Az első osztályosokat kihagytuk az adatgyűjtésből, mivel ők túl fiatalnak bizonyultak a kérdőív önálló kitöltéséhez. A 2., 3. és 4. évfolyamos tanulókon kívül, ahol lehetőségünk nyílt rá, az 5. osztályosokat is bevontuk a felmérésbe (l. 2. táblázat), hogy képet kapjunk a felső tagozat kezdetén esetlegesen bekövetkező változásokról. Az adatközlők 47,64%-a (474 diák) volt fiú, és 52,26%-a (520 diák) lány.

Kutatási célunk eléréséhez a 7–11 éves korosztály nyelvi és kognitív szintjéhez igazított, vizuálisan is vonzó kérdőívet állítottunk össze. Megjegyzendő, hogy minden esetben egyszerűsítettük a komplexebb fogalmakat, válaszlehetőségeket, hogy a tanulók számára érthetőek legyenek a kérdések, számunkra pedig operacionalizálhatók legyenek a válaszok. A kitöltést osztályonként kutatócsoportunk tagjai személyesen segítették: a kérdéseket egyenként felolvastuk, szükség esetén értelmeztük, és végig felügyeltük a válaszadás folyamatát, biztosítva az anonimitást és a válaszok érvényességet. A kérdőív első része tartalmazta az attitűdfelmérést, zárt (előre megadott válaszlehetőségekkel) és félig nyitott (szöveges válasszal kiegészítést igénylő) kérdésekkel. Írásunk következő részében a zárt kérdések összesített eredményeit mutatjuk be. Kérdőívünk második része egy produktív, szövegalkotási feladat volt, amelynek eredményei a Katedra következő számában lesznek olvashatók. 

A felmérés eredményei 

A szlovák nyelv iskolán kívüli használata 

A tanulóknak négy eldöntendő (Igen–Nem) kérdést tettünk fel annak a feltérképezésére, hogy a szlovák nyelv hol és milyen mértékben van jelen az iskolán kívüli életükben. A kérdéseket és az azokra adott válaszokat a 3. táblázat szemlélteti.

A válaszok között nagy egyéni eltérések mutatkoztak, de általánosságban elmondható, hogy a tanulók szűkebb környezete túlnyomórészt magyar nyelvű. A szlovák nyelvű szociális háló azonban mind a családon belül (az adatközlők valamivel több mint egyharmadánál), mind a tágabb ismeretségi körökben is megjelenik. A kapott adatok jól mutatják, hogy téves az a feltételezés, miszerint a szlovákiai magyar gyermekek többsége a szlovák nyelvtől elszigetelten él.

Ugyanakkor arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az iskolán kívüli egyéb szervezett tevékenység során (Jársz olyan szakkörre, ahol szlovákul is beszélgetnek?) a tanulók nagy része nem kerül kapcsolatba a szlovák nyelvvel mint szervezett foglalkozásokon használt közvetítő eszközzel. Ugyanakkor szignifikáns különbségek mutatkoztak az egyes iskolák között: míg a nyugati régiók és városok iskoláinak tanulói gyakrabban válaszoltak Igen-nel (a fővárosban ez az arány elérte a 73%-ot), addig a keleti régiók és falvak iskoláiban általában is alacsonyabb az iskolán kívüli szakkörök látogatottsága.

A szlovák nyelvvel és nyelvtanulással kapcsolatos érzések 

A kérdőív következő kérdéscsoportja a szlovák nyelvhez, illetve a szlováknyelv-oktatás megítéléséhez kapcsolódott, az alábbi kérdéseket tettük fel: Tetszik neked a szlovák nyelv?; Szereted használni a szlovák nyelvet?; Szereted a szlovákórát?; Szerinted jó, hogy tanulsz szlovákul? A tanulók három válaszlehetőségek közül választhattak: Igen, Egy kicsit, Nem.

