A Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara és a Bázis Egyesület ezidáig nyolc éven át szervezett nemzetközi tudományos konferenciát Transzkulturalizmus és bilingvizmus címmel. A konferenciák előadásainak írott változatát kötetbe gyűjtötték, az idén jelent meg a sorozat 7. darabja. Az alábbi beszélgetés ennek apropóján készült Németh Zoltánnal, a Varsói Egyetem professzorával, a konferenciák ötletgazdájával és főszervezőjével, s egyben a konferenciakötetek főszerkesztőjével.

1. kép: A kötetborító

2. fotó: Németh Zoltán Forrás: Mariia Kashtanova fotója

Miért esett a választás a konferenciasorozat indulásakor éppen a transzkulturalizmus vizsgálódási keretére?

Egyik kedvelt témám, vesszőparipám a szlovákiai magyar irodalom kérdéseivel való foglalkozás, foglalatosság volt. Erről a kérdésről több tanulmányt, könyvet publikáltam, és egy idő után úgy éreztem, hogy mind a szakmai közeg, mind saját magam számára is némiképp kimerült ez a téma. A transzkulturalizmus mint elméleti bázis hirtelen új megvilágításba helyezte a szlovákiai magyar irodalmat, olyan elméleti háttért jelentett, amelyre támaszkodva új kérdésfeltevésekkel, új interpretációs szótárral lehetett közeledni a szlovákiai magyar irodalom alkotásai felé. Vagy pontosabban: ezt a szótárat némiképp mi alakítottuk ki a 2017 óta tartó kutatásainkkal, hiszen a transzkulturalizmus fogalmát eredetileg nem a nemzeti kisebbségi irodalmakra használták, hanem a kulturális keveredés tapasztalatára. Az első három évben a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékéhez kötődött a kutatás a Szlovákiai Iskolaügyi Minisztérium hároméves VEGA-projektje révén, majd a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával a Bázis irodalmi és művészeti egyesület vitte tovább és működteti a mai napig.

A kötetek mindig az előző évi konferencia anyagát foglalják össze. A friss kötetben mely kutatók tanulmányai olvashatók?

A 2024-es konferencia ezidáig a legnagyobb volt, hiszen 37 előadó vett részt rajta, a konferenciakötetbe harmincan küldték el tanulmányukat. Voltak olyan előadók, akik talán az eddigi összes konferencián részt vettek, mint például N. Tóth Anikó, Csehy Zoltán, Polgár Anikó és Petres Csizmadia Gabriella, fiatal szlovákiai magyar irodalmárok mint Szarka Szilvia, Száz Pál, Veres Erika, elismert magyarországi és erdélyi irodalomtudósok mint Szávai Dorottya, Lénárt Tamás, Bányai Éva, Sümegi István, Visy Beatrix, Vincze Ferenc, rengeteg fiatal, pályakezdő irodalomtudós mint Fenyő Dániel, Pintér Leila, Haramza Kristóf, illetve nem magyar anyanyelvű kutatók mint Magdalena Garbacik-Balakowicz, Marta Pató, Magdalena Roguska-Németh és Miriam Grunwald.

Milyen témák dominálnak a kötetben?

A transzkulturalizmus és az irodalom kapcsolatának legváltozatosabb témáival foglalkoznak a kötet szerzői, hiszen a transzkulturalizmus nem szűkíthető csak a jelen diskurzusára, történeti szempontokat is érvényesíteni lehet, illetve szükséges, mint arra Wolfgang Welsch, a transzkulturális kutatások egyik legfontosabb alakja utalt több írásában. Sümegi István és Kovács Ágnes Agota Kristof magyar anyanyelvű, franciául író világhírű szerző műveivel, Strickland-Pajtók Ágnes báró Orczy Emma angolul írt regényével, Bocskor-Salló Lilla Kovács András Ferenc költészetének transzkulturális elemeivel, Pénzes Tímea Veronika Šikulová Tulipánból paprika című regénye vegyesnyelvűségének, kétnyelvűségének fordítási lehetőségeivel, Várkonyi Flóra finnországi migrációs regényekkel, Szlukovényi Katalin és Miriam Grunwald angol nyelvű tanulmányaikban George Szirtes műfordítói tevékenységével, illetve Tolnai Ottó versének angol fordításával, Vályi Horváth Erika a kulturális határátlépésekkel, Panágl Zsófia Gabriella emigrációs gyerektörténetekkel (a Hoztok nekünk Túró Rudit? Külföldön élő magyar gyerekek igaz történetei című könyv kapcsán), Borbíró Aletta Azahriah zenéjének többnyelvűségével és transzkulturalizmusával foglalkozott. Látható, hogy elég széles a merítés, és ez azért is jó, mert valóban van mivel foglalkozni, és úgy néz ki, egyre jobban lesz.

