2026. május–június, XXXIII. évfolyam, 9–10. szám, ISSN 2729-9066

A cikk letöltése PDF formátumban

Matuš Lilla

A baráti kapcsolatok minősége és a reziliencia kapcsolata serdülőkorban

Az ember számos megrázkódtatáson megy keresztül élete során. Ezekkel a stresszorokkal szemben a reziliencia teszi lehetővé a funkcionális fennmaradást ( Szokolszky, Komlósi, 2015). Hejazi és  munkatársai azt találták, hogy a barátság befolyásolja a reziliencia mértékét (Hejazi, 2011). Serdülőkorban rengeteg nehézséggel kell megküzdeniük az egyéneknek a társas kapcsolatok terén, csakúgy, mint a beilleszkedés és a kiközösítés különböző formáival.

A reziliencia fogalma 

A reziliencia szó latin eredetű, és arra utal, hogy az egyén képes a nehézségeket, az életben fennálló változásokat vagy akár traumatikus eseményeket túlélni és azokhoz alkalmazkodni, vagyis a hullámok ellenére is képes a felszínen maradni (Zimbardo, Johnson, McCann, 2018). Ezt a jelenséget elsősorban olyan kisgyermekek esetében figyelték meg, akik a szélsőséges élethelyzeteket követően is kénytelenek voltak helytállni. A későbbiekben a reziliencia-kutatások kiterjedtek felnőttekre is, különösen traumatikus helyzetekkel – például szenvedéssel, halállal vagy veszteséggel – szembenéző személyek esetében (Urbán, Kovács, 2016).

A reziliencia mértéke egyénenként eltérhet (Urbán, Kovács, 2016). Masten egyfajta személyiségjegyként hivatkozik rá, melynek jellemzője a belső kontroll és az empátia. A reziliencia forrásai közé személyes tényezők és személyiségjegyek is tartoznak, például az én-hatékonyság, az önbecsülés és az optimizmus is. Továbbá meghatározzák biológiai tényezők is, ugyanis az agyi változások és egyéb biológiai folyamatok befolyással lehetnek a negatív érzelmek mérséklésének képességére, ennélfogva hatással bírhatnak a különféle viszontagságokkal szembeni ellenállóképességre. A környezeti tényezők közül kiemelten fontos a szociális támogatás, amely  a családi és kortársi kapcsolatok formájában is megjelenhet (Herman, Stewart, Diaz, Berger, Jackson, Yuen, 2011).

A serdülőkor

A serdülőkor – vagy másnevén pubertáskor – az élet első évtizede után bekövetkező fejlődési szakasz, mely temérdek biológiai változással jár. A fiatalok egyre érettebb kapcsolatokat kezdenek kialakítani kortársaikkal, továbbá elsajátítják a felnőttkorra jellemző társadalmi szerepeket (Cole, Sheila, 2003). Egyre jobban szeretnének függetlenedni a szüleiktől, és egyre nagyobb szerepet töltenek be életükben a baráti kapcsolatok.

Kihívások serdülőkorban

A serdülők gyakran küzdenek beilleszkedési nehézségekkel, amelyek akár kiközösítéshez is vezethetnek. A megfelelő szociális készségek azonban segítségükre lehetnek a fiataloknak abban, hogy elkerüljék a kirekesztés lehetőségét, mivel könnyebben tudnak interakcióba lépni kortársaikkal (Carter, Trinh, 2018). A kiközösítés hatalmas fenyegetést jelenthet a pubertások életében, mivel csökkentheti az önbecsülésüket és szorongást eredményezhet. A magány és az izoláció a kortársaktól rendkívül fájdalmas lehet ebben az életkorban, amikor igazán fontossá válnak a kortárskapcsolatok.

A barátság és a társas támogatás szerepe

A serdülőkorban jelentősen átszerveződik a társas élet. A fiatalok számottevően több időt kezdenek tölteni barátaikkal, mint a családjuk körében. Ebben az életkorban már kevésbé kontrollálják a felnőttek, hogy mikor, mit csinálnak, mivel a szabadidős tevékenység egyre inkább a szülők jelenléte nélkül zajlik. Megnövekszik a nemek közötti interakció is. A fiatalok elsősorban a saját nemükkel egyező barátságokat alakítanak ki, majd elkezdenek érdeklődni a másik nem iránt is. A valahová tartozás érzése kiemelten fontossá válik az életükben, így a csoportokba szerveződés egyre jellemzőbbé válik (Cole, Sheila, 2003).