A válaszadási mintázat alapján általánosságban elmondható, hogy az Igen és az Egy kicsit válaszok aránya minden kérdés esetében meghaladta a válaszadók kétharmadát. A nemleges válaszok aránya egyik kérdésnél sem érte el a 20%-ot. Az alábbiakban kérdésenként, évfolyam szerinti bontásban mutatjuk be a válaszok alakulását.

a.) Tetszik neked a szlovák nyelv? 

A kérdés a kisdiákok szubjektív érzelmi viszonyulását hivatott feltérképezni. A tetszik kifejezés egyszerű, a korosztály számára könnyen értelmezhető, ugyanakkor összetettebb élményeket és attitűdöket is tükrözhet, amelyek a célnyelvhez való viszonyulás mélyebb rétegeit érintik.

Ahogy azt a 4. táblázat adatai is szemléltetik, a 2. és 3. osztályos tanulók körében az Igen válaszok aránya eléri az 53%-ot, és ezekben az évfolyamokban a legalacsonyabb a Nem választ megjelölők aránya is (7,95% és 10,33%). Láthatjuk, hogy a 4. évfolyamban a szlovák nyelv iránti pozitív viszonyulás csökken: az Igen válaszok aránya itt már csak 40,14%, míg az 5. osztályban 34,81%-ra esik vissza. A Nem választ adók aránya szintén az 5. évfolyamban a legmagasabb (17,68%), ugyanakkor az Egy kicsit választ jelölők aránya szintén a két felsőbb évfolyamban a legmagasabb (46,37% és 47,51%), ami árnyaltabb, ambivalens viszonyulásra utalhat.

b.) Szereted használni a szlovák nyelvet?

A következő kérdés már a tanulók szlovák nyelvű kommunikációval kapcsolatos élményeit és érzéseit vizsgálta. A kérdőív kitöltése során a következő magyarázattal egészítettük ki: „Gondoljatok arra, hogy milyen érzésetek van, amikor szlovákul beszéltek – akár a szlovákórán, akár azon kívül.”

Az 5. táblázatban bemutatott adatok a válaszok hasonló tendenciáját mutatják, mint az előző kérdés esetében, azonban az évfolyamonkénti megoszlás itt árnyaltabban alakul. A szlovák nyelv használata a 3. osztályosok körében a legkedveltebb (45,02%), míg a 2. osztályos tanulók esetében – feltehetően a kevesebb nyelvhasználati élmény miatt – ezúttal ez az arány alacsonyabb (37,88%). A pozitív értékelések aránya az 5. osztályra csökken (32,04%), miközben ugyancsak ebben az évfolyamban a legmagasabb a nemleges válaszok aránya is (23,76%).

c.) Szereted a szlovákórát? 

Ezzel a kérdéssel a kisdiákok intézményes keretek között zajló szlováknyelv-oktatással kapcsolatos érzéseit kívántuk feltérképezni. Fontos megjegyezni, hogy az általunk látogatott iskolák többségében az alsó tagozatos osztályokban ugyanaz a pedagógus tanítja a legtöbb tantárgyat, beleértve a szlovák nyelvet is. Mindössze két olyan iskola volt, ahol a szlovákórát külön, szaktárgyi képzettséggel rendelkező vagy a tantárgy iránt különösen érdeklődő pedagógus tartotta több osztálynak is.

