pedagógussal való kapcsolatban – a személyes, bizalomteli közös munka értéke. A pedagógus mintaadó szerepe kitartást, fegyelmezettséget, a pontosság értékét, s egyúttal a gyermekekre hangolt figyelem fontosságát is hordozza. Napjaink középiskolásait megkérdezve e 19. századi forrás gondolatainak az érvényességéről és a mai világunkba építéséről különleges pályamunkák születtek. A következőkben ezek legjobbjainak gondolatait összegezzük.
A mai pedagógusok tízparancsolata
A középiskolás diákok kapcsolódása a témához igen sokrétűnek bizonyult. Egyesek közvetlen „tízparancsolatuk” mentén rendszerezték a gondolataikat, mások összetettebb szempontokként tekintettek a pedagógushivatás jellegzetességeire. Többen értékes kutatásokat is végeztek a témában a további szakirodalmi források komplex elemzésével, vagy megszólítva társaikat és saját pedagógusaikat is, s igen gazdag neveléstörténeti fókuszú elemzéssel is találkozhattunk. A diákok középiskoláinak a javaslatára a döntőbe érkezett munkák legjobbjai a következő tematikus egységek mentén dolgoztak s fejtették ki gondolataikat, feldolgozva a szakirodalmi források üzeneteit és saját tapasztalataikat a témában.
A pályához való viszonyulás értéke, szerepe
A középiskolások gondolataiban rendszeresen első helyen kapott szerepet a pedagógusok elköteleződésének a fontossága. E szempont egyfajta bölcsője minden további viszonyulásnak mind szakmai, mind emberi vonatkozásban. Néhány példa a diákok megfogalmazásaiból:
„A pedagógus teljes személye példamutatás a diák számára. Ehhez elengedhetetlen, hogy a pedagógus valódi elkötelezettséggel rendelkezzen szakmája iránt.”
„Lássák rajtad, hogy a hivatás, az iskola, a tanulás az első a számodra. Mutasd meg a gyermekeknek, hogy a kötelességtudat fontos: amit magadtól elvársz, azt várod el tőlük is.”
„Akik a tanítói pályát választják, az emberiség iránt is elköteleződnek. Az elkötelezettséget a diákok felé az is bizonyítja hogy a tanulók feltétel nélkül tudjanak az oktatójuk felé fordulni és segítséget kérni tőlük, ha a helyzet megkívánja. A bizalmat felépíteni nehéz, ám fontos feladata egy tanárnak, hisz részben felelős a diákjainak testi-lelki egészségéért. Bízni is jobban fognak a tanárukban, ha az érdeklődéssel fordul hozzájuk. Engedd, hogy személyes problémával is fordulhassanak hozzád”.
A pedagógus személyiségéhez, a gyermekek személyére hangolt figyelméhez kapcsolódó gondolatok
Forrás: Nagy Fanni archívuma
Az emberi, lelki viszonyulás, a személyes ráhangolódás ugyancsak kiemelt szempontként érvényesül a pedagógus személyéhez kapcsolódóan napjaink középiskolásainak a vélekedésében:
„Legyen a pedagógus megértő, az empátia képességével felruházott személyiségű ember. Viseltessen türelemmel a rá bízott tanítványokkal, azok szüleivel és a kollégákkal szemben. A türelem nagy erény ezen a pályán, sőt, talán az egyik legjobb tulajdonsága egy tanárnak. Az adott tanító nyugtalansága a diákokra is nyugtalanítóan hathat.”
„Segítse a lassabb, és mellette a tudomány iránt magasabb szinten érdeklődő diákok előrehaladását is.”
„A tanításban és a dolgozatok terén is légy rugalmas! Vedd észre, ha túlterheltek a tanítványaid, ilyenkor kérd számon a tananyagot játékosan, kevésbé megerőltetően! Jó ötlet a csoportmunkában elkészítendő projektfeladat.”
„A fegyelmezésnél is mindig a diák érdekeit nézd. Mivel előbb-utóbb a tanulónak is be kell látnia, ha ő a hibás. A diák fegyelmezése során légy nyugodt, határozott és türelmes.”