A barátság minősége és a reziliencia közötti kapcsolat

Ahogy a társak, úgy a társas támogatás is fontos szerepet kap a serdülők életében. Hejazi és munkatársai pozitív, szignifikáns kapcsolatot találtak a barátság minősége és a rugalmasság között (Hejazi, 2011). Van Harmelen és munkatársai kutatásuk során azt találták, hogy a baráti támogatás pozitív előrejelzője a későbbi reziliens működésnek (Van Harmelen, Kievit, Neufeld, Jones, Bullmore, 2017).

Hipotézisek

Kutatásomban a következő hipotéziseket fogalmaztam meg:

H1: A baráti kapcsolatok minősége és a serdülők rezilienciája között szignifikáns kapcsolat van.

H2: A baráti kapcsolatok minősége és a serdülők rezilienciája között pozitív kapcsolat van.

A hipotézisek alapját korábbi empirikus kutatások képezik, amelyek pozitív kapcsolatot találtak a barátság minősége és a reziliencia között (Hejazi, 2011; Van Harmelen et al., 2017). Továbbá Harmelen és munkatársai kutatása azt találta, hogy a barátság minőségének a változása pozitív kapcsolatban áll a reziliens működés változásaival 14-17 éves serdülőknél (Van Harmelen, Kievit, Neufeld, Jones, Bullmore, 2017).

Minta

A kutatás alapjául egy 654 elemszámú minta szolgált. A mintába mind lányok, mind fiúk szerepeltek, 11 éves kortól egészen 16 éves korosztályig. A kutatásról való tájékoztatót és a hozzájáruló nyilatkozatot eljuttattuk a szülőkhöz nyomtatott vagy online formában. Minden kitöltő egyedi jeligét kapott, amit az online formában elkészített Google forms-ba a kérdőív kitöltésekor kötelező volt megadni. A mintavétel kényelmi és hólabda módszerrel történt, mely részben interneten keresztül, részben személyesen történt általános és középiskolákban.

Vizsgálati eszközök, változók

A vizsgálat egy nagyobb kutatás keretében valósult meg, amely a serdülők adaptivitását és jóllétét vizsgálja. A kutatásvezető Dr. Kövesi Andrea és Dr. Rózsa Sándor. A  kutatás kiindulópontja, hogy a serdülőkor egy rendkívül kritikus időszak a serdülők életében, amely során rengeteg változás éri őket. A kutatás célja, hogy megvizsgálja, a serdülők szempontjából mi az, ami hozzájárul a jóllétükhöz ebben a terhekkel és kihívásokkal teli időszakban. A kérdőívben különböző skálákat, konstruktumokat alkalmaztunk a mérőeszközök mentén, ilyenek a Szociodemográfiai kérdések, a Connor-Davidson Reziliencia skála 10 (CD-RISC-10), a Kidscreen-27, a Képességek és nehézségek kérdőív (SDQ), a CAMM, a GSES, a BFI 10, a PSS, az RFQ-Y. A vizsgálathoz olyan standardizált mérőeszközöket választottam, melyekkel mérhető a serdülők rezilienciája és a barátságok minősége. A kutatás szempontjából releváns mérőeszközök a CD-RISC-10 és a Kidscreen.

CD-RISC-10

A CD-RISC-10, azaz a Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív 10 itemes változata a lelki ellenálló képesség mérésére kifejlesztett mérőeszköz. Az itemek Connor-Davidson Reziliencia Skálájának 25 itemes változatából erednek. A CD-RISC olyan dimenziókat foglal magába, melyekkel mérhető a reziliens működés. (Pl.: 6. látom a dolgok emberi oldalát). Az eredeti 25 itemes mérőeszközön a kitöltők 5 fokú Likert-skálán (0 = egyáltalán nem igaz, míg a 4 = szinte mindig igaz) értékelik az egyes tételeket. A kérdőív kitöltése során 0-100 pontot lehet elérni. Minél magasabb értéket ér el az egyén, annál magasabb rezilienciával rendelkezik. Az eredeti 25 itemes kérdőív Cronbach-alfa értéke: 0.89 (Járai, Vajda, Hargitai, Nagy, Csókási, Kiss, 2015).

A CD-RISC rövidített, 10 itemes magyar változata alkalmas betegcsoport és egészséges kontrollcsoport elkülönítésére a reziliencia értéket figyelembe véve. A kérdőív Cronbach-alfa értéke: 0.851.

A válaszok tételeiből egy közös változót készítettem. Az értékeket összeadtam s átlagoltam. Ennek a változónak REZMER az elnevezése.