A 6. táblázat szemlélteti, hogy a szlovákórák népszerűsége az évfolyam előrehaladtával fokozatosan csökken. Míg a 2. osztályosok 61,74%-a egyértelműen kedveli a szlovákórát, az 5. osztályban ez az arány már csak 39,78%. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a szlovákórát kifejezetten nem kedvelők aránya a két felsőbb évfolyamban is 20% körül marad. A kapott adatok a szlovák nyelvvel kapcsolatos érzelmi viszonyulásról, a használat élményéről és az iskolai oktatás elfogadottságáról mutatnak komplex képet. Általános tendenciaként megfigyelhető, hogy az Igen válaszok aránya csökken, míg a Nem és az Egy kicsit válaszok aránya növekszik. Vagyis az első élmények pozitívabb képet mutatnak, az alsó osztályokban az alsó tagozatos tanító személye meghatározó. A későbbi évfolyamok mutatják a motiváció bizonyos mértékű átalakulását. Ez a folyamat azonban, figyelembe véve az életkori sajátosságokat, a tananyag mennyiségének a növekedését és a játékos, élményalapú tanulás háttérbe szorulását jelenlegi oktatási rendszerünkben, nem tekinthető sem meglepőnek, sem kiugróan negatívnak.

A „tetszik” és a „szeretem használni” válaszok közötti különbségek kapcsolata esetében a következő megállapítások tehetők. A tetszés, ami érzelmi azonosulást jelent, a 2–3. évfolyamban magasabb, mint a használat szeretete. Tehát a nyelvet kedvelhetik anélkül, hogy örömmel használnák – ami arra utal, hogy az iskolán kívül a nyelv használata vagy kevés esetben fordul elő, vagy negatív élmények társulhatnak hozzá. A 4–5. évfolyamban mindkét mutató csökken, de a „szeretem használni” válaszok jobban megtartják arányukat, ami utalhat a funkcionális motivációra: nem feltétlen örömből, de a tanulók egy része elkezdi értelmezni a nyelvet „hasznosként”. Erre utalnak a következő kérdés válaszai is.

d.) Szerinted jó, hogy tanulsz szlovákul? 

A kérdés célja az volt, hogy a kisdiákokat egyfajta objektívabb nézőpontból szólítsuk meg: mit gondolnak a szlovák nyelv tanulásának a hasznosságáról és szerepéről. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire látják az államnyelv-elsajátítás jelentőségét a saját életükben. A kérdés objektív mivoltából kifolyólag ezúttal lehetőségük volt a Nem tudom válaszlehetőség megjelölésére.

Úgy véljük, hogy az erre a kérdésre adott válaszok számítanak a legrelevánsabbnak és egyben a legtanulságosabbnak. A 7. táblázat adatai azt mutatják, hogy a szlováknyelv-oktatás megítélése pozitív, és ez az attitűd az évfolyamok között lényegében stabil marad. Az adatközlők mintegy 75%-a minden vizsgált osztályban egyetértett azzal, hogy hasznosnak tartja az államnyelv tanulását – még akkor is, ha a korábbi, inkább szubjektív érzésekre vonatkozó kérdésekre ennél alacsonyabb arányban adtak egyértelműen pozitív választ. A nemleges válaszok aránya egyik évfolyamban sem éri el a 10%-ot.  Ez arra utal, hogy a tanulók képesek értékelni a nyelvtanulás gyakorlati jelentőségét, még akkor is, ha az élményszintű kötődésük a nyelvhez kevésbé erős.

Más nyelvek és azok tanulása iránti általános attitűdök 

Vizsgálatunkban arra is kíváncsiak voltunk, hogyan viszonyulnak a tanulók általában a nyelvtanuláshoz, különösen a szlovákkal gyakran összevetett angol nyelvhez. Ez utóbbi jelenleg a legmagasabb presztízzsel bíró világnyelv, és már egészen fiatal kortól része a tanulók mindennapjainak. Fontos azonban megemlíteni, hogy a legtöbb iskolában csak az alsó tagozat 3. évfolyamától kezdődően tanulnak a tanulók szervezett keretek között, kötelező jelleggel angolul.

Feltettük a kérdést: „Szeretsz a magyaron és a szlovákon kívül más nyelveket tanulni?”, amelyre a tanulók 77,7%-a válaszolt igennel, 8,5%-uk nemmel, míg 13,5%-uk jelölte meg a Nem tudom opciót.