„Igyekezz szeretettel fordulni feléjük, ha úgy gondolod, hogy a gyermeknek valamin változtatni kell, magyarázd el a neki, beszéld meg vele. Dicsérettel, jutalmazással, pozitív visszajelzéssel próbáld formálni, jóra nevelni őket. Dicséreteidet add írásba, hogy a szülők, más tanítók, tanárok és az iskola vezetősége is láthassa elégedettségedet, és azt, hogy fontosnak tartod az egyéni erőfeszítéseket. A dicséretek megfogalmazása során emeld ki erősségeiket, légy személyre szabott.”
A tanítási módhoz és annak eszköztárához kapcsolódó gondolatok
A pedagógusok hivatásának kiemelt meghatározója az ismeretek átadásához kapcsolódik. Így nem véletlen, hogy a középiskolások is e szempont kapcsán jelezték leggazdagabban szempontjaikat a keretektől az alkalmazott pedagógiai eszközökön és módszereken át a lelki üzenetek mélyebb kibontásáig.
„Készíts átgondolt tanmenetet, a tanév során igyekezz azt betartani. A tanmenet az egész éves munkád alapja. Indokolt esetben eltérhetsz a tervedtől, de ekkor is fordíts gondot arra, hogy megfelelő ütemben haladj az adott osztállyal, figyelembe véve a csoport sajátos szükségleteit.”
„Tudása biztos legyen, és nyitottsággal forduljon az új módszerek iránt is. Legyen képes tudását a diákok szintjére átkonvertálni, azt érthetően, élvezetesen előadni. Ne várjon el olyat diákjaitól, amit önmaga nem teljesít.”
„A tanórák legyenek jól felépítve, a magyarázatok legyenek érthetőek, világosak és az óra végén nem árt felmérni, hogy mennyi maradt meg a tanulók fejében az elhangzottakból”. A tanultak összefoglalására mindig fordíts időt. Ismétlés a tudás atyja − diákjaidnak fontos az ismétlés ahhoz, hogy igazán elmélyült ismeretekre tegyenek szert.”
„A diákokat érdeklődéseikkel tudod akár motiválni is. Támogasd őket céljaik elérésében. A tudásvágy nem más, mint a kíváncsiság. … Ismerd meg a diákokat, keress a képességeikhez, érdeklődésükhöz illő feladatokat! Ezek megvalósítását kérheted digitálisan elkészíthető formában, vagy hagyományosabb, kézzel készítendő, kreativitást igénylő módon is.”
„Élményszerű és rendhagyó tanítási módszerekkel eredményesebben tanulnak a gyermekek, ugyanis ezek felkeltik és fenntartják érdeklődésüket. Menj ki a szabadba, hívj vendéget, készíts játékot, mutass be kísérletet!”
„Alkalmazd az interaktív eszközöket, de találd meg az egyensúlyt a hagyományos (élményszerű, kézzel fogható) és a modern (digitális) eszközök és módszerek között. Az érdeklődés ugyanis csak így tartható fenn – minden eszköz vagy módszer csak addig motiváló, amíg nem viszik túlzásba azt.”
„A dolgozatokat is becsülettel javítsd ki, ne hitesd el a gyerekekkel, hogy jobb eredményt értek el, mint valójában. Fontos, hogy tisztában legyenek saját képességeikkel, valamint azzal, hogy miben szükséges még fejlődniük.
„A házi feladat kiadása igen fontos, hogyha olyan tantárgyról vagy leckéről van szó, amely sok gyakorlást igényel. Ugyanis sokszor nincs idő a tanórán kellőképpen begyakorolni azt. A lecke kiadásánál figyeljünk oda arra, hogy pontosan fogalmazzunk, és érthető feladattal lássuk el a tanulókat. A diákok ne kapjanak teljesen új feladatot, a lecke legyen ismerős számukra, hiszen itt a gyakorlás a lényeg, tanulni az órán tanuljanak.”
