2026. szeptember–október, XXXIV. évfolyam, 1–2. szám, ISSN 2729-9066

A cikk letöltése PDF formátumban

 

Weszely Kinga

Miénk itt a tér – tanulás a szabadban

 

Az iskolában gyakran jutalomszámba megy, ha kimehetünk az udvarra. De mi lenne, ha a tantermi órák mellett épp ilyen természetességgel vennénk birtokba a külső tereket?

Tanítási gyakorlatomban a kintlét nálam is sokáig csak kiegészítő elem volt: kertmozi és bújócska az iskolaudvaron, filmforgatás az iskola előtt, számháború a közeli parkban. Pedig nem kell megvárni az osztálykirándulást vagy a hóesést, hogy együtt lehessünk a szabadban. Szinte bármikor választhatjuk a neonfény helyett a „zöld tantermet”.

 

A tantermen kívüli tanulás legnagyobb ereje talán abban rejlik, hogy kinyitja a megszokott kereteket: nemcsak a falakat hagyjuk magunk mögött, hanem a merev struktúrákat és szerepeket is: a tágassá vált tér új perspektívákat kínál. Mozgalmasabb munkaformákat, bevonódásra alkalmas módszereket, kiegyensúlyozottabb csoportdinamikát és újragondolt szerepeket.

Kint a tanár kevésbé tudásközpont, inkább szervező, kísérő, mentor; a diák pedig nem passzív befogadó, hanem mozgó, tapasztaló, együttműködő résztvevő. A határok kitolódásával a kapcsolódás is változik: közvetlenebb, személyesebb, élőbb lesz. Ez önmagában is pedagógiai erőforrás.

Akárcsak egy munkahelyi környezet, az iskolaépület és a térelrendezés a társadalmi struktúrát, a hatalmi viszonyokat és a fegyelmezési szabályokat egyfajta szimbolikus kommunikációként közvetíti. A sokszor szűkös, gyakran frontálisan berendezett és körülményesen átrendezhető termekben, az állandó ülésrendben a gyerekeknek nemcsak a fizikai, hanem a szociális pozíciói is rögzítettek. Az épített környezet általános problémája a zaj is, mely a tér „pszichológiai zsúfoltságával”, az elvonulási lehetőségek korlátozottságával együtt erős stresszforrás (Dúll, 2009, 147–149).

A szabadban tanulás alkalmával rugalmasan változtatható a pozíció, nem lehet elvárás a szabályos ülés és ülésrend, sőt: a tanár helyzete is sokkal kevésbé kiemelt. A természet lágy ingereket közvetít, a falevelek susogása, a felhők vonulása pihentetőleg hat az idegrendszerre és segíti a koncentrációt.

Az ember természeti lény, a természetélmény pszichológiai szükséglet. Érdemes minden lehetséges eszközt megragadnunk arra, hogy a fiatalok aggasztó mentális állapotának javulását elősegítsük – heti két óra a természetben igazoltan támogatja a pszichés-mentális egyensúly elérését, helyreállítását (White et al., 2019).

A szabadabb tér és benne a közös cselekvés első hallásra talán kevésbé kontrollálhatónak tűnik. A közös munka azonban mederben tartható következetes keretkijelöléssel, a világhoz – szélhez, esőhöz, közlekedéshez és bármilyen váratlan helyzethez – való alkalmazkodás pedig számos tanulási szituációt és élményt kínál.

 

Zöld tanterem – ötletek a kezdetekhez

A szabadban tanítás nemcsak különleges alkalom, hanem tervezhető mindennapi gyakorlat is lehet. Kezdő lépésként akár egy negyedórás, tematikus sétával vagy gyakorlattal, vagy egy tantermi óra az iskolaudvarra finomhangolt változatával is készülhetünk.

Ha külső helyszínt – parkot, játszóteret, erdőt – veszünk célba, például egy duplaórán, nem kell holtidőként tekintenünk a célállomásig megtett útra sem.

Menet közben remekül megvalósíthatók például a következő feladatok:

1) Párkereső (felső tagozat, magyaróra)

A gyerekek egy-egy cetlit húznak egy adott témából (pl. szófajok). A cetlin egy kategória vagy példa szerepel. Séta közben meg kell találniuk a hozzájuk tartozó párt (pl. „hűvös” – „melléknév”). A párok ezután további feladatot kaphatnak: új szavakat gyűjtenek, rövid történetet vagy verset írnak. Például: Gyűjtsetek a kategóriának megfelelő további öt szót, mely valamilyen módon kapcsolódik a sétánkhoz! Ezekből legalább négyet felhasználva találjatok ki egy rövid, váratlan fordulattal lezárt történetet, vagy egy 2-4 soros, bokorrímes verset!