A „Tetszik neked az angol nyelv?” kérdés esetében még magasabb, 84,2%-os Igen válaszarányt kaptunk, míg a Nem választ a tanulók 14%-a jelölte meg. Ez az eredmény egyértelműen az angol nyelv népszerűségét tükrözi. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy ennél a kérdésnél kizárólag Igen és Nem válaszlehetőséget adtunk meg, így a válaszok nem hasonlíthatók össze közvetlenül a szlovák nyelv iránti attitűdöt vizsgáló kérdéssel, ahol egy árnyaltabb kategória (Egy kicsit) is szerepelt. Az évfolyamonkénti bontás alapján elmondható, hogy az angol nyelv iránti szimpátia fokozatosan nő a korosztállyal: az Igen [tetszik] választ megjelölők aránya a 2. osztályban 74,62%, a 3. osztályban 85,61%, a 4. osztályban 88,89%, míg az 5. osztályban 88,4% volt. Ez a szlovák nyelv esetében éppen fordítottan figyelhető meg.

A tanulók a „Szerinted jó, hogy tanulsz angolul?” kérdésre hasonlóan pozitívan, 82,4%-ban igenlően válaszoltak. Csupán 6%-uk jelölte meg a Nem választ, és 10,5%-uk pedig a Nem tudom opciót.

Összegzés 

Felmérésünk empirikus eredményei cáfolják azt az elterjedt vélekedést, miszerint a magyar ajkú gyerekek már az iskolakezdéskor negatívan viszonyulnak a szlovák nyelvhez. Eredményeink éppen arra utalnak, hogy a korai tanulói attitűdök túlnyomórészt pozitívak, ugyanakkor az évfolyam előrehaladtával megfigyelhető a kezdeti lelkesedés enyhe visszaesése.

A vizsgált kérdések alapján kirajzolódik egy jól körülhatárolható tendencia a szlovák nyelvhez való viszonyulásról az alsó tagozatos tanulók körében:

1. A pozitív attitűd folyamatosan csökkenő tendenciát mutat az évfolyam előrehaladtával.
2. A szlováknyelv-tanulás hasznosságának a megítélése viszont stabilan magas. A tanulók körülbelül háromnegyede (74–76%) minden évfolyamban úgy gondolja, hogy jó, hogy tanul szlovákul, még akkor is, ha élményszinten már kevésbé pozitívan viszonyulnak a nyelvhez vagy az órákhoz.
3. A tanulók már kisiskolás korban képesek különválasztani a racionális hasznosságot az érzelmi tényezőktől. Az adatok azt mutatják, hogy akkor is elismerik a nyelvtanulás szükségességét, ha az órák nem mindig okoznak örömöt, vagy ha magát a nyelvet nehéznek találják.
4. Az Egy kicsit válaszok arányának emelkedése az ambivalens attitűdöket jelzi. A tanulók jelentős része a felsőbb évfolyamokban sem elutasító, hanem inkább bizonytalan vagy vegyes érzésekkel viszonyul a szlovák nyelvhez és annak tanításához.

Összességében kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy míg a szlovák nyelv tanulásának az érzelmi megítélése az életkor előrehaladtával változik, a nyelvtanulás fontosságába, értelmébe vetett hit meglepően stabil. Ez lehetőséget teremt a nyelvpedagógia számára, hogy a pozitív tanórai élmények és sikerélmények erősítésével a tanulók érzelmi attitűdjét is javítsa.

Némileg eltérő képet mutatnak az angol nyelvre vonatkozó adatok, melyek megerősítik, hogy az angol nyelv már kisiskolás korban is nemcsak magas presztízsű, de a tanulók számára érzelmileg is vonzóbb és motiválóbb, mint a szlovák – különösen a felsőbb évfolyamokban. Ennek okát az eltérő követelményrendszerben és a nyelvpedagógiai módszerek különbségében látjuk. A nyelvpedagógiai gyakorlat számára ez azt jelzi, hogy a szlovák nyelv tanulásának a motiválásához másféle, célzott stratégiákra is szükség lehet.