„Tanítsd őket gondolkozni és problémát megoldani. Azt is oktasd, hogyan legyenek empatikusak, elfogadóak és azt is, hogyan kérjenek bocsánatot és hogyan bocsássanak meg. Segíts nekik kialakítani saját egyéniségüket és irányítsd őket a szeretet és a hit békéjének irányába. Ahol csak lehet, szemléltetve, játékosan taníts − hittel, szeretettel. A hit által nyújtott értékek az iskola falain kívül is szolgálják mindennapjait.”
„Egy keresztyén pedagógus számára különösen fontos, hogy munkásságát, hivatását Isten szolgálataként élje meg. Egy jó keresztyén pedagógus a szeretet és alázat jegyében végzi munkáját, és cselekedeteivel minél jobban igyekszik Krisztust követni. Egy keresztyén tanár az evangéliumi értékeket közvetíti diákjainak, ilyen például az irgalmasság, a szeretet, az igazságosság, illetve a türelem. Azonban fontos, hogy a pedagógus nem erőlteti rá a hitet másokra, hanem tetteivel és életvitelével mutat példát tanítványai számára. Egy tanuló számára a pedagógus a stabilitás és a remény forrása lehet, különösen akkor, ha a diák bizonytalannak, esetleg elveszettnek érzi magát egyes területeken. A lelki élet ápolása elengedhetetlen a keresztyén tanár számára. A közösségi élet és az imádság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanár lelkileg megerősödve állhasson a diákjai elé”.
A középiskolások jól érezhetően komplex és elmélyült átgondolással fejtették ki szempontjaikat a pedagógushivatáshoz kapcsolódóan. Mindannyiunk számára értéket jelent, hogy a pedagógia irányába ők maguk is érdeklődéssel, elköteleződéssel tekintenek, a gazdag rálátásuk és a tudatos megértésre törekvésük bizonyosan segítségül fog szolgálni a pályán való továbbhaladásuk során is, a gyermekek pedig szeretettel fogadják majd az érkezésüket.
Felhasznált irodalom
Csibi Monika (2006): A tanulási motiváció pszichoszociális tényezői. In: Magyar Pedagógia, 106. évf., 4. sz., 313–327., ISSN: 0025–0260., url: https://www.magyarpedagogia.hu/index.php/magyarpedagogia/article/view/368/366 (Letöltés ideje: 2026. május 20.)
Huszka Noémi–Kinyó László (2019): A tanító és a tanuló közötti kapcsolat vizsgálatának lehetőségei kisiskolás korban. In: Iskolakultúra, 29. évf., 12. sz., 3–13., DOI: https://doi.org/10.14232/ISKKULT.2019.12.3, url: https://www.iskolakultura.hu/index.php/iskolakultura/article/view/31965/32520 (Letöltés ideje: 2026. május 20.)
Kozéki Béla (1976): Az iskolai tanulás motivációjának vizsgálata. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 5. évf., 33. sz., 335–345., ISSN: 0025-0279., url: https://real-j.mtak.hu/5268/1/MagyarPszichologiaiSzemle_33.pdf (Letöltés ideje: 2026. május 20.)
Pianta, R. C. (1999): Enhancing relationships between children and teachers. Washington, DC: American Psychological Association., DOI: https://doi.org/10.1037/10314-000 (Letöltés ideje: 2026. május 20.)
Rogers, Carl R. (1983): A személyes kapcsolat, mint a tanulás serkentője. In: Balogh László –
Tóth László (2000, szerk.): Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből II. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 223–236.
Vargyas Endre (1889): Tanítók tízparancsolatja. In: Tanítóbarát, 4. évf., 6. sz., 89–96., url: https://epa.oszk.hu/03300/03318/00039/pdf/EPA03318_tanitobarat_1889_06.pdf (Letöltés ideje: 2026. május 20.)
Zsolnai Anikó (2001): Kötődés és nevelés. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, ISBN: 978-963-931-6157.
Zsubrits Attila (2012): A kisgyerekek kötődésrendszerének alakulása. In: Képzés és Gyakorlat, 10 évf., 3–4. sz., 102–116., ISSN: 2064-4027., url: https://journal.uni-mate.hu/index.php/trainingandpractice/hu/article/view/5143/5287 (Letöltés ideje: 2026. május 20.)