2) Érvgyűjtés (középiskola, médiaóra)

A párok egy vitatható állítást kapnak. Feladatuk, hogy minél több érvet gyűjtsenek mellette és ellene. Példa: „Az algoritmusok pontosabb képet alkothatnak rólunk, mint mi magunkról.” A kijelölt helyszínen az azonos témát kapó párok összevetik az ötleteiket, majd egy szóvivő összefoglalja az eredményt.

3) Körinterjú (középiskola, történelem)

Minden diák két kérdést kap. Választania kell egyet, majd meghatározott számú osztálytársat részletesen kikérdeznie a témával kapcsolatban. A válaszokat lejegyzi vagy megjegyzi, végül röviden összefoglalja az elhangzottakat, vagy éppen kiemeli a legérdekesebb válaszokat. Például: Szerinted melyik huszadik századi történelmi személy boldogulna legjobban a mai világban? / Szerinted melyik találmány alakította át leginkább a társadalmi viszonyokat?

4) Tabu, szópóker, barkochba, szólánc, alliterációsor (felső tagozat és középiskola; magyar)

A klasszikus szójátékok 2-3 fős csoportokban, menet közben is kiválóan működnek. Például: Tabu: Magyarázd el a „metafora” szót úgy, hogy nem használhatod ezeket a szavakat: metafora, költő, kép, szó, azonos, vers. A bemelegítő körre érdemes egyszerűbb szavakat megadni.

5) Titkos játékok (általános és középiskolások egyaránt élvezettel vesznek részt benne; osztályfőnöki óra, osztálykirándulás, tábor stb.)

Ilyen például a csipeszes játék: induláskor mindenki kap három azonos színű csipeszt. A feladat: észrevétlenül helyezd el őket mások ruháján. Ha valaki észreveszi, vissza kell venned a csipeszt. A játék végén a rajtad maradt csipeszek mínusz-, az általad elhelyezettek pluszpontot érnek.

 

Játékötletek megérkezés után

1) Térképgyártás 

Az elrejtés, keresés ösztöne egyaránt megmozgat kicsit és nagyot. Magyartanárként például a betűrendsorolás szabályainak rögzítéséhez használom. A gyerekek kis csoportokban olyan szavakat írnak, amelyek betűrendbe sorolása a trükkösebb, kevésbé egyértelmű szabályokat is feleleveníti. A cetliket elrejtik egy kijelölt területen, térképet készítenek hozzá, a másik csapat pedig ennek alapján felkutatja, majd sorba rendezi a szavakat.

2) Természeti elemek használata 

Gallyak, botok, őszi levelek, gesztenyék, kavicsok, termések – tálcán kínálkoznak, hogy bevonjuk őket a pedagógiai folyamatainkba. A mozgásos, esetenként versenyre vagy kihívásra épülő játékok mellett absztrakciós, rendszerező vagy éppen interpretáló, önreflektív alkotások kelhetnek életre. Kavicsokból egész viszonyrendszereket rakhatunk ki, legyen szó egy dráma hőseiről, vagy akár az ízeltlábúak törzsének rendszertanáról. Őszi, színes falevelekből plasztikusan bontakozhat ki egy karakterformálódás, vagy egy vers hangulatának változása. Ha pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy tapadós hó lepi a vidéket, feltétlenül ki kell próbálnunk a fahóképet: egy fa törzsére tapasztott hóból megformált karakter – a kreátornak az alkotás, a többieknek a beazonosítás – igazi örömforrás. Éppígy birtokba vehetjük a szél vagy a víz erejét: a Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban előfordul például, hogy saját készítésű siklósárkányok kergetőznek odafenn, vagy éppen DIY-tutajok versenyeznek a csörgedező patakban.

 

A kültéri tanítás egyik hozadéka, hogy a gyerekek megtapasztalják: a tudás nemcsak könyvekben és füzetekben létezik. Egy farönk lehet egyensúlypálya és mondattani feladat, egy bunkerépítés együttműködési gyakorlat, egy közösen rajzolt térkép pedig szövegértési kihívás. Kint a tanulás kevésbé steril, viszont sokkal emlékezetesebb. A tér nem háttér, hanem résztvevő. És ha jól használjuk, visszaadja nekünk a figyelmet, szinte észrevétlenül mozgásra késztet, közösséget teremt és a tanulás örömét kínálja.

 

Felhasznált irodalom

Dúll Andrea (2009): A környezetpszichológia alapkérdései. Helyek, tárgyak, viselkedés. Budapest, L’Harmattan Kiadó, ISBN: 978-963-7343-09-4.

White, M. P., Alcock, I., Grellier, J., Wheeler, B. W., Hartig, T., Warber, S., Bone, A., Fleming, L. E., Depledge, M. H. (2019): Spending at least 120 minutes a week in nature is associated with good health and wellbeing. Scientific Reports, 9, 7730., url: https:​//www​.nature​.com​/articles​/s41598-019-44097-3 (Letöltés ideje: 2026. május 20.)

 
Vissza a tartalomjegyzékre