Kidscreen-27

Az általam is használt Kidscreen 27 tételes változatát a hosszabb, 52 tételes változatból vezették le, és keresztmetszeti felmérés keretében 13 európai országban 8-18 éves fiatalok körében végezték el (Robitail, Ravens-Sieberer, Simeoni, Rajmil, Bruil, Power, 2007). A kérdőív lehetővé teszi a gyermekek egészséggel kapcsolatos életminőségének különböző aspektusainak felmérését. A következő öt dimenzió mérését biztosítja: fizikai jóllét, pszichológiai jóllét, autonómia és szülői kapcsolatok, kortárs és társas támogatás, iskolai környezet. A kérdőív cronbach-alfa eredménye magasabb, mint 0,7.

A kutatás során az egyik alkalmazott mérőeszköz a Kidscreen-27, melyen a válaszok tételeiből egy közös változót készítettem. Az értékeket összeadtam s átlagoltam. Ennek a változónak BARMIN az elnevezése.

Vizsgálati eljárás

A műhelymunkában keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatot végeztem. Az adatok begyűjtését szaktársaimmal együttesen gyűjtöttük be. A kérdőívek kitöltése 2024.október 9. és 2024.december 7. közötti időszakot ölelte fel. A válaszok felvétele anonim módon ment végbe, mindenki egyedi jeligét kapott. A kutatás etikai engedélyszáma: BTK/476-1/2023

Eredmények

A következőkben a hipotéziseim statisztikai elemzését kívánom elvégezni, s rávilágítani arra, hogy beigazolódnak-e vagy sem. Korábban már említést tettem arról, hogy Hejazi és munkatársai kutatása pozitív szignifikáns kapcsolatot találtak a barátság minősége és a reziliencia között (Hejazi, 2011), továbbá Harmelen és munkatársai pozitív kapcsolatot találtak a barátság minőségének a változása és a reziliens működés között (Van Harmelen, Kievit, Neufeld, Jones, Bullmore, 2017).  A statisztikai elemzést a JASP (Jeffrey’s Amazing Statistics Program) 0.18.3-as verzióján végeztem el. Az összegyűjtött adatokat Excelben szerkesztettem, és az új változókat is ebben a programban hoztam létre (REZMER, BARMIN).

Leíró statisztikák

A kezdetben 658 főt tartalmazó adatbázis végül 654 kitöltőre redukálódott.  Ennek a válaszok mentén felmerülő hiányosságok az oka. Az ő adataik kitörlésre kerültek az általam felhasznált adatbázisból. Az átlag életkor 14,32 év, a medián az 15 év, a móduszuk pedig szintén 15 év.

A kutatásban általam használt skálák megbízhatóságának eredménye:

A REZMER skála megbízhatósága  (ɑ>0.6). Ez megfelelő érték, mivel jóval 0,6 feletti értéket kaptam. A BARMIN skála reliabilitása is (ɑ>0.6), ami szintúgy megfelel a követelményeknek.

A REZMER változó esetében az elemszám 654 és átlagosan 4.521 értéket adtak meg a kitöltők. Az átlagos szórás 1.219 volt. A minimum érték 0.000, a maximum érték 7.270 volt. A BARMIN változónál az elemszám megegyezik, ugyanúgy 654 és átlagosan 5.725 értéket adtak meg a válaszadók. Az átlagos szórás 1.098, a minimum érték 2.225, míg a maximum 7.970 volt.

A hipotézis ellenőrzése

Az első hipotézisem a következő volt: a baráti kapcsolatok minősége nem független a serdülők ellenállóképességétől. Ennek vizsgálatához kvantitatív változók korrelációs tesztjét végeztem el. A normalitás vizsgálatához a Shapiro Wilk tesztet csináltam. Ennek eredményeként azt kaptam, hogy egyik változó sem normális eloszlású. A normalitást külön-külön és együttesen sem kaptam meg (p<0.05). A normalitás hiánya miatt Spearman-korrelációt alkalmaztam, melynek eredménye szignifikáns kapcsolatot mutat (p<0.05), (rho=0.403). Ennek hatásmértéke erős, mivel 0,3 feletti. A Kendall-teszt eredménye kimutatta, hogy szignifikáns kapcsolat van a két változó között (p<0.05), (tau-b=0.287). Ennek hatásmértéke közepes erősségű. A kapott eredményem tekintetében tehát az első hipotézisem beigazolódott.

A második hipotézisem a következő volt: a baráti kapcsolatok minősége és a serdülők ellenállóképessége között pozitív kapcsolat van. A robosztus próbák eredményei pozitív előjelűek, ennélfogva pozitív kapcsolatra következtethetünk a két változó között. Így a második hipotézisemet is megtartom, beigazolódott.

Az eredmények alátámasztják azt a feltételezést, hogy a pozitív kortárskapcsolatok védőfaktorként működhetnek serdülőkorban. Ebből kifolyólag elmondható, hogy az eredményeim összhangban vannak korábbi kutatásokkal ebben a témakörben. Ezek alapján megállapítható, hogy a baráti kapcsolatok minősége hozzájárulhat a serdülők érzelmi és pszichológiai stabilitásának fejlődéséhez.