Ehhez megfelelő kiindulópontot ad, hogy a tanulók évfolyamtól függetlenül felismerik az államnyelv elsajátításának az értékét és előnyeit. Az oktatásnak éppen ezért arra kell törekednie, hogy ezt a belátást autentikus nyelvhasználati sikerélményekkel egészítse ki, melyekhez a tanulók pozitív érzéseket társíthatnak. Emellett kiemelten fontos, hogy a tanulók elsajátítsák azokat a – elsősorban kommunikációs kompetenciához tartozó – készségeket és stratégiákat, amelyek a sikeres nyelvelsajátítást segítik.

A nyelvtanulást érdemes olyan tágabb keretbe helyezni, ahol a nyelv nem cél, hanem eszköz: az ismeretszerzés, a közös gondolkodás és a cselekvés eszköze.  Mindezek fényében fontosnak tartjuk olyan módszertani megoldások alkalmazását, amelyek hosszú távon is fenntartják a motivációt és elősegítik a nyelvhasználathoz kapcsolódó pozitív élményeket. A nyelvelsajátítás természetes folyamatainak támogatása érdekében lehetőségként kiemelnénk többek között a CLIL-módszerek beemelését az oktatási gyakorlatba. A CLIL (Content and Language Integrated Learning) tartalomalapú nyelvoktatás, amelyben egyes tantárgyak vagy témakörök tanítása a célnyelven történik. A módszer különösen jól alkalmazható a kisiskolás korosztály esetében, mivel a természetes nyelvelsajátítás és a világról való új ismeretszerzés folyamataira épül (l. Sárvári, 2014). Ezen kívül hangsúlyos figyelmet kell fordítani többek között a kommunikációs gátak leküzdésére irányuló kompenzációs stratégiákra, a nyelvi szorongás csökkentésére, a kiejtés és beszédprodukció fejlesztésére, a beszéd közbeni megakadások kezelésének a technikáira, valamint a metanyelvi tudatosság és önmonitorozás fejlesztésére.

Az egyes régiók és iskolák látogatása során tapasztaltuk, hogy jelentős egyéni különbségek mutatkoznak a tanulók között, amelyeket a családi környezet és a települési lehetőségek befolyásolnak. Ennek következtében a gyermekek eltérő mennyiségű és minőségű szlovák nyelvi inputhoz jutnak, amit az oktatásnak nem elég tudatosítania, hanem ki is kell használnia: a tanulók aktuális passzív és aktív nyelvtudására egyaránt alapozva kell építeni.

A tanulmány bírálati folyamaton ment keresztül.

Felhasznált irodalom 

Ajzen, Icek (1991): The theory of planned behavior. In: Organizational Behavior and Human Decision Processes, 50 évf., 2. sz., 179–211.

Ajzen, Icek (2001): Nature and operation of attitudes. In: Annual Review of Psychology, 52. évf., 1. sz., 27–58.

Dörnyei Zoltán (1996). Motiváció és motiválás az idegen nyelvek tanításában. In: Modern Nyelvoktatás, 2. évf., 4. Sz., 5–21.

Gardner, Robert C. (1985): Social psychology and second-language learning: The role of attitudes and motivation. London, Edward Arnold.

Larsen-Freeman, Diane–Long, Michael H. (1991): An introduction to second language acquisition research. London – New York, Routledge, url:  https:​//www​.academia​.edu​/35697662​/Diane_​Larsen_​Freeman_​Michael_​H_​Long_​An_​intr oduction_​to_​second_​language_​acquisition_​research_​Longman_​1991_ (Letöltés ideje: 2025. június 26.)

Sárvári Tünde (2014): A CLIL módszer alkalmazási lehetőségei a kisiskoláskori német mint idegennyelv-tanításban. In: Módszertani közlemények, 54. évf., 2. sz., 49–66.