Miben hozott újat a sorozat 7. kötete?

Személy szerint több meglepetésben volt részem, például Csehy Zoltán tanulmányából, illetve előadásából fedeztem föl Székely János, azaz John Pen izgalmas alakját és regényét, Strickland-Pajtók Ágnes tanulmányából-előadásából báró Orczy Emma írói pályáját, Borbíró Aletta a populáris irodalom, illetve dalszöveg és zene irányába tágította a transzkulturális kutatásokat, Szlukovényi Katalin egy igazi műfordító legenda életművére irányította rá a figyelmet, N. Tóth Anikó előadásából-tanulmányából a két nyelven, magyarul verset, szlovákul drámát író lévai Forgács Miklós pályaképe bontakozott ki – mondom ezt úgy, hogy senkit sem szeretnék kiemelni.

Hogyan lehet hasznosítani az oktatásban a tanulmánykötetet?

Úgy gondolom, a transzkulturalizmus mára olyan kidolgozott fogalomkészlettel, metodológiai és elméleti bázissal rendelkezik, amely nagyon jól hasznosítható az irodalomértelmezésben. Eddigi tanulmányköteteinkben azonban nemcsak metodológia és felhasználható fogalomkészlet található, hanem rengeteg ötlet is akár olyan szövegek vagy életművek interpretációjához, amelyekkel eddig még nem foglalkoztak a konferenciáink résztvevői. A Kárpát-medence mindig is több nép, több etnikum lakhelye volt, illetve az ma is, rengeteg interakcióval, kevert elemekkel a nyelvhasználat, illetve a kultúra legtágabb területein is. Kötetünk nemcsak az irodalmi keveredésformák jelenségére és jelentőségére mutat rá, hanem az empátia, a tolerancia és az elfogadás univerzális szükségességére, kötelességére is. És; korunkban ez különösen érvényes, minden oldalon.

Lesz-e folytatása ennek a komoly hagyománnyal rendelkező konferencia-, illetve kötetsorozatnak?

Természetesen igen, jövőre a Kisebbségi Kulturális Alapnál megpályázzuk a Transzkulturalizmus és bilingvizmus 8. című kötetünket, illetve a Transzkulturalizmus és bilingvizmus 9. című konferenciát, amelynek témája a friss Nobel-díjas Krasznahorkai László életműve lesz. Ha lehet, még nagyobb az érdeklődés, eddig negyven jelentkezőnk van. Azt hiszem, a szlovákiai magyar tudományosság is új szintre emelkedik ezáltal, hiszen konferenciánkra nemcsak Szlovákiából, Magyarországról, Romániából, Csehországból, Lengyelországból, hanem Olaszországból és Kínából is érkezik előadó. Krasznahorkai László életműve nemcsak a magyar és a közép-európai térség számára fontos, hanem a kortárs világirodalom számára is, mert radikális narratív kísérletei egyetemes érvényű kérdéseket vetnek fel. Egy olyan konferencia, amely a transzkulturalizmus és a bilingvizmus témáját vizsgálja a friss Nobel-díjas író kapcsán, lehetőséget nyújt arra, hogy új megvilágításba helyezzük műveinek nyelvi és kulturális átjárhatóságát. Krasznahorkai szövegei ugyanis gyakran lépik át a kulturális és nyelvi határokat, így különösen alkalmasak ezeknek a fogalmaknak az elemzésére. A konferencia egyúttal teret biztosít a különböző tudományos megközelítések párbeszédének, megerősítve a közép-európai irodalomtudomány nemzetközi jelenlétét. Reményeink szerint hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük a globalizáció korának irodalmi folyamatait és azok hatását az identitás és nyelviség kérdéseire.

Köszönöm a válaszokat!