Bár a kutatás alátámasztotta a két hipotézist, néhány korlátot is figyelembe kell venni, ilyen például az adatgyűjtés módja és a mintanagyság. A jövőbeni kutatások számára javasolt a longitudinális vizsgálatok alkalmazása, valamint szélesebb és reprezentatívabb minták bevonása. Emellett kvalitatív módszereket is érdemes bevonni a vizsgálatba, például interjúk segítségével feltárható lenne, miként élik meg a serdülők a baráti kapcsolataikat. Az életkor előrehaladtával különösen indokolt lehet az online baráti kapcsolatok szerepének vizsgálata is, és annak feltérképezése, hogy ezek miként járulnak hozzá a megküzdési folyamatokhoz.

Összegzés, kiértékelés

A kutatás célja az volt, hogy feltárjam a serdülők rezilienciája és baráti kapcsolataik minősége közötti összefüggést. A feltételezésem az volt, hogy ezek nem függetlenek egymástól, s a kutatási eredmények ezt igazolták is. Ez azt mutatja, hogy a reziliencia erősödése valóban fontos változásokat hozhat a fiatalok életébe és segítheti a jóllétüket, illetve pozitívan befolyásolhatja kapcsolataik minőségét. Ennélfogva azt gondolom, hogy a serdülők rezilienciájának fejlesztésére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a jövőben. Érdemes lenne további kutatásokat végezni akár egyéb más pszichológiai tényezők kapcsán a baráti kapcsolatok minőségének tekintetében.

Felhasznált irodalom

Carter, R., Halawah, A., & Trinh, S. L. (2018). Peer exclusion during the pubertal transition: The role of social competence. Journal of Youth and Adolescence, 47, 121–134. https://doi.org/10.1007/s10964-017-0751-1

Cole, M. C. (2003). Sheila R.: Fejlődéslélektan (2. kiadás). Osiris Kiadó.

Hejazi, E. (2011). The quality of friendship, friendship reciprocity and resilience. International Journal of Behavioral Sciences, 4(4), 319–325.

Herrman, H., Stewart, D. E., Diaz-Granados, N., Berger, E. L., Jackson, B., & Yuen, T. (2011). What is resilience? Canadian Journal of Psychiatry, 56(5), 258–265. https:​//doi​.org​/10​.1177​/070674371105600504

Járai, R., Vajda, D., Hargitai, R., Nagy, L., Csókási, K., & Kiss, E. Cs. (2015). A Connor–Davidson reziliencia kérdőív 10 itemes változatának jellemzői. Alkalmazott Pszichológia, 15(1), 129–136.

Masten, A. S. (2001). Ordinary magic: Resilience processes in development. American Psychologist, 56(3), 227–238. https://doi.org/10.1037/0003-066X.56.3.227

Robitail, S., Ravens-Sieberer, U., Simeoni, M. C., Rajmil, L., Bruil, J., Power, M., Duer, W., Cloetta, B., Czemy, L., Mazur, J., Czimbalmos, A., Tountas, Y., Hagquist, C., Kilroe, J., & Auquier, P. (2007). Testing the structural and cross-cultural validity of the KIDSCREEN-27 quality of life questionnaire. Quality of Life Research, 16(8), 1335–1345. https:​//doi​.org​/10​.1007​/s11136-007-9241-1

Szokolszky, Á., & V. Komlósi, A. (2015). A „reziliencia-gondolkodás” felemelkedése – ökológiai és pszichológiai megközelítések. Alkalmazott Pszichológia, 15(1), 11–26.

Urbán, N., & Kovács, L. (2016). A pszichológiai reziliencia, mint integrált alkalmazkodó rendszer = Psychological resilience, the integrated adaptation system. Honvédorvos, 68(3–4), 43–50.

Van Harmelen, A. L., Kievit, R. A., Ioannidis, K., Neufeld, S., Jones, P. B., Bullmore, E., … & NSPN Consortium. (2017). Adolescent friendships predict later resilient functioning across psychosocial domains in a healthy community cohort. Psychological Medicine, 47(13), 2312–2322. https://doi.org/10.1017/S0033291717000517

Zimbardo, P. G., Johnson, R. L., & McCann, V. (2018). Psychology: Core Concepts. Pearson.

Internetes forrás:

KIDSCREEN. (n.d.). KIDSCREEN-27: A kérdőív. https:​//www​.kidscreen​.org​/english​/questionnaires​/kidscreen-27​/

 
Vissza a tartalomjegyzékre